Kenyérnek indult

... fahéjas kalács lett belőle.

Mostanában, amikor a gyerek felidegesít, nekiállok kenyeret sütni, vagy valami süteményt, lehetőleg édeset. Most is nekiláttam, szórtam a hozzávalókat a keverőtálba, de megszaladt a cukor. Volt már benne 15 deka kukoricaliszt, 30 deka finomliszt, 2 evőkanál tökmag olaj, 1 csomag száraz élesztő, 1,5 dl kézmeleg víz meg pár evőkanál cukor.

Ekkor még úgy gondoltam, hogy jó, akkor legyen belőle almás sütemény. Aztán elmentünk a játszótérre, hagytam kelni a tésztát. Persze előtte jól megdolgoztam - ez a legjobb része az egésznek.

Mire hazaértünk, a fejemben már készen állt a terv, nádcukrot, fahéjat és vajat tettem a tésztára, felsodortam és úgy sütöttem meg. Mielőtt bedugtam a sütőbe még kelesztettem így megformázva is egy fél órácskát. Egy kicsit bevagdostam, ettől a fiam szerint olyan napocskás lett.

A sütés félidejében rálocsoltam 1 dl tej és 2 evőkanál porcukor keverékét. Ez lefolyt az oldalán és nagyon finoman karamellesre sült. Legközelebb hagyok helyet a tekercsen belül is, hogy több legyen a lesült része.

Finom puha, illatos kalács lett, bár a kukoricaliszttől kicsit morzsálódós. A sütőből kivéve mennyei volt, de ma reggel se rossz még. Tejeskávéhoz vagy éppen karamelles tejhez találták ki.