Egy szükségszerű vásárlás egy póló belsejébe nyomott felirat miatt:
Kókuszos kelt tekercs
Ahogy a sütemény alján összegyűlik a vajas-tejes cukor, megbarnul és karamellesen ragacsossá válik hát az valami észveszejtően jó!
Reggelire sosem sikerül ilyesmit sütnöm, de az előző napi kalácsot egy picit megmelegítve, ismét egy friss-közeli finomságot kapok, ami pillanatok alatt fogy el.
Ezúttal egy kis kókusszal is megbolondítottam a hagyományos Ferdinánd-tekercset, nem ártott meg neki :)
Hozzávalók: 1 csomag száraz (vagy fél csomag friss) élesztő, 1 + 1 dl tej, 1 + 3 kanál porcukor,
50 dkg liszt, 1 tojás sárgája, csipet só, 5 + 10 dkg vaj, 2 evőkanál porcukor, 5 dkg kókuszreszelék.
Elkészítése: Az élesztőt 1 dl cukros tejben felfuttatjuk. Amikor már habos, hozzáöntjük az átszitált kenyérliszthez. Összedolgozzuk a liszttel, a tojássárgájával, vajjal, csipet sóval. Ha túl kemény lenne, adjunk hozzá még tejet. A tészta ne legyen se ragadós, se túl kemény, hanem olyan jól gyúrható. Az élesztő azt szereti, ha minden hozzávaló legalább szoba hőmérsékletű, semmiképpen sem hideg.
40 percig kelesztjük, majd jó alaposan összegyúrjuk.
Lisztezett
deszkán kisujjnyi vastagra nyújtjuk és megkenjük 10 dkg vaj és a kókuszreszelék
keverékével.
A tésztát szorosan feltekerjük, kétujjnyi vastag darabokra
vágjuk keresztben és kivajazott tepsibe nem túl szorosan egymás mellé állítjuk a csigákat. Így lesz helyük megkelni.
Langyos
helyen addig kelesztjük, amíg a vajas töltelék olvadni nem kezd és kissé
kicsorog a csigákból. Ekkor a tepsit a 200 fokos sütőbe toljuk. Amikor a tekercsek félig
megsültek, leöntjük 1 dl tej, 3 kanál porcukor megmelegített
keverékével.
Végül pirosra sütjük a csavargó-tekergő csigákat.
Ékszerdoboz Budaörsön: Antiklaedle
Jeges szélben, kavargó, jeges hópihék között keresgéltem Budaörsön a címet: Szabadság út 1. Az Antiklaedle nevű boltocskát igazából nem nehéz megtalálni, hiszen a portálja semmihez sem hasonlítható, jellegzetesen antikos. Le is mentettem nektek a képet a Facebookról, hogy könnyebben rátaláljatok, ha arra jártok.
Még be sem léptem, de már elfogott az a jóleső érzés, amit úgy keresek mindig mindenhol. Barátságos, hívogató, sőt csalogató hangulat. Finom berendezési tárgyak, régi szépségek ahová csak a tekintetem vetem. Mondhatni, csurig van pakolva ez a kis bolt. És hogy mivel? Egy tökéletes ízléssel összeválogatott gyűjteménnyel. Főleg edények, étkészletek találhatók a polcokon, de akár egy-egy bögre, csésze vagy tányér irányába is elcsábulhatunk.
A gyönyörűségek sora szinte végtelen, a kék-fehér porcelánoktól a már-már elcsépelt rózsamintákig, a kézzel festett cseresznyevirágoktól a kissé kopottas mosdótálig tényleg van itt minden. És persze üvegpoharak, lámpák, apróbb bútordarabok.
A plafonról csillárok lógnak, az egyik bájosan feldíszítve csészékkel és kanalakkal. Igazi varázslat ez, amit legszívesebben hazavinnék azonnal.
És hogy miért egy teli bögrét fotóztam nektek? Mert bizony itt nem csak vásárolgatni, hanem forró csokizni, kávézni is lehet. Sőt pár bonbon, süti felett beszélgetni is. Közben persze nem győzi az ember a fejét forgatni ide és oda, ezt is megcsodálni, arra is vetni egy pillantást. Nem túlzok, órákat lehet itt eltölteni, úgy hogy az ember észre sem veszi.
Közben Anita, a tulajdonos csak mesél-mesél, minden tárgyról tud mindent: eredetét, korát, hogy miért szép és miért kell feltétlenül hazavinni.
Napi mosoly
Lehet utálni a március végi telet, de ha a gyerekek szemével nézzük: az egész egy nagy buli. Újra lehet hógolyózni, szánkózni és csak úgy a friss hóban rohangálni. És még szép is.
Napi mosoly
A reptérről hazafelé épp arra autózni, amikor a Fradi stadion bontás előtti utolsó meccse végén fellövik a tüzijátékot.
Napi mosoly
Az egyes számúnak ma kiesett a foga az oviban. Úgy, hogy nem is vette észre, csak később, hogy lyuk van a szájában. Most siratjuk az elveszett fogat, mert így mit vigyen el a fogtündér.
Napi mosoly meséskönyvvel
Mérföldkő a gyerekek fejlődésében. Már egy hete 4-5 oldalanként haladva egy meseregényt olvasunk. És várják a folytatást, emlékeznek az előzőkre és izgulnak, találgatnak, hogy mi lesz.
Ez az első ilyen könyvünk, aminek együtt vágtunk bele - eddig csak egy estés népmesék mentek. Pipogya, a budapesti medve kalandjait mindenkinek szívbő ajánlom (halkan mondom, hogy nem csak 8 éves kortól)!
A könyv nagyon jó arányban keveri a valóságot és a mesés részleteket. Tulajdonképpen teljesen hihető, hogy a Vár gyomrában él egy varázslény. Meg, hogy mindenféle láthatatlan állatok tréfálnak meg japán turistacsoportokat. Sőt a gonosz mestercuk-ok léte is hihetőnek tűnik. Szeretem, hogy valós helyszíneken, a budapesti hidakon, a Király utcában meg a Margit-szigeten mászkálnak a szereplők.
Olyan kedvesen, kedélyes világ ez, majdhogynem valóságos, de azért mégis egy picit több annál. Van benne valami megfoghatatlan báj, talán a szereplők kétdimenziósnál sokkal részletesebben megrajzolt karakterei miatt.
Ez az első ilyen könyvünk, aminek együtt vágtunk bele - eddig csak egy estés népmesék mentek. Pipogya, a budapesti medve kalandjait mindenkinek szívbő ajánlom (halkan mondom, hogy nem csak 8 éves kortól)!
A könyv nagyon jó arányban keveri a valóságot és a mesés részleteket. Tulajdonképpen teljesen hihető, hogy a Vár gyomrában él egy varázslény. Meg, hogy mindenféle láthatatlan állatok tréfálnak meg japán turistacsoportokat. Sőt a gonosz mestercuk-ok léte is hihetőnek tűnik. Szeretem, hogy valós helyszíneken, a budapesti hidakon, a Király utcában meg a Margit-szigeten mászkálnak a szereplők.
Olyan kedvesen, kedélyes világ ez, majdhogynem valóságos, de azért mégis egy picit több annál. Van benne valami megfoghatatlan báj, talán a szereplők kétdimenziósnál sokkal részletesebben megrajzolt karakterei miatt.
Gabonapehely-kóstoló
Arra határozottan emlékszem, hogy jó ideig eszembe se jutott ilyesmit adni nekik. Egyszerűen nem jutott el az ötlet az agyamig. Mígnem egy balatoni nyaralás alkalmával a barátaink gyermekei csokis gabonapelyhet reggeliztek minden nap. Na, ott, abban a pillanatban dőlt el a mi sorsunk is és lettünk igazi rajongók, sőt szakértők.
Hagyományosan, tejbe áztatva kellene enni, de nálunk legtöbbször magában, ropogtatva fogynak el. A tejet meg hozzá isszák bögrében a gyerekek. Ők a fő célcsoport, tehát őket kértem meg, hogy kóstoljuk végig a Nestlé választékát.
Az elfogyás gyorsaságának sorrendjébe állítva:
1. Nesquick és Nesquick DuoA csokis golyócskák régebben nagy népszerűségnek örvendtek nálunk. Volt egy másik márka is, megszólalásig hasonló golyókkal (ráadásul verdás matricákkal) - egy ideig ez volt a sztár. Aztán meg ez lett.
A Duo azért nagy kedvenc, mert a sima csokishoz képest újdonság: vaníliás golyócskák is vannak benne. Minden ami újdonság (és édes) az jöhet a gyerekeknél. Ebből konkrétan kiették a fehér golyókat, mielőtt a barnákhoz nyúltak volna.
A hatéves megjegyzése: "Csokissá varázsolja a tejet, ha beletesszük. Nem tejleves lesz belőle, hanem csokis leves."
2. Cookie Crisp
Komolyan mondom, zseniálisan néznek ki ezek a kis párnácskák. Pont mint az apró csokis kekszek. Az ízük mondjuk nem olyan nagyon intenzív, de a gyerekeknek ízlett. Egyértelmű, hogy ezúttal a forma az, ami mindent vitt.
A négyéves megjegyzése: "A farkas szereti és én is farkas vagyok."
3. ChiriosRégebben ez volt az abszolút kedvencünk. A reklám félrehallása alapján nálunk mai napig "mézes chili" néven fut. Tényleg van egy enyhe mézes-karamelles íze, ami nagyon kellemes. A formája is cuki: pici kis fánkocskákat lehet ropogtatni.
Ez az a pehely, amit a legritkábban teszünk tejbe, egyértelműen jobb magában ropogtatni.
Egybehangzó vélemény: "Régen ettünk ilyet és nagyon hiányzott."
4. Cini MinisItt az erőteljes fahéjas íz dominál és ezt nem mindenki szereti. A kis lapocskák állaga is fura kicsit: érdes a felületük a többi pehelyhez képest. Az egyik gyerek szereti, a másik nem. Mondjuk tavaly nyáron, amikor volt belőle Jégkorszakos változat, akkor folyton olyat kellett venni.
Az ellentábor véleménye: "Túl sós. Nem szeretem."
5. Fitness pelyhek, csokis és gyümölcsös
Nekem maradtak a Fitness pelyhek. Ezeket a gyerekek nem hajlandók megkóstolni. Én viszont szeretem őket, úgyhogy olyan nagyon nem bánom.
A gyümölcsös nekem nem elég gyümölcsös, úgyhogy úgy eszem, hogy fogok banánt, almát, kivit, amit találok. Azt felkockázom és azzal dúsítom. Fele tej - fele joghurt (tehát valamiféle ivójoghurt) keverékébe áztatom és még mézet is csorgatok rá, hogy teljes legyen a dőzsölés.
A csokissal nem bohóckodom. Azt én is szárazon eszem, mint a gyerekeim. Vannak benne ugyanis csokival bevont darabok, amiket vétek lenne kiáztatni. Azokat kell először levadázsni és megenni, talán mondanom sem kell.
Narancsos sajttorta
Volt nekem 1,5 kiló narancsból egy jó nagy adag félresikerült narancslekvárom. Az íze, illata valami zseniálisan isteni lett, de hiába főztem másfél órát, mégsem sűrűsödött. Teljesen és tökéletesen folyós maradt.
Találnom kellett hát alternatív felhasználási módszereket. Azt kell mondanom, ez a módszer például egészen kiváló. Még a nem folyós lekvároknak sem árt meg az ilyesmi.
Mi került az alapba? 200 g keksz, 150 g vaj, 150 g étcsokoládé.
A krémes rétegbe: 375 g Philadelphia krémsajt, 250 g mascarpone, 3 tojás, 3 ek
cukor, 3 ek keményítő, 2 ek narancslikőr.
A tetejére: 300 g narancslekvár.
Hogyan készült? A kekszet ledaráltam, a vajat és csokit óvatosan együtt
megolvasztottam. Ezt a három hozzávalót jól összedolgoztam. Egy kerek, kapcsos tortaforma aljába
simítottam, amibe előzőleg raktam egy méretre vágott sütőpapírkört is.
A krémes réteghez alaposan összemixereltem a hozzávalókat. Ráöntöttem a kekszes rétegre.
A tetejére került a narancslekvár, kanállal szépen egyenletesen eloszlatva. Néhol egy kicsit bele is kevertem a krémes rétegbe, de nem dolgoztam össze egymással a két réteget.
160 fokos sütőben sült úgy 45 percig.
Érdekes, hogy szépen felemelkedik, aztán meg összeesik és
milyen tömör lesz a krémes rész. Érdemes jól behűtve fogyasztani, olyankor a legfinomabb és mivel a vaj és csoki is megköt a tésztájában, szépen lehet szeletelni is.
Túrós pite
Igazi, régimódi, nagyi konyhájából ellesett pite ez, kérem szépen. A nagyi inkább almával készítette, én most túróval próbálkoztam és ugyanolyan jó lett!
Persze még jobb lett volna, ha nem ehhez a bolti morzsalékos dologhoz jutok hozzá, amit félzsíros néven nyomnak az orrunkba. Szerencsére a piacon még akad egy-két pult a hagyományos, krémes, igazi túróval. Na, az kell az ilyen sütikbe!
Hozzávalók a tésztához: 20 dkg vaj (eredetileg margarin), 12 dkg cukor, 35 dkg liszt, 4 tojás sárgája, 2 kanál tejföl, 1 csipet só, 1 csomag sütőpor.
Hozzávalók a túrós töltelékhez: 2 evőkanálnyi mazsola, 0,5 dl narancslikőr vagy rum, 4 tojás fehérje, 0,5 kg túró, 4 evőkanál porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja.
Elkészítése:
Először a tésztát készítettem el. A tojásokat ketté választottam. A fehérjét félretettem.
A szobahőmérsékletű, puha vajat kikevertem a cukorral. Egyesével hozzáadtam a tojások sárgáját és alaposan elkevertem. Beledobtam a tejfölt is, és átkevertem.
A lisztet vegyítettem a sütőporral, sóval, majd rászórtam a tojásos-vajas keverékre. Először fakanállal összekevertem, aztán kézzel alaposan összegyúrtam. Elég ragacsos massza lesz, nem kell megijedni tőle.
A tésztát elfeleztem. Az egyik részét lisztezett deszkán igyekeztem kinyújtani, hogy pont jó legyen a 35 centis tepsimbe. Nem baj, ha a szélén egy kicsit felpenderedik vagy nem teljesen egyenletes. A tésztát sütőpapírra fektettem és úgy emeltem át a tespibe.
Elkészítettem a tölteléket. Először a 4 tojás fehérjét kemény habbá vertem. Kanalanként beledolgoztam az átszitált porcukrot, hogy kemény, fényes hab legyen belőle.
A túróhoz adtam a vaníliás cukrot, a citrom héját, illetve a fél órára beáztatott mazsolát. A felvert fehérjét 3-4 adagra osztva kevertem a túróhoz. Először lehet kicsit durvábban bánni vele, de a végén már csak óvatosan forgatni, alulról felfelé haladó laza mozdulatokkal.
A túrós tölteléket ráöntöttem az előkészített tésztára és elsimítottam.
A tészta másik felét szintén ki lehetne nyújtani, de akkor nem lenne semmi élvezet: így gyerekmunkát alkalmazva ujjbegynyi darabkákat csippentve beterítettük a sütink tetejét.
Kb. fél óra sütést igényel a 180 fokos sütőben. A tészta a sütőportól megemelkedik, a teteje egy kicsit megpirul.
A felkockázott sütit bátran megszórhatjuk egy kis porcukorral, különösen, ha egy hatéves lecsipkedi róla a tészta egy részét, amikor nem figyelek oda. Így jól el lehet fedni a nem kívánatos hiányosságokat. :)
A legfinomabb krémleves
Mit is főzhettem volna a tél utolsó napján, mint egy bársonyos, különleges krémlevest.
Pszt, elárulom a titkot: igazából nem is főztem, hanem sütöttem. A levest? Bizony.
Fogtam néhány tél végi zöldséget. Mindegyikből 1-1 darabot, így lett 2 tányérnyi levesem.
- Répát, mert az az alap
- Póréhagymát, mert imádom és nincs nélküle élet
- Céklát a szép színe miatt
- Édesburgonyát, mert már ezer éve ki akartam próbálni.
Mindent meghámoztam és 3-4 centis kockákra, darabokra vágtam. Egy tepsit vékonyan kikentem olíva olajjal, ebbe szórtam a zöldségeket. Sóztam, borsoztam és aláöntöttem egy ici-pici vizet.
Kb. 40 percig süldögélt a forró sütőben, amíg minden megpuhult. A cékla adja meg magát a legnehezebben, így azt kell szurkálni ellenőrzésül.
Végül mindent leturmixoltam. Kevertem hozzá egy kis tejfölt és egy kis balzsamecet-krémet (sima balzsamecet is jó lesz). Ez utóbbitól csodása édeskés-karamelles felhangokat kap, az amúgy sem piskóta levesem.
Két böjtös hét
Az idén elhatároztam, hogy húsvétig nem eszek húst. Vagyis inkább böjtölök, de amolyan katolikus módra. Ez pedig azt jelenti - nem ér nevetni - hogy bizony vasárnap felfüggesztjük a böjtöt. Szabályosan igazából csak pénteken és bizonyos fontos napokon kellene, de én ki akartam próbálni magam.
Az első héten viszonylag jól ment a dolog, de a második héten bajba kerültem, amikor nem itthon töltöttem a napot és gyorsan kellett valamit a gyomromba pakolni. Súlyos megbicsaklás volt és pont pénteken.
Leírom részletesen, ha majd elakadok, legyen ötletem, vagy esetleg, ha más is követné példámat, akkor talál itt egy-két receptet is.
Reggelire én általában kb. 3 dl tejeskávét iszom, ezért délig nem is nagyon vagyok éhes. Néha eszem gabonapelyheket és gyümölcsöt is délelőtt, illetve uzsonnára délután. Vacsora után szinte minden nap eszünk gyümölcsöt, de azt nem jegyeztem fel külön-külön. Mostanában ez alma, banán, kivi vagy mandarin.
Nem mondom, hogy ez követendő, de nekem így működik az emésztésem.
Ezeket szoktam enni ebédre és vacsorára (amihez van recept, azt linkeltem):
Húshagyó kedd:
E - lazacos tészta póréhagymával, kukoricával, sok parmezánnal.
V - a maradék tészta.
Szerda:
E - sűrű vöröslencse leves (vagy inkább főzelék).
V - kecskesajtos kifli, kalifornai paprika.
Csütörtök:
E - Trinity sajtlevese sok póréhagymával, pirítóssal.
V - baracklekváros palacsinta.
Péntek:
R - tojáskrémes kenyér.
E - lekváros palacsinta.
V - sajtos-vajas szendvics, sok retekkel, banános muffin a gyerek kedvéért (csak fél adag, muffin formában sütve).
Szombat:
E - étteremben ettünk, én fokhagyma krémlevest és spenótos tésztát.
V - szokásos sajtos szendvics zöldsalátával, jégsalátával.
Vasárnap a szünet napja:
E - báránysült spenótos mártással, fűszeres bulgurral.
V - balzsamos sült cékla saláta, sokféle sajt, tonhalkrém, olajbogyó.
Hétfő:
E - sült zöldséges baguette a Thai Wok gyorsétteremben.
V - szilvásgombóc és nudli a pótnagyinktól.
Kedd:
E - sült krumpli (máshoz nem jutottam hozzá).
V - sajtos szendvics csalamádéval.
Szerda:
E - zellerkrémleves, halrudacskák, brokkolis rizzsel.
V - fügelekváros kenyér.
Csütörtök:
E - zeller gratin kecskesajttal, dióval.
V - kókuszos csiga kelt tésztából, hasonló ehhez, csak kókusszal.
Péntek:
E - szörnyű megbicsaklás, de az éhhaláltól mentett meg: McDonald's csibeburger.
V - tojásos szendvics paprikával.
Szombat:
E - falafel és paradicsomos-joghurtos saláta a töröknél, citromos mignon.
V - 3 szelet kolbász, vajas kenyér, retek.
Vasárnap:
R - gabonapehely, banán, joghurt
E - olasz étterem: puttanesca spagetti (sózott szardella, paradicsom, stb. a szószban)
V - gulyásleves hús nélkül, E-80 torta.
Az első héten viszonylag jól ment a dolog, de a második héten bajba kerültem, amikor nem itthon töltöttem a napot és gyorsan kellett valamit a gyomromba pakolni. Súlyos megbicsaklás volt és pont pénteken.
Leírom részletesen, ha majd elakadok, legyen ötletem, vagy esetleg, ha más is követné példámat, akkor talál itt egy-két receptet is.
Reggelire én általában kb. 3 dl tejeskávét iszom, ezért délig nem is nagyon vagyok éhes. Néha eszem gabonapelyheket és gyümölcsöt is délelőtt, illetve uzsonnára délután. Vacsora után szinte minden nap eszünk gyümölcsöt, de azt nem jegyeztem fel külön-külön. Mostanában ez alma, banán, kivi vagy mandarin.
Nem mondom, hogy ez követendő, de nekem így működik az emésztésem.
Ezeket szoktam enni ebédre és vacsorára (amihez van recept, azt linkeltem):
Húshagyó kedd:
E - lazacos tészta póréhagymával, kukoricával, sok parmezánnal.
V - a maradék tészta.
Szerda:
E - sűrű vöröslencse leves (vagy inkább főzelék).
V - kecskesajtos kifli, kalifornai paprika.
Csütörtök:
E - Trinity sajtlevese sok póréhagymával, pirítóssal.
V - baracklekváros palacsinta.
Péntek:
R - tojáskrémes kenyér.
E - lekváros palacsinta.
V - sajtos-vajas szendvics, sok retekkel, banános muffin a gyerek kedvéért (csak fél adag, muffin formában sütve).
Szombat:
E - étteremben ettünk, én fokhagyma krémlevest és spenótos tésztát.
V - szokásos sajtos szendvics zöldsalátával, jégsalátával.
Vasárnap a szünet napja:
E - báránysült spenótos mártással, fűszeres bulgurral.
V - balzsamos sült cékla saláta, sokféle sajt, tonhalkrém, olajbogyó.
Hétfő:
E - sült zöldséges baguette a Thai Wok gyorsétteremben.
V - szilvásgombóc és nudli a pótnagyinktól.
Kedd:
E - sült krumpli (máshoz nem jutottam hozzá).
V - sajtos szendvics csalamádéval.
Szerda:
E - zellerkrémleves, halrudacskák, brokkolis rizzsel.
V - fügelekváros kenyér.
Csütörtök:
E - zeller gratin kecskesajttal, dióval.
V - kókuszos csiga kelt tésztából, hasonló ehhez, csak kókusszal.
Péntek:
E - szörnyű megbicsaklás, de az éhhaláltól mentett meg: McDonald's csibeburger.
V - tojásos szendvics paprikával.
Szombat:
E - falafel és paradicsomos-joghurtos saláta a töröknél, citromos mignon.
V - 3 szelet kolbász, vajas kenyér, retek.
Vasárnap:
R - gabonapehely, banán, joghurt
E - olasz étterem: puttanesca spagetti (sózott szardella, paradicsom, stb. a szószban)
V - gulyásleves hús nélkül, E-80 torta.
Napi mosoly
Nagyon-nagyon ritka (szerencsére) ezért tudom élvezni, amikor hajnalban bebújik az ágyamba egy négyéves és összekucorodva alszunk tovább.
Itt is, ott is
Anyahajó interjút készített velem a blogjára. Sok-sok kérdésre próbáltam őszintén válaszolni, ha kíváncsi vagy rájuk, kattints ide: http://anyahajoblog.blogspot.co.at/2013/02/kaveszunet-kern-agival.html
Sőt, akkor is ajánlom a kattintást, ha szeretnéd megnyerni egy könyvemet. Csak egy kommentet kell cserébe hagyni (február 10-ig!).
Via pedig a Lecsó főzőiskolában járt, ahol éppen én tartottam tanfolyamot. Ha kíváncsi vagy az élményeire, akkor ide nézz be: http://www.urban-eve.hu/2013/02/07/elmenybeszamolo-valentin-napi-fozocske/
Sőt, akkor is ajánlom a kattintást, ha szeretnéd megnyerni egy könyvemet. Csak egy kommentet kell cserébe hagyni (február 10-ig!).
Via pedig a Lecsó főzőiskolában járt, ahol éppen én tartottam tanfolyamot. Ha kíváncsi vagy az élményeire, akkor ide nézz be: http://www.urban-eve.hu/2013/02/07/elmenybeszamolo-valentin-napi-fozocske/
Kínai bársonyos tojásleves
Vannak csodák. De most komolyan. Milyen csillagegyüttállás kell ahhoz, hogy nyáron az udvari strandon nyissanak egy olvasósarkot, és ott ráakadjak egy közel 30 éves kínai szakácskönyvre. Tiszta oldschool. Képek nincsenek. A szójaszószt még szójamártásnak hívják, de egyébként tökéletesen autentikus receptekkel tele.
Akkoriban nem lehetett könnyű bármit is beszerezni a hozzávalók közül. Most odamész a szupermarketbe és veszel egy csomag tofut. De a nyolcvanas évek közepén?
Másnap jegyzetfüzettel és tollal mentem vissza és egy csomót jegyzeteltem belőle. Mégis fél évig tartott, mire bármit is megfőztem belőle. Ez lett az első. Természetesen a világ legyszerűbbje, amit egyébként a kínai gyorsbüfékből is ismerhettek.
Hozzávalók 4 személy részére: 1 fél csirkemell filé, 1 kukoricakonzerv, 1 tojás, 1 evőkanál keményítő, szójaszósz ízlés szerint.
Elkészítése: A csirkét puhára főzzük kb. 8 dl vízben. (Használhatunk húslevest is, ha van egy kis maradék, leveskockát nem szeretem, mert nagyon elviszi az ízeket.)
Kivesszük, felkockázzuk, a főzőlevet pedig leszűrjük.
A felkockázott húst, a kukoricát visszatesszük a vízbe. Felforraljuk. Kb. 1 dl főzőlében kikeverjük a keményítőt és visszaöntjük a levesbe. Folyamatosan kevergetjük, pillanatok alatt besűrűsödik és bársonyos lesz.
Még gyorsan felütünk egy tojást, villával kicsit felverjük és a kevergetéstől örvénylő lébe csorgatjuk, hogy szalagosan főjjön meg.
Gyorsan, forrón tálaljuk, mert a keményítő további forralástól szétesik. Az asztalnál mindenki ízlés szerint csorgat bele szójaszószt, hogy elég ízes és sós legyen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)