Hohó!

Végre, végre megjött a hó! Gyerünk hemperegni, hógolyózni, angyalkát csinálni, csúszkálni az úton!

Na jó, inkább bemegyek a városba, tömegközlekedni és magamban mulatni azokon, akik idegeskednek ezek a gyönyörű pelyhek miatt.

Tudom: sapka, sál, kesztyű!

Gyümölcssaláta

Tegnap nagyon csúnya voltam: zsíros kenyeret ettem. Sőt! Két szeletet! Ezért ma igyekszem vezekelni, kiengesztelni a gyomromat.

Reggel csináltam egy hatalmas adag gyümölcssalátát és ezt eszegetem. Aztán persze lehet, hogy estefelé újra rám tör a vágy és magamba tömök egy adag csirkepörit.

Szóval a gyümölcssaláta. Előszedtem minden gyümölcsöt, amit csak találtam a kamrában: két alma, egy ványadt körte, két narancs, négy mandarin és egy banán. Ezeket mind apróra nyiszáltam. Találtam továbbá egy ananász konzervet, így ezt levestül rázuttyintottam a cuccra. Végül egy fél citrom levét is rácsavartam, hogy ne barnuljon meg a sok gyümölcs. Egész jó lett, sokízű, az ananásztól meg édes is. Szinte érzem, ahogy a vitaminbomba végigáramol az ereimet és felszívódik az éhes kis sejtjeimbe. Azok elégedetten mocorognak és még csettintenek is a sejtmembránjukkal…

Sárgarépa főzelék

Még egyszer nagyon köszönöm mindenkinek, hogy felköszöntöttetek a névnapomon. Nekem valahogy ez nem olyan fontos ünnep, otthon inkább a szülinapot ültük meg. Tegnap este újabb Cézar saláta estét tartottunk, úgyhogy annak a receptjét inkább nem írom le.

Viszont ma a rántott husihoz egy tökéletes sárgarépa főzeléket alkottam. Kéretik nem fintorogni. Nekem ízlik. A répa kellemesen megőrzi állagát, édeskés, de mégis friss ízét.

Sárgarépa főzelék

Hozzávalók: 1 kg fiatal sárgarépa, kevés olaj, cukor, só, bors, szerecsendió, 2 dl tej, 1 evőkanál liszt, 1 dl tejszín.

Elkészítése: A sárgarépát meghámozzuk, karikákra gyaluljuk. Egy lábosban kevés olajat forrósítunk, ezen pároljuk cukor és só hozzáadásával a répakarikákat. Ha már kezd megpuhulni, a tej és a liszt keverékével besűrítjük. Miután a főzelékünk jól kiforrt, hozzáadjuk a tejszínt is. Frissen őrölt borssal, szerecsen dióval ízesítjük.

Hagymás rokfortos lepény

Névnapomra egy igazán mámorító szakácskönyvet kaptam: Ízvarázs. Gyönyörű képek, ötletes, egyszerű receptek. Igazi nyálcsorgatás beindító, haskorgást indukáló mű. Teljesen belefeledkeztem. Egyetlen, ám igen nagy hibája, hogy a hozzávalók nagy többsége igen nehezen beszerezhető kicsiny településünkön, de talán egy nagyobb bev. központnak kikiáltott hangyabolyban árulnak csillagánizst…

Igyekeztem kiválasztani az egyik leginkább hozzáférhető, éppen ezért el is készíthető receptet:

Hozzávalók: 30 dkg leveles tészta, 2 evőkanál olaj, 4 vöröshagyma, egy citrom reszelt héja, 20 dkg rokfort, 10 dkg olajbogyó, kakukkfű, bors.

Elkészítése: A tésztát enyhén lisztezett deszkán 3 milliméteresre nyújtjuk, körülbelül olyan alakúra, mint a rendelkezésre álló tepsink, amelyet sütőpapírral kibélelünk és belesimítjuk a tésztát. A töltelékhez felkarikázzuk a hagymát, olajat forrósítunk és úgy 20 percig sütjük benne a hagymát, hozzáadva a citrom héjat és esetleg némi sót. Időnként megkevergetjük, hogy ne égjen oda. A rokfortot a tészta tetejére morzsoljuk, rászórjuk a hagymaragut, az apróra vágott olajbogyót. Borssal és kakukkfűvel fűszerezzük. 25-30 percig, 200 fokra előmelegített sütőben sütjük. Ha megsült, melegen tálaljuk.

Cézar saláta

A Cézar saláta tetszőleges mennyiségben az alábbiakat tartalmazta nálunk:

Jégsaláta, keményre főzött tojás, tonhal (konzerv), pirított kenyér kockák, parmezán sajt.

Az öntetet citromléből, olíva olajból, mustárból mixeltem hozzá. Persze egy kis só sem árt, amit azonban szardella paszta hozzáadásával bőven kiváltható.

A tonhalat fel lehet váltani apróra vágott, pirított csirkemell falatkákkal is. Szóval ez pont egy olyan saláta, amit a frizsiből előkandikáló hozzávalókból tetszőlegesen összedobható.

Ha jól tudom, az eredete is valami ilyesmire vezethető vissza. Cézar úr, egy Hollywoodi szálloda chef-je egyszer kénytelen volt a későn jövő vendégeket a „maradékkal” jóllakatni. Ez lett ez a hírös saláta.

Köd

A tegnapi köd csúnyán belemászott a fejembe. Megül a tarkómon, a hajam alatt és valami szívet ökölbe szorító szomorúságot borít rám. Most valahogy jobb otthon, mint itthon. Félek, hogy életem két részre szakad, amelyet csak egy fehér-lila vonat köt össze egymással. Igen, ott úgy érzem, hogy élek, itt meg csak a bezártságot. Tegnap vártam és ültem. Néztem az embereket, ahogy mennek. Csúnyák voltak. Idegenek. Nem ismertem őket. A szagukat, a formájukat. Eszelősen várom a tavaszt. Mennék Párizsba, borról tanácskozni és sétálgatni a giccsesen csordogáló Szajna partján. Úgy utaznék egyedül, olyan menő fiatal csajsziként. Tegnap a Mangóban megjelent az új tavaszi kollekció. Rózsaszín, világos zöld, türkiz. A szívem szétrobban, olyan messze van még a virágrobbanás.

Proja

Amikor Szabadkán leledzem, gyakran veszek a péknél egy egyre divatosabb kukoricás bucit. Ez a szerb proja, amit még itthon nem csináltam, de gondoltam az interneten talált recepteket próba-szerencse alapján megosztom veletek.

Hozzávalók: 4 dl kukoricaliszt, 2 dl fehérliszt, 2 kiskanál sütőpor, 1 kiskanál só, 5 dkg túró, 1 dl olaj, 2 dl joghurt vagy aludttej, 1 dl tej, 4 tojás.

Elkészítése: Minden száraz hozzávalót összekeverünk, majd hozzáadjuk a nedveseket is és addig keverjük, míg egynemű masszát kapunk. A sütőt 250 fokra előmelegítjük. A tésztát tepsibe simítjuk vagy muffin sütőbe adagoljuk, ekkor azonban 5 perccel rövidebb ideig sütjük, mint a rendes 20 perces sütési idő. Ja igen, és ne felejtsük el kivajazni előtte a tepsit.

Dörmögés a békákról, rákokról és egyéb rózsaszín élőlényekről

Dörmögés a békákról, rákokról és egyéb rózsaszín élőlényekről Tegnap este véletlenül a Szulák só elé keveredtem, ahol mint azt bizonyára sokan látták az ország főembere osztotta bájos kis történeteit az inflációs célok, lendületben az ország és hasonló okosságok helyett. Így, első ránézésre tök kedves volt, meg minden, de egy idő után már túl kedves lett. Rózsaszín. Fél a békától... nagy szám, most úgy őszintén. Nekem nincs szükségem a miniszterelnök magánéletére, ahhoz, hogy teljes életet éljek. Ő nem egy mega, hiper és szuper sztár, könyörgök!

A rákról szóló fejezet meg egyenesen a pokolba kergetett idegileg. Mivelhogy nem volt neki rákja, nem kapott sugár terápiát meg jó kis kemo mérgeket. Ha ez neki szembenézés a halállal, akkor sok mindent nem hiszek el ennek a rendkívül kedvesnek látszó személynek.

Itthon

De jó dolog is hazajönni!
Előszedtünk egy nagy zacskó húsos töpörtyűt a frizsiből, volt friss kenyér meg rengeteg savanyú uborka. Kell ennél több?Remélem azért a rémálmok elkerülnek...

Bab

Ennél télibb ételt nehéz elképzelni: tömör, egyszerű, melengetően sok. Következzen tehát a bab, ahogyan én készítem. Teljesen saját fejlesztés.

Hozzávalók két személyre: 20 dkg száraz bab, 30 dkg füstölt tarja egészben, két sárgarépa, só, őrölt piros paprika.

Elkészítése: A babot egy éjszakára beáztatjuk, majd leszűrjük. Egy méretes lábosba tesszük a babot, a tarját, a megpucolt répákat. Mindent egészben hagyunk, jól megfűszerezzük. Majd felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Körülbelül másfél két órát főzzük, attól függően, hogy milyen a bab. Időközben többször felöntjük vízzel, hogy oda ne égjen. A végén krémes babszemeket, lágy, édes répákat és fenségesre főtt húst keressünk a lábasban.

Nemzet aranya

Hát… nem mondhatnám, hogy a legjobban érzem magam. Nagy elbizakodottságomban meg voltam győződve róla, hogy én soha nem kapom el ezeket a téli vírusos-bacilusos nyavalyákat. Legalábbis eddig sose kaptam el. De most!

Tegnap este már olyan szinten fájt a fejem, hogy alig láttam. Ez szerencsére elmúlt. S mivel a drágámat vártam a városban, egy tök jó fejfájás csillapító gyógyszert is felfedeztem. (Valaki benevezhetne a kémiai? orvosi? Nobel díjra).

Szóval megnézem a Nemzet aranya című filmet. Tök jó! Vicces, mulatságos, érdekes is, már amennyire az amerikaiak saját történelemi legenda író próbálkozásai érdekesek lehetnek. Kicsit ciki, hogy a kétszáz éves dokumentumokat úgy igyekeznek beállítani, mint valami ókori kincset. Az alapötlet pedig kísértetiesen hasonlít a Da Vinci kódra. Persze én imádom a kaland filmeket, különösen az ilyen kincskeresőseket. A kedvencem a tipikusan mai fiú mellékszereplő volt, aki mindig fricskát adott a mindent tudó, folyton okosakat mondogató Nic Cage-nek. És folyton rinyál, különösen a lépcsők miatt. Ez számomra szintén szimpatikus tulajdonság, nem lehet mindenki bátor akcióhős. Ugyebár?

Skót palacsinta

Nagyon ennék már palacsintát, ezért előkotortam egy egészen különleges receptet, amit a szakácskönyv skót palacsintaként emleget, de szerintem inkább amolyan amerikai típusú. Ilyet szoktak a filmekben reggelire enni.

Hozzávalók: 12 dkg sütőporos liszt, 2 kávéskanál porcukor, 1 tojás, 1 evőkanál olvasztott vaj, 1 dl tej, olaj a sütéshez.

Elkészítése: Szitáljuk a lisztet egy tálba, és keverjük hozzá a cukrot. Adjuk hozzá a felvert tojást, az olvasztott vajat és egy kis tejet. Fokozatosan keverjük össze, és apránként öntsük hozzá a maradék tejet, hogy sűrű, sima tésztát kapjunk. Forrósítsunk fel egy serpenyőt, és kenjük ki egy evőkanálnyi olajjal. Kanállal csorgassunk egy-egy adag nyers tésztát a serpenyőbe, hogy kis kerek, a szokásosnál vastagabb palacsintákat kapjunk. A serpenyőben úgy 4 kis palacsintát süthetünk egyszerre, de ügyeljünk arra, hogy elegendő hely maradjon közöttük, és könnyen meg tudjuk őket fordítani. Süssük kb. 2 percig, amíg kezdenek megszilárdulni, és a felszínükön buborékok jelennek meg. Ekkor fordítsuk meg a kis palacsintákat, és süssük őket még 1-2 percig, hogy a másik oldaluk is aranybarnára piruljon. Süssünk újabb adagokat, amíg elfogy a tészta. Juharsziruppal, mézzel, gyümölcsökkel vagy lekvárral fogyasztva igazi csemege.

Csak egy rövid dörmögés arról, hogy milyen népszerű a könyvem a távoli Szabadkán.

Vittem ajándékba egy példányt annak a papnak is, aki majd a drágámat készíti fel a bérmálkozásra, hogy összeházasodhassunk. Amikor másodszor mentünk, így panaszkodott:- Nagyon tetszett a könyv, arra gondoltam, hogy a karácsonyi misén idézek is belőle a prédikációmban. Kerestem az íróasztalomon, az egész szobát feltúrtam, de nem találtam. Valaki „kölcsönvette”. Így aztán Füleki atyának kétszer adtam könyvet.

Fogyasztó

Volt itt valami. Valami, amit talán életnek hívnak. Itt van valahol az üvegcserepek között. Letört az üveg nyaka. Csörömp. Nyissz. Na, nézd csak, hogy szivárog a vérem. Milyen pirosan kunkorodik. Nem is az én vérem, Kill Bill vére. Nevetségesen tekergő, vérben tocsogó testek, mint levágott fejű csirkék. Futkároznak. „A kínai ecstasy a legütősebb.” Mondta Tarantino mester. Szerintem. Szorítom a kezem, a fehér csempén vörös cseppek. Csorog a porcelánra. Bele a lefolyóba.

Volt egy könnyed cellulit kezelés, olyan csevegős. Sok kezelés, kétnaponta. Fehér szoba, szűk lyuk. Fehér ágy meg lepedő, fehér csempe és a kihagyhatatlan meditációs zene. Madárcsicsergéssel. „Minden cseppjében természet” mondta a reklámhang. Dübörgő madárdal, rénszarvasok lábnyoma. Voltak bőraláfutások, de a fekete nadálytő krém majd eltünteti. „Eltűnnek azok maguktól is” mondtam. A masszőr nyugodt hangja, ahogy nagyapja halálát meséli. Kijöttek a mentők, de a második szélütés már halálos volt. Reggel ötig ott feküdt. „Csak ránéztem és láttam, hogy ez nem ő. Nem volt benne lélek.”

Volt itt valami. Mojito talán, 117 ezer forintért, lime-mal és sok mentával. Meg a mentás ízesítésű salaktalanító teakeverék aromazáró tasakban. „2,5 dl forrásban lévő vízbe tesszük, majd 20 percig állni hagyjuk.” Állni hagytam. Ácsorogtam, átcsorogtam, majd átcsorgattam egy szűrőn. Mező szaga volt, mint befeküdni a szénakazalba.Volt itt persze más is. „Tudatmódosító szerek hatása alatt.” De lefogyni nem sikerül, csak hízni, hízni. A zsírgöbök kitüremkednek. Pedig ez egy fogyasztói társadalom. Fogyasztó társadalom, fogyókúrával és jojó-effektussal.

Volt itt valami és mi maradt? A jó öreg alkoholos befolyásoltság. Az maradt. Bepiáltam, beszívtam, be, be, be. Meg az üvegszilánk, üvegcserép. A vérem, amely átlagosan 41 féle-fajta mérgező anyagot tartalmaz, ami sosem ürül ki a szervezetből. Lerakódik és belülről mérgez. Ott figyel a sok csúnya tűzmentesítő, rovar és növényirtó szer. Odatapad a vénám falára, a gyomron belsejére. Hát nem egyszerűbb kifolyatni? Itt folyik, csordogál. Olyan nagyon piros.

Lazacos egytál

Elmúlt napok hallgatását indokolva elárulnám, hogy a drágámmal megszöktünk a kötelező bulizós hangulat elől. Egy kedves ismerős nekünk adta a balatoni ház kulcsát. Így kettesben, olvasgatva, tévézgetve töltöttük az szilvesztert, meg a másik két napot is. A Balaton felvidék igazán szép még így, esőben ázva, kopárra fagyva.

Amiről viszont igazán érdemes beszélni, az a legújabb alkotásom. Ritkán szoktam teljes mértékben elégedetten hátradőlni és felsóhajtani saját alkotásaim felett. Jelen esetben azonban tényleg sikerült mennyei íz összhangot teremtenem.

Lazacos költemény

Hozzávalók két személyre: egy kb. fél kilós lazac filé, 30 dkg krumpli, egy dl főző tejszín, kevéske vaj, olaj, só, bors, tárkony, gyömbér.

Elkészítése: A krumplit megpucoltam, fél centis karikákra szeltem. Egy kicsit tepsi alját leheletnyi olajjal megkentem, erre terítettem a krumpli szeleteket. Megszórtam sóval, borssal és tárkonnyal. Tejszínt locsoltam rá. A lazacfilét sóval, borssal és őrölt gyömbérrel fűszereztem, majd vajon elősütöttem, csak hogy egy kis színt és ropogós kérget kapjon. Az így előkészített lazacot a krumpli tetejére helyeztem. Fél órát alufólia alatt, negyed órát pedig anélkül sütöttem a sütőben. Hozzá különleges, zamatos jégbort ittunk. Igaz, hogy ez a fehér bor egészen édes, szinte konyakmeggy ízű volt, de a tárkonyhoz és a lazachoz valahogy különösen passzolt.