Ma

Nagy nap ez a mai. A gyermek tegnap lépte át a nyolc hónapos kort, nekem pedig reggel végre sikerült leadni az utolsó anyagot is, amely alaposan megkeserítette az utóbbi másfél hónapomat.
... és! Pontosan három évvel ez előtt kezdtem el gasztrobloggolni. A lazacos tejszínben úszkáló tésztával indítottam, amit azóta is igencsak kedvelek. A tésztát, a lazacot és a tejszínt is.
De ez ünnepi alkalomból inkább olyasmivel leptem meg magam, amit ritkán készítek, spárgát főztem ugyanis, majd meleg saláta részeként fogyasztottam el. Végtelenül egyszerű és eszméletlenül finom lett.

A május maga
Mi kell hozzá? személyenként néhány szem újkrumpli, néhány szál spárga, egy tojás, kiskanálnyi vaj és só.
Hogyan készült? Egy nagyobb, sós vízzel teli fazékba tettem a késsel megkapirgált újkrumplikat. Amikor a víz felforrt, ráhelyeztem a párolóbetétet és abba kerültek a spárgák. A tetejét is ráhelyeztem, hogy ne szökjön el a forró gőz. A zöldségek úgy húsz perc alatt meg is puhultak.
Egy másik kisebb fazékban is vizet forraltam, egy evőkanál ecetet adtam hozzá és a mikor zubogni kezdett belecsúsztattam egy tojást. Addig főztem - talán 3-4 percig - amíg a fehérje megkeményedett. Ekkor tányérra rendeztem az összevágott krumplit, a spárgát, meghintettem sóval és vajpöttyöket rakosgattam a stratégiai helyekre. Végül a tojást is odahelyeztem. Már csak egy villára volt szükségem...
Miközben ettem, a gyermekem élénk figyelmétől kísérve, azon töprengtem, milyen rengeteg dolog történt velem e rövid három év alatt: új lakásba költözés, esküvő és gyerekszülés, Anyu és Nagyi halála. Milyen rengeteg finomságot ettem, milyen rengeteg csodálatos helyen jártam. Jó néha visszanézni, még akkor is, ha összeszorul közben az ember torka.