Téli eleség nyulaknak: káposztás batyu

Nyúlságom további bizonyítéka, hogy én bizony a káposztát is igencsak szeretem. Volt is nekem egy nagyon jópofa káposztás-sajtos sós torta receptem, ami azonban alaposan elkeveredett. Az ízhatása, amely nagyjából a fejemben volt, ebben a rétesbatyuban született újjá.
Mi kell hozzá? 8 réteslap, fél kiló káposzta, 20 deka eidami sajt, 2 tojás, 2 evőkanál tejföl, 1 kiskanál pirospaprika, őrölt kömény, só, olaj.

Hogyan készül? A káposztát képességeim szerint, ujjam épségének megőrzése mellett a legvékonyabbra csíkoztam. Egy serpenyőben csurgatásnyi olajat hevítettem, majd addig pároltam-kevergettem rajta a káposztát, amíg átpuhult. Egy pici vizet öntöttem alá és lefedve úgy 10 percig pároltam.
A sajtot lereszeltem és egy jó nagy keverőtálba szórtam, ráütöttem a tojást, hozzákevertem a tejfölt is. Amikor a káposzta egy kicsit lehűlt, akkor a sajtos keverékhez adtam és jól megfűszereztem. A réteslapokat négy részre vágtam, mindegyikre halmoztam a töltelékből, majd összehajtogattam a tésztát, hogy kis csomagocskák legyenek. A tetejét kevéske olajjal megkenegettem, majd 20 perc alatt 180 fokos sütőben megsütöttem.
A töltelék a tojástól jól megduzzad és kellemesen fűszeres, mégis édeskés lesz. Melegen az igazi.

Figyelmeztetés

Figyelmeztetés azoknak a gasztroblog íróknak, akik még nem vették észre, hogy már csak négy nap van hátra a nagy MGVTR-ig!
Kedvenc Chili és Vaniliánk ugyanis meghirdette a Magyar Gasztroblogok Virtuális Tematikus Rendezvényét, amely február 2-án, pénteken árasztja el a magyar blogszférát. Jelentem már elkészítettem saját kalóriaszegény desszertemet, be is faltuk, csak még a kalória tartalmát nem nagyon mertem kiszámolni, nehogy kiderüljön nem is annyira fogyókúrás az alkotásom.

Kitűnő ebéd, pánikszerű meneküléssel

Jött a hugocska Pestre, az augusztusi cécó előtt portyázni az Esküvő kiállításon. Mi pedig úgy gondoltuk, ebből az alkalomból meglátogathatnánk végre egy kulináris élményekkel kecsegtető intézményt.
Így esett, hogy a lakásunkhoz egészen közeli, családunk számára még felfedezetlen terepnek tekinthető Roxane Cafe & Grillben kötöttünk ki. Eme intézmény legfőbb előnyeként az nevezhető meg, hogy 5 perces sétával, tehát babakocsit tologatva is kényelmesen elérhető. (Most nem merülnék el abban a tárgykörben, hogy némiképp irritál ez az új módi, ami a vendéglő elnevezés helyett mindenféle botor és flancos neveket aggat a cégérekre.)
Szombat kora délután elbattyogtunk hát a Roxane-hoz. Az első nagyobb meglepetést a berendezés keltette: nem találtam benne kifogásolni valót. Tökéletesen sikerült átvenniük a trendnek megfelelő, sötétbarna fafelületekkel operáló életérzést. Külön gyönyörűségemet leltem a 3-4 centis kőlapocskákkal borított falfelület nézegetésében. "Kell ilyen nekünk is a nappaliba" hangzott is el azon nyomban.
A kezünkbe nyomott étlap igencsak kecsegtető, szintén az aktuális éttermi trendeknek megfelelő kínálatából viszonylag hosszabb hezitálás után választottunk. Ez a mintegy negyed órás töprengés azonban nagy hibának bizonyult és felszínre hozta az étterem legnagyobb hibáját. Kevés ugyanis a személyzet és ennek megfelelően eléggé lassúdad a kiszolgálás. Persze mi sem számítottunk arra, hogy Újbuda egyik eldugott utcájában, délután 2 óra magasságában fél tucatnyi kisgyerekes család kíván velünk egy helyszínen táplálkozni.
Végül csak megérkezett a két adag eper leves – meglepő módon valódi, töményen illatozó friss eper ízzel így január végén. A padlizsán krém is kifejezetten nyárias hangulatba hozott, pita szeletkékkel és bazsalikom pesztós paradicsomsalátával. Eddig a pillanatig viszonylag nyugalomban tudtunk enni, hiszen a gyermeket lekötötte a nyüzsgés, a csillogó poharak és evőeszközök látványa.
Amikor azonban megkaptunk a főételt és úgy gondoltuk, hogy négyen egyszerre szeretnék elfogyasztani az elénk tálalt kompozíciókat, a gyermek erőteljes hangon megszólalva fejezte ki nemtetszését. Ha megpróbáltuk letenni a babakocsiba, üvöltött. Így aztán én a lehető leggyorsabban lapátoltam magamba az amúgy egészen kitűnő kacsamell szeletkéket, rozmaringos sajtmártással és a hely színvonalához nem egészen passzoló sült krumplival. Gyorsan belekóstoltam még a narancsos kacsába is, amelynek mézédes mártása kellemesen összesimult a hozzá adott krumplis puffancsokkal. Nem sikerült rosszul a wokban készült, zöldséges csirke sem, de ekkorra hugocskám már elfáradt és megéhezett a folytonos ringatásban, járkálásban, így az ebédem csúfos menekülésbe fulladt. A desszert, amire pedig nagyon ácsingóztam, sajnos elmaradt. Az öt hónapos rabszolga hajcsár persze elaludt mire a sarokra értem a babakocsival, de ekkor már nem volt erőm visszafordulni.
A teljesség kedvéért még meg kell jegyeznem azt is, hogy a tálalás igazán megnyerte tetszésemet, a nagy, fehér, négyszögletes tányérokon minden kaja jól mutatott, az itt-ott elszórt fűszerből, hozzávalóból alkotott díszítés pedig még jobban fokozta az ilyen helyektől elvárt eleganciát. De legközelebb csak akkor indulunk neki, ha a gyermek éppen elszundított és várhatóan végighortyogja az ebédünket, vacsoránkat.
Roxane Cafe & Grill
1119 Budapest, Csorbai út 3/C.
Telefon: 208 6500.

Keleti répa csemege

Lassan be kell vallanom, hogy Nyúl vagyok. Egyszerűen imádom a répát. Különösen reszelve, saláta formájában. Az sem árt, ha ilyen különleges keleti ízvilágot sikerül kicsalogatnom az egyszerű répasalátából.

Azt történt a minap, hogy lereszeltem négy nagyobb sárgarépát, néhány zöldhagymát pedig felkarikáztam. Egy serpenyőben olajat forrósítottam, megfonnyasztottam rajta a pici sóval meghintett hagymakarikákat, majd rádobtam a répát is. Fél maréknyi mazsolát is szórtam hozzá. Amíg átforrósodtak a narancsszínű csíkok, kifacsartam 4 mandarint, levét pedig a répára locsoltam. Egy teáskanálnyi curryporra fűszereztem, friss borsot is őröltem rá. Amikor kellemesen átpuhult, de nem főtt szét a zöldség, kiborítottam egy tálba. A serpenyőt gyorsan kitörölgettem és egy maréknyi mandula lapocskát még gyorsan megpiríottam, majd ezt a salátára szórtam.

Beszabadultam

Hosszú, hosszú hónapok vágyakozása után végre beszabadultam a Culinaris Perc utcai üzletébe, Óbudán. Csak mentem körbe-körbe a polcok között és ezt is meg azt is meg amazt is meg akartam venni. Végül csupa „létszükségleti” cikk került a kosaramba. A 10 ezer feletti balzsamecetnek például ellen tudtam állni.
Szereztem viszont bulgurt, ami szerintem az egyik legfinomabb köret. A török testvéreknél mindig ezt eszem. Meg aztán itt vannak a világ legegyszerűbb és leggyorsabb köretei közé tartozó üvegtészta és kuszkusz. Ezek tényleg a 15 perces vacsorák alapjai.
A jó kis gyorsvacsorák érdekében beneveztem még egy kis kókusztejre és curryporra is, ha egyszer a távol-kelet irányába vágyakoznék.
Persze azért nem bírtam ki és a sajt részlegnél már tobzódni kezdtem: kedvenc francia kecskesajtomat még Apu hozta nekem mindig Párizsból, amikor erre járt. Így aztán meglehetősen boldog voltam, amikor itthon is rátaláltam.
Vettem továbbá egy palack mogyoróolajat, isteni az illata. Már jó pár hónapja annak, hogy olvastam, létezik élet olajországban az olíván és a napraforgón túl is.
És amit semmiképpen sem hagyhattam ki, miután szembe jött velem a döbbenetesen gazdag csokiválasztékban: chili ízesítésű csoki. Még nem mertem kibontani, de már intenzív edzéseket tartok az élményre készülve. Addig is újra elolvasom Joanne Harris ominózus könyvét, ami divatba hozta a témát.

Illatos kacsa

Ritkán esik meg velem az a csodálatos érzés, hogy maradéktalanul elégedett vagyok saját főztömmel. A hétvégén ez történt.

Kettőnknek épp elég volt a két kacsacomb, amit készítettem, de meg tudtunk volna enni még kettőt. A kacsában pont az a csalóka, hogy nyersen olyan jó nagynak tűnnek a darabok, de mire a rengeteg zsír kisül a bőre alól, az ember úgy érzi, hogy csak néhány falat maradt. Na de milyen falatok!
A combokat először forró serpenyőben bőrös felükkel lefelé pirítottam 5 percig, aztán megfordítottam és a húsos részt is megkapattam. A combokat átzsuppoltam egy tűzálló tálba és közben a sütőt is beizzítottam 170 fok körüli hőmérsékletre. A serpenyőbe löttyintettem két deci vörösbort és fél narancs levét. Éppen hogy csak felforrósítottam, majd a húsra öntöttem. Hozzálocsoltam még 4-5 evőkanálnyi szójaszószt, éppen ezért sót nem is használtam. Ízesítésül pedig lereszeltem a narancs héját, 4-5 gerezd fokhagymát és egy szép darab gyömbért pedig összekockáztam. Így utólag azt mondanám, jobb lereszelni, mert a gyömbér a foghagymával ellentétben nem puhul meg eléggé és nem túlzottam kellemes rágcsálni. Némi frissen őrölt borssal tovább ízesítettem a húst és az egészet 2 órára betoltam a forró sütőbe.
Amikor kész lett a kacsacomb, forró vízbe áztattam az üvegtésztát, leszűrtem és a tányérra halmozott kupacra locsoltam a hús alatt besűrűsödött fantasztikusan illatos szószt. Némi zöldbabot is pároltam hozzá, hogy színesebb legyen az összkép.
Nem szeretném ismételni magam, de ez egy mennyeien finom, illatos, kicsit kesernyésen édeskés étel. Pasik és ínyenc anyósok elkápráztatására kiváló eszköz.

Banános süti

A ded fogacska növesztő projektbe fogott, ami némi gondot okozott a pelus tartalmát illetően. Ezért némileg korábban a tervezettnél, de bevetettem a banánt, mint csodafegyvert. Persze egy majdnem 5 hónapos negyed banánt alig eszik meg, így a bevásárolt mennyiség kissé túlzó önbizalomra vallott. Így aztán kereshettem alternatív felhasználási megoldást. Valahol az NL Café fórumán bukkantam rá a recpetre. Meg kell mondanom, hogy ennek a banános sütinek nagy sikere lett a hétvégén meglátogatot kisgyermekes családok körében is.
Mi kell hozzá? 25 dkg margarin, 15 dkg kristálycukor, 4 tojás, 4 banán, 30 dkg liszt, 1 csomag vaníliás cukor, 1 csomag sütőpor. Hogyan készül? A szobahőmérsékletű margarint habosra keverjük a cukorral, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat. A banánt pépesre turmixoljuk és a margarinos keverékhez adjuk. A lisztet összekeverjük a sütőporral és a vaníliás cukorral, majd a nedves anyagok keverékébe forgatjuk. Jó alaposan kikeverjük és egy sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk. 220 fokon 30-40 perc alatt aranybarnára sütjük és ha minden jól megy, nem fog a tepsibe ragadni.
Jó, intenzív banán illata lesz, egy pohár hideg tej vagy forró tea mellé ideális vasárnap délutáni csemege.

Csajos este

Jöttek a csajok dumálni és borozni. Én pedig igazi biztonsági játékosként a látványos, de könnyedén megvalósítható eredmény reményében a leveles tésztához nyúltam. Az a legjobb az egészben, hogy pillanatok alatt megvan, mégis bezsebelhetek néhány dícsérő pillantást. Ezek az ízek pedig kitűnően csúsztak a Tokaj Nobilis szőlőbirtok által készített 2004-es, illatos Tokaji Furminthoz.
Hagytam kiolvadni egy fél kilós, fagyasztott leveles tészta csomagot. A lisztes konyhapulton úgy 3 miliméter vastagra nyújtottam, majd 5x5 centisre felkockáztam a tésztát. A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A tésztakockákra felcsíkozott sonkát, felkarikázott póréhagymát és kék penészes sajtot, vagyis gorgonzolát morzsoltam. Néhány csöpp olíva olajjal is meglocsoltam, de különben sem lett volna száraz. A tepsire rakosgatott kockákat betoltam a sütőbe és amikor, úgy negyed óra múltán megduzzadtak, megpirultak, kiszedtem és megeszegettük. Hozzá készítettem mentás joghurttal leöntött reszelt sárgarépát, ami annyira egyszerű, hogy alig merem salátának nevezni, ám igencsak üdítő íze van.

Nem és nem

Újjévi fogadalmam? Tréfásan azt mondtam éjfél után, hogy az idén is annyi édességet eszem, amennyit csak kívánok. Az az igazság, hogy megtehetem. Ugyanannyi kiló vagyok, mint a terhesség előtt, rámjönnek a régi ruhák, így nem igazán görcsölök rá a témára. Életemben eddig egyszer fogyóztam, amikor három hónap alatt szabadultam meg 5 kilótól, kíméletesen, lassan. Akkor volt célom, erőm és motivációm.
Na, most ez hiányzik, mert pont jól érzem magam a bőrömben. Mozogni fogok és növényi részeket enni. Amúgy sem vagyok egy nagy húsevő, annál inkább szénhidrátfüggő. Vannak viszont egészséges szénhidrátok is, így ezeket keresem-kutatom mostanában. Éljen a gyümölcssaláta!
Egy hatalmas vödörrel készítettem ugyanis. Narancs, mandarin és citrom levét kifacsartam, majd beledaraboltam banánt, almát és ananászt. Olyan melengetően narancssárga lett az összhatás!Aztán még rákanalaztam egy pohár krémes natúr joghurtot (a zöld dobozos a kedvencem) és egy egészen kicsinyke kanál mézet csurgattam rá, ellensúlyozandó a sok savanyúságot. Nagy szomorúságomra éppen elfogyott a fantasztikus ízű, horvát levendulamézem, de az itthoni virágnektár is megteszi. Nagyon jól esett kanalazni ezt a kevercset, éreztem, ahogy minden falattal áramlik belém a sok vitamin, töltődök fel energiával. És már nem is kívánom (annnnnyira) a csokit.

Nyuszitappancs

A nagy karácsonyi rohangálásban valahogy még arra is sikerült némi időt kipréselnem, hogy valami habcsók szerűséget süssek. Persze nem azt a hagyományos, órákig szárítgatós fajtát, hanem isteni ízesített változatot. Gyorsan el is fogyott, pedig 3 adaggal toltam be a sütőbe. Az alaprecept az utóbbi idők egyik legfantasztikusabb szakácskönyvéből származik, az Ízvarázsból. Egy picit változtattam az arányokon, hogy még szimpatikusabb legyen a végeredmény.Mi kell hozzá? 3 tojás fehérje, csipetnyi só, 150 g cukor, 250 g kókuszreszelék.
Hogyan készül? A tojásfehérjét tényleg csak egy sóhajtásnyi sóval olyan kemény és fényes habbá verjük, amennyire csak lehet. Amióta megvan a robotgépem, ez már nem jelent különösebb problémát. Aztán evőkanalanként hozzáadjuk a cukrot, még mindig keverve a habot. Amikor beleszórjuk a kókuszreszeléket, a tetemes mennyiségtől össze fog esni a hab, de azért megőriz majd valamit a levegősségéből.
Ezután kanállal, villával vagy habzsákkal 2-3 centis halmocskákat nyomunk egy sütőpapírral bélelt tepsibe. 180 fokra előmelegített sütőben 10-15 percig sütjük. Amikor a habcsókok teteje kezd megpirulni, belül még kellemesen puhák lesznek.
Meg kell mondanom, hogy ez a kókuszos változat is nagyon finom, de sokkal nagyobb siker aratott, amikor darált mogyoróból és darált dióból is készítettem egy-egy adagot. A magokat persze előtte serpenyőben, olaj nélkül megpirítottam, így a héjukat is könnyen ledörzsölhettem. Mennyeien zamatosak lettek ezek a sütik.
Az élvezetek persze tovább fokozhatók. A kókuszoshoz fehér, a dióshoz, mogyoróshoz fekete csokiból máz is készíthető: egy tábla (100 g) csokit összeolvasztunk dél deci tejszínnel és ebbe mártogatjuk a habcsókokat. Én a szállíthatóság és eltarthatóság érdekében ezt a fázist már kihagytam.
A csokis mázba tehetünk még egy kis vaníliát, fahéjat vagy akár őrölt gyömbért is, ha nem érjük be az egyszerű ízekkel.
És miért nyuszitappancs, amikor nincs is húsvét? Elég csak ránézni a képre.