Juhtúrós, kukoricadarás cipó

Az úgy volt, hogy kukoricaliszttel akartam kenyeret sütni, mert találtam egy jónak látszó receptet. A környék két boltjában persze nem volt kukoricaliszt, csak dara. Így aztán kisiklott a dolog és innentől kezdve mentem a saját fejem után. Én már csak ilyen vagyok, a kis individualista.

Ez a kenyér nem az a felfújt típusú, könnyű kis semmiség, annak ellenére, hogy élesztővel készül. Inkább amolyan tömör gyönyörnek nevezném. Van benne anyag, sőt egy kicsit nedves hatású is a tapintása, belül mégis puha és a héja pedig ropogós. Szerintem kifejezetten finom, a juhtúrónak köszönhetően kifejezetten ízletes.

És mindez úgy, hogy semmiféle receptet nem követtem, csak pakoltam bele, amit jónak gondoltam.

Juhtúrós, kukoricadarás cipó

Mi került a cipóba? 30 deka finomliszt, 10 deka kukoricadara (a gyorsan megfövő fajtából), 2 dl víz, 1 kiskanál cukor, 20 g élesztő (egy csomag fele), 1 kiskanál só, 15 deka juhtúró, 1 evőkanál kacsazsír.

Hogyan készült? Langyos, cukros vízben felfuttattam az élesztőt. A lisztet elvegyítettem a darával, sóval. A zsírt kicsit felmelegítettem, hogy folyós legyen. Az összes hozzávalót összekevertem, majd jó alaposan átgyúrtam.

Egyre jobban szeretek gyúrni, matatni a tésztával, megdolgozni, érezni, ahogy életre kel, feltámad, növekszik. Lapos cipót formáztam belőle, hagytam, hogy kicsit megkeljen - úgy egy órán keresztül. Mivel sok "nehéz" anyag van benne, az élesztőnek esélye sincs, hogy nagy buborékokat csináljon vagy nagyon megemelje a tésztát, szóval nem kell tőle csodát várni.

A 200 fokra előmelegített sütőbe toltam be, a lángot levettem 180 fokra és 3/4 órán keresztül sütöttem.

Sütőtökös keksz

Ha már hóesés, akkor egy kis téli nassolnivaló. Az utolsó sütőtökszállítmányok egyikéből készült. Ez amúgy egy igencsak univerzális recept, az alapokat (vaj, liszt, tojás) szinte bármilyen gyümölccsel, magokkal, fűszerekkel ki lehet egészíteni. A csokidarabkás is mindig nagy sikert arat... És kifejezetten jól működik tejmentes, pálmaolaj alapú margarinnal is.

Mi került a 20 kis darabhoz elegendő adagba? 10 deka puha vaj (vagy tejmentes margarin), 20 deka liszt, 1 kiskanál sütőpor, 5 deka darált dió, 4 evőkanál méz, 10 deka sült sütőtök, 1 tojás, 1 kiskanál őrölt fahéj.

Hogyan készült? A száraz és nedves hozzávalókat külön-külön kikevertem, majd vegyítettem egymással. Kiskanálnyi gombócokat formáztam a masszából, 180 fokon sütöttem kb. negyed órán keresztül.

Száraz, de nem ropogós, érződik a dió és a fahéj, de sütőtök csak a színét adja.

...

Aki úgy ismer, hogy egy kedves, derűs és kiegyensúlyozott ember vagyok, az inkább ne olvassa el az alábbiakat.

1. Február van. Ahhoz, hogy kimenjünk fel kell öltözni. Két gyerek plusz én, az annyi mint hozzávetőlegesen 40-45 ruhadarab. Már amikor ki tudunk menni.

2. A család kollektív végighányt egy éjszakát, ami nem tett jót a kedélyállapotomnak. Az 1. számúénak sem. Ráadásul ilyenkor mindent megengedünk neki, hogy legalább veszekedni ne kelljen.

3. Az 1. számú amúgy is a dackorszak kellős közepén dagonyázik. "Akajom." Ez úgy nagyjából 420 alkalomal hangzik el egy nap. Igyekszem neki mindent megengedni, ami csak lehet. De amikor harmadszor is le akarja dobni a popsikrémes dobozt, elveszem tőle. Ekkor úgy sír, mintha legalábbis a kezét vágtam volna le. Tőből. Nekem pedig néha megfordul ilyesmi a fejemben. Illetve hogy szerzek valahol egy extra széles ragasztószalagot és betapasztom a száját. (Nem, nem kell hívni a gyerekvédelmet, általában a kölcsönös üvöltözésben kiegyezünk.)

4. A 2. számú csak és kizárólag szopizás közben hajlandó elaludni. Tudom, én csesztem el, de még ez a legegyszerűbb módszer, ugyanis lehet fekve csinálni. Csak utána mindig görcsbe áll a hátam... Ő még a viszonylag jó gyerek, kivéve, amikor olyan esztrád műsort sikerül előadnia éjszaka, hogy nekem bruttó 3 óra alvás jut egy éjszakára. Na, ilyenkor még sokkal hangosabban üvöltözök, mint szoktam. És az a legszörnyűbb, hogy már megbánni sincs erőm. Sőt, néha még jogosnak is érzem.

5. A drágám reggel gyönyörű fekete öltönyben, kék nyakkendőben lejt el dolgozni, miközben nekem egyetlen szoknya sincs a szekrényemben. Az egyetlen vállalható nadrágkosztümömet a nagymamám temetésére vettem, 5 éve. Na jó, viszonylag gazdag a választék különböző színű melegítőnadrágokból. Ja, és a zsebnapóleon főnök apró kis kedvességeit inkább meg sem említeném... ezek az ügyecskék szintén "jótékonyan" hatnak az itthoni légkörre.

6. A meg nem írt történetek folyamatosan kapirgálják belülről a fejemet. Amikor este 10-re végre csend van, már nincs tartalék kreatív energiám, hogy le is véssem őket. Ezzel párhuzamosan iszonyatos módon hiányzik a munkám külső elismerése. Hiába tudom és érzem belülről, hogy jó amit írok, ha a kutya se olvassa el, akkor nem sok értelmét látom az egésznek. A médiumok, akiket bombázok, nagyjából a le-se-szarom-ezt-a-kis-senkit atitűddel viseltetnek az irányomban. Tudom, ott rontottam el, hogy amikor lehetett nem jelentkeztem a Való Világba.

7. Ezt a kalácsot reggel hétkor dagasztottam be. Vaj helyett zsírral, tej helyett vízzel. A töltelék cukor+kakaó lett. Egészen finom, bár kicsit száraz. Csináltam egy mini adagot is, Nutellával. Na, az isteni finom. Erre az 1. számú gyermek meg se hajlandó kóstolni.

8. Thomas and his Friends 763-ik alkalommal mentik meg a Titmouth-i fűtőzházat, csak egy egészen kicsit unom már ezt a rajzfilmet, de sajnálatos módon a gyermek minden alkalommal képes addig hisztizni, amíg be nem kapcsolom neki.

9. Ma rossz anya vagyok.

10. És ha csak halványan is eszembe jut, amit a parlament szépséges épületében művelnek egyes embernek látszó tárgyak, olyan ideges leszek, hogy arra nincs gyógyír. Ez már rég nem a politikáról szól a szememben, hanem arról, hogy szép lassan minden hitelüket és tiszteletemet elveszítik a szememben. A hányinger kerülget arra gondolatra, hogy a valósnak lásztó válság ellenére képtelenek a legkisebb erőfeszítést is tenni a dolgok pozitív irányba való elmozdítása érdekében.

Olvasnivaló

A vírus maga alá gyűrte szűkebb és tágabb családomat egyaránt. Csak kóválygunk étlen-szomjan és próbáljuk túlélni ezt a napot.

A pozitív végkicsengés érdekében azonban el kell, hogy meséljem, megjelent a szombati Magyar Szóban egy írásom. Itt olvashatjátok, Böske ángyó rongyoszsákja cím alatt.

Beluga lencse saláta

Nézegettem, forgattam ezt a zacskónyi fekete lencsét. Belugának hívják, mert nagyon hasonlít a híres kaviárra. Szépséges kis fekete gyöngyök, ékszernek is beillenének. Az íze is egészen kellemes, bár nem igazán különleges. Amolyan "lencsés", azaz földes, diós, semleges. Nem is kreatívkodtam túl a dolgot, egyszerűen sós vízben puhára főztem, leszűrtem és kész. A szemek szépen egyben maradtak, nem lett ragacsos a végeredmény.

Hozzá pácolt sertéshúst sütöttem. A fél kilós combdarabot néhány miliméteres vékonyságú szeletekre vágtam, majd egy órára bepácoltam. Öntöttem rá 1 kanál szójaszószt, 1 kanál mézet meg 1 kanál gránátalmaszirupot. A serpenyőben először 4-5 gerezd apróra vágott fokhagymát és egy kaliforniai paprikát pirítottam. A zöldséget kiszedtem és beleszórtam a húst. Amikor kicsit megpirult mind a két oldala, hozzáöntöttem a páclevet, meg 1 deci rozét, ami éppen ott pihent a hűtőben. Visszapakoltam a paprikát meg a fokhagymát is. Fedő alatt úgy háromnegyed órát pároltam, aztán levettem a fedőt, hogy egy kicsit elpárologjon a leve és kellemesen karamellesre süljön a pác. Hú, isteni lett, jó ragacsos, csupa íz.

Ettünk hozzá még egy kis bulgurt is, csak hogy éhen ne haljunk.

Négyszögletű kerek pogácsa

Láttam ezt a gyönyörű pogácsát, és nem hagyott békén. De közben már hetek óta arra is vágytam, hogy burgonyás pogácsát készítsek. Nosza, valahogy összehoztam a kettőt. Az arányok nem tökéletesek, a tészta túl lágy lett, nehezen kezelhető. Mivel nem tudtam kiszagattani, ahogy illik, késsel vagdostam négyszögekre és így ment a sütőbe.

A végeredmény viszont beváltotta reményeimet, lágy, puha tészta, kellemes ízek. Nagyon eteti magát.

Diós-burgonyás pogácsa

Mi került bele? 30 deka finomliszt, 20 deka főtt krumpli, 2 tojás, 10 deka libazsír, 5 deka dió, 2 deka élesztő, 1 dl meleg víz, 1 evőkanál cukor, 1/2 teáskanál só.

Hogyan készült? A főtt krumplit összetörtem, pürésítettem. Az élesztőt elmorzsoltam és a meleg vízbe szórtam, adtam hozzá cukrot is és hagytam, hogy felfusson. A tálba szórt lisztbe beledolgoztam a krumplit, majd az olvadt zsírt, a tojásokat és az élesztős folyadékot is. Fakanállal alaposan kidolgoztam, majd hagytam, hogy duplájára kelljen.

A puha tészát igyekeztem kinyújtani, rászórtam a diót és félbe, majd még félbe hajtottam és újra kinyújtottam. Felkockáztam és a sütőpapírral kibélelt tepsiben még egyszer megkelesztettem. Csak ezután toltam be a 180 fokos sütőbe, ahol szép pirosra sütöttem.

Új kedvenc

Időről időre találok valami olyan ételt, aminek fogyasztását egyszerűen nem tudom abbahagyni. Ez általban egy édesség. Az előző szülésem után nagyjából 2 hónapig minden egyes napon, amikor eljutottam a közeli boltba, vettem egy doboz gyári profiterolt. Amíg meg nem untam, gyakran ebéd helyett is ezt ettem... Tudom, szörnyen hangzik, de egy kialvatlanságtól és egyéb nyűgöktől szenvedő nőnek valahogy csak pótolni kell az örömhormonokat.

Most a tejes dolgok nem játszanak, de ez a Stühmer cég nagyon a szívem közepébe talált termékeivel. A trüffel, a marcipános Arany desszert meg az étcsokijuk is isteni. Nagyon komoly minőségűnek tűnik, első ránézésre, remélem egy idei nem adják alább.