Kistücsök 2.0

Igazándiból már legalább 4.0 vagy 5.0 látogatás, de ez a Kistücsök már egy új, más étterem lett. A külcsín változott meg alaposan, de az ételek szerencsére nem túlzottan. A 2009-es látogatásunkhoz képest nagyjából ugyanazt a kreativitást, a hazai ízek újratálalását viszi tovább a vendéglő, amit annyira szerettünk akkor és azóta is.

Hogy milyen lett az új belső? Nagyon világos, dominál a fehér. Egy kis barnával komolyítva. Kint maradt az árnyat adó hatalmas gesztenyefa és a vaskeretes-fa ülőkés székek. A kapacitást némileg sikerült megnövelni, a belső térben biztosan. És erre szükség is van, mert egy sima hétfői délben is tele van minden kinti asztal a teraszon. Fejüket összedugó párok, baráti társaságok, és sok-sok kisgyerekes család. Apropó, gyerekek! Ők rögtön kaptak Shrekes kifestőt és ceruázkat, így legalább 7-8 percig képesek voltak egy helyben ülni.

Ez pont elég volt arra, hogy belekukkantsunk az étlapba. Az étterem ajánlata a friss, aktuális ízeket kedvelőknek szól. Találunk egy elég komoly menüsort is azoknak, akik 7900 forintért szeretnének végigenni egy izgalmas hatfogásos menüt. Szerencsénkre egy-egy fogást is ki lehet belőle emelni és élvezni, nem kell befogadóképességünket próbára tenni.

Addig is kaptunk üdvözlő falatot, babpürét a tetején szalonnakockákkal. Ha jól sejtem ez az alkotás tartalmaz némi koriandert is, hiszen meglepően zöld a babhoz képest és érezni azt a bizonyos szappanos ízt is.

Az üdvözléshez kenyérkosár is jár: friss, puha kenyerek. Egy rozsos-répás, egy kukoricás és egy sima. Egyik jobb, mint a másik. Már ezzel simán jól lehet lakni, de ez az a hely, ahol érdemes tartalékolni a későbbiekre.

Az előételek közül az igencsak vonzó nevű Hideg töksaláta kaporolajjal, oldalas-szálakkal opuszt kóstoltuk. A töksaláta jellegében erősen emlékeztet az uborkasalátára, csak még tartalmasabbnak tűnik. Az oldalas-szálak pedig természetesen zseniálisak.

Az én édeskömény levesem töményen zöld és erőteljesen korienderes ízű. Az édesköményen kívül akad még benne szárzeller és répa is. Mind roppanósra főzve, hajszálvékonyra vágva és az ízeket maximálisan megtartva.

A Kistücsök kínálatát sokszor illetik azzal a kritikával, hogy csak elszállt cuccokat adnak, nem lehet itt amolyan igazán jó kajákat enni, amik nincsenek túlspilázva. Nos, a gyerekeink választása abszolút rácáfolt erre. A tésztás vonalnál kötöttek ki mind a négyen, túrós, illetve káposztás tésztát kértek. A konyha simán veszi a pörc igen-nem, porcukor igen-nem kívánságaink kibogozhatatlan listáját is.
Ezek a tészták eléggé hagyományosak, viszont egyszerűen tökéletesen lettek elkészítve. Nagy lebbencsdarabok kicsit megpirítva, éppen elég feltéttel, puha túróval, krémes tejföllel vagy alaposan megpárolt, nagyon ízletes káposztával. El is fogytak gyorsan az így is tetemes méretű fél-fél adagok.

Ami azt illeti, a főételekre is érdemes néhány szót vesztegetni. A barátnőm grillezett házi sajtot evett, aminek végre van egy jellegzetes sajt íze, nem egy jellegtelen gumi csak. A külseje ropogós, belül pedig szinte olvadósan lágy.
A pisztrángszelet óriási, vajpuha. A bőrét külön sütötték ropogósra. A hozzá tálalt csicseriborsós cukkíni pedig szintén egy hatalmas ízkavalkád.

És akkor még nem is melítettem a Házilag gyúrt szélesmetélt vaddisznóhússal és vargányával elnevezésű ételt. Bár a vargánya némileg elveszkelődött az én tányéromról, a vaddisznóhús és a leve istenien keveredik a tökéletes állagú tésztával. Iszonyatos adag, fél is bőven sok lett volna. Viszont szinte képtelenség abbahagyni az evését. Ez a tészta olyan, hogy önmagában, mindenféle feltét nélkül is szívesen eszegetné az ember lánya, hát még így!

A kistücskös desszertekért korábban nem voltam igazán oda. Azokat továbbra sem cserélték le, ahogy láttam. Egyetlen nagy fegyvertény, hogy a nagy kedvencem is maradt. Ez pedig egy csokis-kávés pohárkrém. Úgy nagyjából a kárhozat elnevezés lenne rá találó. A pohárban van egy sűrű csokikrém alul. Azon valami tejszínhabos réteg, ropogós ostyával végül kávéhabbal megkoronázva. És a tetején még egy kis kakaóbab töret. Sőt hozzá még külön jön egy kis csokifagyi, ami önmagában is megér egy misét.
Külön plusz pont, hogy a gyerekek gombóconként is kérhettek fagyit, ezt pedig alaposan ki is használtuk. Ki kell jelentenem, a Kistücsöknek a fagyija is kiváló.

Elteltünk az ízekkel és színekkel. Nem tudok mást tenni, mint fülig érő vigyorral menni innen haza. Bárcsak hirtelen elkezdenének osztódással szaporodni az ilyen éttermek az országban! Bárcsak mindenki megengedhetné magának, hogy itt ebédeljen időről időre!

Mondjuk, hogy ne legyen minden teljesen tökéletes és csodálatos, a számla kifizetésekor döbbentünk rá, hogy a limonádé decije kétszáz forint, így sikerült 4000 forintnyi limonádét meginnunk. Ez valahogy egy kicsit túlzónak tűnt némi cukros citromléért, akármilyen finom is volt az.

Ha pedig pár apróságot is szeretnétek megtudni a Kistücsök hátteréről, akkor érdemes rákukkantani a Villa-interjúmra, amiben őket faggattam.