Ettem már párszor olyat, amiről azt gondoltam, hogy ez volt életem legjobbja. Mindig azt gondolom, hogy ettől már nem lehet jobb és kiderül, hogy lehet. A Babelben elköltött vacsorát születésnapi ajándékként kaptam, ennél izgalmasabb élményt nem is kívánhatnék ajándékba.
Igen, ez egy drága hely, megkockáztatom, hogy sznob hely. Ha ide megyünk vacsorázni, olyan nagy szavakkal dobálódzhatunk, mint molekuláris gasztronómia, sous-vide meg fúziós konyhaművészet és asztaltársunk valószínűleg megértően bólogat majd, a helyett, hogy a fejét csóválva tárcsázná az idegosztályt. Itt aztán értekezhetünk az alapanyagok mindenekfelett valóságáról meg egyéb hablatyról, hiszen úgyse figyel ránk senki, miközben sorjáznak a látványkonyhából előkerülő varázslatok.
A Babel Delicate olyanoknak való, akiket lenyűgöz, ha sikerül habot varázsolni a pezsgőből és azt egy picinyke ovális tálkában tálalják némi fagyasztott jázminteával (alias sorbet). Olyanoknak való, akik képesek csukott szemmel, hümmögve ízlelgetni a galambmell-sültet meg az alá kanalazott májhabos polentát. Olyanoknak való, akik meglátják a fantáziát a gyerekjátéknak beillő edénykében kihozott, véreshurka chips-szel megkoronázott krumplifőzelékben. Ez utóbbi amúgy a ház ajándéka, a legelsőnek érkező csirke-salátával és a számla mellé társított 3 féle desszert falatkával együtt. Így az 5 fogásos menü rögtön 8 fogásos lesz, a hétből meg 10 kerekedik.
Igen, az adagok picik, mégis az 5 fogásos kóstolómenü vége felé már úgy éreztem, egy falat se menne le a torkomon. Az ember csak merül egyre lejjebb és lejjebb az ízek tengerébe, időnként felbukkan, vesz egy nagy levegőt aztán folytatja. Számomra minden egyes falat új meglepetéssel szolgált. A 4-5-6 elemből összeálló étel kompozíciók darabjaira szedve és együtt is más orcájukat mutatják. A magyaros menü bikabélszínje és a hozzá kapcsolódó mártások, köretek végigkóstolgatása már önmagában is felér egy élménnyel.
Ha minden áron kötekedni szeretnék, a medvehagymás rizottóm lehetett volna kevésbé sósabb is és a borsó krémlevesből én bizony kihagytam volna a 65 fokon főzött tojást, ami takonyszerű állagával továbbra sem győzött meg az alacsony hőfokos bohóckodás szükségességéről. Másrészt viszont a húsoknak döbbenetes állagot és zamatot ad pont ez az alacsony elkészítési hőmérséklet, de itthon biztos nem állnék ilyesminek neki.
Külön plusz pont, hogy a kiszolgálás végtelenül kedves, nem tolakodó, inkább jókedvű és beszélgetős. A tányéron elénk rakott ételféleségek felsorolására nagy szükség is volt, hiszen pillanatok alatt felejtettem el, mi állt az étlapon, amikor megrendeltem.
Jó hír a sietősebbeknek, hogy az ebédmenü sokkal kedvezőbb árú és bár nem a vacsorához mérhetően parádés ötletdömping, a minőség ez esetben is az elvárható felett marad.
És még a végére is maradt egy aprócska poén, nevezetesen, hogy életem eddigi legjobb vacsorája mellé végre személyesen is megismerhettem Chili és Vaníliát, aki szintén itt élvezte aznap este a molekuláris, fúziós, stb. konyha gyönyöreit.
2 megjegyzés:
Örülök, hogy Neked is ennyire tetszett! Nagyon jó születésnapi ajándék ;)
Szerencsére a Bábelben azért nem próbálnak mindenből habot vagy zselét varázsolni, hanem értelmesen kezelik az Adria-féle porokat. Véleményem szerint az ár-érték arányt tekintve nem drága hely, a desszertek és levesek pl. ugyanolyan árszinten vannak mint más pesti helyeken. Csak itt kapsz még egy kis ötletet is velük együtt ;) A főételeknél sem éreztem drágábbnak az egyes fogásokat.
Azért ha olyan sütőd van, amiben nem ingadozik túlságosan a hőmérséklet, akkor nyugodtan nekifuthatnál az alacsony hőmérsékleten készült húsokhoz. Amíg a sütőben szépen átmelegednek, addig kényelmesen és legnagyobb nyugalomban el lehet készíteni a köretet ;) No meg a húsnak az se baj, ha most 10 perccel tovább marad a 75-80°C-os sütőben ;) Persze az így kapott eredmény még mindig nem egyenlő a sous-vide-vel elért csodákkal, de mindenképp egy lépés afelé ;)
Nekem mondjuk az asztalok méretével volt a legtöbb gondom, hisz a kenyér is nehézkesen fér csak el rajta, vizesüvegről meg szó sem lehet. A felszolgálás viszont olyan tökéletes volt, hogy pl. sose ürült ki a poharunk ;) (Mégegyszer egy nagy csillagos ötös a felszolgálóknak! ;) ). Engem mondjuk annyira nem zavart, hogy nem tudok mindig belekukkantani az étlapba, hisz a pincérek mindig szépen elmondták, hogy mit is kaptunk - bár mondjuk én ilyen menüket még 1-2 héttel később is általában képes vagyok emlékezetből nagyon pontosan feleleveníteni (persze azért is marad meg ilyen jól, mert tetszett ;) ). A Bábel cseh testvérében (La Degustation) a nagyobb asztaloknak köszönhetően kényelmesen elfér a vendégnél az étlap - sőt haza is lehet vinni, hisz minden nap változtatnak egy kicsit a menün és új étlapot nyomtatnak. Tipp: következő szülinap Prágában? ;)
Ígérem, hogy egyszer nekifutok az alacsony hőmérsékletnek, csak még gyűjtöm a bátorságot.
Az asztalok tényleg kicsik, de mi szerencsére egy duplánál ültünk.
Prágában mi is voltunk egy varázslatos helyen, (V Zatisi), de maga a város annyira nem hagyott bennem mély nyomokat, hogy visszatérjek.
Megjegyzés küldése