A Vattacukorhajú lánytól, Horváth Mónikától először egy táskát vettem, rajta egy csinos tortaszelettel. Ahányszor csak magammal viszem ezt a táskát, mindenki azt kérdezgeti, hol szereztem. Rajzai és textilből készülő alkotásai egyaránt magukkal ragadóak. Olyan sajátos a stílusa, hogy semmihez sem tudnám hasonlítani. Így vagyok a Mankákkal is, ezekkel a kedves hölgyekkel.
Mónika villájáról ezt mesélte: "A főiskolán készítettem egy papírmasé villát drótvázra, hossza kb egy-másfél méter. A villa egyik ágán egy szem zöldborsó. A feladat az volt, hogy valamit, bármit készítsünk el óriási méretben. Sajnos fotót nem tudok mutatni róla, anyukám kitette otthon a konyhába:)"
A kérdéseimre pedig a következőket válaszolta. Ha az interjú végén ti is válaszoltok egy kérdésre, nyerhettek egy eredeti Horváth Mónika-féle reprót!
Mónika villájáról ezt mesélte: "A főiskolán készítettem egy papírmasé villát drótvázra, hossza kb egy-másfél méter. A villa egyik ágán egy szem zöldborsó. A feladat az volt, hogy valamit, bármit készítsünk el óriási méretben. Sajnos fotót nem tudok mutatni róla, anyukám kitette otthon a konyhába:)"
A kérdéseimre pedig a következőket válaszolta. Ha az interjú végén ti is válaszoltok egy kérdésre, nyerhettek egy eredeti Horváth Mónika-féle reprót!
- Össze szoktatok ülni egy kedélyes teadélutánra, te és a Manka hölgyek?
Igen! Nagyon szeretjük a teát és a süteményt, a csevegést fontos és lényegtelen dolgokról. Hatalmas élettapasztalatuk van, néha én is meglepődöm, milyen bölcsek. Viccesek és komolyak egyszerre, ezek a délutánok mindig ruha- és kalappróbálgatásba, régi fotók nézegetésébe torkollnak. A sok sütit nekem másnap le kell mozognom, nekik nem:)
- Reklamáltak már nálad a Mankák, hogy szeretnének karcsúbbak, Barbie-szerűbbek lenni?
Egyértelműen nem a válasz. A Mankák pontosan olyannak fogadják el magukat, amilyenek(nek varrtam őket). Tudják, hogy Barbie-nak nagyon sok lemondásába és sok-sok aggódással teli percébe kerül, hogy így nézzen ki 50 évesen is. Néha felhívják egymást, de Barbi egyszerűen nem tud másról, csak a fogyókúráról beszélni (a múltkor hallottam, hogy a háta mögött kissé sótlannak is tartják). A Mankák imádnak enni és nevetni, szeretik az életet.
- Mi volt az első, emlékezetes rajzod?
Ami meg is maradt az elsők közül, azt a Grimm mesekönyvemben őrzöm, egyszer írtam is róla egy posztot. Vannak emlékezetes képeim, de ezek inkább csak nekem azok, mert egy-egy eseményhez köthetőek. Nagyon sokat eltettem a szakkörökből, táborokból, iskolákból. Most is gyűlik a sok papír, kész-félkész rajz, firka, paca, csak mostmár dupla annyi hely kell, mert textilt is gyűjtök. Meg gombot és szalagot.
És nektek, mi volt az első, igazán emlékezetes rajzotok? A válaszokat kedd éjfélig várjuk!
18 megjegyzés:
Általános negyedikben őszi tájat kellett festeni rajzórán. Én az alsóhámori sziklákat festettem le körülötte őszi színes fákkal. Erre a rajztanárnő azt mondta, ez nem jó, mert a szürke nem őszi szín. Hát, ezt a fafejűséget sosem fogom elfelejteni... Korábban is rajzoltam amúgy, de hogy miket, már nem tudom felidézni.
Ja, amúgy tök jó kis interjú volt ez :D
saját magam: szőke hajú kislány. ujjal festettem, a szempilláimat pedig gyufaszállal rajzoltam meg, hogy valósághű legyen... a kép most is a falon van anyukámnál
Egy kisfiu rajz az ovibol. emlekszem, nem ertettem miert sutyorognak felette az ovonenik... Pedig csak ket laba, aranyos teste, kek nadragja es egy icipicit nagy feje volt annak a kisfiunak. Kiscsoportos voltam.
Egy pályázatra kellett földönkívülit (?) rajzolni. A lába lépcső volt, a teste kék-zöld csíkos, a fején pedig rengeteg füle nőtt. Ijesztőnek hangzik, de - remélem - nem volt az.
Még általánosban egyszer paprikákat kellett bevninni,és csendéletet rajzolni róluk, egy felet meg egy egészet. Azt a rjazot ma is őrzöm, mert hozzám képest nagyon profi lett, (a hátteret leszámítva) akár tegnap is rajzolhattam volna :)Egyébként nálunk a könyvtárosnő "tanította" a rajzot, máig enm értem ez hogy lehetett, mert se képzettsége, se tehetsége nem volt hozzá. De évekkel később, az én rajzaimat mutogatta mintaként a feladatoknál, mesélte a 4 évvel fiatalabb öcsém. :)
Tudom,hogy csak egyet kérdeztek,de a fáim, fenyőfáim is elég emlékezetesek voltak, mert én megrajzoltam minden ágat, minden apró levelet/tűlevelet egyenként, mert szerintem jobban hasonlít az igazira, mint a tipikus sablonos fa ábrázolás :)
Már tegnap olvastam a Villa interjút, de nem tudtam mi is volt az első rajzélményem, amire emlékszem. És megpróbáltam visszafelé haladni az időben. 3 éves lehettem (mert a hugicám még biztosan csak pocaklakó volt), amikor anyukám húgánál voltam megőrzésen. Nagyon szerettem ott lenni, mert a Nenci mindig kitalált valami érdekes játékot. Akkor épp rajzoltunk. A nappaliban ültünk a kis asztalnál és nekem egy varrósdoboz volt a kisszékem. Tudni, kell, hogy nagyon ügyetlenke voltam akkoriban, és főleg köröket rajzoltam. Nenci meg akarta mutatni, hogy hogyan kell házikót rajzolni. És a fehér lap közepére rajzolt egy háromdimenziós házikót kerítéssel. Ez kicsapta nálam a biztosítékot. Majdnem sírtam. "Ezt így nem lehet! A ház nem lóghat a levegőben! A földre kell rajzolni! És mik azok a vonalak az oldalánál?" Végül kaptam egy üres lapot és lerajzoltam a kétdimenziós házamat a lap aljára. És akkor megnyugodtam, hogy minden a helyére került. :-D
Óvodás rajzaimra jól emlékszem talán azért is, mert anyukám őrzi őket a mai napig.Van két emlékezetes, amikor azt kellett lerajzolni, mi leszek ha nagy leszek. Két rajzot is készítettem: cukrász, labdavarró (a szomszéd néni foglalkozott ez utóbbival :-))).
Aztán az általános iskolából nagyon megmaradtak bennem a fény-árnyék satírozási gyakorlatok.
Ovis voltam, egy bohócot festettem. igazából csak színes pacák voltak, de az ovis farsangi bohóc jelmezem is úgy nézett ki - kék parókával :))
apukám kitette a kórházában az ügyeleti szobában a szekrénye belső oldalára. erre nagyon emlékszem. szerintem azóta is abban a szekrényben van, igaz már nem a kórházban van a helye :)
Az első és a századik rajzom is királylány volt és ló. Az érdeklődési köröm meg is maradt valahol itt.
Az első talán mikor le kellett rajzolnom a jelemet az oviban mikor első nap bevittek-egy nagy morbid katicabogár,óriási citromsárga háttérrel.
Imádkozni kellenne,hogy többen megbecsüljék,vásárolják,értékéljék a kázimunkákat-ordítanak,hogy mennyire mások-gondolok itt a mindenféle tömegtermékre.
További sok sikert nekik!
Nóri
Az első emlékezetes rajzom hatalmasra sikeredett: történetesen Anyukám leterített egy hatalmas - akkori méreteimhez képest egészen óriási - hófehér csomagolópapírra egy kisvödörnyi zsírkrétával és én bizony addig fel sem álltam, amíg az egészet telis tele nem rajzoltam. Állítólag egész délelőtt eltartott, így Anyukámnak egészen sok ideje jutott aznap a "konyhászkodásra"... Az Öcsém viszont engem is lekörözött. Eltűnt gyanúsan hosszú időre a gyerekszobába és telerajzolta az egész sárga sötétítőfüggönyt - szép fekete olajjal az olajkályha piszkálóvasának segítségével. Emlékszem, milyen büszkén mutattam meg Anyának a gyönyörű alkotást...:)
Nagyon sokat rajzoltam már kislányként is, és elég sokra emlékszem is. De talán ez a legmaradandóbb emlékem: egy családi kirándulást rajzoltam le kb. 4 éves koromban. Egy pisztrángos tónál voltunk, a testvéreim és én a tóban pancsoltunk, anya egy pokrócon napozott, a fák alatt az árnyékban apa egy kis sámlin újságot olvasott, a közelben pedig nyitott ajtókkal a ladánk pihent. Mindezt felülnézetből rajzoltam le: anya, mivel feküdt, egészben látszódott, ő volt a kép közepén. A lap felső részén apa, mi meg a tóval együtt lent a lap alján.
Kislány koromban a Mesebolt című könyv volt a kedvencem. Biztosan ovis voltam még, mert nem tudtam olvasni. Órákat ültem egy-egy oldal fölött, a képzeletemben megelevenedtek a varázslatos rajzok, és további mesék szövődtek a fejemben...
Egy piros buszt rajzoltam, kisiskolásként, és midnenki kérdezgette, hogy na jó de miért piros... Piros volt mert úgy tetszett :-)
Az elsőkre nem emlékszem, a középsők között lehetett az amelyikről azt gondoltam, ilyet most lát először a világ...aztán egy hét múlva szembejött egy újság címlapján egy kétezer éves, kínai tus-testvére. Sárkány volt, aminek a farka önmaga ellen támadt.
Nagyon jó történeteket írtatok! Egytől egyig nagyon tetszettek, látom ez a téma eléggé megmozgatott benneteket. Én annó a reneszánsz festmények mintájára fekete alapra akartam fehéret festeni és nagyon nem értettem, hogy ez vízfestékkel miért nem kivitelezhető.
Sorsoltunk is. A nyertes: Szibrek Szilvia. Légy oly kedves írj egy e-mailt a Vattacukorhajú lánynak vagy nekem.
Köszönöm szépen,nagyon örülök.:) Már írtam a Vattacukorhajú lánynak.
jaj, annyira jókat írtatok!!!! :) a nyaralás miatt csak most kerültem gépközelbe. Köszönöm mindenkinek, aki játszott:))
Szilvinek gratulálok:)) és köszönöm a lehetőséget.
Megjegyzés küldése