Imádok úgy helyeket felfedezni! Imádom, amikor hetekig nézegetek valakit a Facebookon, aztán egyszer csak arra visz az utam és személyesen is megnézhetem! Imádom, amikor valaki valósággá teszi az álmokat, nemcsak a sajátját, hanem sokunkét.
A Kisvilla egyértelműen ilyen hely, mint amikor egy álomba csöppensz bele, és mégis tudod, hogy ez egy valóságos dolog. Nem vittem fényképezőgépet, sötét is volt meg csöpögött az eső. Így a varázslatos kertben, a színes székeken nem tudtunk ücsörögni, de a belső tér is rejteget számos, számtalan csodát.
Minden berendezési tárgy önmagában és a körülötte lévőkkel együtt is egy történet. Jobbra a kézműves kuckó, pöppenő szőrös angyalkákkal, mesebeli textilekkel, Schall Eszter grafikáival fülbevalókon és képeslapokon. Meg azok a csipkefülbevalók! Nem könnyű választani.
A tulajdonos hölgy, aki mindennek a lelke, úgy fogadott, mintha mindig is ide járnánk. Kedves mosolya, szavai olyan jól estek, hogy már csak ezért is érdemes jönni.
Balra egy széles, kényelmes kanapén lehet terpeszkedni, majd egy ráérős teázáshoz azt vesszük igénybe.
Most csak egy gyors kekszezésre telepedtünk a pulthoz. A srácok csak úgy tömték magukba ezeket az igazi, régimódi kekszeket. A kókuszosnak valami hihetetlenül erős kókusz zamata volt. A diós-csokisra pedig egyenesen az "isteni" jelző lett aggatva. Nem véletlen, hogy háromszor kellett újra kérni belőle.
Na és a szörpök. Még sehol nem láttam ilyen választékot. A kóstolt meggyes tökéletesen meggy ízű, semmi több, se kevesebb. Én nem bírtam ellenállni és fenyős szörpöt ittam. Hú, de izgalmas volt!
Egyébként a szörpöket meg lekvárokat is lehet elvitelre is vásárolni, otthon is élvezni.
Remélem, még visz arra majd az utam. Bár amikor említeni mertem, hogy majd ősszel jövök egyedül is, nyugisabb körülmények között, a kisebbik gyermekem kifejezetten megtiltotta ezt nekem. Csak vele együtt jöhetek vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése