Na, mi életem legnagyobb dilemmája? Soha ennél nehezebb kérdéssel ne szembesüljek egész éltemben. Aki járt már Balatonfüreden bizonyára ismeri ezt a súlyos kétségek között hánykolódó állapotot. Mert mi van, ha épp a Karolinában menőzünk egy isteni kávé mellett és éppen lemaradunk a világ legjobb krémeséről? És mi van, ha éppen Gellért roládot tömünk magunka és nem látjuk közben közvetlen közelről a Balatont, Tihanyt meg néhány kósza celebet?
Éppen ezért tudományos alapossággal álltam neki a témának és nagyon-nagyon szigorúan pontoztam a két kedvenc balatonfüredi helymet: a Bergmannt és a Karolinát.
A hely 1-1
A Karolina a város legmenőbb helyén tanyázik, a vitorláskikötő ölelésében, a korzózó turisták túraútvonalának kellős közepén. Parkolás szempontjából viszont nem ideális: csúcsidőszakban nehéz helyet találni az autónak.
Az új Bergmann csendesebb nyugodtabb helyen van, sétálgatva ez is bármikor könnyen útba ejthető. A parkolásért ebben az utcában is fizetni kell, de általában van hely. Ebből a szempontból a legjobb az öreg Bergmann - kicsi, de mégiscsak saját parkolóval. Itt viszont cserébe el kell viselni a főút közelségét.
A berendezés 1-1
A Karolina kiülős részén a rózsamintás huzatok, bent meg valami bordó-krém kombinációba fojtott nosztalgia fogad. A terítő tényleg túlzás, ahogy a plafonról lelógó üvegmadarak is. Egy kicsit túl sok a jóból, hogy igazán hátradőlősen jól érezze magát az ember. Főleg, hogy cserébe jó zsúfolt a tér, a vécé méretéről pedig nehéz pozitív hangvételben nyilatkozni.
A Bergmannban valami hasonló életérzés mentén készült a berendezés csak itt ép csodás penészzöldben játszik. De mindegy is, mert a székek cserében nagyon kényelmesek, hosszú ücsörgésre csábítanak. Külön örömöket tartogat a vécé cizelláltsága, a tükör meg önmagában is egy műalkotás.
A közönség 0-1
Míg a Bergmannba egészen normálisnak látszó emberek, nyaralók és uram bocsá' helyiek is járnak, addig a Karolinában magasan az átlag feletti a szilikonnal feltöltött szájak (és gondolom más testrészek) aránya. A Tommy Hilfigeres pólókról már nem is beszélve.
A kávé 1-0
Itt a Karolina kiütéses győzelmet aratott. Konkrétan életem legjobb kávéja: egy nagyon rövid eszpresszó egy csöpp hideg tejjel. Semmi keserűség, semmi savanyúság, csak a krémes, finom mégis erős kávé. Hiába no, helyben pörkölik és őrlik - csak tudnak valamit.
Azt nem mondom, hogy a Bergmannban rossz volna a kávé, csak olyan átlagosan jó.
A sütik 1-1
Na jó, ilyen helyekre én elsősorban a sütik miatt megyek. Ezek pedig mind a két helyen igen-igen jók. Isteniek. Ezért is olyan nagyon nehéz a választás.
A Bergmann sokrétegű krémesét már vagy 10 éve rajongásig szeretem. Annyira jól el van találva! Mondjuk villával és elegánsan elfogyasztani komoly kihívás, de ez nem szokott engem hátráltatni. Van itt még Gellért rolád - kicsit alkoholos, nagyon csokis tekercs. A Morgan kapitány tortája is zseniális, ahogy a többi sorban.
A Karolina sütijei hagyományosnak akarnak látszani, de igazából egyáltalán nem régimódiak. Viszont iszonyatosan nagyok, egy szelet valójában egy-egy családi adagot rejt. A kuglófon csokimáz van és baracklekvár jár hozzá. Maga a puha mennyország. A Zorba kedvencében van egy kis Metaxa és ez szerintem mindent elmond róla. És ott van még a gesztenyés ügy is: csokis-kekszes alapon egy könnyű, de mégis tömény gesztenyés hab, azon meg egy cseppet sem spórolós csokiöntet. Uhhhhh.
