A nyúlhústól sokan azért idegenkednek, mert olyan aranyos, szőrös kis állat, még amikor él. Vagy éppen a szőrös mivoltát tartják undort keltőnek.
Ezzel szemben az én kis családom igazán mindenevő, magam pedig egyenesen küldetésemnek tartom, hogy mindenféle húst és halat együnk, amihez hozzá lehet jutni. Az elmúlt egy hétben volt például bárány is, pillanatok alatt elfogyott, pedig hasonlóan aranyos és szőrös kategória, sőt a felnőtt példányok még szagosak is.
Lehet, hogy nem lennék képes jómagam levágni, megnyúzni és kibelezni, de szépen kifilézve, fóliába csomagolva tökéletes szereplője a konyhámnak. Nem zsíros, kissé talán még száraz is. Az ízesítő anyagokkal sem kell csínján bánni, hiszen szerény nyuszi módjára viselkednek a zamatai is.
Kapribogyós nyúlgerinc
Mi kell hozzá, hogy két és fél emberke jóllakjon? 4-5 nyúlgerinc filé (körülbelül fél kiló), 2 evőkanál liszt, 1 evőkanál kapribogyó, 5 deka húsos szalonna, 1 dl fehérbor, olaj, só, bors.
A körethez: 2 dl bulgur, 4 dl húsleves vagy víz, 1 nagy csokor mángold, 1-2 evőkanál olaj.
Hogyan készül? Először a felkockázott szalonnát pirítottam "pörcösre". A nyúlgerinceket sóval, borssal ízesítettem, lisztbe forgattam, majd egészen kevés forró olajban és a szalonna visszamaradt zsírjában minden oldalról körbesütöttem. Amikor már pirult a hús, felöntöttem a borral, hozzáadtam a kapribogyót és a szalonna darabkákat. Nagyjából fél órán keresztül pároltam felfedve, együtt az összes hozzávalót. Ha a bor teljesen elpárologna, érdemes egy kis vízzel utántölteni. A vége felé le lehet venni a fedőt, hogy a szaft besűrűsödjön.
A körethez egy olajjal kikent serpenyőben megfonnyasztottam a mángoldot. A bulgurt pedig sós, forró húslevessel öntöttem fel és addig álldogált a lezárt tűzhelyen, míg magába nem itta a nedvességet és puhára nem dagadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése