Szabadka: Galeria, Állatkert, Keresztelő

A Városháza a Galeria étterméből
Ezt a napfényes hétvégét Szabadkán töltöttük. Nem tudom, hogy ha tősgyökeres magyarországi lennék (és csak az Adidas cipők meg a Gorenje mosógépek sejlenének fel az egykori Jugoszláviáról), akkor mit gondolnék erről a városról. Valószínűleg soha életembe nem jutna eszembe oda kirándulni. De így oda hazajárok, tizenpár év után is. Most, hogy ilyen sokan vagyunk, szállodában aludtunk, fura érzés "otthon" hotelbe menni.
A Galeria, amit most teszteltünk jó hely, annak ellenére, hogy a múlt héten lőtte főbe magát a helyszínen az egyik alvállalkozó, mert nem fizették ki a munkáját. A szobák szépek, igényesek. A reggeli svédasztal minden földi jóval meg van pakolva, a legnagyobb sikert a saját sütésű, változatos kenyerek, zsemlék, kiflik aratják.
Az ebédet is itt költöttük el, szintén svédasztal, sokféle rántott dologgal, változatos salátákkal és mángoldos, fokhagymás krumplival - személyes kedvencemmel. Az édességek pedig mindenkit mosolyra fakasztottak, hiszen volt madártej, somlói meg forró meggymártásos palacsinta.

Az ünnepelt


A délelőttöt, ami a keresztelő után megmaradt, az Állatkertben töltöttük, ami igazából egy hatalmas park, igazi sétára teremtett hely. Beszéljenek most a képek.




A háttérben virágokból kirakott páva


Újszülött


És egy vénség


Apró részletek mindenhol



Sok virág



Gyerekkorom kedvence, amit mindig legjobban vártam az állatkertben
(Mit nekem oroszlánok, tigrisek meg elefántok)

12 megjegyzés:

"saját levében" írta...

Nekem Kosztolány is eszembe jut, meg a szecesszió. Kár hogy egyikünk sem láthatta a várost fénykorában.

Ági, aki főz írta...

Ó igen, Szabadka maga a szecesszió meg Palics is. Egy kicsit olyan mint Balatonfüred, ott is jól szoktam magam érezni.

Kosztolányi. Olyan fura, hogy bár nagyon szeretem az írásait, valahogy mégsem érzem teljesen hazainak. Akkor már inkább Csáth.

Eva írta...

Csáth Géza nekem az egyik kedvenc különcöm:)A Galerija egyébként tényleg jó, sokat szoktam én is oda járni üzleti ebédekre. Sajnos úgy tudom, még nincs teljesen kihasználva a kapacitása. Nagyon édes egyébként a nagyfiú:)Nekem még egy hasonló kukacos a hasamban van, augusztusig:)

Sok puszi az ünnepeltnek és persze Neked!

Ági, aki főz írta...

Eva! Gratulálok!!!

Ami azt illeti, nem tolongtak a vendégek...

Névtelen írta...

Jól esett olvasni e rövidke posztot, szépek a képek. Többször jártam ebben a nekem különleges hangulatú városban, régebben rokonaim éltek az Imotska utcában. Már több mint 10 éve nem jártam Szabadkán, ha időm engedi, újból elmegyünk körülnézni. Köszi, üdv. néked Ági. SLACÓ

Ági, aki főz írta...

Slacó, jó utat, majd ha lesz időd, ilyenkor tavasszal meg ősszel a legjobb.

zs írta...

Kedves Ági! Borzasztó szimpatikusak nekem az ételeid, bár csak nem rég találtam a blogodra. Ee is szimpatikus voltál. De hogy lehet ilyen cukormázasan írni egy helyről, amely abból él, hogy más emberek életét szó szerint tönkreteszi?! Kíváncsi vagyok, hogy ha a te férjed lőtte volna főbe magát miattuk, azt is ellensúlyozná-e, ha minden földi jóval megpakolnák a svédasztalt. Oké, odamész, mert nincs más, mert oda hívnak stb. - na de még dicsérni is őket?! Szabályosan rosszul vagyok, amióta elolvastam ezt a posztot, sajnos biztos, hogy többé nem olvasom a blogodat (ami nekem nyilván nagyobb veszteség, mint neked).

Ági, aki főz írta...

Kedves ZS!

Sajnálom hogy ez az egy bejegyzés eltántorít. Nem tudom, szabadkai vagy-e, egyáltalán jártál-e arrafelé. Mert azt gondolom, hogy ezen sok múlik.

Mi is gondolkodtunk, azon menjünk-e oda? Aztán úgy döntöttünk mégis. Rengeteg dolog van még a háttérben, de se erőm, se kedvem kifejteni.

Csak a megnyugatásodra:
Az élet fura dolgokat művel, ez a fickó, aki meghalt nemcsak és kizárólag a Galéria miatt tette, csak éppen ott és akkor jutott el idáig.

Éppen valamelyik éjjel gondolkodtam azon, hogy van gyomra bárkinek is Horvátországba menni nyaralni, amikor néhány éve ott még ölték egymást az emberek, pl. Dubrovnikban? Na? Hát én is elmentem és el is fogok oda menni, mert - nem tudom jobban megfogalmazni - minden elmúlik egyszer és mindenen túl kell lépni.

Angyal írta...

Lányok!

Szerintem ezt nem így kéne nézni, hanem pont úgy, hogy ha eltitkolni és elhallgatni próbáljuk a dolgokat akkor csak mélyülnek a sebek(akinek vannak) Én is voltam Szerbiában, Mostarba a világ legkacskaringósabb hegyi útján jutottunk el(még zergéket is láttunk hegyre fel-hegyről le) De ha nem ismerjük meg a világot minden jóval és rosszal együtt?! Tény: sokkolt a sok kihalt hegyi falu(vagy ami maradt belőle) a kísértetfalvak a maguk szétlőtt mivoltában, kihaltak voltak...és valami egykedvű szomorúság lebegett a romok felett. De ha hagyjuk, ha nem beszélünk róla? Miért lenne jobb? Másoknak is tudniuk kell róla mi történt, mert talán...csak talán ez esetleg visszatartja egy jövőbeli hasonló cselekedettől...és lesznek generációk, akik jó esetben a történelem könyvekből hallanak majd az eseményekről.
De a városok élnek és észre kell venni a jót. Itt is, ott is és a világban bárhol. Ha nem, csak belehalunk a keserűségbe...

Emich Szabolcs írta...

Ej, hát érdekes felvetések ezek. Nem tudok semmit a Galériás esetről, de hogy egy helyre, egy városra, egy országra orrolni azért amit az éppen ott lévő emberek éppen a mi korunkban egymással tettek... Furcsa nekem.
Szabadka a szülővárosom.
Van még rólad is képem Ági :) állítólag - erre már nem emlékszem - piciként sokat játszottunk együtt.
Elmesélek egy rövid történetet:
Egy srác a legjobb barátjával DJ -ként dolgozott egy disco -ban. Egyik este, amikor a táncparketten többszázan ropták, katonák érkeztek. Körbevették a helyet, és mindenkit igazoltattak. A 16 évnél idősebb fiúkat bepakolták a teherautókra. A DJ srác is elmúlt már 16, de a katona végigmérte, és visszaküldte a helyére, hogy legyen aki szórakoztassa az ottmaradottakat.
A barátok, ismerősök közül néhányan soha nem jöttek haza.
A srác úgy döntött hogy másik országba költözik, nem várja meg míg ő is sorra kerül. A szíve szakadt meg, még a háborúban is jobb volt neki otthon.
Azóta sok idő telt el, és a srác úgy döntött, a szépre elmlékszik. Azóta is szívesen jár Szabadkára...

zs írta...

Nem arról van szó, hogy ott valakik embereket öltek, mert ilyen ez a csúnya világ, hanem arról, hogy éppen ők abból élnek, hogy másokat tönkretesznek. Meg abból, hogy jó hírüket keltik aranyos kis írásokkal. Ha bojkottálnánk ezeket a helyeket, nyilvánvalóvá téve, hogy azért tesszük ezt, mert mások élete árán sütik a fincsi kis péksütiket, akkor talán kevesebb ilyen hely létezne. Ez nem megismerése a világ jó és rossz oldalának, hanem támogatása, életben tartása a rossznak. (Egy fecske persze nem csinál nyarat, de sok "egy fecske" már sok fecske. Vagy sok lúd ...) Mindegy, nem offolok tovább, további jó étvágyat mindenkinek!

Ági, aki főz írta...

Igen, értem amit mondasz, csak nem hinném, hogy pont ez a cég lenne gonoszabb, kapzsibb a többinél.