Cseresznyézek

Imádom a cseresznyét. Roppan, harsog, édes.

Cseresznyés, kecskesajtos saláta

Tetszés szerint salátalevél, összetépkedve.

Cseresznye, félbevágva, kimagozva.

Kecskesajt, morzsolva. Sós és fűszeres is egyben.

Pár csepp citromlé.

Egy asztal a teraszon, néhány szelet pirítós, hátradőlős nyugalom. Élvezet.

Cseresznyés, túrós pite

Gyorsan rájöttem, hogy eddig miért nem csináltam még cseresznyés süteményt. Kimagozni egy hosszan tartó rémálom. Késsel félbevágom, megcsavarintom, magot kiszedem. A körmeim meg azóta is szürkéslilák.

Mi kell egy 30 centis lapos formához? 12 deka túró, 10 deka vaj, 2 tojás, 8 deka cukor, 12 deka teljes kiőrlésű liszt, 10 deka darált mandula, 1 kiskanál sütőpor, 40 deka magozott cseresznye. A tetejére: 12 deka túró, 0,5 dl tej, 2 evőkanál cukor, 2 tojás.

Hogyan készül? A túrót a tésztához kikevertem a puha vajjal, cukorral. Amikor helyjel-közzel selymes lett, hozzáadtam a tojásokat. A lisztet, mandulát és sütőport elegyítettem és az egész masszát gyorsan összeforgattam. Mehetett a sütőpapírral bélelt formába. A 180 fokos sütőben 20 percet elősütöttem, majd rápakoltam a cseresznyét, amit addig kimagoztam.

Újabb 20 perc sütés után a tetejére öntöttem a tejjel, cukorral és tojássárgájával kikevert túrót, amibe a legvégén forgattam bele a habbá vert tojásfehérjét. Addig sütöttem ezzel a bovonattal, míg szépen megpirult, aztán kihűtöttem és felszeleteltem.

A végeredmény különösen omlós, puha tészta, mégis rágnivaló a mandulának köszönhetően. Kellemes, nyári édesség, el is fogyott az utolsó morzsáig.

Cseresznye és háború

Az a nyár a cseresznyével kezdődött. Készültem a gimnáziumi felvételire, aminek igazándiból nem volt számomra tétje. Ültem a cseresznyefánk egyik ágán és gyomorrontásig tömtem magamban a madár csípte szemeket. Időnként lemásztam és megoldottam egy-két matek példát, de ezen kívül nem különösebben zavartattam magam henyélésem közepette, amelyben méltó társra leltem cirmos macskánkban.

Azon a nyáron a tizennégy évesek mérhetetlen önbizalmával és bizalmával néztem mindenre. A hatszor olvasott Egri csillagok bódulatából kikecmeregve és Rejtő Jenő fantáziavilágába merülve hovatovább izgalmasnak tűnt, hogy időnként párszáz méteren húznak el felettünk a vadászgépek és rezegtetik az ablaktáblákat. Éjjelente Horvátország felé tartó lánctalpak karistolták csíkosra a szabadkai utat és egészen csendes éjszakákon nyugat felől halk morajlással hozta a szél Vukovár és Eszék kínjait.

Azon a nyáron, hosszú, göndörített loboncot hordtam, óriási műanyag keretes szemüveget, ami mögött parányira szűkült rövidlátó szememet. Neonszínű bermudákat meg L-es fekete pólókat húztam magamra és mindenhová bicajjal mentem.

Azon a nyáron halálosan szerelmes voltam egy göndör hajú fiúba, aki ha észre is vett, csak a tudálékos kislányt fedezhette fel bennem.

Azon a nyáron, a cseresznyefa feketére érett termését eszegetve, még gyerek voltam. Boldog gyerek.

Körte sörbet

Most, hogy ilyen szépen megjött a nyár, hogy a hétvégén már a vállam is lepirult, illetve köszönhetően annak, hogy anyós pajti a szokásos kajacsomagjában hozzámvágott néhány, első ránézésre, keménysége okán emberi fogyasztásra nem alkalmas körtét, tényleg ideje volt már, hogy sörbetet csináljak.

