Azt hiszem az Alexandra jelentős forgalom növekedést köszönhet a magyar gasztrobloggereknek, akik megosztották egymással a kedvezményes Szakácsok könyve vásárlási lehetőséget. Ahogy elnézem, jó sokan ugranak egy ilyen lehetőségre. Aztán vannak, akik fanyalognak, vannak akik örvendeznek.
Én olvasok. Két hete, amióta becsöngetett a futár a (lemértem) 3 kilós könyvvel, alig várom, hogy a gyermeket végre elnyomja az esti buzgóság én pedig a kanapé sarkában kijelölt kedvenc kuckómba telepedhessek. Szó szerint falom ezt a könyvet, bár sajnos egyelőre inkább csak a szememmel. És rendre az lesz a vége a dolognak, hogy iszonyatosan megéhezek és sürgős megoldásként csoki után kotorászok az erre rendszeresített fiókban.
Közben meg próbálom követni még a házi doki meg a hősök aktuális epizódjait is. Nincs könnyű dolgom. De a nő agyát szerencsére úgy teremtették, hogy egyszerre több dolog is sikerüljön. (Néha még a drágámnak is sikerül értelmes kommunikációra rávennie engem.)
De most pillantsunk végre a könyvbe! Első lapozásra nehezen fedezhető fel a rendszer, amelynek lényege, hogy egy hozzávalós fejezetet egy nemzet konyhája követ. Az összefüggést az egyes fejezetek között elég lazán kezelték a szerkesztők, néha nehéz kibogozni, hogy mi miért és hova került.
A hozzávalókról szóló fejezetek az alapoktól kezdve építik fel a tudást, tényleg rengeteg információt sűrítettek ezekre a lapokra. Talán a rántotta készítés rejtelmeibe történő bevezetés túlzottan terjedelmesre sikeredett, de a zöldségszeletelési lehetőségek egészen hasznosnak tűntek.
A húsos fejezetet egyenesen imádtam, még most is a nyálamat törölgetem a lapokról. A legtöbb újdonságot számomra a mártásos, szószos fejezet nyújtotta, a konyha eme gyönyörűségeire eddig ugyanis nem sok figyelmet pazaroltam. Ráadásul itt találtam rá a Cseresznyés, fahéjas, diós szarvassült címmel emlegetett őrületre, ami egyszerűen muszáj lesz elkészítenem, ha addig élek is. Vigye kánya, lehet, hogy szarvas helyett marha kerül majd a tányérra, de ezt csak túléljük majd valahogy.
Én olvasok. Két hete, amióta becsöngetett a futár a (lemértem) 3 kilós könyvvel, alig várom, hogy a gyermeket végre elnyomja az esti buzgóság én pedig a kanapé sarkában kijelölt kedvenc kuckómba telepedhessek. Szó szerint falom ezt a könyvet, bár sajnos egyelőre inkább csak a szememmel. És rendre az lesz a vége a dolognak, hogy iszonyatosan megéhezek és sürgős megoldásként csoki után kotorászok az erre rendszeresített fiókban.
Közben meg próbálom követni még a házi doki meg a hősök aktuális epizódjait is. Nincs könnyű dolgom. De a nő agyát szerencsére úgy teremtették, hogy egyszerre több dolog is sikerüljön. (Néha még a drágámnak is sikerül értelmes kommunikációra rávennie engem.)
De most pillantsunk végre a könyvbe! Első lapozásra nehezen fedezhető fel a rendszer, amelynek lényege, hogy egy hozzávalós fejezetet egy nemzet konyhája követ. Az összefüggést az egyes fejezetek között elég lazán kezelték a szerkesztők, néha nehéz kibogozni, hogy mi miért és hova került.
A hozzávalókról szóló fejezetek az alapoktól kezdve építik fel a tudást, tényleg rengeteg információt sűrítettek ezekre a lapokra. Talán a rántotta készítés rejtelmeibe történő bevezetés túlzottan terjedelmesre sikeredett, de a zöldségszeletelési lehetőségek egészen hasznosnak tűntek.
A húsos fejezetet egyenesen imádtam, még most is a nyálamat törölgetem a lapokról. A legtöbb újdonságot számomra a mártásos, szószos fejezet nyújtotta, a konyha eme gyönyörűségeire eddig ugyanis nem sok figyelmet pazaroltam. Ráadásul itt találtam rá a Cseresznyés, fahéjas, diós szarvassült címmel emlegetett őrületre, ami egyszerűen muszáj lesz elkészítenem, ha addig élek is. Vigye kánya, lehet, hogy szarvas helyett marha kerül majd a tányérra, de ezt csak túléljük majd valahogy.
És a habok! Egy egész fejezet a habszifonban rejlő kiaknázatlan lehetőségekről. Lehet, hogy be kellene szerezni egyet? Utoljára a nagyinál láttam ilyesmit. Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy az édességekről szóló fejezet sem piskóta. (höhö)
Egyetlen fejezet tölt el méla undorral, akár mennyire imádom is a tengeri herkentyűket, nem szívesen látnék neki a halak belezéséhez, sem hasüregen, sem kopoltyún keresztül, és a rákok darabolását is szívesebben bízom nálamnál szakavatottabb ezekre. Persze lehet, hogy egy lakatlan szigeten hasznát vehetném még ezeknek az ismereteknek is.
Szóval van még hova fejlődnöm, ha tényleg komolyan gondolom ezt a gasztro dolgot! Például nemcsak főzni, hanem ételt ínycsiklandozóan fényképezni is prímán tanít ez a könyv. Azt hiszem gyakran fordulok majd a Szakácsok könyvéhez inspirációért a közeljövőben.
Egyetlen fejezet tölt el méla undorral, akár mennyire imádom is a tengeri herkentyűket, nem szívesen látnék neki a halak belezéséhez, sem hasüregen, sem kopoltyún keresztül, és a rákok darabolását is szívesebben bízom nálamnál szakavatottabb ezekre. Persze lehet, hogy egy lakatlan szigeten hasznát vehetném még ezeknek az ismereteknek is.
Szóval van még hova fejlődnöm, ha tényleg komolyan gondolom ezt a gasztro dolgot! Például nemcsak főzni, hanem ételt ínycsiklandozóan fényképezni is prímán tanít ez a könyv. Azt hiszem gyakran fordulok majd a Szakácsok könyvéhez inspirációért a közeljövőben.
1 megjegyzés:
Jó minőségű magyar habszifonokat vásároljatok a LISS-től. www.liss.hu
Megjegyzés küldése