New York, 1. nap

Amikor New York-ról mesélek, akkor igazából Manhattanról mesélek. A reptér kivételével ugyanis nem mentünk ki a szigetről, azt viszont annál alaposabban megnéztük magunknak. Rengeteget gyalogoltunk, első két napon még nagyon vitt a lendület.

Times Square

Legelőször itt merítkeztünk meg abban, amit magunk között rögtön el is neveztünk New York feelingnek. Valahogy ez a hely, a reklámjaival meg a tömegjével együtt a város esszenciájának. A téren rengeteg ajándéküzlet van összezsúfolva, csupa szabadságszobros meg I szivecske NY feliratú cuccal, minden létező tárgyra rányomják, hogy aztán jó drágán el lehessen adni. A minőségük meg semmivel sem rosszabb a Váci utcaiaknál.

Circle Line Cruising

Nem, nem mentünk ki a Szabadság-szoborhoz, sem a Staten Island-ra. Helyette felültünk egy hajóra, ami 3 órán keresztül hajókázott velünk a Hudson-folyón.
A kapitánynak látszó, ám inkább idegenvezető funkciót betöltő bácsika mesélt, szinte végig. Bár alig lehetett érteni, amit mond, olyan elnyújtott és elharapott kiejtése volt, mégis rengeteg érdekeset mondott. Szinte minden, a partról látható nagyobb épületről tudott valami történetet, érdekességet. Olyan helyeket is megmutatott, hogy pl. hol landolt a folyón tavaly januárban az az utasszállító repülőgép. Látszott, hogy a bácsi együtt él a várossal és a vízzel, és egyáltalán nem bánja, hogy naponta többször el kell darálnia ugyanazt a szöveget.
Többféle hajókázás közül lehet választani, van amelyik az egész szigetet körbejárja, mi csak a félkört választottuk, egészen az ENSZ-ig felcsorogtunk a túloldalon, aztán vissza.

Intrepid Sea-Air-Space Museum

Ezt a helyet a drágám nézte ki magának, még indulás előtt. Gondoltam, ha már ennyire érdekli, akkor én is megnézem magamnak. Az Intrepid egy repülőgép hordozó anyahajó. Még a második világháború idején építették, aztán volt Vietnamban meg Koreában, sőt a hatvanas években ez a hajó szedte fel a Földre, illetve az óceánba visszatérő űrkapszulákat a benne ülőkkel együtt. Aztán amikor leselejtezték, ide állították múzeumnak. Mellé került még egy Concord és egy tengeralattjáró is.
Ami azt illeti, van mit nézni, maga a hajó hatalmas, a hangár részen van maga a múzeum: filmrészletek, gépek, berendezések, egész replők összehajtogatott szárnyakkal.



Meg egy Kitchen Aid, amit sosem használtak ugyan a hadseregben, pusztán azt hivatott megmutatni, hogy mennyivel nagyobb berendezések kellenek, ha az ember 3000 tojásból süt rántottát. Én meg ne legyek gasztroblogger, ha ezt nem mutatom meg.

A felső fedélzeten rengeteg, különböző korú harci repülő és helikopter áll egymás mellett, bár én ekkor már kicsit fáradtam és nem tudtam eléggé értékelni a felhozatalt. Aztán még fel lehet menni az irányítótoronyba is, ami elég szürreális és elképzelhetetlen, hogyan tudták működtetni ezt a monstrumot a számítógép előtti korban, telefonnal, rádióval és rajzolt térképekkel.
A Concordba is be lehet menni, meglepően szűk és meglepően rengeteg kerozint evett meg, nem is közlekedik már...
A tengeralattjáró meg nem klausztrofóbiásoknak való. Még így, hogy a kikötőben ácsorog is félelmetes, mi lehet amikor lemerül a víz alá! Három sor "ágy" egymás alatt-felett, hihetetlen szűk hely mindenhol. Ezt fel nem foghatom, hogy lehetett bírni.


Empire State Building



Ez most a legmagasabb, és egyben turistáknak is megközelíthető kilátópont New York-ban. Amikor beálltunk a sorba, még csak éppen sötétedett, mire kiszálltunk a 86-ik emeleten, már ilyen fényárban úszott a város. Aki az esti kilátásra kíváncsi, az bizony készüljön a másfél órás sorban állásra. (Napközben csak fél óra.)

Nos, lélegzet elállítás az van, egész Manhattan az ember lába alatt, egy csoda. Szerencsére nem vagyok nagyon félős, sőt még élveztem is, hogy van szél, ettől olyan valódi az egész.

Az első nap folyamán különösebben jelentős étkezésünk nem volt, mindig ott kaptunk be ezt-azt, ahol éppen nagyon éhesek voltunk már. A reggeli tonhalas szendvics meg az ebédre evett rákpogácsa (crabcake) is egész jó volt.