Vacsora az Imola Borétteremben

(Csak ezt a kis képet sikerült lecsakliznom a honlapról.)

Valami turistáknak szánt reklámújságban láttam két krémlevest lefotózva: egy rózsaszínt meg egy zöldet. Na, mondtam magamban, milyen szép képek, jó lenne ezt megkóstolni. Nézem, Imola Udvarház. Valahonnan ismerős is a név, úgyhogy meg kell nézni magunknak, ha már úgyis a környéken járunk. Aztán kiderült, méltán emlékeztem a névre, az Alexandra étteremkalauztól a Decanterig, mindenhol dícséretben részesítették a helyet.

Korán érkezünk Egerbe, úgyhogy egy kicsit sétálunk a korán leszálló novemberi estében. A vár tövében macskaköves utcák, régesrégi házak, sok étterem, boltocska meg teázó-kávézó. Kellemes hangulatba ringat az andalgás, mindig is imádtam az öreg utcákat, házakat. Még így is nagyon gyorsan odaérünk az étteremhez. Ez már egy modern épület, persze lehet, hogy csak felújították. Belül az a kényelmes, mégis újmódi design fogad: világosabb barnák és sötétebb barnák, letisztult formák, fehér terítő.

Az étlap csak két lap, mégis vagy negyed órát olvasgatjuk. Szeretem az olyan helyeket, ahol mindent végigkóstolnék és alig tudok választani. Végül azért csak megszületik a döntés, amit némi friss, barna kenyér meg parajos vajkrém is támogat.

Busafilé haltejjel, csicsókapürén. Először is nagyon forró, a busa kérge ropogós, belül puha. A csicsókapüré pedig jellegzetes ízű, az alapanyag magában. A drágám előétele préselt malacfejhús. Kellemesen tömör, rágnivaló. Arról álmodozom, hogy ezt én is meg tudnám csinálni otthon. A Szent Andrea Kovászó dűlőből származó 2008-as Chardonnay-ja elég jól egészíti ki, annál is inkább, mert ebből a borból már nem nagyon lehet vásárolni, elfogyott ugyanis a boltokban.

A séf, Cetner Attila is kijön, elmeséli, hogy a busa milyen jó a koleszterinszint karbantartására, meg hogy a fejhúst súly alatt préselik megfelelő alakzatba. Kevés a vendég, úgyhogy tempósan jönnek az ételek. Délben meg állítólag teltház volt, de most tulajdonképpen élvezzük a kitüntető figyelmet.

A karamellizált császárhús vöröskáposztával szintén lenyűgöző, nekem fél adag bőségesen elég. Bolyki 2008-as Merlot-ja se rossz, a nap meglepetése viszont a kelkáposztafőzelék, amit a báránycsülök alá terítettek. Krémes és fűszeres. Már erősen gondolkodunk azon, hogy kéne még egy adaggal kérni belőle, de aztán inkább a desszert csapáson indulunk tovább.

A séf a citromtortát ajálnja, ami tényleg tömény citromkrém vékonyka vajas tésztán. Fügét is pakoltak rá, de ez akár ki is maradhatott volna. A csokoládé trilógia komponensei, a fehércsokihab, a csokoládéfagylalt és a brownie együtt és külön-külön is fenségesek.

Aztán egymásra nézünk és a legnagyobb egyetértésben kérünk még egy karamellás madártejet is gesztenyefagyival. Csak úgy az íze kedvéért felezzük el és nagyon-nagyon elégedetten dőlünk hátra a kényelmes, fotelszerű székeinkbe.