Még mielőtt vége a nyárnak...

Bár a naptár szerint most hétvégén véget ér a nyár, még egy utolsó lendülettel kiélvezhetjük minden szépségét, mielőtt elkezdődik az ovi, suli és meló úgy isten igazából. A Free People (kedvenc, de csak távolról csodált ruhamárkám blogja) 7 pontban megírta, hogy ők mit szeretnének még elindézni, hát én is álmodoztam egy picit. Mondhatni, hogy turbó fokozatra kapcsoltam a napi mosolyok gyártási fázisát.

1. Készíts fagyit!
Akkor is, ha egész nyáron nem álltál neki, még mindig van időd összekeverni egy kis gyümölcsöt, joghurtot és betenni a fagyasztóba.
Ha nem megy, akkor séltálj el a legközelebbi fagyizóba és legalább 3 gombócot kérj egyszerre! Akkor is ha a kezdre folyik és ruhádra csöpög - évente legalább egyszer jó alaposan be kell fagyizni.

2. Hajókázz!
A nyáron voltunk már Balatonfüreden sétahajózni meg kompoztunk is, de amióta elindították a BKV hajókat Budapesten, azóta vágyom rá, hogy ezt is kipróbáljam.
Ha nincs közeledben nagy hajó, akkor keríts egy csónakot vagy vizibiciklit és élvezd a hullámokat meg a vizet meg a csöndet.

3. Nézz naplementét és teliholdat, vagy akár villámokat!
Órákig, igen, órákig tudunk ülni a teraszon a srácokkal, ha vihar van. A naplemente csak percekig érdekli őket, de a színorgia mindig megéri azt a pár rászánt pillanatot. Ilyenkor mindig az az első gondolatom, hogy festék után kellene nyúlni és megörökíteni. Még akkor is ha csak szánalmas pacsmagolás lenne belőle.

4. Maszatold össze magad!
Mindegy mivel, csak kend össze a kezeidet! Legyen az homomvár építése közbeni sarazás, kenyérdagasztás közbeni ragacs vagy nutellás kenyér majszolása. Engedd meg magadnak, hogy ne legyél makulátlan.

5. Feküdj le a földre!
Most, amíg elég meleg van, egyszerűen fel kell szívnia az embernek egy kis energiát közvetlenül a földből. Ezoterikus baromság? Lehet, de valami hihetetlenül erős érzés egyszerűen csak lefeküdni a földre és bámulni fölfelé. Lehetőleg valami szép rajzolatú fa lombjára.

6. Egyél egy jó lángost!
Ez hozzá tartozik a nyárhoz meg a maszatoláshoz is. Mi ezt a kihívást alaposan túlteljesítettük, ezért szívből ajánlom mindenkinek. Például a Dunaparty Megállóban (Dél-Budán a bicajút mellett a két emeletes angol buszban) vagy a Lángos Szaküzletben a Fehérvári út vége felé, a villamos megállóban, vagy Balatonudvariban a strandon vagy ahol csak jól esik.

7. Tartsd számon a jót és engedd útjára!

Túl sok lenne egyetlen hétvégére? Hogy nem lehet bepótolni egy egész nyaralást egyetlen nap alatt? Nem is ez a célom. Csak megfejelni ezt a forró nyarat még néhány emlék-morzsával, amit aztán a dunnyha alatt vacogva majd előkapirgálhatok.

Hideg céklaleves

Lehet, hogy színe sokakat visszatettent. Szerintem gyönyörű és nagyon frissítő ez a kombináció. A nyers cékla nyáron is elérhető és nagyon jól megtalálja útját a konyhába.

Hozzávalók: 40 dkg nyers cékla, 1 kis fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 dl tejföl, só, bors + 1 kisebb kovászos uborka, 2 kemény tojás.


Elkészítése: A céklát, hagymát, fokhagymát megtisztítjuk, meghámozzuk, majd felkockázzuk. 1 liter vízben teljesen puhára főzzük. Akkor jó, amikor a villa már könnyedén beleszalad a cékla húsába.

A levest teljesen lehűtjük. Hozzáadjuk a tejfölt, fűszerezzük ízlés szerint és simára turmixoljuk. Levesbetétként apróra kockázott uborkával és főtt tojással tálaljuk. Friss kaporral is megszórhatjuk.

A háttérben pedig egy különlegs limánédé figyel: uborkával és bazsalikommal. Szintén rendkívül frissítő!

Egy bizar saláta

Első pillantásra igen fura párosítás. Másodikra is. De ettől még jó volt. Még a drágám is, - aki igazán nagyon kritikus (el van kényeztetve rendesen), - azt mondta, hogy ez menjen a blogra. Úgyhogy itt van:

2 kisebb, de zamatos őszibarackot meghámoztam és felkockáztam.
1 kisebb kígyóuborkával ugyanígy jártam el.
2-3 újhagymát is felkarikáztam, de nagyon vékonyan. Ezt megsóztam, ráfacsartam egy lime levét.

Összekevertem 1 evőkanál tejfölt, 2 evőkanál majonézt és 1 kiskanál curryport.

Az összes hozzávalót óvatosan összeforgattam. Jót tesz neki, ha áll 1 órát, de nem többet.

Az pedig még jobbat tesz neki, ha még egy kis rákhúst is beleforgatunk, sőt akár még egy kis főtt rizzsel is dúsítható lehet, hogy tartalmasabb főétel legyen. Mi sült hús mellé ettük amolyan köretként.

Színátmenetes torta és a világ legegyszerűbb csokikrémje

Az van, hogy egyszerűen nem tudok szép tortát csinálni. Fotózni meg aztán pláne nem sikerül. Pedig ez is mennyire jó ötlet volt: 4 piskótaréteg és közte egyre sötétedő krémes rétegek. Csak valahogy a piskóta girbe-gurba lett, a krém meg istenért nem lesz szép sima, mint a menő fotókon.

Mindettől függetlenül ez a cucc egyszerűen zseniális, csak, hogy kellőképpen szerénytelen legyek. Fő zsenialitása pedig egyszerűségében rejlik. A krém, amelyet simán el lehet adni főzött krémként is, ráadásul annyira addiktív, hogy még a legádázabb fogyókúrázó is kér még egy szelettel.

Nos ez: MASCARPONE + OLVASZTOTT CSOKI! Ennyi az egész. Arányait tekintve a tortában pl. 500 g mascarpone és 300 g csoki.

A csokit nagyon-nagyon óvatosan éppen csak langyosra melegítem, mert ugyebár alacsony az olvadáspontja és semmiképpen sem akarom megégetni. Aztán gyors mozdulatokkal belekeverem a krémsajtot és voilá! készen is van.

A torta alsó rétege fehér csoki, aztán tej- majd étcsoki következett. A tetején meg sima olvasztott csoki szerepel bevonatként. Én egyébként a Bocit szoktam használni, valahogy jól el van találva az olvadáspontja, bár az íze lehetne egy picit jobb is.

A kókuszos piskóta még nem az igazi, annak fejlesztésén dolgozom. Kezdek rájönni, hogy a vaj nehezítette el annyira, hogy túl tömör lett. Remélem legközelebb azt is leírhatom majd, mint sikertörténetet. Muffin formátumban kisütve már jobb egy fokkal, mert nem nyomja össze a krémet.

Csak a jegyzőkönyv kedvéért még megjegyezném, hogy a torta a 6 éves szülinapjára készült. Nagyon lelkesen segített keverni és kenni, na meg persze kóstolni. Bár végül azt kellett látnom, hogy a nagy áldozatok árán megszerzett marcipán Pókember sokkal nagyobb sikert arat bármiféle tortánál.

Kukorica krémleves

Egy csipetnyi chilivel, de egyébként meg szinte csak kukoricából. Isteni belemeríteni a kanalat és csak enni, enni, enni. Hidegben, melegben, nyár végén vagy ősz elején, mindegy.

Hozzávalók 4 személyre: 4 csöves kukorica vagy 1 kukorica konzerv, 1 póréhagyma, 5-6 dl húsleves (vagy víz), 1,5 dl fehérbor, 1,5 dl tejszín, 5 dkg Cheddar sajt, 1 kis chilipaprika, 1 kanál vaj, só, bors.

Elkészítése:
A csöves kukoricáról egy jó éles késsel levágtam a szemeket. A chilit egy kis darabon bemetszettem, hogy kiadja az erejét, de ne főjjön bele teljesen a levesbe.
1 kanál vajon megpároltam a felkarikázott póréhagymát, felöntöttem a fehér borral és nagy lángon elpárologtattam. Hozzáadtam a kukoricát és a paprikát, felöntöttem vízzel és fűszereztem. Puhára főztem.
A levest a tejszínnel együtt igyekeztem a lehető legsimábbra turmixolni. A paprikát még a turmixolás előtt kivettem, mert nem szeretjük, ha túl csípős.
Beleszórtam a sajtot is, hogy felolvadjon. Ha szükséges, lehet még fűszerezni.

Napi mosoly

Meglepő kaland: a balatonudvari strandon bográcsban csülkös pacalt főzött a büfés. Vártunk rá vagy másfél órát, de megérte!

Napi mosoly

Rájönni, hogy igazából nagyon szeretek biciklizni. És az a friss, jellegzetes víz-szag, amikor 20 perc kerekezés után végre kiérek a Duna-partra.

Karolina vagy Bergmann? Bergmann vagy Karolina?

Na, mi életem legnagyobb dilemmája? Soha ennél nehezebb kérdéssel ne szembesüljek egész éltemben. Aki járt már Balatonfüreden bizonyára ismeri ezt a súlyos kétségek között hánykolódó állapotot. Mert mi van, ha épp a Karolinában menőzünk egy isteni kávé mellett és éppen lemaradunk a világ legjobb krémeséről? És mi van, ha éppen Gellért roládot tömünk magunka és nem látjuk közben közvetlen közelről a Balatont, Tihanyt meg néhány kósza celebet?

Éppen ezért tudományos alapossággal álltam neki a témának és nagyon-nagyon szigorúan pontoztam a két kedvenc balatonfüredi helymet: a Bergmannt és a Karolinát.

A hely 1-1
A Karolina a város legmenőbb helyén tanyázik, a vitorláskikötő ölelésében, a korzózó turisták túraútvonalának kellős közepén. Parkolás szempontjából viszont nem ideális: csúcsidőszakban nehéz helyet találni az autónak.
Az új Bergmann csendesebb nyugodtabb helyen van, sétálgatva ez is bármikor könnyen útba ejthető. A parkolásért ebben az utcában is fizetni kell, de általában van hely. Ebből a szempontból a legjobb az öreg Bergmann - kicsi, de mégiscsak saját parkolóval. Itt viszont cserébe el kell viselni a főút közelségét.

A berendezés 1-1
A Karolina kiülős részén a rózsamintás huzatok, bent meg valami bordó-krém kombinációba fojtott nosztalgia fogad. A terítő tényleg túlzás, ahogy a plafonról lelógó üvegmadarak is. Egy kicsit túl sok a jóból, hogy igazán hátradőlősen jól érezze magát az ember. Főleg, hogy cserébe jó zsúfolt a tér, a vécé méretéről pedig nehéz pozitív hangvételben nyilatkozni.
A Bergmannban valami hasonló életérzés mentén készült a berendezés csak itt ép csodás penészzöldben játszik. De mindegy is, mert a székek cserében nagyon kényelmesek, hosszú ücsörgésre csábítanak. Külön örömöket tartogat a vécé cizelláltsága, a tükör meg önmagában is egy műalkotás.

A közönség 0-1
Míg a Bergmannba egészen normálisnak látszó emberek, nyaralók és uram bocsá' helyiek is járnak, addig a Karolinában magasan az átlag feletti a szilikonnal feltöltött szájak (és gondolom más testrészek) aránya. A Tommy Hilfigeres pólókról már nem is beszélve.

A kávé 1-0
Itt a Karolina kiütéses győzelmet aratott. Konkrétan életem legjobb kávéja: egy nagyon rövid eszpresszó egy csöpp hideg tejjel. Semmi keserűség, semmi savanyúság, csak a krémes, finom mégis erős kávé. Hiába no, helyben pörkölik és őrlik - csak tudnak valamit.
Azt nem mondom, hogy a Bergmannban rossz volna a kávé, csak olyan átlagosan jó.

A sütik 1-1
Na jó, ilyen helyekre én elsősorban a sütik miatt megyek. Ezek pedig mind a két helyen igen-igen jók. Isteniek. Ezért is olyan nagyon nehéz a választás.
A Bergmann sokrétegű krémesét már vagy 10 éve rajongásig szeretem. Annyira jól el van találva! Mondjuk villával és elegánsan elfogyasztani komoly kihívás, de ez nem szokott engem hátráltatni. Van itt még Gellért rolád - kicsit alkoholos, nagyon csokis tekercs. A Morgan kapitány tortája is zseniális, ahogy a többi sorban.
A Karolina sütijei hagyományosnak akarnak látszani, de igazából egyáltalán nem régimódiak. Viszont iszonyatosan nagyok, egy szelet valójában egy-egy családi adagot rejt. A kuglófon csokimáz van és baracklekvár jár hozzá. Maga a puha mennyország. A Zorba kedvencében van egy kis Metaxa és ez szerintem mindent elmond róla. És ott van még a gesztenyés ügy is: csokis-kekszes alapon egy könnyű, de mégis tömény gesztenyés hab, azon meg egy cseppet sem spórolós csokiöntet. Uhhhhh.

Napi mosoly

Balatonfüredet egyszerűen nem tudjuk megunni

Napi mosoly

Sümeg meg az ő vára

Napi mosoly

Levendulát morzsolni és illatos párnácskákat készíteni belőle.

A halsütő

Komoly marketing stratégiai felkészültségre vall ez, kérem szépen. A forgalmas út mellé (Tihanyt elhagyva Tapolca felé) kitenni egy-két fekete táblát. Rajta meg fehér krétával: Halsütő, hekk, kolbász. A nyálelválasztás azonmód beindul, az éhes söfőr már nyomja is a féket és kanyarodik.

A hely, régebben talán tüzéptelep még egy hónapja sem üzemel. Az, hogy lepukkant, nem is írja megfelelően körül. A vécére menetelt konkrétan elhalasztottam. Ettől még folyamatosan tele van. A sütésre bizony várni kell, ami önmagában és egészségmegőrzésileg is jót tesz. Reményeink szerint a forró olaj kiirtja a bacikat. Még ha a tocsogó zsírt nem is, a bacikat biztos.

Van itt ponty meg keszeg is talán, a debreceni éppen fogyóban. Mi mégis a hekkre szavazunk első körben. Igen, pontosan tudjuk, ez egy távoli tengerből érkező műhal, mégis a balatoni nyár részévé lett valahogyan. És végülis jó. Nem haute coture élmény, de jó.

Aztán kerül még egy kis sült kolbász is, finoman csípős, házias. Sült krumpli is akad a gyereksereg kevéért. Meg iszonyat mennyiségű kovászos uborka, ami végre nem vizesen puha, hanem jó roppanós.

Most őszintén: Hol lehet még 4 főnek 3 ezerért így bekajálni?

Napi mosoly

Homok és még több homok - így készül a homokvár

Napi mosoly

A nyaraláson készült 900+ képet nézegetni, rendszerezgetni.

Napi mosoly

Jégkorszak 4 a srácokkal, hogy aztán egész nap csak erről lehessen beszélni és jéghajót építsünk a nappali közepén. Mindenki kardfogú tigris akar lenni. Én a szürke vagyok :)))

Napi mosoly

Késő esti bobozással búcsúzni a Balatontól és a nyaralástól.

Mogyorós nyári sütemény

Ismét a bögrés sütinél kötöttem ki, mert nyaralásra nem hurcol magával az ember lánya mérleget, mixert és hasonlókat. Ehhez pedig csak egy szimpla kanál meg egy joghurtos pohár kell és a végeredmény hatalmas sikert aratott.

Halkan elárulom, hogy még a mogyorót is készre darálva vettem... Fő az egyszerűség.

Hozzávalók egy közepes tepsihez: 2 pohár natúr joghurt, 4 tojás, 1/2 pohár étolaj, 2 pohár cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 2 pohár darált mogyoró, 3 pohár liszt, 1/2 tasak sütőpor, 3-4 őszibarack és 10-15 dkg szeder.

Elkészítése: A joghurtot, tojásokat, olajat és cukrot kikevertem. A mogyorót, lisztet, sütőport vegyítettem. A két keveréket alaposan elkevertem egymással is.
Tepsibe öntöttem, amit előzőleg érdemes kibélelni sütőpapírral - ennek hiányában pedig vajjal kikenni és kilisztezni nagyon vékonyan.
A puha, ragacsos nyers tészta tetejére szórtam az összevágott gyümölcsöt.

180 fokos sütőben sütöttem. 25-30 perc alatt lesz kész. A teteje kicsit meg is pirulhat, sőt szórhatunk rá egy kis plusz cukrot is, hogy kapjon egy ropogós réteget.

Az a legjobb ebben a tésztában, hogy hihetetlenül puha és ruganyos, még napok múltán is.

Kővirág másodszor is

Július kétségkívül leghidegebb napján keveredtünk vissza a Kővirágba. Volt vagy húsz fok és minden pillanat a szemerkélő esővel fenyegetett. Az aprócska belső étterem sajnos tele volt már, így az eresz alatt húztuk meg magunkat, három pulcsiba meg takaróba burkolódzva.


Az meg, hogy a miénk volt az egész kerthelyiség, tulajdonképpen egy nagy mázli, hiszen négy ördögfióka jött velünk, akik minden talpalatnyi helyet kihasználnak a rosszalkodásra. Pont az asztalunk mellett volt egy kiszáradt, levelétől megfosztott, ám mászókának csodálatosan beillő fa. Ha már a libikóka meg a többi játék nem kelti fel az érdeklődést.

A kertben történt pár változás: új (vagy csak átfestett?) székek, meg valahogy egy kicsit finomabb színek, hangulat lett uralkodó. Az egész hely továbbra is egy tökéletes álomkép kivetülésének tűnik: egy eldugott kert, ahol fantasztikus vacsorákat lehet elkölteni.

Az étlap állandó ajánlataival rövidke, de lényegre törő. Rántott hús a gyerekeknek, túrógombóc az édesszájúaknak, vagy lecsó és csirkepaprikás a hagyománytisztelőknek. Mind végigettük és ezúttal semmiben sem csalódtunk.

A lecsóban lehetett volna egy picit több kolbász, de egyébként nagyon finomra sikeredett, nem túl száraz és nem is túl szottyos. A kovászos uborka hozzá meg egyszerűen tökéletes. Láttuk is, hogy helyben készül. Nagy üvegek ücsörögtek a kemence tetején a napsütésre várakozva.

A rántott csirkemell puha, biztos nincs túlsütve. Kívülről pedig ropogós a bundája – épp ahogy azt kell.

A kedvenceink azonban nem a szokványos étlapon szerepelnek, hanem egy nagy fekete táblára krétával felirogatva. Így jutottunk el a cukkíni krémleveshez. Enyhén zöldfűszeres, kellemesen sűrű és tejszínes. És meglepetésként egy juhtúrós gombóc csücsül a közepén. Ez a fogás az „ezt otthon is elő fogom állítani” kategória győztese lett azonnal.

Ráböktünk még az egyébként csirkepaprikás köreteként szereplő tökös rétesre. Ebben meglepetésként szalonnadarabkák is szerepelnek, még jó, hogy nem vagyunk vegák. Az ízei viszont nagyon jól megkomponáltak.

A legjobban összerakott fogás az enyém: grillezett sajt, kuszkusz fasírttal és tökmagolajos majonézzel. Bár csak utólag jöttem rá, ez maga a vegetáriánus tökély. És tényleg nagyon jók az ízek együtt, mert egyik sem túl tolakodó, hanem összesimulnak.

Végül a kukoricamáléként tetszelgő, egyébként inkább palacsintára hajazó édességet sem tudtuk kihagyni. A szilvalekvár rajta kissé folyós, de legalább jól elkenhető mindenfelé a ropogós szélű, porcukorral alaposan meghintett lepényeken.



Bár tavaly nem voltunk éppen elájulva a helytől, a barátainknak tetszett, így velük együtt tértünk vissza. Ezúttal nem bántuk meg. A srácok még rohangáltak egy sort a kert körül, aztán a parkolóként funkcionáló domboldalon is, mire sikerült őket beterelni az autókba.

Úgy tűnik családi hagyomány született: barátainkkal jövőre is ide fogunk jönni vacsorázni.

Napi mosoly

- Végre strand! Kitartani, amíg el nem kezdődik az zuhé!
- Hatalmas vizicsatát vívni a térdig érő vízben.
- Éjjel a vaddisznók röfögésére, rágcsálására és trappolására ébredni, zseblámpával "vadászni" és természetesen nem látni semmi.

Híres vagyok . ? !

Vannak érdekes időszakok, amikor minden összecsúszik és egymásra rakódik. Úgy tűnik ez a tavasz ilyen volt. Tegnap esete például azt kellett megtudnom, hogy még a május 19-i Népszabadságban is emlegetve voltam. És én ezt eddig miért nem tudtam?

Az Egybesült Balkán című cikkben kétszer is leírtk azt, hogy "Kern". :-)))


Szóval ez adta a lökést, hogy elmeséljem nektek, merrefelé jártam, szerepeltem ezen a tavaszon.

Először is a szabadkai tévében beszélgettem a 4 gráciával arról, hogy miért és hogyan ír szakácskönyvet az ember lánya. Sok nevetéssel, igazi érdeklődő hölgyekkel körülvéve. Még sosem éreztem magam ennyire jól a kamerák közelében.

A Quartett május 4-i adásban szerepeltem, a 40. perctől.


Aztán hozzám jöttek forgatni a Parlament TV-től. A kihívás adott volt: 2000 forintból készíteni 4 fős ebédet. Valójában ez nem annyira nehéz, mint ahogy látszik, hiszen egy sajtos tészta bőven kihozható ennyiből, de egy forgatáshoz az ember lánya valamivel izgalmasabbat szeretne ennél. Végül tavaszi karalábé leves lett – jó sűrű és almával dúsított amerikai palacsinta. A stáb felfalta, tehát csak jó lehetett.

A 17:30 perctől szerepelek.

A HVG-ben mindig is szerettem volna szerepelni, amióta csak az egyetemen elkezdtem olvasni. De álmomban sem gondoltam volna, hogy egy fagyi receptem kapcsán kerülök bele. Nos, így történt. Ott áll feketén-fehéren:

Napi mosoly

- Tankkal utazni
- Gázpisztollyal színes pacákat célba lőni

Lucifer

Frissítés, 2015: A hely azóta bezárt :(

Lucifer Vászoly és Balatonudvari között valahol félúton kavargatja az üstjét. Elég jól teszi azt, hiszen évek óta vissza meg visszajárunk, hogy megkóstoljuk mi rotyog a kondérban.
A Lucifer egyébként egy igencsak tudathasadásos csárda. Az étlapot nézegetve még mindig nem sikerült megérteni a szakács szándékait. Rákokat meg olaszos tésztaételeket, tengeri halakat meg amerikai sztékeket emleget. Miközben nincs egy rendes túrós tészta.
Valami csoda folytán sikerült mégis a kínálatba rejteni néhány ehető ételt is, amire mi szoktunk rárepülni. Például velős pacalt. Vaddisznó pörköltet. Vagy éppen többféle gulyást. Még szerencse, hogy ezek is vannak, különben messziről kerülnénk ezt az akármilyen gyönyörűen panorámás, akkor is kicsit koszlott helyet.

Ezúttal a szőlőlugas alatt telepedtünk le. A fiúk elmentek a helyben lakó fiúcskával focizni, ahogy azt is már évek óta megszoktuk. A fiúcska nevét még mindig nem sikerült megkérdezni, de jó érzés, hogy ő is ott van minden évben, ahogy mi is.

És ismét biztosra mentünk. A drágám választása lábszárpörkölt galuskával. Nagyon korrekt kis fogás, nem túlzó adag, de pont elég. A vegyes savanyúság is azt takarja amit ígér: káposzta, uborka meg töltött csípős paprika. Nagyjából az, amit egy ilyen csárdától elvárnék.

A gyerekek választása némi presszióra és az egyszerű tésztavariációk hiányában rántott harcsa és sültkrumpli. A hal kicsit zsíros, kicsit még mocsárízű is. De legalább igazi és nem az a bizonyos mélyhűtött "rudacska", amivel mindenhol kiszúrják a kis vendégek szemét. Ez is elfogyott becsülettel.

Én nem akartam semmi komoly történetbe bocsátkozni. Így csak egy szimpla levest rendeltem. Nos, egy egész bográcsnyit kaptam a káposztás bablevesemből. Amiben a répa mellett akadt jó adag zeller is. A tetejét tejföllel meg friss, vékonyra szelt lilahagymával koronázták. Puha kenyérrel isteni egy fogás! A káposzta nem nyári, hanem savanykás, nagyon jól összeillik a babbal meg az itt-ott felbukkanó kolbászszeletekkel. Sajnos egyéb hús nem úszkált a sűrű, zsíros lében.

Végül még egy diós palacsintát is bevállaltunk, ami nagyon dús csokiöntet alatt érkezett. Egy kicsit mikrósan, egy kicsit kiszáradva, de valahogy mégis annyira finoman, hogy az utolsó falatokért már komoly vetélkedés folyt a családtagok között.

A Lucifer egyébként nem összekeverendő a kertszomszéd Laci pincével, ami ugyan tisztább, polírozottabb és mindig több autó parkol előtte. Megkockáztatom, hogy az ott kapható ételek valamivel jobb minőségűek is, de koránt sem ilyen finomak. A Lucifer bájához nekünk hozzátartozik az a bizonyos keresetlen beütés, amitől utánozhatatlan lesz minden fogás. Míg a Laci pincében azt kapjuk, amit ezer másik magyar vendéglőben, korrekt kis sült húsokat szokványos salátákkal, addig a Lucifernél semmi szokványosat sem tudok felfedezni és főleg semmi unalmasat nem kaptunk még sohasem. És persze a panoráma mindkét helyen fantasztikus - gyakorlatilag a Tihanyi-félsziget felett/háta mögött ücsörgünk a helyoldalban.

Napi mosoly

- Városnéző kisvonatozás
- Vattacukor és étcsokis fagyi
- Egy zseniális eszpresszó
- Átszundikálni egy hatalmas vihart
- Az erdő szaga eső után

Kistücsök 2.0

Igazándiból már legalább 4.0 vagy 5.0 látogatás, de ez a Kistücsök már egy új, más étterem lett. A külcsín változott meg alaposan, de az ételek szerencsére nem túlzottan. A 2009-es látogatásunkhoz képest nagyjából ugyanazt a kreativitást, a hazai ízek újratálalását viszi tovább a vendéglő, amit annyira szerettünk akkor és azóta is.

Hogy milyen lett az új belső? Nagyon világos, dominál a fehér. Egy kis barnával komolyítva. Kint maradt az árnyat adó hatalmas gesztenyefa és a vaskeretes-fa ülőkés székek. A kapacitást némileg sikerült megnövelni, a belső térben biztosan. És erre szükség is van, mert egy sima hétfői délben is tele van minden kinti asztal a teraszon. Fejüket összedugó párok, baráti társaságok, és sok-sok kisgyerekes család. Apropó, gyerekek! Ők rögtön kaptak Shrekes kifestőt és ceruázkat, így legalább 7-8 percig képesek voltak egy helyben ülni.

Ez pont elég volt arra, hogy belekukkantsunk az étlapba. Az étterem ajánlata a friss, aktuális ízeket kedvelőknek szól. Találunk egy elég komoly menüsort is azoknak, akik 7900 forintért szeretnének végigenni egy izgalmas hatfogásos menüt. Szerencsénkre egy-egy fogást is ki lehet belőle emelni és élvezni, nem kell befogadóképességünket próbára tenni.

Addig is kaptunk üdvözlő falatot, babpürét a tetején szalonnakockákkal. Ha jól sejtem ez az alkotás tartalmaz némi koriandert is, hiszen meglepően zöld a babhoz képest és érezni azt a bizonyos szappanos ízt is.

Az üdvözléshez kenyérkosár is jár: friss, puha kenyerek. Egy rozsos-répás, egy kukoricás és egy sima. Egyik jobb, mint a másik. Már ezzel simán jól lehet lakni, de ez az a hely, ahol érdemes tartalékolni a későbbiekre.

Az előételek közül az igencsak vonzó nevű Hideg töksaláta kaporolajjal, oldalas-szálakkal opuszt kóstoltuk. A töksaláta jellegében erősen emlékeztet az uborkasalátára, csak még tartalmasabbnak tűnik. Az oldalas-szálak pedig természetesen zseniálisak.

Az én édeskömény levesem töményen zöld és erőteljesen korienderes ízű. Az édesköményen kívül akad még benne szárzeller és répa is. Mind roppanósra főzve, hajszálvékonyra vágva és az ízeket maximálisan megtartva.

A Kistücsök kínálatát sokszor illetik azzal a kritikával, hogy csak elszállt cuccokat adnak, nem lehet itt amolyan igazán jó kajákat enni, amik nincsenek túlspilázva. Nos, a gyerekeink választása abszolút rácáfolt erre. A tésztás vonalnál kötöttek ki mind a négyen, túrós, illetve káposztás tésztát kértek. A konyha simán veszi a pörc igen-nem, porcukor igen-nem kívánságaink kibogozhatatlan listáját is.
Ezek a tészták eléggé hagyományosak, viszont egyszerűen tökéletesen lettek elkészítve. Nagy lebbencsdarabok kicsit megpirítva, éppen elég feltéttel, puha túróval, krémes tejföllel vagy alaposan megpárolt, nagyon ízletes káposztával. El is fogytak gyorsan az így is tetemes méretű fél-fél adagok.

Ami azt illeti, a főételekre is érdemes néhány szót vesztegetni. A barátnőm grillezett házi sajtot evett, aminek végre van egy jellegzetes sajt íze, nem egy jellegtelen gumi csak. A külseje ropogós, belül pedig szinte olvadósan lágy.
A pisztrángszelet óriási, vajpuha. A bőrét külön sütötték ropogósra. A hozzá tálalt csicseriborsós cukkíni pedig szintén egy hatalmas ízkavalkád.

És akkor még nem is melítettem a Házilag gyúrt szélesmetélt vaddisznóhússal és vargányával elnevezésű ételt. Bár a vargánya némileg elveszkelődött az én tányéromról, a vaddisznóhús és a leve istenien keveredik a tökéletes állagú tésztával. Iszonyatos adag, fél is bőven sok lett volna. Viszont szinte képtelenség abbahagyni az evését. Ez a tészta olyan, hogy önmagában, mindenféle feltét nélkül is szívesen eszegetné az ember lánya, hát még így!

A kistücskös desszertekért korábban nem voltam igazán oda. Azokat továbbra sem cserélték le, ahogy láttam. Egyetlen nagy fegyvertény, hogy a nagy kedvencem is maradt. Ez pedig egy csokis-kávés pohárkrém. Úgy nagyjából a kárhozat elnevezés lenne rá találó. A pohárban van egy sűrű csokikrém alul. Azon valami tejszínhabos réteg, ropogós ostyával végül kávéhabbal megkoronázva. És a tetején még egy kis kakaóbab töret. Sőt hozzá még külön jön egy kis csokifagyi, ami önmagában is megér egy misét.
Külön plusz pont, hogy a gyerekek gombóconként is kérhettek fagyit, ezt pedig alaposan ki is használtuk. Ki kell jelentenem, a Kistücsöknek a fagyija is kiváló.

Elteltünk az ízekkel és színekkel. Nem tudok mást tenni, mint fülig érő vigyorral menni innen haza. Bárcsak hirtelen elkezdenének osztódással szaporodni az ilyen éttermek az országban! Bárcsak mindenki megengedhetné magának, hogy itt ebédeljen időről időre!

Mondjuk, hogy ne legyen minden teljesen tökéletes és csodálatos, a számla kifizetésekor döbbentünk rá, hogy a limonádé decije kétszáz forint, így sikerült 4000 forintnyi limonádét meginnunk. Ez valahogy egy kicsit túlzónak tűnt némi cukros citromléért, akármilyen finom is volt az.

Ha pedig pár apróságot is szeretnétek megtudni a Kistücsök hátteréről, akkor érdemes rákukkantani a Villa-interjúmra, amiben őket faggattam.

Napi mosoly

Neked is kék lett a nyelved?

Napi mosoly

Víz alatti kézenállás

Napi mosoly

Ebédrendelés a két kiskorú részéről: az egyik dejós, a másik mákos tésztát akar.

Napi mosoly

Napi menü: 1 liter paradicsomlé, görögdinnye és őszibarack. Külön-külön fogyasztva.

Nutellás kókuszgolyó

Nem mondom, hogy hű, de egészséges ez az édesség. Nem, sajnos nem az. Viszont kifejezetten, sőt addiktív módon nagyon finom. Valójában a gyerekeknek és miattuk készült. Imádják ugyanis a kókuszgolyót, de amikor meglátták, hogy baracklekvár kerül bele, kitört a parasztfelkelés. Azt ugyanis nem szeretik, hogy eszem a zuzájukat.

Szóval a lekvárt és a meggyet egy elegáns mozdulattal lecseréletem Nutellára. Így még édesebb és még nagyobb maszatolással és ragacsossággal jár a folyamat. A végeredmény viszont megéri, különösen amikor a nyakig barna kulimásszal borított vigyorgó srácokat nézem. Imádnak hengergetni, közben persze a golyóbisok fele szőrén-szálán eltűnik. De mindig akad egy-kettő mutatóba, amit egy hat- és egy négyéves minden büszkeségével kínálnak a felénk tévedőknek.
És még azt sem bánom (nagyon) hogy egy-egy ilyen akció után a konyhát is ki kell porszívózni, mert természetesen minden felületet kókuszreszelék borít be.

Hozzávalók egy kisebb adaghoz: 25 deka háztartási keksz, 2-3 kanál Nutella, 2-3 kanál tej, 1 kanál kakaópor, 2 kanál kókuszreszelék + egy kisebb tálkányi a hengergetéshez.

Elkészítése / összekutyulása: Először is le kell darálni a kekszet. Vagy már eleve daráltat venni. Erre jó a késes robotgép vagy a jó öreg asztali, kézi erővel működtetett diódaráló is.

A darált kekszbe egy fakanállal jól beledolgozzuk a többi hozzávalót, kis gombócokat gyúrunk belőle és természetesen beleforgatjuk a kókuszba. Ez a móka legjobb része.

Két nyári szünetét töltő gyereknek ez tökéletes délelőtti program. Egy óra simán elmegy egy-egy ilyen "főzőcskézéssel", aztán lehet pihegni egy kicsit. Ha meg némileg tisztább alkotásra vágyom, akkor gyurmából is lehet ám kókuszgolyót csinálni. Íme a bizonyíték. Bár ezt sajnos nem lehet megenni, legalábbis nem próbáltuk.

Tuti padlizsánkrém

Sőt! Fogyókúrás. De komolyan. Isteni finom és összesen 5 hozzávaló van benne, ha a sót és a borsot is számoljuk.

Tehát: 2 nagy padlizsán, 2 gerezd fokhagyma, 2-3 evőkanál olívaolaj, só, bors.

Elkészítése: A padlizsánokat félbe vágtam, húsát kicsit bekockáztam, de nem vágtam át teljesen. A vágással felfelé tettem őket egymás mellé a tepsibe. Egy kis olajat locsoltam mindegyikre, majd forró, 200 fokos sütőben barnulásig sütöttem őket.
Amikor a villa ellenállás nélkül beleszalad a húsába - na akkor jó, akkor lehet kivenni. Hagytam langyosra hűlni.

A megsült padlizsánt kanállal teljesen kivájtam. A húsát botmixerrel pépesítettem. De előtte még hozzáadtam a lereszelt fokhagymát, az olívaolajat és fűszereztem is.

Jó behűtve, pirítósra kenve, roston sült csirkemell mellé vagy akár kifőtt metéltre kanalazva is fogyasztható. Istenien fokhagymás, pont ahogy én szeretem.

Egyetlen igazán sajánlatos dolog van, amit nem hallgathatok el. Kettő darab jól megtermett padlizsánból mindösszesen egy ilyen tálkányi késztermék születik. Amit egy vacsora alatt simán be is lehet falni.

Napi mosoly

A teraszon vízfestékkel pacsmagolni

Nagyon mákos kevert sütemény

Ez aztán tényleg jó mákosra sikerült. Kicsit talán túlontúl tömény is, de pont ez a lényege. Azoknak akik szeretik a mákot, sosem lehet belőle elég sok. Vagy igen?
Meg aztán ott a vaníliás krém lágysága meg a meggy savanykássága oldásnak, így már nem is olyan vészes az egész ügy.

Hozzávalók: 20 dkg darált mák, 10 deka finom liszt, 1 kiskanál sütőpor, 10 dkg cukor, 10 deka vaj, 5 tojás, 30 dkg kimagozott meggy, 25 dkg mascarpone, 5 dkg porcukor, 1 csomag vaníliás cukor.

Elkészítése: A tojásokat szétválasztottam. Először a fehérjét vertem habbá egy csipet sóval. Akkor jó, ha már teljesen kemény, ha elvágom és megtartja a vágást. Vagy fejjel lefelé is lehet fordítani és megnézni, kicsúszik-e, de az szerintem már bohóckodás kategória.

Ezt követően a puha, szobahőmérsékletű vajat kevertem habosra a cukorral. A tojások sárgáját egyesével adtam hozzá, közben folyamatosan kevertem. A lisztet, mákot, sütőport elkevertem egymással és 2-3 részletben a tojásos vajhoz adagoltam. Ezt már inkább csak keverőkanállal lehet eldolgozni, a robotgép motorját nem szívesen égetem le egyetlen süti miatt. Egy sűrű, nehezen keverhető, ragacsos massza lesz az eredmény.

Ebbe kell beledolgozni a fehérjehabot. Ezt is 3 részletben csinálom. Először nem túl óvatosan, hanem inkább alaposan keverem. Ekkor még nem számít, hogy összetöröm a habot. A második és harmadik adagnál viszont már lazább mozdulatokkal dolgozok, alulról húzom fel a sűrű masszát és forgatom bele a habot. Ha jól csinálom egy könnyedebb, habosabb, de egynemű krém lesz a végeredmény.

Ezt a tészta-alapanyagot simítom egy kör alakú, sütőpapírral kibélelt formába. A tetejére szórom a meggyet. Ez majd egy kicsit belesüllyed, ahogy a sütőportól felemelkedik a tészta.
Kb. fél órát sütöttem a 180 fokos sütőben, de nem árt odafigyelni, hogy viselkedik odabenn a sütemény. Akkor lesz jó, ha felemelkedik, teteje halványan kezd elszíneződni. És a belseje sehol sem remeg már.

Amikor kihűlt, kikevertem a krémsajtot a porcukorral és vaníliás cukorral. Ezt kentem a tetejére, hogy ne legyen száraz magában a süteményem. E helyett forrón is lehet tálalni, vaníliafagyival vagy sodóval akár.

Napi mosoly

Anyósom tökfőzeléke maga a nyár: friss, savanykás, kapros. Isteni.

Spenótos leveles

Hoztam egy végtelenül egyszerű, mégis nagy sikert arató finomságot. Sós, leveles tésztás "rétes" talán a legjobb megnevezése.

Először is kell hozzá 1 csomag friss, konyhakész, tehát már sütőpapírra kinyújtott leveles tészta. Érdemes olyat venni, amelyik nincs édesre, vanilin ízűre fűszerezve, hanem sós ételekhez is jól használható.

Tehát ezt a tésztát kitekerjük.

Úgy 30 deka friss spenótot jól megmostam, a vizet leráztam róla. Hosszában a tészta közepére pakoltam, úgy nyersen.

A tetejére 20 deka mozzarella sajtot szeleteltem. Ez végül nem bizonyult jó ötletnek, mert a friss mozzarella sok levet enged sülés közben. Legközelebb valami jól olvadó, de nem ennyire vizes sajtot fogok választani.

Végül szórtam rá egy kis sót, borsot. A tésztát feltekertem. Igyekeztem a hajtást alulra igazítani, és a két végét is aláhajtani. A tetejét megkentem 1 tojás sárgájával. Villával megszurkáltam.

20 perc alatt szép fényesre, haloványan barnára sül a forró sütőben. Nem kell félni, ennyi idő alatt a spenót is megpuhul, megfő.

Készítettem hozzá egy mártást is: 10 deka juhtúró, 4 evőkanál tejföl és egy csokor összevagdalt kapor. Ezt nem kell sózni, mert a juhtúró elég sót tartalmaz magában is. Viszont jól kiegyensúlyozza a meleg ételt és sok plusz ízt ad az egészhez.

Komolyan mondom, hosszabb volt leírni, mint megcsinálni. És a vendégek igazán értékelték, főleg, hogy akiknek készítettem nem esznek húst, viszont így nem maradtak nálunk éhen.