SegítSüti 2011

Újra indul a licit! Ezúttal a Down Egyesület fejlesztőháza számára gyűjtünk, szeretnénk hozzájárulni egy picit az ő áldozatos munkájukhoz is. A kezdeményezés részleteiről, a licitlehetőségekről és a támogatottakról, illetve az eddigi SegítSütikről a http://www.segitsuti.hu/ honlapon olvashattok. Licitálni is a honlapon lehet, illetve ha túlzottan elszaladnának a licit összegei, akkor érdemes megrendelni a sütifüzeteket vagy egyéb ajándék-apróságokat, hiszen ezzel is segíthetünk.

Az előző két évben sütöttem mandulás ropogóst, meg narancsos-marcipános tortácskákat. Most folytatom a sort és ismét mandulás lesz a sütemény, a krémjébe pedig a narancs mellé befurakodott a passiógyümölcs. Csak halkan mondom, ez a gyümölcs már önmagában is fantasztikus!

Mandulás tallér passiógyümölcsös krémmel

Hozzávalók a tallérhoz: 200 g darált mandula, 200 g liszt, 1 csipet só, 1 kiskanál sütőpor, 100 g vaj, 150 g porcukor, 1 tojás, 1 kanál narancslikőr.

Hozzávalók a krémehez: 6 db passiógyümölcs, 1 narancs leve, 1 kanál cukor, 2 evőkanál narancslikőr, 150 g fehércsokoládé, 70 g vaj.

Elkészítése: A mandulás tallérhoz egy tálba tettem a lisztet, őrölt mandulát, sót, sütőport, cukrot. Lazán összeforgattam, majd elmorzsoltam benne a felkockázott hideg vajat. Amikor már egynemű volt a tészta, de még csak nedves homokra emlékeztetett, akkor adtam hozzá a tojást és a likőrt. Gyors mozdulatokkal összedolgoztam.

Gömböcöket hengergettem belőle, amiket aztán kilapítva tettem a sütőlemezre. 180 fokos sütőben kb. 15 perc alatt ropogósra sültek.

A krémehez kiszedtem a passiógyümölcsök belsejét, a narancs levével és 1 kanál cukorral együtt felforraltam és 5 percig főztem. Szűrőn átpaszíroztam, beleolvasztottam a vajat és a csokoládét, hozzáadtam a likőrt is. Teljesen lehűtöttem, amitől a krém besűrűsödik és kenhető lett.

Két-két tallért a krémmel összeragasztgattam. Frissen nagyon ropogós, egy-két nap múlva egy picit puhul, főleg a krémnek köszönhetően. (Több ideje meg úgysem lesz, hogy álldogáljon.)

Napi mosoly

Most pár hónapig, amikor reggel ötkor már kidobnak az ágyból a napsugarak, nem fogok bosszankodni, hogy nem tudok aludni. Hiszen már hat óra lesz.

Medvehagyma

Na mi az a rendkívül divatos növény, amiért mindenki úgy odavan? Amiről öt évvel ezelőttig a kutya se hallott?
Na, és persze nekem azóta sem sikerült mély barátságot kötnöm vele, pedig esküszöm erősen próbálkoztam. Valahogy nem elég trendi az ízlésem, attól tartok. Nekem a tavaszt a retek meg a fejes saláta jelenti, ahogy gyerekkoromban. Evvan.

Kedvenc szendvics: rák és tojás

Nincs sok hozzáfűznivalóm: ez maga a tökéletes szendvics*. Kell hozzá egy kellően jó minőségű kenyér (akár valami jó sötét, töményen magos is), majonéz, salátalevelek (például a jó ropogós római saláta), koktélrák és főtt tojás. Ez így együtt tökéletes.

*Ismerős lehet többek között az Ikeából is.

Heringsaláta

Notburga ajánlotta az ő hagyományos heringsalátáját, én meg mint igazi salátazabáló, rögtön le is csaptam rá. Ez amolyan igazi pasi-kaja, de nekem is nagyon bejött. Mi csak pár órát tudtunk várni arra, hogy "összeérjenek az ízek", de így is nagyon ott volt.

Az öntethez összekevertem 2 kanál majonézt, 2 kanál tejfölt, 1 kiskanál mutárt, 1 kanál vodkát.

Felkockáztam 1 almát, beleforgattam 1 citrom levébe, hogy ne barnuljon meg. Felkarikáztam egy csokor újhagymát, feldaraboltam egy doboznyi ecetes heringet is. Végül mindent egy tálba pakoltam, beleforgattam még egy átöblített natúr babkonzervet is. A sóval csínján bántam, illetve őröltem rá egy kis borsot is. Aztán jól behűtöttem és valami könnyű fehérbort is kerítettünk hozzá, ha jól emlékszem.

Az eredeti receptbe kellene még főtt, felkockázott krumpli is meg savanyú uborka, de az most nálam kimaradt, inkább ettünk mellé egy kis kenyeret.

Napi mosoly

Uzsonna ma délután: mama-féle házi joghurt mézzel. A gyerekek tudják élvezni a jó dolgokat, csak legyen elég édes.

Saláta: kukorica, csirke meg a kapros-joghurtos öntet

Nos a címmel nagyjából mindent elmondtam. Ez nekem egy olyan nem-győzöm falni típusú saláta, igazi adu ász. A tavaszi feltöltődés jegyében lehetőséget teremt, hogy az ember magába lapátoljon egy nagyobb mennyiségű zöldségnek látszó tárgyat.

Van benne egy nagy adag, általában zacskós, összevagdosott salátakeverék. Olyan sokféle és olyan jók vannak. A kedvencem a zsenge mix, de ez most csak ropogós jégsaláta volt. Ezt pakolom a tányérra, alulra.

Egy csirkemellet felkockázok, tényleg csak falatnyira, só, bors kerül még rá. Aztán szép pirosra sütögetem vajban, olajban.

A kukoricát családilag imádjuk, mindegy, hogy csöves, konzerv vagy fagyasztott. Értelemszerűen a konzerv kinyitása a legegyszerűbb művelet, így most ez került rá.

A kedvencem pedig az öntet: 1 dl joghurt, 1 citrom leve, 1 kanálnyi apróra vágott kaporlevél, só, bors. Esetleg egy pici víz, hogy ne legyen túl sűrű. Ezt az öntetet csorgatom végül a tányérra halmozott egyéb cuccok tetejére.

Gombás rakott csirkecombok

Nekem mindenek felett ez a kedvenc hétvégi ételkészítési módozatom. Pakolok, sütőbe tolok, jót eszek. És mindig sikerül újabb és újabb variációkat összehozni.

Ezúttal 5 darab kifilézett csirkecombot pácoltam: 1 kanál olívaolaj, 2 kanál paradicsompüré, só, bors, majoranna, rozmaring.

40 dkg krumplit pucoltam, karikáztam, tettem alulra.

1 póréhagymát és 20 dkg csiperkegombát is karikáztam, került a krumplira. Fűszerezés itt is történt.

Legfelülre a hús páccal együtt, illetve 4 szelet hajszálvékony szalonnacsík, csak az íze kedvéért.

1,5 óra a sütőben, fólia alatt - pont tökéletesre puhul, mi meg addig egy jót sétáltunk a környéken.

Tandoori csirke

Oda meg vissza vagyok az indiai kosztért, azokért a jó erős fűszerekért meg minden. Próbálkoztam is évekig előállítani azt a szép piros tandoori csirkét, mert ugye az íze az egészen finom volt, de sehogy se akart bepirosodni, akármit raktam bele. Aztán egy indiai étteremben megkérdeztem, hogy mitől. Ételfesték! Jaj, egy világ omlott össze bennem, de azért valahogy összekapirgáltam magam. Már nem szöszölök azzal, hogy magam keverjem be a fűszerkeveréket, hanem megveszem a készet: tandoori masala. Innentől meg egyszerűbb az ügy, mint egy pörkölté.

Fogok pár csirkemellet, felkockázom. Picit megsózom. Egy tálban kikeverek 2-3 dl joghurtot meg egy jó evőkanál tandoori masalát. Ha nem elég csípős, mehet hozzá egy kis őrölt erős paprika is. Jól beledögönyözöm a húst, aztán jó esetben egy éjszakát, ha sietek, akkor mondjuk egy órát pihentetem.

Serpenyőben olajat forrósítok, rádobom a húst, úgy joghurtostul. Átforgatom jó alaposan. Öntök rá fél deci vizet, lefedem és hagyom, hogy teljesen megpuhuljon. Ekkor leveszem a fedőt és nagy lángon kicsit pirítgatva elpárologtatom a levet. Eddigre kifő a rizs is, és olyan illatok töltik be a konyhát, hogy csak na.

Hasonló eredmény előállítható úgy is, hogy csirkecombokat pácolok be és azt sütőben sütöm-párolom egészen omlósan puhára. Persze egyik mód sem tradicionális, de hát honnan szedjek spéci tandoori sütőt vagy akár grillezési lehetőséget itt, a negyedik emeleten.

Reneszánsz saláta

Van nekem egy könyvem, Shakespeare konyhája a címe. Francine Segan megpróbálja benne rekonstruálni a 16. századi angliai konyhaművészetet és ma is elkészíthető ételeket alkotni belőle. Lenyűgöző, hogy milyen ötletes és izgalmas lehetett az akkori konyha is. Persze csak a nemesek lakomáin, nem a szegények kunyhóiban.

Narancs, mandula, mazsola, fenyőmag bőven szerepel a sós ételekben is, sőt sok-sok saláta is. A salátákról egyébként azt írja, hogy az ókori görög filozófiai meglátásokból kiindulva az étkezésekben is az egyensúly megteremtésére törekedtek. Pont a saláták voltak azok a fogások, amelyeknél a hűvös, meleg, nedves és száraz hozzávalók egyensúlyba kerülhettek.

A sárgarépát például igen nagy becsben tartották, sőt a húshoz hasonlónak vélték, ezért kiváló böjti ételnek tekintették. Sőt, már akkoriban is répalevet kevertek a téli vajhoz, hogy olyan szép sárga legyen, mint a nyáron köpült vaj. Hiába, nem a mai margaringyártók találmánya ez se.

A könyvet lapozgatva, az akkori hozzávalókat figyelembe véve, ez került ma a tányéromra:

Vegyes salátalevél keverék (zsenge fejessaláta, rukkola, madárbegy, céklalevél), 1 narancs kifilézett húsa és felfogott leve, konzerv koktélrák, friss kecskesajt, hajszálvékonyra szeletelt répa.

A narancs levéhez, - ami egyébként jó savanyú volt - kevertem 1 kiskanál tejfölt és 1 kiskanál gyógynövényes likőrt. Ezt a salátára locsoltam. Végül meghintettem egy kevés sóval, őrölt borssal.

Azt hiszem sikerült megteremtenem valamiféle egyensúlyt: ropogós és puha hozzávalók, édes és sós együtt. Hozzá még elropogtattam némi pirítóst is - további ropogósságot adva a salátámhoz.

Éljen a böjt!

Tegnap óta itt a böjt, készülünk a húsvétra, a tavaszra és az újjászületésre. Ma még torkos csütörtök - amiről csak a vendéglők kapcsán hallottam az utóbbi években, Nagyikám sosem emelte be a családi naptárba.

Nekem a böjt szoros összefüggésben áll a vallással, ám mégis teljesen testi dolog. Elsősorban húsmentességet jelent, másodsorban azt, hogy naponta háromszor eszünk, egyszer lakunk jól. Valójában a nagyböjt alatt is csak szerdán és pénteken tartottunk húsmentes napot, most sem fogom teljes egészében kerülni az állati termékeket.

Nekem ez nem igazi lemondás, sokkal nehezebb csoki nélkül élnem, így most ezt próbálom megvalósítani. A tejtermékekről való lemondás lenne az igazi erőpróba, de erre most nem vagyok felkészülve.

Duende bölcs szavai jól mutatják a modern böjtölés irányvonalait. Én is teázok bőszen, narancsos zöldtea, csalán-menta főzet és társai méz és cukor nélkül is finomak.

Tegnap vacsorára egy nagy adag,

tavaszt idéző-csalogató salátát

kebeleztem be például, amit akár így, ilyen szépségesen is lehet tálalni.

A lényeg a csokor piros retek. Tudom, hogy még melegházi, de nekem ő a tavasz, és úgy érzem szükségem van már rá!

A retekszeletek mellé mini mozarellákat tűztem. Ezeket meglocsoltam tökmagolajjal elkevert petrezselyemlevéllel és durva sóval.

Ennyi az egész, mégis csodás ízkavalkád. Persze tányérra halmozva is lehet eszegetni, csak úgy a tökmagolaj zöldje mindent elborít és ugyebár mi a szemünkkel is eszünk.

Mazsolás bárány bulgurral, lencsével

Mindig jókat kuncogok az olyan újságcikkeken, amikor a "mi van itthon" kérdésre válaszolva próbálnak értékelhető kajákat összehozni. Mert ugye, az embernek általában még megközelítőleg sem azok a hozzávalók vannak otthon, ami egy-egy ilyen cikkben szerepel. Nálam például alapfelszerelés a lencsekonzerv meg a bulgur. Az arab fűszerkeverékről nem is beszélve. De azt hiszem, nem vagyok az a tipikus magyar háztartás.
A bárányfalatkákat pedig a mélyhűtő szerencsekereke köpte ki éppen szombatra magából. Már régóta várakozott szegény megboldogult állat gerince és bordái, hogy végre megegyük. Miközben ettem ezt a végül igencsak jól sikerült egyveleget, azon morfondíroztam, hogy ilyenkor miért nem jut eszembe, hogy egy egyszerű báránypaprikással álljak elő, mondjuk galuskával. Hát igen, valahogy a kajákkal kapcsolatos agyműködésem sem az a tipikus magyar háziasszonyos. Még jó, hogy van egy türelmes és megértő férjem.
Hozzávalók 2 személy részére (ezek voltak éppen itthon, ugyebár): 30-40 deka csontos báránygerinc, borda falatnyi darabokra vágva, 1 kanál olaj, 1 kis fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 répa, 1 szűk marék mazsola, 1 kiskanál arab fűszerkeverék (ras al hanut), 1 kiskanál pirospaprika, nagyobb csipet fahéj, só. A körethez 20 dkg bulgur (búzatöret), 1 lencsekonzerv, só, 1 citrom leve.
Elkészítése: A hagymát, fokhagymát, répát megtisztítottam és felkockáztam. 1 kanál olajon megfuttattam a zöldségeket, fűszereket. Hozzáadtam a húst, mazsolát felöntöttem 1 dl vízzel és lefedve puhára pároltam. Ha elpárolog a víz, lehet még hozzáönteni, de mindig csak egy keveset. (A víz vörösborral is helyettesíthető.)
A bulgurt dupla mennyiségű vízzel puhára főztem, még forrón hozzákevertem a lecsepegtetett lencsét, de már nem főztem. Rácsorgattam a citrom levét és picit még megsóztam. Együtt tálaltam.

Napi mosoly

Jó, jó ez a költözés dolog, de hogy pont az a doboz ne kerüljön elő, amiben a dugóhúzó van! Esti borozás-elvonási tüneteim vannak.

Napi mosoly

A tavaszi megújulás jegyében vettem egy nagy levegőt és beestem egy hajvágó-gyorsétterembe. Tudjátok, hogy vannak már olyan fordászatok, ahová csak úgy beesik az ember és levágják, megmossák a haját?

És nagyon elégedett vagyok, ugyanis újra rövid, tényleg nagyon rövid lett a hajam. Az utóbbi 1-2 évben már-már az álamig ért, de rá kellett jönnöm, hogy az nem én vagyok. Sokan meglepődve néznek, hogy milyen merész. Nos, ez vagyok én. Bár még nagyon fázik a fejem, sapka is kell, de jó érzés tükörbe nézni.

Gombás-tejszínes tészta

Szóval nem búslakodtam túl sokáig a régi konyhámat siratva, hanem alaposan nekiláttam a főzőcskézésnek. Ez a gombás tészta volt az első, aztán jött a húsleves és már egy csomó más is. A sütő közelébe még nem jutottam el, de az is tervben van.

A gombás-tejszínes tészta alapdolog nálam, de most sikerült pár egyéb dolgot is hozzáadnom, amitől még sokkal jobb lett. Ha az egyszerű változat készült volna, akkor kevéske olajon megpirítom a felkarikázott csiperke gombát, sóval, borssal fűszerezem. Ha elpárolgott a leve, felöntöm tejszínnel és hozzákeverem a kifőtt tésztát.

Most a gomba mellé került egy pici zeller is fel szeletelve, 1 hagyma félbe, majd karikákra vágva, plusz 3 gerezd fokhagyma, szintén felkarikázva. Só, bors induláskor rákerült.

Ezek a zöldségek így együtt elég sok levet engedtek, így hagytam, hadd párolódjanak saját levükben. Aztán, amikor kezdett pirulni, rálöttyintettem vagy fél deci whiskey-t, azt is elpárologtattam.

Fűszereztem még morzsolt, szárított majorannával és tárkonnyal, majd ráöntöttem 2 dl tejszínt, összeforgattam, de már nem főztem. Ebbe a zöldséges kevercsbe került bele kb. 20 deka kifőtt tészta.

Hát elég különleges lett, mit ne mondjak. A zellernek több idő kellett volna, mint a gombának, így egy kicsit ropogós maradt, nagyon gazdag, földes ízek domináltak. Én imádtam és a kisebbik - még mindenevő - is igencsak lapátolta befele.