24 óra Frankfurtban

Sokan azt mondták, hogy 24 óra semmire sem elég. Én azt mondtam, hogy így is bele lehet kóstolni egy városba.

Miután megnézhettem hogyan készülnek a Lufthansa járatokon felszolgált első és business osztályú ételek, és persze alaposan meg is kóstoltam őket kicsit kevesebb mint 24 órám maradt, hogy megnézzem magamnak Frankfurtot.

Egyébként úgy gondolom, hogy ez az a város, amit sokan nem turistás úticélként választanak. Hiszen rengeteg nagy cégnek itt a központja, Európa legnagyobb vásárjai, többek között a híres könyvvásár is itt kap helyet. Szóval szeretnék azoknak is segíteni, akik épp csak néhány órát tudnak szabadon, tárgyalások után eltölteni a városban.

Hagyományos vacsora: Lorsbacher Thal „Daheim” vendéglőben

Mivel az előző program délután ért véget, így rögtön vacsorával kezdtem. Nem is akármilyennel. Azt hiszem a létező leghagyományosabb vendéglőbe sikerült eljutnom. Ezen a helyen ugyanis 1803 óta folyamatosan üzemel a fogadó. Állítólag még Napóleon is járt itt, bár erre nem igazán van bizonyíték.

A vendélő híressége az almabor (Apfelwein), amit rögtön 4 változatban kóstoltam meg. Ha rögtön a cider ugrik be, nem jársz tévúton, ez bizony a francia meg angol itókák testvére. Érdekes, hogy bornak hívják, de ízre és állagra inkább a sörre hasonlít. Szerencsére ezeknek a hagyományos almaboroknak a szupermarketek ízfokozós italaihoz nem sok köze van, kezdjük például azzal, hogy egyáltalán nem édesek.

A hagyományos almaborok íze nagyban függ a fajtától. Ezt mindjárt a kóstolás során kiderült. Általában vegyesen, többféléből is készülhet az almabor. A Boskoop fajtából például nagyon jóféle, hangsúlyosan almás, ám kifejezetten keserű lett az almabor. A cloudy, azaz szűretlen változat erős és kesernyés. El tudom képzelni, hogy egy forró nyári napon mennyire jól eshet jól lehűtve.

A rozé színét a piros húsú alma adja és ez meglepően savanykás is volt egyben. Kóstoltam még egy ízesítettet is, ami persze nem aromával, hanem vörösáfonya hozzáadásával készült. A két gyümölcs együtt nagyon kellemes, de egyik sem tolakszik a másik elé. Ez esetben is inkább a savanykás íz dominált a kesernyés felett.

Az almaborokhoz természetesen az aromákat kiegészítő és hangsúlyozó ételek is jártak. Kapacitásom csak arra volt, hogy egy 4 csipegetni valót tartalmazó, amolyan borkorcsolya tálat egyek végig.

A zöld szósz itt úgy tűnik fogalom, így kíváncsi voltam rá nagyon. 7 féle zöldfűszer található benne, de érdekes módon egyik sem emelkedett ki nagyon a többi közül. Az biztos, hogy a jelentős mennyiségű petrezselymet felismertem. Egyébként pedig fürjtojással szolgálták fel. Hagyományosan tojással és főtt krumplival teljes értékű fogásnak számít.

Egy frankfurti étkezés azt hiszem nem is lenne teljes a virsli nélkül. Így aztán rögtön két fajtát, egy sertés- és egy marhavirslit is ettem. A negyedik kóstoló pedig a  jellegzetes helyi handkas, azaz házi sajtból készült saláta savanykásan, almával.

Cím: Grosse Rittergasse 49-51, 60549 Frankfurt

Pihenés: Tryp am Wyndham Hotel

Egy kisebb, ám teljesen modern szállodában hajthattam álomra a fejem, hogy aztán másnap újult erővel vághassak neki a városnak. Modern, kényelmes és pont a jövő-menő utazókra tervezett szállodáról van szó. A recepción rendkívül segítőkészek voltak és a szobákra sem lehetett semmilyen panasz.

A reggelit mindig izgatottan váron a hotelekben, ez alapozza meg az egész napot. Így aztán nagyon örültem, amikor jó kávét sikerült innom korán reggel. Majd válogathattam rengeteg reggeli ételféleség közül: melegen vár a rántotta, kolbászkák. De persze vannak felvágottak, sajtok is bőven, ha épp egy jó szendvicset ennénk. Többféle péksüteményből és persze a jellegzetes német sötét kenyerekből is válaszhatunk. Gyümölcslé, joghurtok és műzlik is felvonultak, szóval igazán nem lehet ok panaszra, ha valaki itt indítja a napját.

Cím: Mainzer Landstrasse 261-263, 60326 Frankfurt

Városnézés felgyorsítva: Hop on Hop of – Grey line

Sokan úgy gondolják, hogy ezek a nagyvárosokban elszaporodó turistás buszok az ördögtől valók. Nos, én már elég sok helyen körbe mentem egy-egy ilyen megoldással. Szerintem így egy-két óra alatt gyors képet lehet kapni a városról, ahová éppen becsöppentünk. A fülesen általában egy csomó történelmi érdekesség elhangzik és nagyjából képbe lehet kerülni a város fontosabb adataival. Másrészt egy ilyen túrán rálátást nyerhetünk arra, milyen fontosabb látványosságok, nevezetességek vannak, amelyeket a helyiek megmutatásra érdemesnek tekintenek.

Természetesen be lehet járni ezeket a helyszíneket gyalog és tömegközlekedéssel is, de ha csak néhány órád van, nagyon jó megoldás lehet egy körbe buszozás. Persze, ha valahol egy igazán érdekes célpont van, bármikor leszállhatsz a buszról, majd ha végeztél visszapattanhatsz.

A régi-új óváros: Römer

Imádom azokat a városokat, ahol él és lélegzik a történelem. Ahol tudom, hogy a kőtömbök és épületek ott állnak ezer meg kétezer éve, és a történelem vonulását nézhették végig.

Frankfurt ebből a szempontból más helyzetben van. A második világháború kiradírozta a belvárost, nem igazán maradt ép ház. Talán éppen ezért is mindig is úgy élt a fejemben, mint egy nagyon modern, felhőkarcolós helyszín. Persze, itt van az Európai Központi Bank meg a kontinens legnagyobb tőzsdéje is, de ezúttal inkább a régi időkre visszanyúló gyökereket keresgéltem.

Persze már a régi rómaiak is tevékenykedtek erre felé az ásatások alapján, és már a hétszázas évektől Frankfurt néven említik. A középkortól, majd a kora újkortól kezdődően aztán megindult a virágzó város fejlődése. Császárválasztó és koronázó várossá vált, virágzott az újonnan felfedezett könyvnyomtatás és a vásárok is évszázadokra visszamenően híresek. De vajon maradt-e ennek a régi fénynek kézzel fogható emléke az épületekben, utcákon, tereken?

2012-ben indult az a hatalmas projekt, amelynek során mostanra 15 régi épület újra épült, pont úgy, ahogy azt évszázadokkal ez előtt megtervezték. Tűpontosan, a régi rajzok, tervek és néhány fotó alapján újra alkották a teljes régi városrészt. Számomra lenyűgöző ez a teljesítmény. A hangulat is nagyon izgalmas ebben a környezetben. Az épületeken látszik, hogy vadonatúj a festésük, minden tiszta és csillogó, de mégis minden egyes centin korhűen, az eredeti, korhű stílus köszön vissza. Ezen kívül még 20 új épület is készült a területen, amely stílusúban hűen igazodik a körülötte lévőkhöz. 

Viszont nem egy múzeum készült itt, az épületek felső szintjén lakások, irodák vannak. Alul pedig végtelenül izgalmas boltok, kávézók.

Galerie Feinform az egykori Haus Wurzgarten-ben

Az első épület, ahová betértem egy igazi mesevilág. Az egykori fűszerkereskedő házban maga Goethe és édesanyja is megfordultak. Számomra új információ volt, hogy Goethe például természettudományos kísérletei számára vásárolt alapanyagokat és vegyszereket.

Az emlékét egy ginko biloba levelet formázó medál őrzi, amelyet a növényről írt verse ihletett. Így kapcsolódik össze múlt és jelen ebben a piciny üzletben. A régi korok emlékei új, modern ékszerekben élednek újra. Az arany és ezüst kollekciók a ház egykori díszítő elemeit felhasználva készülnek: fülbevaló a homlokzat végtelenbe csavarodó mintájával, gyűrű az egykori oroszlánfejes rézkilincset megformázva… 

Rena Jarosewithsch és Isabel Zürn ékszertervezők évek kitartó kutatómunkájával keresték ki a ház minden létező titkát, adatát, minden fellelhető apró kis történet-morzsát. Ezt követően pedig alkotó tehetségüket felhasználva létrehoztak egy olyan új terméket, amit akár mi is hazavihetünk. Frankfurti emlék, amely őrzi a régmúlt hagyományait, mégis nagyon mai. 

Cím: Markt 28, 60311 Frankfurt am Main https://www.galerie-feinform.com/home/

Balthasar Ress Weinbar & Vinothek

Ha kóstolnánk egy kis bort a környékről vagy szakértő segítséggel választanánk ki, hogy mit vigyünk szuvenírnek az otthoniaknak, akkor ez a hely a legjobb választás. Természetesen a Rheingau Riesling fajta a legjobb választás, hiszen ennél helyibb fajtát keresve sem találhatnánk. Bátrabbak persze az egész kóstolósort is végig kortyolhatják.

Cím: Markt 13a, 60311 Frankfurt am Main 

Időpont foglalás egyelőre szükséges: http://www.balthasar-ress.de/

Vezetett séták

Az környező utcákban még rengeteg aprócska, de annál több izgalmat rejtő boltocskát találunk. Érdemes mindbe betérni, inni egy jó teát, megkóstolni néhány finomságot, hogy aztán újult erővel vágjunk neki a további sétáknak. Ha van plusz egy-két óra, akkor a vezetett séták nagyon jó megoldást jelentenek a város történetének megismeréséhez.

Végigsétálhatunk például az egykori koronázó útvonalon, amelyen a frissen megválasztott császárok vonultak az ünnepélyes koronázó ceremóniára.

Megcsodálhatjuk a Römer Városházát, amely évszázadok óta egyre növekvő alapterületével hirdeti a város növekvő fontosságát Európában és súlyát a kontinens kereskedelmi hálózatában.

Többféle ilyen túra közül választhatunk. Az új óvárosi túra például 2 órás és 9-13 euróba kerül. Természetesen adventi időszakban a Karácsonyi vásár meglátogatása is kötelező programpont.

További infók: www.frankfurt-tourismus.de/newoldtown

Condit Couture

Természetesen a sok séta után meg is éhezik az ember lánya és szívesen betér egy kis lélekerősítő sütizésre. Ebben a cukrászdában a két „legfrankfurtibbnak” titulált sütit kóstoltam meg. Az egyik a mandulamarcipános gyolyócska, ami igazán tényleg nagyon-nagyon marcipános finomság. Külön előnye, hogy jól csomagolható és eltartható, így akár haza is vihetünk belőle.

A másik finomság a Frankfurter Kranz, azaz koszorútorta. A tésztája egy pici citrommal ízesített vajas piskóta. A krémje vaníliás vajkrém, amit meggylekvárral vagy kandírozott cseresznyével dobnak fel. Kívülről ropogós krokant borítja a sütit. Meg kell mondanom, nem egy könnyű darab, nekem például ebéd helyett is megtette. Viszont istenien harmonikus az íze és eszegetése közben elmorfondírozhattam, hogy vajon hány és hány ember mehetett már ezen a helyen, a Majnára néző tornyok mellett…

Cím: Fahrtor 1, 60311 Frankfurt am Main

Tömegközlekedés

Ki kell emelnem, hogy a frankfurti tömegközlekedés nagyon könnyen áttekinthető, modern és meglehetősen sűrű a hálózat. Nagyon könnyű eljutni a városon belül bárhova és a repülőtér is mindössze 14 perc a helyi érdekű vasúttal (S-Bahn). Ráadásul mindenki hihetetlenül kedvesen és segítőkészen fordult felém, ha bármilyen elbizonytalanodásom támadt, hogy épp hol is vagyok és merre induljak tovább. 

Talán így összefoglalva még kevésnek is tűnhet, amennyit magamba szippantottam egy napnyi Frankfurti tartózkodás során. Én azt hiszem egy picit sikerült megismernem a várost és bármikor szívesen megyek vissza, ezúttal akár a modern résszel ismerkedve meg behatóbban. Egy-két felhőkarcolós fotót még úgyis készítenem kell majd valamikor.