Ez a jeges nyalánkság eddig alig-alig szerepelt a repertoáromban, pedig százszor egyszerűbb elkészíteni, mint a fagyit. Ha pedig olyan gyümölcsből készül, amit nem kell megpárolni, pillanatok alatt kész is van.

A körtét persze nem hagytam csak úgy magában búslakodni, a lime illatos leve és héja, a menta frissessége együttesen pont azt a nyári táncot lejtették, amit elvártam.

Körte sörbet

Mi kell 4-6 adaghoz? 3 keményebb körte, 1 lime, 6-8 levélke menta, 2 dl víz, 4 evőkanál cukor, 1 evőkanál gyógyfüves párlat.

Hogyan készül? A vizet felforraltam, a cukorral sziruposra főztem, majd beleszórtam a meghámozott, felkockázott körtét. Amikor a körte megpuhult, hagytam egy kicsit kihűlni. Belereszeltem a lime héját, belefacsartam a levét, illetve a mentát és a gyógyfüves likőrt is hozzáadtam. Végül az egészet finomra, krémesre turmixoltam.

A lehűlt gyümölcsös pépet a fagyasztóba tettem egy éjszakára. Elvileg óránként át kellene keverni, hogy szépen fagyjon meg, de én ezzel nem szórakoztam, hanem amikor enni szerettük volna, 10 perccel korábban kivettem és egy kiskanállal forgácsokat kapargattam belőle. Az állaga így jégkására emlékeztetett, de igen gyorsan olvadt. Szerencsére gyorsan is fogyott.

Tudok galuskát csinálni! És nokedlit is.

Olyan fura és hihetetlen, hogy bizonyos ételektől évekig féltem. Mármint a tányéromon és a pocakomban imádtam őket, de eszembe se jutott megkísérelni az előállításukat. Talán az volt a baj, hogy a Nagyi, meg Anyu meg Apu is túl jól főztek.

Aztán a csatarendbe felzárkózott még Anyós pajti is. Például ő követte el azt a gasztro történeti hőstettet, hogy megetette velem életem első uborka salátáját, mert szégyelltem visszautasítani. Szerencsére jobbára inkább rántott hússal, cukkínivel kíván megtömni és nem az általam még most sem bálványozott ubi-salival. Ami a képen látható, az a saját fejlesztésem: vékony uborka csíkok, petrezselymes, fokhagymás joghurttal.

Viszont most már itt egy mindennap etetendő ded, ráadásul egyre válogatósabb az istenadta... Szerencsére még a kívánságlistát nem tudja benyújtani, így aztán azt művelek, ami éppen eszembe jut. Aztán ő vagy megeszi, vagy nem. A borsót konkrétan képes egyesével lepiszkálni a kanálról.

De a galuskám az bezzeg tetszett neki!

Juhtúrós galuska vagy nokedli - ki hogy szereti

A hozzávalók pontos listáját ez esetben elég nehézkes felsorolni, "érzésre" megy a játék. Másfél deci tejet, 1 tojást és nagyjából fél kiló lisztet kell elkeverni, sózni, majd annyi vizet adni hozzá, hogy nyúlós, ragadós, majdnem folyékony tészta legyen.

A lényeg, hogy ekkor már forrjon a víz, mert sem kevergetni, sem álldogálni hagyni nem szabad sokáig a masszát. Hosszú távon ugyanis dolgozni kezd a liszt és a tésztánk megkeményedik.

A forró, sós vízbe legeredményesebben az úgynevezett galuskaszaggató nevű készséggel lehet beleejtegetni a cuccost, de van aki képest a deszkáról késsel beleszaggatni (- ez nem én vagyok).

Mire újra felforr a víz, a galuska meg is főtt. Ez után én úgy 15 dekányi juhtúrót beleforgattam a még forró, ám leszűrt tésztába, befedtem néhány csinos sonkaszelettel, aztán irány a sütő, hogy egyet rottyanjon. Más ízesítést már nem is tűr el a galuska, így is jó sós lett.

Tömény, de fennséges. És kell hozzá az ubisali.

Egy újabb villámgyors ebéd

A férjem szerint nagyon finom lett. És most szemérmetlenül dícsérem saját magamat, szerintem ez az összeállítás egyenesen lenyűgöző. Tökéletes. A legvalószínűtlenebb az egészben az, hogy 20, azaz húsz perc alatt készült el, miután egy alapos szombati bevásárlást követően hazaértünk.

Harcsafilé, tejfölös spárgával, mentás-pisztáciás pestóval

Mi kell hozzá, hogy 2 ember jóllakjon? 60 deka harcsafilé, 2 dl bulgur, 4 dl húsleves, 50 deka zöld spárga, 3 evőkanál piaci, azaz tejszínes és nem savanyú tejföl, 2 evőkanál olaj, só, bors, szerecsendió.

A "pestóhoz": 8-10 mentalevél, 10-15 szem pisztácia, 1 evőkanál tökmagolaj, 1 anorexiás fokhagyma gerezd, só.

Hogyan készül? Egy lábasban felforraltam a húslevest, belezuttyantottam a bulgurt, 1 percig rotyogtattam, majd lehúztam a tűzről, lefedtem és hagytam duzzadni.

A halat besóztam, egy kicsit állni hagytam, aztán letörölgettem róla a nedvességet. Felforrósított, olajjal kikent serpenyőben minden oldalról szép pirosra sütöttem a szeleteket, de belül ettől még puha és ruganyos maradt a húsa, mivel a szeletek elég vastagok voltak.

A zöld spárgát nem pucoltam meg, hanem csak letörögettem a szárak alját, ott ahol elpattant. Így sajnos elég sok veszendőbe tud menni, viszont hatékonyan megszabadít a fás részektől ez a módszer. Egy sütőtálba helyeztem a spárgasípokat, sóval, borssal és szerencsendióval fűszereztem, leöntöttem a tejszínnel.

És minő borzalom! Én ezt a tejszínes sprágát bizony a mikróban, műanyag fedél alatt tartva pároltam puhára. Így viszont meg is lett az eredmény 10 perc alatt.

Legutoljára az olasz bazsalikomos pestóhoz hasonló állagú öntetet készítettem el, amelynek hozzávalóit morzsárban addig dögönyöztem, míg egynemű zöld masszá állt össze az egész.

Már csak le kellett ülni és befalni mindent. Ez utóbbi célkitűzést elég jól teljesítettük.

A blogger, akinek üres a hűtője

Amikor a múlt héten a hugicám odavetett megjegyzése úgy hangzott, hogy "neked tiszta üres a hűtőd". Még csak picit felpaprikázódtam. Aztán jött ez a blog-lavina, amiben mindenki kinyitogatta saját hűtőjét, majd megmutatta, hogy milyen ínyencségeket halmoz fel az éhhalál ellenszereként, konkrétan összeomlottam.

Lefotóztam ugyanis a sajátomat, és rá kellett döbbennem, hogy gyakorlatilag tényleg üres. El is határoztam gyorsan, hogy lesz egy "előtte" és egy "utána" fotó is, a piacolás megejtését követően.

A piacolás pediglen mára volt betervezve. De előtte bementem a szemben lévő postára. Ahol is szó szerint kidőltem a sorból. Illetve az elmotyogott segélykérésemre alám toltak gyorsan egy széket, mielőtt teljesen elsötétült a világ és hoztak egy pohár vizet az igencsak aranyos, kedves és aggódó postai alkalmazottak és ügyfelek.

Ezek után örültem, hogy haza tudtam önnönmagamat és egyre termetesebb hasamat vonszolni, vásárlásról szó sem lehetett.

De akkor mégis mit eszünk mi? Szerencsére ott van ugye a mélyhűtő, dugig húsokkal és zöldségekkel. Ha ugyanis látok valahol egy csinos húsdarabot, azt rögtön megveszem, porciózom és mehet a fagyasztóba. Ugyanez az eljárás bárminemű maradékkal is, aztán tényleg csak elő kell kapni.

A kamrának kinevezett fiók és két polc, bár szerény mennyiség befogadására képes, a felhalmozott szárazáru és konzerv mennyiség alapján úgy saccolom kitartana egy havi karantén esetén is.

Ami a hűtő tartalmát illeti. Nos, bor mindig van néhány üveggel. Most éppen két fehér és egy rozé a nyár jegyében. Tejjel is jól állunk, most éppen háromféle is forgalomban van - kettő ebből bio. Tejtermék amúgy is akad rendesen, most is látok joghurtot, vajat, tejfölt. (A margarint viszont utálom - szigorúan kitiltva! Sőt általában hasonló elbánásban részesítem a különböző vajkrémnek, sajtkrémnek titulált dobozokat is.) A dobozos habtejszín meg a főzőtejszín is az alapfelszereltség része. Néha flakonos tejszín is előfordul. A gyerek például imádja, ha a szájába fújom. (Fura ízlésű népek vagyunk, hiába.)

Tojás, mindig jól jön. Elég sokat sütök, meg aztán a bundáskenyeret, rántottát is imádjuk. Általában van valami felvágott is itthon. A vajtartó mellett látható némi karajként árusított élelmiszeripari végtermék csomagolása.

Ezen kívül rengeteg üvegcse tölti be az űrt. Lekvárok, innen-onnan, most éppen ribizli meg mennyei szilva. Egy üveg földimogyoróvaj - a hugicám egy éves amerikai évének legmaradandóbb lenyomata. Bolgár paprikakrém, hasonló az ajvárhoz, de krémesebb. Aszalt paradicsom. Az ajtóban szójaszósz, ketchup (szerintem nem annyira ciki, bár inkább a férjem eszi), mustár, kapribogyó, savanyú uborka, pesztó (szerintem ebből se ciki a gyári, főleg ha finom).

Ahogy elnézem a felhozatalt védekezésül mindenképpen meg kell még említenem anyóspajti rajtaütésszerű hűtőfeltöltési akcióit. Néha csak úgy beállít egy zacskónyi élelmiszerrel, természetesen a saját ízlése alapján válogatva. Ezt persze alapvetően nem bánom. Nyáron (csókolom a lába nyomát is ezért) saját termesztésű zöldségek tonnáival lát el, jelenleg madársaláta és uborka rejtőzik az alsó rekeszekben. A baj ezzel csak az, hogy totálisan tervezhetetlenné teszi a beszerzés-feldolgozás-fogyasztás általam felállított stratégiáját, illetve hatalmas fejtöréseket okoz időnként a tényleg súlyos kilókban mérhető ellátmány feldolgozása.

Szemfülesek talán arra is rájöhettek már, hogy arról a felső polcon található sárgás, füles valamiről eleddig mélyen hallgattam. Nos, az is anyóspajtitól származik. Elvileg minden reggel családilag nagy kortyokat kellene belőle innunk, ez ugyanis aloe vera gél. Még fel sincs bontva, mert konkrétan rosszul vagyok a szagától, az ízéről nem is beszélve, akármilyen egészséges legyen is. Szóval psszt! Erről egy szót se a férjem anyjának!

Ezek után talán mégsem olyan nagy csoda, hogy nem halunk éhen. És nini, felfedeztem, hogy egy titokzatos fehér tálka is meghúzódik a képen. Ebben éppen almakompót rejtőzik, de tegnap például főtt rizst, előtte meg gulyáslevest kellett volna írnom. Ez a gyorsan mozgó készlet-szekció.

Ja, és természetesen nálunk is akad némi lázcsillapító kúp. Ez már lassan a kisgyerekes családok védjegyévé is tehető.

Na jó, gyorsan becsukom a hűtőt, mielőtt ez a kevéske kaja is meggondolja magát és megszökik.

Szűzpecsenye tavasziasan

Újkrumpli, újhagyma, zsenge saláta. Mi sem jellemezhetné jobban mostanában a hangulatomat, mint ezek a zöldségek. Annak ellenére, hogy a sertésszűz nem tartozik a legkönnyedebb étkek közé, egészen kivételesen jól sikerültnek nyilvánítom ezt az összeállítást.

Mi kell hozzá, hogy 2-3 nagyon éhes ember jóllakjon? 1 sertésszűz (kicsit több, mint fél kiló), 1 csokor újhagyma, (ami már nem annyira nyalka, hízni kezdett ugyanis), 1 dl tejföl, 1 kiló újkrumpli, 1 evőkanál olíva olaj, 1 evőkanál vaj, só, bors.

Hogyan készül? A húst amolyan másfél centis szeletkékre vágtam. Fűszereztem. A vaj és olaj felforrósított keverékében mindkét oldalát megkapattam, majd átpakoltam egy tűzálló tálba.

A felkarikázott hagymát picit megfonnyasztottam a hús által hátrahagyott zsiradékon. Közben a hússzeleteket megkentem tejföllel, ráhalmoztam a hagymát és az egészet fóliával lefedve a sütőbe toltam. Az elkövetkező háromnegyed órát ott is töltötte a cucc.

Az újkrumplit megkapirgáltam, hosszában félbevágtam és egy másik tűzálló tálba pakoltam, a vágott felével felfelé. A tálat a másik mellé toltam, de ezt nem fedtem le. A krumpli nagyjából fél óra elteltével szépen megpuhult és kicsit meg is pirult a 200 fokos sütőben.

Friss, fejes salátát is ettünk hozzá. Szinte hihetetlen, de egészen tökéletes harmóniába került minden íz, a krumpli és a hagyma is szinte édesek voltak, ami összességében igen jól illik a sertéshús zamataihoz.

Kapris nyúl, bulgur ágyon

A nyúlhústól sokan azért idegenkednek, mert olyan aranyos, szőrös kis állat, még amikor él. Vagy éppen a szőrös mivoltát tartják undort keltőnek.

Ezzel szemben az én kis családom igazán mindenevő, magam pedig egyenesen küldetésemnek tartom, hogy mindenféle húst és halat együnk, amihez hozzá lehet jutni. Az elmúlt egy hétben volt például bárány is, pillanatok alatt elfogyott, pedig hasonlóan aranyos és szőrös kategória, sőt a felnőtt példányok még szagosak is.

Lehet, hogy nem lennék képes jómagam levágni, megnyúzni és kibelezni, de szépen kifilézve, fóliába csomagolva tökéletes szereplője a konyhámnak. Nem zsíros, kissé talán még száraz is. Az ízesítő anyagokkal sem kell csínján bánni, hiszen szerény nyuszi módjára viselkednek a zamatai is.

Kapribogyós nyúlgerinc

Mi kell hozzá, hogy két és fél emberke jóllakjon? 4-5 nyúlgerinc filé (körülbelül fél kiló), 2 evőkanál liszt, 1 evőkanál kapribogyó, 5 deka húsos szalonna, 1 dl fehérbor, olaj, só, bors.

A körethez: 2 dl bulgur, 4 dl húsleves vagy víz, 1 nagy csokor mángold, 1-2 evőkanál olaj.

Hogyan készül? Először a felkockázott szalonnát pirítottam "pörcösre". A nyúlgerinceket sóval, borssal ízesítettem, lisztbe forgattam, majd egészen kevés forró olajban és a szalonna visszamaradt zsírjában minden oldalról körbesütöttem. Amikor már pirult a hús, felöntöttem a borral, hozzáadtam a kapribogyót és a szalonna darabkákat. Nagyjából fél órán keresztül pároltam felfedve, együtt az összes hozzávalót. Ha a bor teljesen elpárologna, érdemes egy kis vízzel utántölteni. A vége felé le lehet venni a fedőt, hogy a szaft besűrűsödjön.

A körethez egy olajjal kikent serpenyőben megfonnyasztottam a mángoldot. A bulgurt pedig sós, forró húslevessel öntöttem fel és addig álldogált a lezárt tűzhelyen, míg magába nem itta a nedvességet és puhára nem dagadt.

Egy kis quiche

Nem mondanám, hogy dübörögve beindult már a cukkíni szezon, de legalább már magyar darabokat árulnak minden felé. Persze üvegháziak, nem is olyan selymesek, mint nyári testvéreik, de azért tölteléknek már most is megteszik.

Cukkínis quiche

A francia zöldséges lepényeket, gondolom, senkinek sem kell bemutatni, vajas, omlós tészta, tejszínes-tojásos töltelékkel. Nem egy ördöngösség és ezer meg egy variációja létezik.

Mi kell hozzá, hogy egy 30 centis forma tele legyen? 15 deka teljes kiőrlésű tönköly liszt, 10 deka fehér, rétesliszt, 1 tojás sárgája, 1 teáskanál só, 10 deka vaj, 2-4 evőkanál hideg víz.

A töltelékhez: 2 közepes cukkíni, 1 evőkanál olaj, 2 tojás, 1 dl tejföl, 0,5 dl tej, 1 csokor metélőhagyma, só, bors.

Hogyan készül? A tésztát robotgépben állítottam elő, mert a hozzávalókat alapvetően hidegen kell tartani menet közben. Először tehát a lisztek kerültek a keverőtálba, majd a felkockázott vaj. Amikor morzsásra összeállt a keverék, hozzáadtam a sót meg a tojást. Ez után figyelni kell, mennyire áll össze a massza, majd ennek megfelelően adagolni kanalanként a vizet. A kemény tésztalabdacsot érdemes fóliába csomagolva a hűtőben pihentetni.

A töltelékhez a cukkíniket vékonyan felkarikáztam, kevéske olajon félig-meddig megpároltam.

A tésztát kinyújtottam, úgy egy óra álldogálást követően, a kerek formába navigáltam, széleit a cakkos falhoz nyomkodtam. Negyed órát elősütöttem a 180 fokos sütőben. A legtöbb recept itt az úgynevezett vakon sütést javasolja, azaz le kell takarni babszemekkel a tésztát, hogy ne púposodjon fel. Bevallom én ezt a macerát leggyakrabban kihagyom, legfeljebb, kicsit hullámos lesz a végeredmény.

Az elősütött tésztára rápakoltam a cukkíni szeleteket, leöntöttem a tojásos, tejfölös, tejes, fűszeres keverékkel és további fél órát sütöttem. A tetejére lehet némi sajtot is reszelni, hogy szépen megpiruljon, de szerintem ezúttal ez csak plusz kalóriát jelentett volna, az amúgy zsenge ízeivel hódító, langyosan fogyasztandó kicsikém esetében.

Prágai csendélet

A regényekben megismert Prága titokzatos, mély, örvénylő városként mutatkozott be. A középkori sikátorokban alkimisták titkos laboratóriumokban kotyvasztják aranyukat, mérgeket meg az örök élet vizét. Mindentudó zsidó rabbik őrzik a titkokat. Dölyfös szépasszonyok menekülnek a pestis elől. Elvakult husziták szőnek gyilkos összeesküvést. Elapadhatatlan pénzforrásból épülnek a barokk templomok.

A mai Prágát viszont egyszerűen ellepték a turistahordák. Mi pedig csatlakoztunk hozzájuk, sodródtunk az árral. Néha sikerült egy-egy csendesebb mellékutcában elbujdokolni, zegzugos utcákon barangolni. Elveszett a titokzatosság, a talmi csillogás mögött kopottság, mindennapok.

De akad még néhány csoda. Itt van például Kelet-Európa első Michelin csillagos étterme. Bevallom álmodoztam róla, hogy megnézem magamnak. Visszatartott, hogy egy szállodában van, másrészt az átlagos vacsorára szánt 250 euró csillagokba vesző összege is.

Ettük hát a knédlit knédlivel, kacsasülttel, töltött karajjal, malac lábszárral. Dús, komoly ételek. Aztán véletlenül belestem egy étterembe. A gyönyörűséges berendezés fogott meg. Aztán a bejárat mellé függesztett étlap, amire azt is büszkén kiírták, hogy a Michelin őket is ajánlja.

A V Zátisi étteremben

Másnap izgatottan léptünk be, jómagam főleg attól rettegtem, hogy nem lesz helyünk. Végül az utolsó előtti asztalt utalták ki nekünk, gyakorlatilag a bárban. Így sajnos nem élvezhettük a modern, ámde barátságos belső teret, a nagy nyüzsgést viszont annál inkább. A konyhába például egy nagy ablakon keresztül be lehetett lesni. Mindig is izgatott, hogyan merik tányérra a mártást, halmozzák egymásra a húst és köretet a szakácsok. Nos, úgy tűnt a legkisebb izgalom nélkül dolgoznak.

Engem elbájolt az étlap, csak két hosszúkás oldal az egész. Kicsit bonyolult módon a főétel árát határozzák meg, és ehhez kérhető előétel és desszert már benne van ebben az árban. Választható még kétféle kóstoló menü is 4 fogással, hozzá illő jórészt hazai borokkal.

Amíg vártunk, parmezános ropogóst hoztak. Aztán falatnyi lazachabot, háromféle kenyérrel. Egy pillanatig sem unatkoztunk. A pincérek megállás nélkül sürgölődtek, még a vizespoharunkat is állandóan újratöltötték. Mégsem tűnt tolakodónak ez a figyelem, mert az étterem egyszerűen tele volt, úgy tetszett, mindenkire épp ennyi energiát pazarolnak.

Ropogós bundában érkezett a rántott kecskesajt, számomra inkább túró. Forrón, omlóssal, a legtökéletesebb kecskesajttal, amit valaha kóstoltam. A vaníliás körtekompót, a gránátalma szirupos friss levélkék. Micsoda ízek!

A sütőtökleves sűrűn, zöldfűszeres olajjal érkezett. Csak belemerítkezni lehetett.

Grillezett hal, majd sült nyúlcomb járt a menühöz. Egészen kiváló, sokízű fogások. Nem fukarkodtak a fűszerekkel, akik készítették.

A fénypont mégis az általam választott bárányborda volt. Az étlap ígérete szerint ibolyás mustárral és levendulával fűszerezték. Ez azonban csak egész halvány ígéret maradt az ízek tengerében. A hús puhán, rózsaszínűen, de mégsem nyersen tárult elém.

A desszert ehhez képes már lejtmenetnek tűnt, különben is alaposan jóllaktunk, mire elénk pakolták az almás rétest meg a hajszálvékony alma és körte szeletek egymásra pakolt halmait, kardamonnal ízesített fagyival.

Amikor pedig kifizettük életünk minden bizonnyal legdrágább és talán legtökéletesebb vacsoráját, még hoztak néhány falatka csokis csodát. Ezt már tényleg csak a becsület kedvéért ettük meg, aztán elégedetten a Károly-híd felé igazítottuk lépteinket.

VKF! Kreativitás

A Kísérleti konyha házigazdája, Beatbull, mi másra biztatna bennünket, mint hogy kreatívkodjunk egyet a konyhánkban. Alapvetően kreatív embernek tartom magam, hiszen tele a fejem újabb és újabb ötletekkel. Más kérdés, hogy ezek közül végül mennyit sikerül a mindennapok sodrásában megvalósítani. Hiszen egy esős szerdai napon már az is kreativitás csúcsának ostromlását jelenti, ha a tornádóként tomboló 20 hónapos mellett sikerül bármiféle ebédet az asztalra varázsolni.

Szerencsére akadnak nagy családi vacsorák, napfényes május elsejék, amikor kiélhetem minden főzési szenvedélyem. Például úgy hogy a jó öreg piskótatekercsből előételt készítek, a roston sültre várók legnagyobb gyönyörűségére.

Persze kreatívkodásomnak ezúttal is akadnak családi hagyományai is, gyerekkorom kedvence volt a húsos rolád, amit nagyikám állított elő sátoros ünnepek alkalmával. Ő sült húsos masszával töltötte meg a piskótát, én lazaccal.

A piskótatekercs új szerepe: előétel

Mi kell a tésztához? 4 tojás, 4 evőkanál liszt, csipet só. A töltelékhez: 20 deka mascarpone, 5 deka pácolt lazacfilé, 1 kiskanál apróra vágott kapor, őrölt bors.

Hogyan készül? A szétválasztott tojások fehérjéből kemény habot vertem a sóval. Egyesével adtam hozzá a sárgájákat, végül kanalanként a lisztet is. A tésztát sütőpapírra simítottam, 180 fokos sütőben nagyjából negyed óra alatt szép pirosra sütöttem. A még meleg piskótáról lehúztam a papírt, és egy konyharuhával együtt gyorsan feltekertem, hogy megkapja jellegzetes formáját.

Néhány óra múltán összekevertem a töltelék hozzávalóit, a krémsajtot, a cafatokra tépett lazacot meg a fűszereket. Sózni általában nem szükséges mivel, a lazac önmagában is sós. Óvatosan kitekertem a piskótát, megtöltöttem és visszatekertem. Végül pedig felszeleteltem.

Hát nem pont úgy néz ki, mint egy málnakrémes desszert-költemény?