Péntek este még bekéredzkedtem ultrahangra, mert kiderült, hogy az én dokim gépe nem tud tarkóredőt mérni. Így aztán fizettem egy csinos összeget, de jó alaposan lemértek mindent. Egy fél percre még három dimenzióban is láthattam.
Ma betöltöttük a 12 hetet, innen már csak növekszünk, én hasban, a picurka meg mindenhol. Pocakom még alig van, csak ha kidüllesztem, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy az is inkább háj, mint a gyermek. Őkelme már 5 és fél centi és „élénk mozgású”. Ficánkolt is rendesen a képernyőn, elég nehéz volt kibogozni, hogy mi micsoda. Talán gyakorlottabb szemeknek ez is megy.
Az egész még elég hihetetlen… Nem tudom, mikor jön el az a pont, amikor visszavonhatatlanul elhiszem mindazt, ami történik velem. Talán, ha elég méretes lesz a pocakom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése