Ó, jaj

Ó, tudom, hogy rengeteg szörnyűség van a világon, de némelyik jobban megragad mint mások. Talán az érintettség. De édes Istenem, mi kell ahhoz, milyen feneketlen mélységű gonoszság, hogy valaki ezt a drága embert megölje?

Megölték Roger testvért, a franciaországi Taizében működő ökumenikus keresztény közösség alapítóját és vezetőjét. A 90 éves perjelt valamilyen szúrófegyverrel sebesítette meg halálosan a kedd esti ima közben egy zavart elméjű személy, közölte a taizéi közösség egyik tagja. A megszúrt vallási vezetőhöz gyorsan kiérkezett a mentő, de már nem tudták megmenteni az életét.

Roger testvér - teljes nevén Roger Louis Schutz-Marsauche - 1915-ben született Svájcban. Lausanne-ban és Strasbourg-ban református teológiát tanult. 1942-ben letelepedett a burgundiai Taizé faluban, néhány kilométerre a Franciaországot akkor kettészelő demarkációs vonaltól. Életveszélyben lévő menekülteket, elsősorban zsidókat rejtegetett.

Idővel más testvérek is csatlakoztak hozzá és megalapították a közösséget, amely elkötelezte magát az egyházak kibékülése, az európai egyetértés és az egyszerű életvitel mellett. 1949-ben hét férfiú szegénységi és nőtlenségi fogadalmat tett, ezért ezt tartják a taizéi közösség megalapítása évének. Az ötvenes évek óta a testvérek az Ázsia, Afrika, Latin-Amerika és Észak-Amerika nyomornegyedeiben élők megsegítésén fáradoznak.

Önvallomás főzéssel

Gyerekkorom a legcsodálatosabb gasztronómiai kalandozásokban telt. Nagymamák, szomszéd nénik tették elém nap, mint nap a hagyományos magyar konyha remekeit, a szüleimmel való utazások során pedig más népek konyhájával is megismerkedhettem. A „felnőttek” sosem hagyták, hogy főzzek, segíteni viszont lehetett. Pucoltam a zöldséget, szaladgáltam a pincébe a hozzávalókért és persze kinyalhattam a krém maradékát a lábasokból. Az idilli állapot azonban egyszer csak véget ér. Az ember lánya ott találja magát (jó esetben) egy albérlet szűkös konyhájában és semmi másra nem tud figyelni, legalábbis a másnapi vizsga anyagára biztos nem, mert annyira korog a gyomra. Sosem hittem volna, hogy ennyire fogok vágyódni az otthoni ízek után.

A menza szerintem minősíthetetlen és a gyorséttermek egyhangú kínálatát megtapasztalva szép lassan belesodródtam a főzésbe. Pedig ha valaki, akkor én aztán egyáltalán nem voltam egy konyhatündér. A fent nevezett sürgölődő idősebb hölgyeknek köszönhetően nem igazán kerültem a konyha közelébe, csak a végeredmény elpusztítása kapcsán. Az első sikeres próbálkozásaim azonban akkora lendületet adtak, hogy lassan mindenki elismerte a főzési tudományomat. Rájöttem, hogy a siker egyetlen tényezőn múlik: minél többet gyakorol az ember annál magabiztosabbá válik és ki meri próbálni az új ízeket is.

A barátaid, családtagjaid biztos szívesen megkóstolják az alkotásaid. Fergeteges érzés saját lakásodban fogadni az ismerősöket és figyelni, ahogy jóllaknak az általad készített finomságokkal. Százszor kellemesebb egy füstös kocsmánál…

Sokszor hallom, hogy valaki azt mondja: „nem tudok főzni” vagy „utálok főzni”. Persze nem ígérhetem, hogy egy varázsigét a receptek közé rejtettem és ettől egy csapásra megváltozik a hozzáállása bárkinek. Csak reménykedhetek… A siker érdekében végtelenül egyszerű, gyors és problémamentes recepteket gyűjtök. Olyanokat, amelyeket naponta készítek egy parányi lakótelepi konyhában. A hozzávalókat a magyar valósághoz igazítottam. Bármennyire is rajongok a tengeri herkentyűkért, azok nem szerepelhetnek állandóan a tányéromon.

A főzés számomra ez egyfajta alkotási folyamat. Kitalálom és megvalósítom a költeményt, és minden nap újra kezdhetem. Nem ismerek más olyan foglalatosságot, amelynek ilyen gyorsan élvezhető eredménye lesz.

Ha nem pontosan úgy sikerül, ahogy az a „nagykönyvben meg van írva”, akkor sincs semmi gond. Egy ideig elszántan kísérleteztem azzal, hogy mindent ugyanúgy készítsek el, mint anyukámtól vagy a nagymamámtól láttam. Aztán megtaláltam a saját egyéniségemet. Nem csinálok rántott húst, hiszen tudom, hogy az nekem nem megy igazán, viszont mesterien bánok a fűszerekkel. Tele van velük a szekrény, hiszen ők adják meg az ételek igazi ízét. Ha pedig valami finom, harmonikus ízű, akkor az sem baj, hogy nem tudtam mindent beszerezni, amit a recept megjelöl. Miért ne helyettesíthetném egymással a fűszereket? Sokszor kihagyom például a hagymaszeletelést, a könnyezés elkerülése érdekében. Persze vannak olyan ételek, mint a Francia hagymaleves, amelyből nem lehet kihagyni a hagymát. Viszont ehető lesz akkor is, ha bor helyett csak levessel főzöd.

A főzés másik titka szerintem az, hogy az ember először szépen végiggondolja a lépéseket, és mindent előkészít. Az régen rossz, ha akkor kezded a húst vagdalni, amikor az olajban már sercegve barnul a hagyma. Így viszont már gyerekjáték lesz. Tegyél be egy jó CD-t vagy tekerd a rádiót a kedvenc állomásodra és indulhat a buli. Na jó, a főzés.

Tiramisu – részletesen

Ezzel kezdeni a konyhai ügyeskedést, ahogy a kedves hozzászóló kérte, első pillantásra elég merésznek tűnik. Viszont! Nem kell főzni semmit, csak keverni, keverni, keverni. Ez talán mégsem olyan nehéz. Főleg ha bevetjük a mixert, mert azt csak tartani kell, a munka nehezét elvégzi ő maga.

Mi kell hozzá? 25 dkg mascarpone – tejszínes olasz krémsajt, 3 tojás, 2 csomag babapiskóta, 1 evőkanál azonnal oldódó kávé, 3-4 evőkanál kakaó, 2 evőkanál amaretto likőr vagy rum, 1csomag vaníliás cukor, 3 evőkanál cukor.

Hogyan készül? A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjébe nem kerülhet a sárgájából. A fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük. Legyen fényes, késsel vághatóan kemény. A tojások sárgáját 3 evőkanál cukorral fehéredésig keverjük. Hozzákeverjük a mascarpone-t, hozzáadjuk a vaníliás cukrot is. A krémbe lassan beleforgatjuk a tojásfehérje habot is. Először csak egy-két kanálnyit, aztán mindig többet. Ezt már nem mixerrel, hanem kanállal tegyük.
A kávéport 2 dl vízben feloldjuk, hozzáadjuk a likőrt is. Ha nagyon édesszájúak vagyunk, akkor édesíthetjük is. A babapiskótákat egyesével a kávéba mártjuk, majd egy szögletes tál aljára helyezzük őket. Ha megtelt a tál, rásimítunk egy kis mascarpone-s krémet, majd újra jöhetnek a babapiskóták. Felül legyen inkább mascarpone krém. A tetejét kakaóval megszórjuk és néhány órára hűtőszekrénybe tesszük.

Ötletek: A tojás legyen nagyon friss, feltörés előtt érdemes meg is mosni, mert nyersen használjuk fel és senki sem szeretne holmiféle betegségeket összeszedni ettől az édességtől. Ennek érdekében néhány óra múlva fogyasszuk is el az édességet, semmiképpen se tároljuk napokig. A kakaó legyen cukrozatlan, igazi keserű, sötét por. A vaníliás cukor helyett egy vanília rúd belsejéből kikapargatott fekete magocskákkal sokkal finomabb ízt érhetünk el, de egy kicsit bonyolultabb az eljárás.
A babapiskótákra, ha túl keménynek tűnnek, egy kis extra adag likőrt vagy kávét is locsolgathatunk. Ha túl sűrűnek tűnne a krém, 2 dl felvert tejszínhabot is tehetünk bele, de ezt még a fehérje hozzáadása előtt kell megejtenünk.

Vörös szószos bélszín

Ha valami igazán döbbenetesen finomat szeretnél enni, akkor ideje kicsit kinyitni a pénztárcádat és beszerezni ezt a csodás húst, hozzá pedig egy különleges bor sem árt. Persze akár csirkecombból is elkészíthető ez a finomság, a szósz íze a lényeg, de mégsem mindegy, hogy mire locsoljuk.
Mi kell hozzá? 4 szelet bélszín, 2 dl vörösbor, 2 evőkanál paradicsom sűrítmény, 2 evőkanál vaj, 4-5 zsályalevél, 10-15 boróka bogyó, szemes bors, só.
Hogyan készül?A húst egy üvegedénybe tesszük, ráöntünk egy deci bort, hozzászórjuk a borsot és boróka bogyót. Éjszakára hagyjuk a hűtőben szunyókálni, pácolódni.A vajat egy serpenyőben felforrósítjuk, a lecsepegtetett húst 3-3 percig sütjük oldalanként. Kiszedjük egy forró tányérra és lefedjük. A serpenyőbe beleöntjük a páclevet, a maradék bort, hozzákeverjük a paradicsom pürét és a felcsíkozott zsályát. Addig rotyogtatjuk, amíg besűrűsödik, közben ízlés szerint sózzuk. A borsot és boróka bogyót tálalás előtt egy szűrő segédletével eltávolítjuk és a húst ezzel a szósszal megöntözve kínáljuk. Ellenállhatatlan, mennyei…

A VALÓDI paradicsomleves

Mi (t)egyen az ember lánya, ha anyósa beállít egy fél láda paradicsommal. Feldolgozza, ipari méretekben. Valójában paradicsomszószt akartam csinálni télire, de meguntam a főzőcskézést, kavargatást. Így lett a mai ebéd a maga nemében tökéletes paradicsomleves. Zamatos, illatos. Nagyon nyár.

Mi kell hozzá? Egy nagy halom paradicsom, egy nagy adag türelem, egy nagy csokor bazsalikom és egy kis só.

Hogyan készül? A paradicsomok alját késsel kereszt alakban bevágjuk, majd forró vízbe mártjuk. A forróságtól a héjukat egy mozdulattal le lehet majd húzni. (Figyelem! Az nem megoldás, ha a mikróba tesszük, mert akkor a paradicsom belseje puhul meg, de a héját továbbra sem lehet majd lehúzni.)A megkopasztott paradicsomokat félbe vágjuk, magjukat eltávolítjuk, majd húsukat felkockázzuk. Mindezt egy edény felett végezzük, hogy az értékes lecsorgó levek is megmaradjanak. A magokat leszűrjük, a levét a paradicsomhúshoz adjuk, a magokat, héjat, egyéb maradványokat pedig kidobjuk. Lassú tűzön addig-addig forraljuk a paradicsomot, míg szinte szétolvad, a lé meg jól besűrűsödik. A bazsalikomot is hozzáadva összeturmixoljuk, jól megsózzuk és már ehetünk is.

Pácolt feta

Mi kell hozzá?20 dkg feta, 2 evőkanál olíva olaj, fél citrom leve, 4-5 zsályalevél.

Hogyan készül?A fetát kockákra vágjuk, egy zárható edénybe tesszük. Rászórjuk a csíkokra vágott zsályát, rácsorgatjuk a citrom levét, végül pedig beborítjuk az olajjal és néhány órán keresztül pácoljuk a hűtőszekrényben. Hideg helyen jó sokáig eláll és fantasztikus ízeivel minden salátát feldob.

A török konyha egyik remeke: Diós csirkepástétom

Mi kell hozzá? 1 kis csirke (kb. 1 kg), 3 szelet kenyér, 20 dkg dió, 2 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál dióolaj, 1 teáskanál őrölt pirospaprika, só, bors.

Hogyan készül?A csirkét vágjuk darabokra, sós vízben főzzük a húsát egészen puhára. A forralás közben keletkező habot szűrőlapát segítségével távolítsuk el. Amíg a csirke gyöngyözik a tűzhelyen, a száraz kenyeret lereszeljük, a fokhagymát apróra vágjuk, és alaposan összedolgozzuk a darált dióval. Amikor a puha hús kicsit lehűlt, lefejtjük a csontokról, falatnyi darabokra metéljük és hozzákeverjük a diós masszához. A kész pástétomot egy tálkába simítjuk, lefedjük és néhány órára a hűtőszekrénybe száműzzük. Fogyasztás előtt néhány diódarabkával díszítjük és az olajjal kikevert paprikával meglocsolva kínáljuk.

Megjelent Kern Ágnes: A Balkán ízei című szakácskönyvében.

Sült paprika saláta

A nagyobb mennyiségű paprika eltüntetésére a legegyszerűbb módszer, ha megsütve elteszem a mélyhűtőbe, így télen is lesz egy kis „mediterrán” az asztalon. A sütéshez azonban csak a vastag húsú paprikák az alkalmasak, mint például a hegyes, piros úgynevezett Kápia, illetve akármelyik fehér, ha elég kövér.
Mi kell hozzá? Sok paprika, fokhagyma, só, bors, olíva olaj.
Hogyan készül?A paprikákat megmosva egy tepsire helyezem, majd nagyon forró sütőben egy óra alatt, kétszer, háromszor megforgatva megsütöm. A héja meg fog pörkölődni, de sebaj, úgyis lehúzom. Amikor megsült a paprika, egy jó lefedhető lábosba teszem és megsózom. Körülbelül tíz perc múlva a képződő gőztől már könnyedén le lehet húzni a bőrt. Amikor egy kicsit kihűlt, eltávolítom a héját, és a csumával együtt a magokat is. Vékonyabb csíkokra metélem, egy mélyebb tálba teszem. Ráreszelem a fokhagymát és sóval, borssal ízesítem, végül pár csepp olajjal is meglocsolom. A sima vajas kenyeret is feldobja, ha ezt eszem mellé.