Még a nyár elején olvastam Chili és Vanília Facebook oldalán, hogy itt található a város egyik legjobb fagyija. Mindig meglepődök, hogy végre a XI. kerületben is vannak említésre méltó helyek (és egyre több!), így azonnal bicajra is pattantam, és 5 azaz öt perc múlva már ott is voltam az Erdősnél. Azóta rengetegszer, és még annál is többször teszteltem újra a fagyikat és még mindig nem kóstoltam végig az összeset.
Sok ismerősömet, családtagomat vittem magammal kóstolni és mindenki le volt nyűgözve. Kivéve talán a gyerekeket. Érdekes módon, bár fagyirajongók, ők annyira nem kedvelik az izgalmas ízeket. Vanília, eper esetleg csoki megy náluk, az is "nagy duzzogva". A legnagyobb sikert nem a fagyi, hanem a színes tölcsérek aratták, hiába no, még fejlesztenem kell a gyermekeim.
Felnőttként viszont fantasztikus élmény ott fagyizni. Arra fel kell készülni, hogy 1 adag, ami 250 Ft az éppen elég. Ha két vagy több adagra vállalkozunk, semmiképpen se tölcsérbe kérjük, mert egyszerűen szétolvad a kezünkben, mire megbírkódznánk ezzel a mennyiséggel.
Hogy mit kell megkóstolni?
1. számú és legnagyobb kedvenc maga az erdős. Hát ez zöld, méghozzá a valódi pisztáciától. Vannak benne sütidarabkák is, azok is pisztáciásak. A tetején fehércsokis krém + itt-ott málna is akad.
Ugyanez süti változatban se rossz.
A Néró tömény és keserű csokoládé. Többet nem is lehet róla mondani.
A kávés-csokis ízkombináció (sajnos a nevére nem emlékszem) is valami mennyei, kellően kesernyés és nagyon jól visszaadja mindkét meghatározó hozzávaló karakterét.
A citrom is tökéletes a maga nemében: kicsit savanyú, de azért van benne édes egyensúly is. Az állaga pedig krémes, de azért picit vizesebb.
Az izgalmas kombinációk közül nagyon jó a pina colada - bár inkább a kókusz érvényesül, az ananász inkább a háttérben marad.
A sós karamell nekem túl sós volt fagyihoz képest, bár izgalmas próbálkozás. De karamell imádóknak ott a tejkaramella, ami tökéletes.
A diófagyi szuper diós ízű, a mandulás (talán Raffaello?) viszont kissé íztelen volt, talán mert nem használtak aromát.
Bevallom a kapros túrósat és az ibolyásat még nem mertem megkóstolni, valahogy egyik sem az én stílusom.
És vannak még a sütik is. Első alkalommal nem nyűgözött le a soklapos krémes, a cukorsziruptól elázott a tésztája, a sós süti pedig erősen közepes volt. Azóta szerencsére kóstoltam mást is. Az Eckler fánk, hát az valami mennyei: kávékrém belül és csokimáz a tetején!
Nem utolsó sorban a szülinapi tortát is onnan hoztuk most utoljára. Tömény csokitorta, olyan jó hagyományos stílusban. A krém és a tészta pont egyforma vastag, finoman csokis, nem túl édes, de azért a gyerekeknek is tetszett. Ami biztosan érződik rajta, hogy jó alapanyagokból készült és hozzáértéssel.
Mondtam már hogy folyton ott ücsörögnék a madárkás tapéta alatt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése