Instyle web ajánló
Van egy olyan érzésem, hogy viszonylag kevés gasztroblogger olvasgatja olyan szenvedéllyel a női magazinokat, mint én. Szóval azoknak, akik nem nézegetik megszállottan a divatoldalakat, gondoltam elmesélem, mit találtam a novemberi Instyle-ban. Többek között gasztroblogokat, sokat a kedvenceim közül. Starfokker, Notburga, Édesem, Sajtkukac! Gratulálok!
Luxus hamburger
A múlt héten két - szintén kisgyerekes - barátnőmmel vad, esti kicsapongásba kezdtük. A kiszemelt helyen zárkörű rendezvény volt, így jutottunk el egy réges-régi helyre. Már az is meglepett, hogy még mindig ott van, ahol. Az Irish Cat-ről van szó, a Kálvin téren. Ritka, hogy az ember hirtelen 10-15 évvel korábbi énjével szembesül egy szórakozóhely által. De ha már ott volt, lebattyogtunk a zöld lépcsőn.
Nem kellett volna. Mi vacsorázni akartunk, ahogy mások is. Majdnem éhen maradtunk, mégpedig azért, mert az étel meglehetősen rossz volt. A nachos-ra például a lerosszabb zacskós kiszerelésű szószt is kenterbe verő szönyűséget borítottak, ami ráadásul olyan csípős volt, hogy más ízt nem is lehetett érezni.
A koktélok ízükben még csak meg sem próbálták imitálni az eredeti változatokat. Alkoholt pedig csak nyomokban tartalmaztak. Értem én, hogy így próbálnak vigyázni az egészségünkre, de elég felnőtt vagyok már ahhoz, hogy eldöntsem, akarok-e inni vagy sem.
Az egyetlen fogyasztható étel az én hamburgerem volt. Nem tudom, mikor alakult ki, de mostanában egyre több helyen eszek hamburgert. Nem a gyorséttermekben, hanem a szép, leülős rendes éttermekben. A Dérynénél például kifejezetten elégedett voltam: óriási hamburger, mellé csípős saláta, pár szem sült krumpli is.
Aztán rájöttem, hogy hát ezt igazán előállíthatnám itthon is, semmi akadálya az egésznek. Így született meg az én itthoni hamburgerem, ami egyetlen ponton találkozik a gyorséttermivel: én is kész zsemlét vettem. Egyszerűen nem volt energiám nekilátni elkészíteni a sajátomat, pedig sok jó recept van erre is a neten.
Luxus hamburger
A húspogácsa nálam egyszerű, lapos korongként megsütött fasírt volt. Fél kiló darált pulykahúshoz 1 tojást, 2 kanál zsemlemorzsát, sót, borsot adtam. Forró olajban sütöttem ki a tenyérnyi húspogácsákat.
Amitől igazán luxus lesz a dolog, az a gombás körítés: 20 dkg csiperkét vékonyan felszeleteltem. 5 dkg felcsíkozott bacon szalonnával és 1 kis fej hagymával együtt ropogósra sütöttem. Alálöttyintettem 2 kanál whiskey-t, amit elforraltam. A végén pedig belekevertem 1 kanál mustárt is.
Ezzel a gombás keverékkel kentem meg a zsömléket. Aztán került rá a forró húspogácsa, amire egy sajtszeletet tettem. A sajt szépen leolvad, imádom! Sok salátalevél, paradicsom és uborka szeletek, ketchup, majonéz a további opciók. Ezeket érdemes mind az asztalra sorakoztatni, hogy ki-ki magának rakja meg kedve szerint a hamburgerét.
Napi mosoly
A múlt héten minden reggelemet bearanyozta ez a fa az ovi udvarán. Ma már majdnem csupaszon, szürkén álldogált, de gyorsan előkerestem a képet, amikor még királyi pompájában uralkodott. Olyan jól esett nekem ez a múlt heti arany színű ragyogás.
Kelbimbó sörös sajtmártással
Csupa kesernyés íz, nem éppen a gyerekek kedvence. Ők csak a lisztbe forgatott csirkekockákat meg a rizst ették meg mellőle.
300 g kelbimbót egy tepsibe szórtam, mivel picik voltak, egyben hagytam őket. A nagyobbakat érdemes félbe vágni. Megszórtam sóval, és arab fűszerkeverékkel (helyettesíthető borssal, pirospaprikával, római köménnyel és fahéjjal). Locsoltam rá egy kevéske olívaolajat. A sütőt 200 fokra előmelegítettem és a kelbimbót 20-25 percig sütöttem.
A sajtmártáshoz azt a serpenyőt használtam, amiben előzőleg megsütöttem a lisztbe forgatott csirkefalatkákat. A maradék zsiradékba beleszórtam még egy kanál lisztet, kicsit megpirítottam. Felöntöttem 3 deci sörrel és elforraltam. Jól besűrűsödött. Ekkor adtam hozzá a felkockázott 10 dekányi brie sajtot. Gyorsan elolvadt, elkeveredett. Még egy kis szerecsendióval fűszereztem és már tálaltam is.
Napi mosoly
A 2-es számú gyermek üres műanyag palackokat hurcol az ágyába és iszonyú patáliát csap, ha megpróbálom kivenni. Hiába gyűjtjük szelektíven a szemetet, ha nem engedi levinni a gyűjtőbe. Vajon mennyire kóros, ha egy gyerek ilyen mély viszonyt ápol az ásványvizes palackokkal?
Birsalmás lilakáposzta
A legjobban némi sült kacsához, libacombhoz passzolt volna, de mi egyszerű sült csirkéhez ettük. Hatalmas adag lett, 4 felnőtt és 4 gyerek evett belőle.
1 lilakáposztát négybe vágtam, torzsáját kivágtam és vékonyra szeleteltem. 1 hagymát felkockáztam. Mély serpenyőben 1 kanál zsírt olvasztottam, ezen megfuttattam a hagymát. Sóztam, borsoztam. Hozzáadtam a káposztát, összeforgattam.
1 birsalmát meghámoztam, magházát eltávolítottam és feldaraboltam. A káposzta tetejére pakoltam. Az izgalmak kedvéért adtam hozzá egy kis fahéjat és római köményt is, de tényleg csak egy alig észrevehető mennyiséget.
Decinként aláöntögettem úgy 3-4 dl vörösbort, ezzel főztem fedő alatt. Amikor elpárolgott, pótoltam. Nagyjából fél órán keresztül fődögélt így a káposzta és a birsalma, jól meg is puhult mindkettő.
Borsós tészta
Van ki e találmányt nem ismeri? Képzeljétek, vannak ilyen emberek.
A kisgyerekes anyukák első számú favoritját prezentálom most. Ez aztán tényleg 10 perc alatt készül el! És akkor már azt is beleszámoltam, amíg felforr a tészta főzővize.
Ugyebár a tészta az alap: gyakorlagilag bármi jó, szélesmetélt, bavette, makaróni, spagetti. A személyenként kb. 8-10 dekányi tésztát és a fagyasztóból előkapott maréknyi borsót együtt sós vízben szépen megfőzzük, lecsepegtetjük.
Közben apróra vágok 1 gerezd fokhagymát, kevés olajon egy serpenyőben pár pillanat alatt megpárolom. Kiszedem. Felcsíkozok pár szelet füstölt sonkát, szintén megpirítom. Ezt is kiszedem. A serpenyőbe beleöntök 1 dl tejszínt, lezárom a lángot. A tejszínbe beleforgatom a tésztát és borsót. A tetejére rászórom a megpirított sonkát, fokhagymát. Végül pedig reszelek a tetejére egy csomó sajtot, lehetőleg parmezánt.
Egy másik változatban kéksajtot és csirkemell falatkákat pakolhatunk az öntetbe. Vagy akár kolbászt meg ementálit, ha valami férfiasabbra vágynánk.
Elmosogatni sokkal tovább tart, mint elkészíteni.
Sushi készítése otthon
Belevágtam, és sikerült. Három hete a Chefparade főzőiskolában jártam sushi kurzuson. Egy kedves japán srác tartotta, aki egyébként festőművész. A Chefparade óbudai helyszíne egyébként egészen fantasztikus, mindenkinek saját főzőpult és felszerelés, tetőablakokból sok-sok fény és egy régi épület szépségei modern átiratban.
Az órán mindent átvettünk szép sorjában, a rizs mosásától kezdve, és a végeredmény egy részét haza is hoztam. Annyira meggyőző volt a teljesítmény, hogy hirtelen azon kaptam magam, egy csomó embert hívtam meg sushi-vacsorára.
Csak akkor rémültem meg egy picit, amikor ott álltam egyedül és tudtam, hogy nemsokára jönnek az emberek. Szerencsére a Culinarisban sikerült minden hozzávalót megszerezni, így legalább ezen nem kellett idegeskednem.
Továbbra sem állítom, hogy nagy szakértő lennék, de azt hiszem viszonylag jó minőségű sushit sikerült előállítanom.
A rizzsel kezdődik minden. Először is be kell szerezni a megfelelő, sushihoz való rizst. Aztán kb. 20 percig langyos vízben mosogatni, simogatni, lötyögtetni. Többször átöblíteni, amíg a víz tiszta marad és már nem fehér.
A rizst mindenféle ízesítés nélkül főzzük, annyi vizet kell ráönteni, hogy egy ujjnyival legyen több, mint maga a rizs. Aztán lefedni és hagyni megpárolódni, kevergetés nélkül. Sajnos az én tűzhelyemen ez azt is jelentette, hogy az alja leég. De erre a tanárunk is figyelmeztetett, hogy előfordulhat.
A megpuhult rizst átszedjük egy tálba és ekkor ízesítjük. Megfelelő japán ecetet használunk hozzá, illetve cukrot és sót. Szerencsére ma már lehet előre bekevert öntetet is venni, így én e mellett szavaztam. Annyi ecetet kell ráönteni, hogy halványan, de azért érezhetően édeskés íze legyen, de azért semmiképpen sem átütő.
Aztán hagyjuk az egészet kihűlni.
A rizshez mindig vizes kézzel érdemes nyúlni, így nem ragad oda a kezünkhöz.
Nigiri
A nigiri az egyik legegyszerűbben elkészíthető változat. Szabály szerint 25 grammos hosszúkás gombócokat formázunk a bal kezünkben forgatva, majd egy szelet halat, tojást vagy zöldséget nyomunk rá. Díszítésként esetleg még egy nori csíkkal átfoghatjuk az egészet.
Maki sushi
A kis tekercsek elkészítése sem túlzottan bonyolult. A tekerést segítő bambusz lapra fektetjük a nori (alga) lapot. A fényesebb fele legyen kívül, alul. Vizes kézzel vékony rétegben rizst nyomkodunk rá, a tőlünk távolabb eső szélen kihagyunk 2-3 centis részt. A hozzánk közelebb eső részre fektetjük a tölteléket, majd az egészet jó szorosan feltekerjük. Végül már csak annyi feladat maradt, hogy éles késsel felkarikázzuk az alkotást.
A "töltelék" lehet nyers hal (lazac, tonhal vagy más jó minőségű tengeri hal), párolt rák, ubokra, avokádó, vékony lapként megsütött rántotta. Ezeket kombináltam kedvem szerint. A legnagyobb kedvencem azonban egy cseppet sem hagyományos japán kombináció: krémsajt és kaviár. Mmmm...
A sushi élvezetéhez még szükség van pár apróságra, értelemszerűen pálcikára, hogy legyen mivel mártogatni a wasabival ízesített szójaszószba (szigorúan és csakis a japán szójaszósz alkalmas erre), és persze savanyított, rózsaszín gyömbérszeletek, hogy még teljesebb legyen az íz.
Mazsola konyakszirupban
Mivel a végeredmény nagyon-nagyon édes, ezért kell alá valami olyasmi is, ami lágyítja az ízeket. Így jutottam el a tejberizshez. De a lényeg a mazsola!
Egyébként nem főztem teljesen sziruposra a konyakot, meg akartam őrizni minél több ízét, éppen csak az alkoholtartalmát párologtattam el.
1 marék mazsolát beáztattam 1 órára 1 dl konyakba. Tettem mellé egy darabka fahéjat is. Felforraltam, majd addig főztem, amíg az alkohol elpárolgott belőle. Ez kb. 5-6 perc. Amikor langyosra hűlt belekevertem 2 kanál mézet. Ez utóbbitól lett jó sűrű és szirupos. Az ízek így együtt egyszerűen fergetegesek.
Mosolygós délután
Ez nem csak egy szimpla napi mosoly, hanem egy egész délután. Elmentem a Karamell kávézóba (Kékgolyó u. 28.) Ott találkoztam egy kedves, csupa szív lánnyal, Évivel és az ő alkotásaival és még van húsz tehetséges magyar kézműves dolgaival. Fülbevalók, nyakláncok minden mennyiségben, plusz táskák, neszeszerek, sőt vázák. Rongybabák, vagyis filc mézeskalács emberkék, konyuló fülű nyulak és társaik.
Ittam egy isteni forró csokit, ettem egy szuper muffint és sokat beszélgettem. (Remélem nem túl sokat.)
És közben élveztem Burka Károly zongorjátékát. Minden hónap első csütörtökén ebben az élményben lehet nektek is részetek.
A Karamell kávézónak és a Magyar Kézművesek Boltjának (egy helyiségben található a kettő tehát nem kell túl messzire menni) is van Facebook oldala, lehet őket buzgón like-olni! Én legalábbis innen ismerem őket, ennek köszönhetem, hogy ma ennyire jó élményekben volt részem.
Pikáns őszi leves
Ha grillezzük- sütjük a zöldségeket sokkal mélyebb lesz az ízük, mint amikor bő vízben, hosszú forralással lúgozzuk ki belőlük az ízanyagokat. Ha pedig olyan hozzávalók is felmerészkednek a porondra, mint a birsalma, a cékla meg a chili, a végeredmény egészen izgalmas lesz.
Hozzávalók 4 személy részére: 1 póréhagyma, 2 répa, 1 petrezselyemgyökér, 1 birsalma, 1 cékla, 1 kápia típusú paprika, 1 piros chili, 1 dl fehérbor, 1 kanál olaj, 6 dl húsalaplé, 2 evőkanál tejszín, 4 vékony szelet füstölt sonka, 2 evőkanál méz, só.
Elkészítése: A zöldségeket megtisztítjuk, kimagozzuk és hasonló méretű, 2-3 centis kockákra vágjuk mindet. A zöldségkockákat összeforgatjuk 1 kanál olajjal, majd egyenletesen elosztva egy tepsibe terítjük. A fehérbort aláöntjük és fóliával lefedjük. 15 percig fólia alatt sütjük a 200 fokos sütőben, majd a fólia eltávolítása még 15 percig grill fokozaton sütjük. A megsült zöldségeket pürésítjük, felöntjük a húslével és összeforraljuk. A tányéron pár csepp tejszínnel díszítjük.
Időközben elkészítjük a chilis-mézes sonkát is. Ehhez kimagozunk egy chilit, és apróra kockázzuk. A paprika húsát összekeverjük a mézzel. Száraz serpenyőben megsütjük a sonka egyik oldalát, megfordítjuk és a már megsült oldalt megkenjük a chilis mézzel. Így a paprika húsa nem ég meg, viszont a lecsorgó méz egy része karamellizálódni fog. A forró levest a sonkaszeletekkel együtt tálaljuk.
Bolognai melegszendvics
Szégyellem magam. Tudom, hogy ez az olasz kulinárium totális megcsúfolása, sőt olyannyira randa, hogy egy emészthető fényképet sem sikerült összehoznom.
De mégis azt mondom, hogy finom! Nálam ez a lényeg. Meg időnként a maradékfelhasználás. Most például 1 adagnyi úgynevezett bolognai mártás (paradicsomos, darált húsos) dolog maradt a frizsiben. Kevertem hozzá 1 tojást, 1 kanál tejfölt meg rengeteg (kb. 10-15 deka) reszelt sajtot. Az egészet kenyérszeletekre halmoztam, sütőben grilleztem és jóízűen bekajáltuk. Ennyi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)