Sült leves

Láttam ezt a képet és éreztem, hogy azonnal cselekednem kell. Fogtam a hűtőben található zöldségeket és azzal a lendülettel bepakoltam a sütőbe. Ott is hagytam vagy 40-50 percig. Név szerint előkerült 1 nagyobb szelet sütőtök, 1 cékla, 1/4 kaliforniai paprika meg 4 répa. A végeredmény azonban valahogy olyan harmatosnak tűnt.

Ekkor jött a szikra és az egészet összeturmixoltam a szintén a hűtőben várakozó 1 liternyi leszűrt húslevessel. A zöldségek sütésének utolsó negyed órájában pár szelet sonkát is tettem hozzá, ez lett a levesbetét.

Namármost, egy harmatosnak látszó saláta-alapanyagból lett egy döbbenetes, fantasztikus leves! Komolyan, álmodni sem mertem, hogy ennyire jó lesz, mindenféle plusz fűszerezés nélkül. A sütőtök adta a krémességét, a répa az édességet, a cékla meg azt a jellegzetes földes ízt, ami a gumókra olyannyira jellemző. A kevéske sült paprika pedig pont azt a pluszt jelentette, amitől minden kanál mennyei élvezetté emelte ezt a levest.

A fenti mennyiségből mindössze 3 tányér lett, és hogy mennyire ízlett nekem az is jól mutatja, hogy míg szegény drágám csak egy tányérkával kapott, én kettőt is bevágtam. Az elsőszülött sajnos csak a sült sonkaszeletek iránt mutatott érdeklődést. Meg a dekorálás iránt, ahogy azt meg is örökítettem.

VKF! Mindent bele, avagy gyuvecsológia

A legújabb VKF-es kiírás a mindent bele egytálételeket állítja a középpontba. A sok fura hozzávalók közötti kalandozás után, most tényleg valami régimódira, háziasra és autentikusra vágytam.

A gyuvecs jutott eszembe, ami a Balkán egyik legjellemzőbb étele, bár a PR-ja nem olyan hatékony, mint a csevapé vagy a muszakáé. Viszont gyerekkoromban sokszor került az asztalunkra, mint azt hiszem számos más Szerbiában élő családéra is, hiszen egyszerű és nagyszerű.

A gyuvecs nemcsak az ételt, hanem azt a cseréptálat is jelenti, amit régen még a parázsba vagy a kemencébe tettek, (de mára ezt a tűzálló üvegtálak váltották fel). Ebben szépen lassan, egyenletesen főtt meg az étel. Ebből is látszik, hogy a gyuvecsbe szinte bármi bekerülhet, persze létezik egy-két "eredetibbnek" tekinthető változat.

A fő irányvonalak, amelyeket vagy 30 recept átolvasása után fel tudnék vázolni:

- A gyuvecs alapvetően nyári étel, hiszen fő összetevői a mértéktelenül adagolt hagyma, paradicsom, paprika. A bolgárok minden egyéb létező zöldséget, így padlizsánt, okrát is bőven pakolnak bele, ezzel szemben a szerbek inkább a visszafogott irányvonalat követik. Boszniából inkább a káposztás, illetve babos recepteket találtam.

- A szerbek inkább disznóhúsból készítik, míg a bosnyákok a birkára szavaznak.

- Szerbiában inkább rizs, Bulgáriában inkább krumpli a töltőanyag.

- A szó eredete a török güvec-ben keresendő, ami ugyanilyen zöldséges egytálétel, naná, hogy birkából.

A fenti összetevőket, elkészítési módokat a fejembe töltve, mintegy turmixgépben, szépen átforgattam, aztán készítettem egy saját változatot. A drágám szerint igazi mikrofúziót hajtottam végre, mikoris a bosnyák és szerb konyhát vegyítettem. (Naná, majd thai bazsalikommal meg francia mustárral kísérletezzek?)

Gyuvecs

Mi került a 3 (kevésbé éheseknek 4) személyes adagba? 30 deka sertéskaraj, 3-4 szelet húsos szalonna, 20 deka rizs, 1 tv paprika (egyenesen a napfényes Jordániából), 2 vöröshagyma, fél fej káposzta, 1 deci paradicsomlé, olaj, só, bors, őrölt pirospaprika.

Hogyan készült? A húst felkockáztam és kevés olajon előpirítottam. Egy tűzálló tálba öntöttem a rizst, amit fűszereztem, felöntöttem paradicsomlével és még 2 deci vízzel is. A tetejére pakoltam a felkockázott zöldségeket, a legtetejére meg a húst. meg a szalonnát Az egészet lefedtem alufóliával és vagy 1 órán keresztül sütöttem a sütőben. Fél órára még visszatoltam, ekkor már fólia nélkül.

Sok hasonló finomság receptje található még Kern Ágnes: A Balkán ízei című szakácskönyvében.

Vágyódás

A Görög kulinária című vaskos könyvet akkor szedem elő, amikor utazhatnékom támad. Ahogy lapozgatom a tájegységek szerint bemutatott fejezeteket, egyre inkább nő bennem a vágy, hogy szedjem a sátorfámat. És mindig megállapítom, hogy sok-sok időm lesz majd még utazni. Csak egy-két évet kell most várni, aztán én is hurcibálom a gyerkőcöket, ahogy a szüleim is tették velünk.

A könyv maga egy kicsit zavaros, hiszen a tájegységek és az azokhoz kapcsolódó hozzávalók alapján rakták tele receptekkel. Másrészt igazán részeltesen mutatja be, hogy mi van a görögsalátán, feta sajton, muszakán túl. Hú, sok minden! Érdekes paraszti ételek, halak és természetesen rengeteg zöldség.

Fenem például a fogam a lencseropogósra meg a csicseriborsó fasírtra. Ezek például Szantorini ékességei. Aztán az okrát is jó lenne végre megkóstolni. Meg ezek a gyönyörűséges piták, amelyek engem a képek alapján a burekre emlékeztetnek. És halak, halak, tintahalak, polipok, rákok! Nyúl diómártásban vagy olívabogyóval, húsgombóc citromos-tojásos mártással!

Végül persze egyiket sem csináltam meg, hanem a magamba szívott hangulattól vezérelve előkaptam a hűtőben lapuló báránycombot, pakoltam mellé olajbogyót, kapribogyót, hagymát, fokhagymát, répát, aszalt szilvát, oregánót, mentát. Aztán megsütöttem az egészet. Hú, de finom lett! Különösen az egymás ízével jól átitatódott zöldségek, amelyek a hosszas sütőben töltött idő végére szinte szétolvadtak.

Narancsos fánk

Aminek igazából nincs narancsíze. Láttam ezt a fánkot Napmátkánál és rájöttem, hogy nincs kedvem egy évet várni az újabb fánkom megsütéséig. Úgyhogy gyorsan bele is vágtam.

Persze egy kicsit változtattam a recepten, 2 deci narancslét használtam meg 2 deci rizstejet. A vaj helyett pedig zsírt. Ráadásul a nyújtás-szaggatás részét is kihagytam. Helyette kézzel kis gömböcöket hengergettem és azokat pakoltam a forró olajba.

Mivel tényleg nem lett narancs íze, talán mert én szártított, őrölt narancshéjat használtam, készítettem hozzá egy kis kakaós szórós-mártogatóst: kakaó, porcukor és narancshéj.

Egy klasszikus új értelmezése

Egybesült fasirtot készítettem, de tojás és pirospaprika nélkül. Inkább egy kis gesztenyét és fahéjat kevertem bele. Fantasztikus lett.

Volt egy olyan ötletem is, hogy a lilakáposztába töltöm ezt a tölteléket és úgy főzöm meg, de végül túl macerásnak ítéltem a folyamatot. Lehet, hogy ha egy kicsit több időm lesz, hajlok majd az ilyesmire is.

Gesztenyés fasírt

50 deka darált pulykahúshoz hozzákevertem 15 deka natúr gesztenyemasszát meg egy szelet vízbe áztatott, kinyomkodott kenyeret. Sóval, borssal, fahéjjal fűszereztem. Egy őzgerinc formát kibéleltem szalonnacsíkokkal, ebbe simítottam a húsmasszát. Nagyjából háromnegyed órát sütöttem a sütőben.

Hozzá pedig lila káposztát pároltam, 2 alma és némi balzsamecet társaságában.

Éhes vagyok

Ráadásul nagyon-nagyon elegem van. Az egy dolog, hogy folyamatosan a kreativitásomat túráztatom a tej és most már tojásmentes étkezés megvalósítása érdekében. De nem múlnak a csúnya bőrfelületek.

Illetve vannak napok, amikor egy kicsit jobb. Talán. De egyáltalán nem biztos, hogy ha innék tejet, akkor rosszabb lenne. Egyelőre nem merem kipróbálni. Elhagytam már viszont az összes olajos magot, amik legalább egy kicsit megadták nekem a nassolás illúzióját.

Rizst eszek hússal. Néha krumplival vagy tésztával. Meg zsíros kenyeret. De mi van, ha a liszt? Vagy a krumpli?

Vagy esetleg a gyapjúszőnyeg vagy a tollpárna?

Kaptunk újabb krémet és széttárt karokat, hogy ezt bizony nehéz kideríteni...

Ja, és hogy még vidámabbak legyenek a mindennapok, a fognövesztő akció is beindult, iszonyatos nyáladzás kíséretében, hosszadalmas vinnyogásokkal tarkítva. Plusz egy kifogyhatatlan energiájú két és féléves szórakoztatási kötelezettségeivel.

Vigaszul itt egy recept, amit már kínomban találtam ki. Viszont mindössze 5 alkotóelem van benne, plusz víz és egészen nagy sikert aratott. Ízlett a népeknek, no.

Kókuszos rizspuding csokoládés mártással

20 deka rizst megfőztem fél liter vízben. Cukorral és vaníliás cukorral ízesítettem. Amikor beszívta a vizet és már pépesen puha volt, hozzákevertem 1 dl kókusztejet. Még egyet rottyantottam rajta, majd formákba nyomkodtam és kihűtöttem.

A csokimártáshoz 1 dl kókusztejben felolvasztottam 10 deka keserűcsokit.

Randa

De most komolyan. Azt hiszem ennél randább étel nem sok van. Lehet, hogy egy profi még ezt is le tudta volna úgy kapni, hogy vonzó legyen, nekem ennyire futotta. Amiért mégis megmutatom, az a tény, hogy nagyon-nagyon ízlett! Aki annyira szereti a májat, mint én, érdemes megpróbálkoznia ezzel a negyed órás fogással.

Resztelt máj paradicsommal és borsóval

Mi került a 2 személyes adagba? 30 deka csirkemáj, 1 kis hagyma, 10 deka borsó, 4 evőkanál paradicsompüré, 1 kiskanál morzsolt zsálya, olaj, só, bors.

Hogyan készült? A májat falatnyi darabokra vágtam, a hagymát pedig egészen apróra kockáztam. 2 evőkanálnyi olajon egyszerre pirítottam meg a májat és a hagymát. Hozzákevertem a paradicsompürét meg a borsót, fűszereztem és fedő alatt még 10 percig pároltam.

Nyáridéző bulgur

Gázválság, szmogriadó, ónos eső. Na, én inkább szedem a sátorfámat. Elbujdokolok, de csak a konyháig jutok.

Nyáridéző bulgur

Mi került a 4 személyes adagba? 20 deka bulgur(búzatöret), 1 csicseriborsó konzerv, 4-5 szem aszalt paradicsom, 4-5 szem aszalt sárgabarack, 2-3 evőkanálnyi mazsola, 1 kis hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 répa, 1 kaliforniai paprika, 2 marék rukkola, 1 citrom leve, 2 evőkanál olívaolaj, fahéj, só, bors.

Hogyan készült? A hagymát és fokhagymát apróra kockáztam, a répát, paprikát, aszalványokat pedig vékonyra csíkoztam. Felmelegítettem az olajat, megpároltam rajta a hagymát, fokhagymát, paprikát, répát. Félretettem. A serpenyőbe belekerült a bulgur, a barack, a mazsola meg a paradicsom. Felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel, fűszereztem, negyed óra alatt puhára pároltam. Belefacsartam a citrom levét, visszatettem a zöldségeket, hozzáadtam a leszűrt csicseriborsót és összeforgattam, hogy minden átmelegedjen. A rukkolát csak tálaláskor kevertem bele, hogy ne essen össze teljesen a hőtől.

Natúr sült tonhal szeletet ettünk hozzá, szerintem kitűnő páros.

Könyvhalmok

amelyeket megmásztam karácsony óta, az őskortól Ramsay-ig. Kezdjük a tetején.

Kafka levese

A posta szívélyes közre nem működése révén január 8-án kaptam meg az angyalkajátékos ajándékomat Zsúrkenyértől. A dobozban, amit lelkesen bontogattunk az 1. számúval, lapult néhány mézeskalács meg bejgli, amelyek szerencsésen túlélték az utazást. (A mézcsorgatóért külön köszönet!) Meg egy könyv, a Kafka levese.

Mark Crick 14 híres író, többek között Jane Austen, Homérosz meg Márquez stílusában ír le egy-egy receptet. Egyszerre kacagtató, bámulatos, fura hangulatokba ringató ez a könyv. Az alapötlet zseniális és a megvalósítás sem hagy kívánnivalót maga után. Sőt a szerző által készített illusztrációk is nagyon ott vannak.

Joanne Harris: Bársony és keserű mandula

Egy novelláskötet kedvenc szerzőmtől. Kicsit vegyes a felhozatal, minden novella más-más világot, ötletet lobogtat. Ugyanakkor mindegyikre jellemző valami nem evilági, valami borzongató. A kedvencem, egyben az egyik legfélelmetesebb a Gasztronomicon, amely kezdetben egy szimpla házassági évfordulós ebédről szól, aztán elkanyarodik a valószínűtlenség birodalmába. A '81-es osztály meg arról szól, mi lesz Hermione-nal 15 év múlva. Lehangoló a lehetőség, amit ez a novella felvet.

Enyhe hiányérzetem csak a franciás konyhavonal hanyagolása miatt volt, de Harris hangulatteremtő képességét ezekben a rövidebb írásokban is csodálhatjuk.

Georges és Germaine Blond: Évezredek asztalánál

Nagyon szeretek a Bookline antikvárium részében böngészni, ha már igazi antikváriumokba nem jutok el. Decemberben egy igazi kincsre leltem. A magyarul 71-ben, eredetileg pedig 60-ban megjelent könyv az őskortól kezdődően mutatja be a táplálkozás történetét.

Alapos, mélyreható, ugyanakkor szemléletes és élvezetes olvasmány. Bár kedvenc korszakom a középkor vége, a reneszánsz, a legérdekesebb új tényeket az őskorról tudtam meg. Igaz ezek főleg feltételezések, de nagyon logikusan, régészeti alapokra helyezve levezetve.

E. Kovács Péter: Hétköznapi élet Mátyás király korában

Ha már történelemnél tartunk, ez az új, albumnak is beillő kötet is fantasztikus élmény! Bár csak egy fejezet foglalkozik az "Eszem-iszom, dínom-dánom" témakörével, hatalmas tudásanyag, rengeteg kutatás sejlik fel e munka mögött. A szemléletes leírások és a bőséges képanyag nagyon sokat segítenek nekem, hogy jobban magam elé képzeljem ezt az olvasmányélményeimből nagyon is ismerős korszakot.

Az orosz konyha

Egy újabb súlyos mű, sok képpel, leírással. Eddig vajmi keveset tudtam az orosz konyháról, most aztán nekiláthatok kísérletezni. Különösen a zöldséges ételek, például a töltött káposztafej meg a gombafasírt piszkálják a fantáziámat. Meg persze a nagy klasszikusok, a scsí, a szoljanka, hogy csak a híres leveseket említsem.

Gordon Ramsay: Háromcsillagos séf

A végére maradt az igazi ínyencség. Ramsay az én szívem csücske, a tekintetben, hogy neki mindenki másnál jobban elhiszem, hogy tud főzni. Lehet utálni a stílusát, de a szakértelmét nehéz megkérdőjelezni.

Ez a hatalmas, gyönyörűséges kötetet már kézbevenni is luxus. Mondjuk az kifejezetten idegesít, amikor az ételnevek felét nem értem: "Libamájballotin "label andlais" csirkével, pácolt shimejigomba, portóis vinaigrette". (Ezt az éttermekben is gyűlölöm, de már művelem magam.) Szerencsére találtam olyan ételeket is, amelyek szinte a megvalósíthatóság határát súrolják, például az árpagyöngy-rizottó édes-savanyú paprikamártással.

A képek a pornó határát súrolják, a recept leírások pedig olyannyira részletesek, hogy inkább elrettentenek az elkészítéstől.

Ui: Olvasás, nézegetés közben végig Beatbull járt az eszemben.

Ui2: A könyvet szakmai szempontból a Bűvös szakácsék ellenőrizték. Ez is csak jelent valamit.

Cékla nyersen

Gyerekkoromban elképzelni sem tudtam, hogy más is létezik a savanykás, főzött, karikákra szeletelt céklán kívül. Az volt "a cékla". Bonyolultnak, misztikusnak tűnt az elkészítése. Aztán tavaly megbarátkoztam vele, bár a sütőben sütött változat lényegesen finomabbnak tűnt.

Az idén újabb felfedezést tettem. A cékla meglepő módon, - a többi gumóhoz hasonlóan - nyeresen is finom! Egyszerűen csak lereszelem minden cécó nélkül, megsózom és egy kis ribizlis balzsamecetet locsolok rá. Egy kicsit állni hagyom, aztán már lehet is falni.

Mellesleg arra is rájöttem, hogy nem feltételnül kell azokra a jó tanácsokra hallgatni, amelyek szerint a céklát csak kesztyűben lehet hámozni. Én ugyanis nem húzok kesztyűt, sőt puszta kézzel reszelem is. Igaz, kötényt kötök magam elé, de a kezemről egy-két mosogatás alatt, legkésőbb másnapra biztos, hogy lekopik a rózsaszín folt. Nem látom ezek után sok értelmét a védőfelszerelésnek.

Vízkereszt, farsang, fánk

Tegnap volt vízkereszt napja. A három napkeleti bölcs (király) napja, illetve Jézus keresztelésének napja. Ilyenkor a templomban megszentelik a vizet, ebből lesz a szenteltvíz. Az újabb keletű szokások közül ez a karácsonyfa leszedésének napja, illetve a farsangi időszak kezdete. A Nagyi ilyenkor fánkot sütött, amibe babszemet rejtett. Aki azt szerencsésen megtalálta, valami aprócska jutalmat kapott.

Én pedig ezt a 2009-es évet találtam éppen megfelelőnek arra, hogy életemben először megpróbálkozzak a fánk sütésével. Az internet tele van receptekkel, de végül egy 52-es szakácskönyv változata mellett tettem le a voksom. Illetve ezen is változtattam, a tejet rizstejre, a vajat pedig sertészsírra.

A végeredményt magam részéről "egész jónak" minősítettem, tejjel biztos még százszor finomabb. Most szilvalekvárt használtam, de azt persze mindenki tudja, hogy a baracklekvár az igazi.

Farsangi avagy szalagos fánk

Mi került a kb. 25 fánkhoz elegendő adagba? fél kiló liszt, 4 tojás sárgája, 3+1 deci tej, 2 evőkanál sütőrum, 5 deka cukor + 1 kanál, 2 deka (fél csomag) élesztő, csipet só.

Hogyan készült? Egy deci tejet langyosra melegítettem. (Illetve először kisuvickoltam a mikrót, mert a magas tejespohár felborult az új mikrónk grillrácsába akadva...) A tejbe morzsoltam az élesztőt és 1 kanál cukrot, felfuttattam. A lisztbe öntöttem minden szobahőmérsékletű hozzávalót. Robotgéppel dolgoztattam össze a tésztát. Fél órán keresztül kelesztettem, majd kinyújtottam.

Vékonyra, amolyan centisre kell nyújtani, mert különben nem tud átsülni. Egy vizespohárral kiszaggattam, a körök közepébe pedig mélyedést nyomtam. Újabb fél órán keresztül kelesztettem.

A fánkokat bő, de nem a legforróbb olajban sütöttem. Pillanatok alatt megvan, bár az is igaz, hogy úszik a szagtól az egész lakás. Ha igazán profik akarunk lenni, illetve ha az oldalára szalagot szeretnénk, akkor az egyik oldalt lefedve kell sütni. Nos, én ezzel nem vacakoltam, de így is ehető lett a fánkom.

Ui: Az egyes számúnak is muszáj volt részt vennie a nyújtásban, szaggatásban. Van utánpótlás.

A blogom a http://agifoz.blog.nlcafe.hu/ címen található!

A legtöbb, ami másfél órából kihozható

Hozzávalók: 1. számú gyermek, aki éppen apjával kószál, így nincs láb alatt. 2. számú gyermek, aki egy angyal és képes majdnem egy órán keresztül azt figyelni, ahogy a konyhában tüsténtkedek, anélkül, hogy vonyítana.

Plusz négy szeretett családtag, akik szívesen jönnek vendégségbe és szívesen kóstolgatják, amit eléjük teszek.

Bonus track: bécsi ajándék - mini Sacher torták.

A másfél órás menü 6 és fél személyre:

Sütőtök krémleves

Harcsafilé vargányás, kapribogyós, fehérboros mártással

Szűzpecsenye paradicsomos mártással

Polenta

Rizs

Diós pikótatekercs szilvalekvárral és csokiszósszal

A menetrend:

1. félóra

Felverem a 6 tojásfehérjét, illetve külön 6 kanál cukorral a sárgáját. A sárgájához keverek 4 kanál darált diót és 2 kanál lisztet. Beleforgatom a fehérjét, sütőpapírra simítom és negyed órát sütöm 180 fokon. Kiveszem, megkenem szilvalekvárral, konyharuhával feltekerem.

Összedarabolom a megpucolt sütőtököt, lábasba zuttyantom 1 hagymával, 2 kanál vöröslencsével, sóval, borssal, szárított zsályával. Puhára főzöm.

2. félóra

A szűzpecsenyét nagyobb darabokra vágom, olajon körbepirítom. Hozzászórok 1 felkockázott hagymát, 3 gerezd fokhagymát. Átpirítom. Felöntöm 1 darabolt paradicsomkonzervvel, sózom, borsozom, majorannát adok hozzá. Háromnegyed órát főzöm takarék lángon.

3. félóra

Felteszem főni a rizst.

A harcsafilét felszeletelem. Olajban mindkét oldalán megsütöm, kiszedem. Az pörcöket feloldom fél deci fehérborral. A serpenyőbe dobok feldarabolt vargányát, póréhagymát, fokhagymát, kapribogyót. Megpirítom, felöntöm 1 deci borral, összeforralom. A halat visszapakolom, leveszem a tüzet és lefedem.

Megfőzöm a gyorsan megfövő polentát.

Csokimártást készítek fél deci (rizs)tejből, 10 deka étcsokiból és 1 evőkanál aszaltszilva-likőrből.

4. félóra

Tálalok, ebédelünk és igyekszem nem meglátni az oltári nagy rendetlenséget, amit ilyen rövid idő alatt hoztam létre a konyhában.

Az ebéd fennséges, szinte minden elfogy, boldogan szuszogunk.

Új év - új fogadalom

Egy évvel ezelőtt megfogadtam valamit. Ahogy visszanéztem, ez volt az év legnépszerűbb bejegyzése. Most tehát ideje azt is visszanéznem, sikerült-e locavore-rá válnom.

Részben. Amennyire csak lehet, kerültem a hipereket. Előnyben részesítettem a sarki boltot. Igazi élvezetet azonban a piaci vásárlások jelentik, minden hónapban sikerült egyszer-kétszer elzarándokolnom a fehérvári útra.

A zöldségek és gyümölcsök esetén van a legegyszerűbb dolgom. A szezonalitásban is olyan végtelen gazdagság rejlik, hogy minden hónapban találtam újabb és újabb kipróbálni valót. Nyáron pedig anyóspajti saját kezűleg termesztett zamatosságait ehettük, teljes mértékben helyi dolgokat.

Hús ügyben is jól állunk, szinte kizárólag magyar húst ettünk, néha szabadkai importot. A halakat viszont inkább tengerekből halásztattuk, ezek utaztak is elég sokat, de egyelőre nem érzem, hogy le tudnék mondani a tonhalról, rákról.

Gabonákat, magokat, lisztet, tésztát is nagyrészt magyar termelőktől, gyártóktól szereztem be, de néha becsúszik néhány külföldi is. Talán még elfogadható ez az arány.

A tejtermékek terén van a legnagyobb szégyellni valóm, hiszen teljesen rászoktunk az osztrák biotejre, ami mennyeien finom. Sajt, túró, tejföl terén viszont inkább a házi jellegűt részesítem előnyben, ez így talán egyensúlyt teremt. (Sajnos az általam kényszerűségből fogyasztott, elfogadható ízű rizstej is Olaszhonból vándorol.)

Mivel alig-alig eszünk klasszikus felvágottat, teljesen átálltunk az olasz és spanyol sonkákra és kolbászokra. Sajnos ezek is hatalmas utat tesznek meg az asztalunkig. Szerencsére néha betéved a konyhánkba néhány szál szarvaskolbász vagy éppen tótkomlósi szalámi.

A fűszerek nagy része távoli országokból jön a konyhámba. Ezek azonban pici mennyiségek és már évezredek óta vándorolnak a kontinensek között.

Van-e újabb fogadalmam? Hát persze! Igyekszem továbbra is lokálisan és szezonálisan étkezni. De ennél sokkal fontosabb, hogy minimalizálni akarom a kidobott ételek mennyiségét. Egyelőre rengeteg étel kerül nálunk a kukába, egyszerűen nem fogy el. Igyekszem tehát majd jobban megtervezni az étkezéseinket, talán előbb-utóbb a heti étrend-tervekhez is eljutok... Jó ötleteknek azonban már most is örülnék!

Sült malac helyett

Sertéscomb. Ezt tálaltam fel a családomnak szerencsehozó ebédként.

A hentesnél szembe jött velem egy sertéscombból keresztben levágott szelet. Ritkán lehet ilyet látni, nagyon szemrevaló volt, nem hagyhattam ott. Természetesen egészben sütöttem, jó 3 órát a 150 fokos sütőben. Alá terítettem 3 felszeletelt hagymát. Az utolsó fél órára pedig mellé szórtam 40 deka kelbimbót, egy marék aszalt szilvát meg szemes gesztenyét.

Aztán meg alig tudtam abbahagyni a falatozást. Így kell elbánni egy disznóval, kétség sem fér hozzá.