Hogy mit tudtam eddig a thai konyháról? Semmit.
Hogy mit tudok ezek után a thai konyháról? Azt hogy igazán a fogamra való, és bővelkedik csípős ételekben.
Úgy adódott, hogy a Lucullus jóvoltából egy szuper estét töltöttem el más gasztrotollnokok társaságában az újdonsült Kaeng Som Tom Yum étteremben. Na, itt álljunk is meg. Nem tudom mennyire gondolták komolyan ezt a nevet, szerintem nincs az az európai agy, akinek ez megragad a tekervényeiben. Szóval, a továbbiakban maradjunk a thai étterem kifejezésnél.
Maga az étterem számomra csak mérsékelten sugallta a thai életérzést. Óvatosan, de kellemesen kidekorált kis hely. A meleg színek dominálnak, ami segít az ellazulásban. Valójában minden adott, hogy az ember az ételre koncentráljon.
Mondjuk azon az estén volt megnyitó beszéd meg karaoke is. Ezek némileg elvonták a figyelmünket, a szervezők viszont úgy érezhették hangulatot kell teremteniük. A szemmel láthatóan hazai terepen mozgó hölgyön kívül azonban (szerencsére) senki sem merészkedett a kacskaringós thai betűkkel leírt, és meglehetősen kacskaringós dallamú dalok mikrofonba énekléséig.
Meg aztán ettünk, egy elég hosszú, elég alapos és elég csípősen induló menüsort. Első randinak egy teljesen idegen konyhával sikeresnek ítéltem. Ha nem is tört fel belőlem a lángoló szerelem az első pillanatban - hiszen éppen azzal voltam elfoglalva, hogy azt hörögjem "Vizet!".
Thung Thong, azaz rizstészta batyuba csomagolt sertéshús - a képen is látható. Apró kis falatkák, kellemesen fűszeresen, jó pár darabot be tudnék vágni belőle, attól tartok.
Tom Yum Kaeng, azaz csípős-savanyú rákleves. Na igen, tényleg csípős volt. Meg volt benne némi gomba, paradicsom, ez-az. Az összhatás nagyon jó, ahogy később az összes ételnél érezni: minden egyes íz megtalálható egyetlen ételen belül. Édes és sós, csípős és savanykás meglepően kellemes harmóniában.
Khai Phat King, azaz wokban sült csirkemell darabkák gyömbérrel. Ez már nem is csípett annyira, viszont tényleg jó gyömbéres volt. Mivel imádom a gyömbért így nagyon tudtam élvezni egy olyan ételt, amiben hangsúlyos szerepet kapott. Egyébként talán ez az étel állt legközelebb ahhoz a stílushoz, amit a távol-keleti konyhák kapcsán már megtapasztaltam: felkockázott cucc valami szószban.
Kaeng Kiaw Waan Kai, azaz zöld curry csirke. Ez volt az egyik abszolút kedvenc, többször is ettünk belőle mindannyian. A kókusztejes leve istenien volt fűszerezve, viszont nem tűnt ijesztően zöldnek. A rizst, amivel felitathattuk volna a levet sajnos egy kicsit későn hozták, így képesek voltunk egyszerűen kikanalazni a tányérból, annyira jól esett.
Piaw Wan Plaa, azaz édes savanyú hal. Nekem ez volt a legérdekesebb étel a sorban. Az egy dolog, hogy tényleg édes is volt meg savanykás egyszerre, de az elkészítési módja tetszett nagyon. A halfalatkákat valamilyen panírban külön megsütik, a zöldséges ragut pedig rákanalazzák. A raguban ananász és uborka játszotta a főszerepet, egy kis paradicsommal, paprikával. (Thai lecsó?)
Phat Thai, azaz rizstészta csirkével. Az abszolút kedvenc! Na, ez az, amire érzem, hogy nagyon rá tudnék kattanni. Előbb-utóbb kénytelen leszek itthon is előállítani, mert első ránézésre nem tűnt túlzottan bonyolultnak. Tészta, csirkefalatok, földimogyoró meg citromlé. Ja és egy kis szójabab csíra a tetejére. Korlátlan mennyiség elfogyasztása is lehetséges opciónak tűnik.
Sakoo Lamyay, azaz tapióka longan gyümölccsel. Nos igen. Maradjunk annyiban, hogy ez inkább érdekes volt, mint jó. Európai nyelvvel és hassal maradnék a francia és bécsi cukrászatnál.
Szerencsére kifelé még a ChocoMe is megörvendeztetett bennünket a legújabb kreációival: kandírozott mentaleveles, lime-os étcsoki. Hmmm, jó kis befejezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése