Karolinát nem szűnő rajongással imádjuk. Bár karót nyeltségét nem szeretem, a kávéért és a sütikért mindent meg tudok bocsátani. Azt pedig már egy jó éve tudom, hogy nyitottak egy éttermet is. Sajnos ezt alaposan eldugták. Ahhoz, hogy odatalálj, nem árt egy jó GPS vagy valami egyéb navigációs eszköz. Egy szűk, kanyargós utcácskába kell behajtani és fel a hegyre Tihany kellős közepén.
Ennek persze nagy előnye, hogy távol vagyunk a csárdás-fűszerpaprikás-pingált köcsögös nyüzsgéstől. A kilátás, ha nem is páratlan a Balaton körül, azért képes egy-két pillanatnyi lélegzet elállításra. Szép ütemesen jár a komp a lábunk alatt. Kellemesen fújdogál a júliusi kánikulát enyhítő szél, és sajnos senkit sem zavarunk a két, meglehetősen hangos gyermekünkkel. Rajtunk kívül ugyanis még egy kisbabás család gondolta úgy, hogy itt ebédel.
Még így is meglehetősen sokat kellett várni az ebédünkre, de töbször is elnézést kértek, sőt ajándék szilvalekvárt is kaptunk. :) Összességében nem volt zavaró az a negyed óra, hiszen hátradőltünk, nézelődtünk, egyszerűen csak léteztünk azon a teraszon.
Az étlap - nálam ez már a jó étterem hírvivője - kellemesen rövidke. Persze lehet így is könnyedén választani, van bőven csalogató hívószó. És persze napi ajánlat is.
A két leves, ami mellett végül elhatározzuk magunkat: FANTASZTIKUS!
Joghurtos kovászos uborka leves. Hűvös és savanykás. Kovászos uborka íze van, de nem érzi úgy az ember, hogy a savanyítólevet inná. A joghurt selymességet és plusz ízeket ad hozzá. A friss uborkakockák pedig roppanósságukkal fokozzák az élvezetet.
Sült paradicsomleves bazsalikomfagyival. Huhh! Mit is mondhatnék. Tömény paradicsomos íz, valami fantasztikusan krémes állaggal. És a bazsalikomos fagylalt! Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok róla nyilatkozni, egyszerűen hihetetlen, mennyire finom.
A főételek: kacsamáj és fogas. Mind a két tányéron egy kelleténél egy kicsit talán több az íz, de persze mind kellően átgondolt és az biztos, hogy hiányérzet nem marad utána.
A halhoz édeskömény és narancsos habmártás jár. A kacsamájhoz meg zellerpüré, ami önmagában is megér egy zarándoklatot, meg barackos mártás.
A két kőc sajnálatos módon nem értékeli ezeket a kulináris parádékat, így ők kaptak egy kis sajtos tésztát. Mondjuk, ez se volt ám rossz: nagyon jó tésztán nagyon jó sajt.
Desszertnek nincs hely a pocakban, de azért valahogy mégiscsak rábeszélődtünk egy adag madártejre. Hát, ez pont olyan, mintha a Nagyi csinálta volna és ez igazán nagy szó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése