Bátran kijelenthetem, hogy a sült hús szaftját kenyérrel kitunkolni, úgy nagyjából a legjobb dolog a világon.
Kókusztejes és földimogyorós csirke zöldbabbal
Hú, ez annyira egyszerű volt, hogy őrület. Imádom az ilyen kajákat! Talán már kiderült nektek is. Egy cseppet sem autentikus, semelyik konyhához nem igazodó, mégis nagyon jól összeillő ízek jönnek így össze. Hozzávalók 2 személyre: 300-400 g zöldbab, 1 nagyobb csirkemell filé, 3 evőkanál szójaszósz, 1 evőkanál kukoricakeményítő, 2 evőkanál földimogyoró, 2 evőkanál olaj, 1 kis doboz (1 dl) kókusztej, pici só. Plusz két adag puhára főzött illatos jázmin rizs.
Elkészítése: A megtisztított, 3-5 centis darabokra vágott zöldbabot külön megpároltam egy kevés sós vízben.
A csirkemellet nagyon vékony szeletekre, majd falatnyi darabokra vágtam. Picit megsóztam és beleforgattam a kukoricakeményítőbe. Összekevertem a szójaszószt, a földimogyoróvajat. Ezt ráöntöttem a húsra és kb. fél órát pácoltam.
Mély serpenyőben olajat forrósítottam, a húst elkezdtem pirítani. Amikor kapott egy kellemesen barnás színt, de nem égett oda, aláöntöttem egy fél deci vizet. Ebben főztem tovább fedő alatt úgy 15 percig. A legtöbb szakácskönyv ezt a lépést nem tartja szükségesnek, de én szeretem, ha a hús tényleg nagyon-nagyon puha és így érem el.
Amikor a villa már úgy futott bele húsba, hogy szinte elolvad, akkor levettem a fedőt, hozzáöntöttem a kókusztejet és még egyszer összerottyogtattam.
A tányérra került egy kevés illatos jázminrizs, a párolt zöldbab és a kókusztejes-földimogyorós csirke. Elég jó kis kombináció.
BBQ kaland Etyeken
Aki csak egyszer is látta a Nyárspolgár blogot vagy FB oldalt, és persze szeret húst enni, az valószínűleg álmatlan óráiban arra vágyik, hogy meg is kóstolja ezeket a szép darabokat. Az az egyik durva tény, hogy Máriuszt a kétezres évek elejéről ismerem, de eddig még soha nem ettem a főztjéből. Amikor megtudtam, hogy most éppen Etyeken lehet kóstolni az általa elkészített húsdarabokat, az egész családot felpakoltam és elrángattam magammal.
A blogot nézve és olvasgatva engem inkább elrémít és bizonytalanná tesz ez a mérhetetlen profizmus, részletekre való hihetetlen mértékű odafigyelés, amivel ő foglalkozik a dolgokkal. Egyszerűen eszembe se jut nekilátni, próbálkozni. Inkább maradok a jól bevált, balkáni stílusú grillezésnél (értsd: csevap). De mivel erősen húsevőnek tartom magam - bár mostanában egyre kevésbé igénylem - muszáj volt végre megkóstolnom, hogy mit tudnak ezek a nagyon sokáig készítgetett, dédelgetett darabkák.
Etyeken, a ChefParade ottani telephelyén kapott helyet a pop-up jelleggel a BBQ és Bor névre keresztelt esemény. Még egyszer lesz júliusban, 4-én. ez az utolsó nyári alkalom, legközelebb szeptemberben lesz BBQ-sütés Etyeken. A várható melegre való tekintettel az esemény rendhagyó módon 16:00-19:30 között kerül megrendezésre.
Na jó, de mégis mit lehet itt enni, ha már kikocsikázik vagy kibuszozik az ember?
Főleg húst hússal. De olyat, hogy arra nem nagyon vannak megfelelő kifejezések a magyar nyelvben. Olyan szintre lépnek ezek az ételek, amit otthoni körülmények között szerintem nem lehet előállítani, kivéve ha valaki nekilát és módszeresen beszerezi a hozzá szükséges felszereléseket és persze húsokat.
Szóval ott vannak ezek a szép szeletek, körös-körül a komoly fűszerréteggel. Picit csípős, de inkább csak nagyon-nagyon erősen fűszeres. Imádtam, ahogy többek között a római kömény néha kikandikált. Van kétféle szósz is, egy édeskés mustáros meg egy fűszeresebb, paprikás dolog, amit egyszerűen vétek kihagyni. Ebbe tunkolni a puha falatkákat, tiszta élvezet.
Volt saláta is: coleslaw meg kovászos uborka. Ezek meg a sült zöldségek csak azért kellenek, hogy az ember ne magába tömje csak úgy a húst. De egyébként simán e nélkül is el lehet lenni, szerintem.
Egyéként borfelhozatal is van, a szomszédos Etyeki Kúria italai kóstolhatók, de mi most csak egy fröccs erejéig neveztünk.
Szerencsére a komolyabb húsok mellé került csirkecomb is. Ez volt az egyetlen, amiért újra sorba kellett állnunk, annyira ízlett a gyerekeknek. Itt ugye a bőr felveszi a pácot, fűszereket és a hús csak finoman, már-már édeskésen lesz zamatos tőle. Mondom, hogy kétszer álltunk miatta sorba és a kiskorú a továbbiakban tőlem is ilyen csirkecombokat követel :)
A csokikrémre, mint desszertre már nem igazán vesztegettünk gondolatot, így is dobozkákat kellett kuncsorognunk, hogy hazahozzuk a maradékot. És milyen jól tettük! Még másnap reggel, hűtő-hidegen is zseniálisan finomak maradtak a húsok és igazi bűnös napkezdésnek bizonyult a konyhában állva falni fel az utolsó morzsáig.
Napi mosoly
Hogy mit meg nem tesz a gyerekéért az ember című fejezetünket olvashatjátok.
Most került elő ez az áprilisi képem, amit a gyereknek készítettem, mert a suliba kellett érdekesen tálalt egészséges ételeket vinni.
Az alap paprika, ebbe szúrkáltam répa és uborka tüskéket. A szeme pedig szegfűszeg.
Aztán következő héten meg az Allée-ba mentünk almás flashmobot csinálni :)
#szuperanyuvagyokvagymiaszösz
Most került elő ez az áprilisi képem, amit a gyereknek készítettem, mert a suliba kellett érdekesen tálalt egészséges ételeket vinni.
Az alap paprika, ebbe szúrkáltam répa és uborka tüskéket. A szeme pedig szegfűszeg.
Aztán következő héten meg az Allée-ba mentünk almás flashmobot csinálni :)
#szuperanyuvagyokvagymiaszösz
Két éves a JonoYogo
Ma egy szuper hangulatú kóstoló keretében megkóstolhattam a joghurtos fagyi két éves szülinapjára kreált új ízeket. Engem mindhárom levett a lábamról. A Pina colada, bár alkoholmentes, mégis hozza azt a jellegzetes kókuszos-ananászos ízt. A licsi is elég jellegzetes, kellemes.
A nagy meglepetést az uborka okozta! Bizony. Uborka ízű fagyi. Mivel a JonoYogo eleve elég savanykás, ezért nem tartottam teljesen elvetemült ötletnek. És valóban működik. Nincs nagyon durva íze, de mondjuk az uborka magában is elég szelíd. Limonádéba már eddig is tettem egyszer-kétszer.
Azt is megtudtam ma, hogy ezek a fagyik tényleg joghurtból készülnek és nem porból. Igazán jó tudni, mert így a zsírtartalma is sokkal alacsonyabb, mint a tejszínes változatoké. Mondjuk az ember lánya úgyse bírja ki, hogy ne pakolja tele mindenféle izgalmas cuccal a kelyhét. Szerencsére vannak friss gyümölcsök is a legalább 40 féle-fajta csokiszórás és macaron és trüffelgolyó és csokiöntet és tejberizs és gumicukor mellett. Ne feledjük még az egyik nagy kedvencemet a kandírozott narancshéjat csokiba mártva!
A hétvégén érdemes útba ejteni a négy bevásárlóközpontot, ahol vannak: Allée, WestEnd, Mammut, Árkád. Ezeken a napokon 20% kedvezménnyel kóstolhattok a 12 ízből.
A nagy meglepetést az uborka okozta! Bizony. Uborka ízű fagyi. Mivel a JonoYogo eleve elég savanykás, ezért nem tartottam teljesen elvetemült ötletnek. És valóban működik. Nincs nagyon durva íze, de mondjuk az uborka magában is elég szelíd. Limonádéba már eddig is tettem egyszer-kétszer.
Azt is megtudtam ma, hogy ezek a fagyik tényleg joghurtból készülnek és nem porból. Igazán jó tudni, mert így a zsírtartalma is sokkal alacsonyabb, mint a tejszínes változatoké. Mondjuk az ember lánya úgyse bírja ki, hogy ne pakolja tele mindenféle izgalmas cuccal a kelyhét. Szerencsére vannak friss gyümölcsök is a legalább 40 féle-fajta csokiszórás és macaron és trüffelgolyó és csokiöntet és tejberizs és gumicukor mellett. Ne feledjük még az egyik nagy kedvencemet a kandírozott narancshéjat csokiba mártva!
A hétvégén érdemes útba ejteni a négy bevásárlóközpontot, ahol vannak: Allée, WestEnd, Mammut, Árkád. Ezeken a napokon 20% kedvezménnyel kóstolhattok a 12 ízből.
La Delizia változatlanul mesés!
Egyszer már jártam a La Delizia nevű parányi kis paradicsomban. Tényleg mesés egy hely, rózsaszín falakkal, fehér székekkel és ámulatba ejtő édességekkel.
Ezúttal egy citromos különlegességre esett a választásom. Volt a pohárban citromkrém, fehér csoki krém, karamellizált alma, ropogós kekszmorzsa. Ez így mind tökéletes összhangba olvadva, savanykásan, ahogy kell!
Még szerencse, hogy a Jókai utca nincs közel hozzánk. A citromos pohárkrém leírására nem találom a megfelelő jelzőket. Maradjunk annyiban hogy JÓ!
Hazafelé hoztam egy kis ropogós mogyorós linzert, amit csokikrémmel töltöttek meg. Ez is tökéletesre sikeredett.
Ezúttal egy citromos különlegességre esett a választásom. Volt a pohárban citromkrém, fehér csoki krém, karamellizált alma, ropogós kekszmorzsa. Ez így mind tökéletes összhangba olvadva, savanykásan, ahogy kell!
Még szerencse, hogy a Jókai utca nincs közel hozzánk. A citromos pohárkrém leírására nem találom a megfelelő jelzőket. Maradjunk annyiban hogy JÓ!
Hazafelé hoztam egy kis ropogós mogyorós linzert, amit csokikrémmel töltöttek meg. Ez is tökéletesre sikeredett.
Kitchenbox tesztelés
Nagyon-nagyon szeretek főzni. Enni még jobban. De a bevásárlás nem annyira esik jól minden esetben. Imádok a piacon bóklászni, de két nyűgös kiskorúval súlyosbítva ez nem mindig romantikus útleírásokba illő élmény. Sőt. Ráadásul, amerre mozgok a legritkább esetben jönnek velem szembe mindenféle egzotikus fűszerek, úgyis mint friss korriander teljesen ismeretlen a sarki közértben.
A bevásárlásmentes főzés lehetőségét kínálja a Kitchenbox. A honlapon kiválasztod, hogy mit szeretnél főzni, ők pedig kiporciózva házhoz szállítják neked az összes szükséges hozzávalót.
Miért jó ez?
Egyértelműen a legnagyobb előny, hogy nem kell bevásárolni menni.
Nem kell egzotikus hozzávalókat vadászni.
Mivel én például nem nagyon szeretek méricskélni, csak úgy érzésre adagolom a hozzávalókat, néha elszalad a ló a fűszerezésnél. Itt viszont ki vannak mérve grammra a recepthez illő cuccok.
Ha egy picit is bizonytalan az ember lánya egy-egy új receptnél, izgalmasabb, például távol-keleti ízeknél, nagyon jó ha fogják a kezét és elronthatatlanná teszik a főzést.
Szinte biztos, hogy nem lesz kidobandó étel. Az adagok kifejezetten bőségesek, de nem fogunk kidobni fél cukkínit, hiszen eleve csak felet kapunk.
Miért nem jó ez?
A kiporciózás miatt iszonyatos mennyiségű csomagolóanyaggal dolgoznak. Ezt a cég is tudja és van lehetőség rá, hogy a zacskókat és dobozokat a következő rendeléskor a futár elviszi. Ezeket szelektív hulladékgyűjtésben újrahasznosítják.
Nem lehet szabadon "alkotni", de néha ez talán nem is akkora baj.
Minimum két adagot kell rendelni mindenből, tehát egyedülállóknak két napra van ebéd vagy vacsora.
Adott napokon van a szállítás, viszont a csomagolás miatt sokáig friss marad a hozzávaló.
Két összeállítást rendeltem meg, kóstolás céljából.
A sajtmártásos, zöldséges, csirkés rétes egy meglepő ötlet, de imádtam! Egy picit sok edényt koszoltam el, mire elkészült, de a végeredmény szuper lett. Nagyon visszafogottan fűszerezett, kényeztetően összesimuló ízek kaptak helyet a tányéron. És persze az sem utolsó szempont, hogy minimális felesleges szénhidráttal egy nagy adag zöldséget toltam be ebédre. A hozzávalókból bőven kijött nekem 3 adag is, nagyobb étkűeknek persze csak 2.
A csirke tikka massala az egyik kedvenc indiai fogásom. Amiért kerülöm itthon a készítését, azok a korianderzöld, a curry levél és a háromféle fűszerkeverék. Illetve ezek hiánya a kamrámban. De így, hogy mindent készen kaptam, nagyon-nagyon egyszerű és gyors volt elkészíteni. A végeredmény pedig abszolút megállta a helyét.
Az elkészítési leírások egyébént szép színes fotókkal illusztrált lapokon érkeznek, így még a kezdők számára sem jelenthet igazán nagy gondot az adott hozzávalókból való alkotás. Jó kis ötlet ez!
A bevásárlásmentes főzés lehetőségét kínálja a Kitchenbox. A honlapon kiválasztod, hogy mit szeretnél főzni, ők pedig kiporciózva házhoz szállítják neked az összes szükséges hozzávalót.
Miért jó ez?
Egyértelműen a legnagyobb előny, hogy nem kell bevásárolni menni.
Nem kell egzotikus hozzávalókat vadászni.
Mivel én például nem nagyon szeretek méricskélni, csak úgy érzésre adagolom a hozzávalókat, néha elszalad a ló a fűszerezésnél. Itt viszont ki vannak mérve grammra a recepthez illő cuccok.
Ha egy picit is bizonytalan az ember lánya egy-egy új receptnél, izgalmasabb, például távol-keleti ízeknél, nagyon jó ha fogják a kezét és elronthatatlanná teszik a főzést.
Szinte biztos, hogy nem lesz kidobandó étel. Az adagok kifejezetten bőségesek, de nem fogunk kidobni fél cukkínit, hiszen eleve csak felet kapunk.
Miért nem jó ez?
A kiporciózás miatt iszonyatos mennyiségű csomagolóanyaggal dolgoznak. Ezt a cég is tudja és van lehetőség rá, hogy a zacskókat és dobozokat a következő rendeléskor a futár elviszi. Ezeket szelektív hulladékgyűjtésben újrahasznosítják.
Nem lehet szabadon "alkotni", de néha ez talán nem is akkora baj.
Minimum két adagot kell rendelni mindenből, tehát egyedülállóknak két napra van ebéd vagy vacsora.
Adott napokon van a szállítás, viszont a csomagolás miatt sokáig friss marad a hozzávaló.
Két összeállítást rendeltem meg, kóstolás céljából.
A sajtmártásos, zöldséges, csirkés rétes egy meglepő ötlet, de imádtam! Egy picit sok edényt koszoltam el, mire elkészült, de a végeredmény szuper lett. Nagyon visszafogottan fűszerezett, kényeztetően összesimuló ízek kaptak helyet a tányéron. És persze az sem utolsó szempont, hogy minimális felesleges szénhidráttal egy nagy adag zöldséget toltam be ebédre. A hozzávalókból bőven kijött nekem 3 adag is, nagyobb étkűeknek persze csak 2.
A csirke tikka massala az egyik kedvenc indiai fogásom. Amiért kerülöm itthon a készítését, azok a korianderzöld, a curry levél és a háromféle fűszerkeverék. Illetve ezek hiánya a kamrámban. De így, hogy mindent készen kaptam, nagyon-nagyon egyszerű és gyors volt elkészíteni. A végeredmény pedig abszolút megállta a helyét.
Az elkészítési leírások egyébént szép színes fotókkal illusztrált lapokon érkeznek, így még a kezdők számára sem jelenthet igazán nagy gondot az adott hozzávalókból való alkotás. Jó kis ötlet ez!
Focipálya torta évzáró bulira
Tegnap hajnali fotó a focis évzáróra készült focipálya alakú tortával. Kicsit álmosak voltunk még mindannyian. Egyébként egy baromi egyszerű kókuszos süti, csok...imázzal, zöld és barna szórócukorral (ez egy műfüves pálya ugyanis).
A családnak borzasztóan tetszett, de volt egy másik anyuka, aki ostyára nyomtatta a csapat fotóját és úgy rakta a tortára, úgyhogy nem én voltam a legmenőbb... Nem mintha ez lenne a legfontosabb, a lényeg, hogy fogyott belőle rendesen.
Szárított vargányás tészta
Az utolsó olasz esténken még útba ejtettünk egy szupermarketet. Ha már autóval voltunk, vettünk jó pár "nélkülözhetetlen" hozzávalót. Olyat mint Barilla tészta, ami ugyan itthon is van, csak kint harmadáron lehet hozzájutni. Meg persze ilyen-olyan pesztók, szárított paradicsom, egy kiló Nutella csak a biztonság kedvéért. Ja és természetesen sok-sok parmezán.
Egy csomag szárított vargányát is vettem, ne kérdezzétek, hogy pontosan miért. De hazajőve már jó ötletnek tűnt. Gyorsan be is áztattam egy órára, hogy megszívja magát.
A gyerekeknek túrós tésztát készítettem, amihez ugye kötelező tartozék nálunk a pörc, azaz a pirított szalonnakocka. Ennek a visszamaradt zsírjában pirítottam meg az időközben megduzzadt vargányát. Felöntöttem az áztató vizével és nagy lángon elpárologtattam a levét.
A közben kifőtt tésztára halmoztam a gombát. A teraszton elburjánzó zsályából felcsíkoztam pár levelet, szórtam rá egy kis mandulaforgácsot. Majd végül a fotó elkészülte után még egy kis parmezánt is reszeltem rá.
Tökéletes volt. Egyszerűen tökéletes.
Ötös a Cafe Five-nak
2015 május 5-én, délután 5 órakor megkóstoltam 5 kávét. A kávék zseniálisak voltak, de ez a számzsonglőrködés sem mentett meg attól, hogy álmatlanul töltsem az éjszakát.
A Cafe Five mostantól a high tech kávé otthona. Eddig a szuper hamburgerről ismert helyre beköszöntött a kávés űrkorszak. A Sanremo kávéfőző olyasmiket tud, amiről korábban még nem is hallottam: elő meg utó áztatja a kávét főzés közben. Ezen kívül számítógéppel programozható előre a víz hőfoka, amit a páratartalomnak és külső hőmérsékletnek megfelelően újra és újra állítanak. Őrület. Egy kávéfőző lassan okosabb lesz, mint ... (Ö, izé, senkit sem szeretnék megsérteni.)
Ez mind szép és jó, de azért a lényeg mégiscsak a végeredmény. Kóstolónak egy hidegen, fúziós eljárással, magyarul áztatott és nem főzött kávét kaptunk. Nekem ez ízlett a legjobban, mert valahogy egészen más hangok jöttek így elő a szemekből, mint amit már megszoktam. Ezt a finomságot egyébként csak játéknak szánták a megnyitóra, nem lesz az állandó kínálat része. Én viszont kedvet kaptam az itthoni kísérletezésre. Erről majd mesélek :)
A Cafe Five kétféle kávé vonallal dolgozik. Ha legközelebb megkérdezik tőletek, hogy sötét vagy világos pörkölésű kávét kértek, ne érjen benneteket felkészületlenül az ügy. Most a világos pörkölés a menő egyébként, amit ide a Red Baggies szállít. Naná, hogy ültetvényszelektált és mindenféle egyéb jó elmondható róla.
Ezek a kávék extra gyümölcsösek, citrusosak. Nekem egyébként nem a szívem csücske ez a pörkölés, főleg mert szerintem ehhez a fajtához nem illik a tej, csak önmagában jön ki az íze.
A sötét pörkölésű kávék a Lamborghini cégtől érkeznek, ezek amolyan "olaszos" jellegűek. Szerintem egy picit jobb ezekből a tejeskávét, kapucsínót előállítani, de ez csak a saját ízlésem, nem szakértői vélemény.
A szakértelem, a rendkívüli gondossággal válogatott kávészemek és a csili-vili kávégép ellenére az árak egészen a földön járnak. A ristretto és az espresso 370, a cappuccino 470 forintba kerül. Szóval, ha a mostanában erősen feltúrt Bécsi út - Szépvölgyi út környékén jártok, mindenképpen térjetek be egy szuperszónikus kávéra!
Ez mind szép és jó, de azért a lényeg mégiscsak a végeredmény. Kóstolónak egy hidegen, fúziós eljárással, magyarul áztatott és nem főzött kávét kaptunk. Nekem ez ízlett a legjobban, mert valahogy egészen más hangok jöttek így elő a szemekből, mint amit már megszoktam. Ezt a finomságot egyébként csak játéknak szánták a megnyitóra, nem lesz az állandó kínálat része. Én viszont kedvet kaptam az itthoni kísérletezésre. Erről majd mesélek :)
A Cafe Five kétféle kávé vonallal dolgozik. Ha legközelebb megkérdezik tőletek, hogy sötét vagy világos pörkölésű kávét kértek, ne érjen benneteket felkészületlenül az ügy. Most a világos pörkölés a menő egyébként, amit ide a Red Baggies szállít. Naná, hogy ültetvényszelektált és mindenféle egyéb jó elmondható róla.
Ezek a kávék extra gyümölcsösek, citrusosak. Nekem egyébként nem a szívem csücske ez a pörkölés, főleg mert szerintem ehhez a fajtához nem illik a tej, csak önmagában jön ki az íze.
A sötét pörkölésű kávék a Lamborghini cégtől érkeznek, ezek amolyan "olaszos" jellegűek. Szerintem egy picit jobb ezekből a tejeskávét, kapucsínót előállítani, de ez csak a saját ízlésem, nem szakértői vélemény.
A szakértelem, a rendkívüli gondossággal válogatott kávészemek és a csili-vili kávégép ellenére az árak egészen a földön járnak. A ristretto és az espresso 370, a cappuccino 470 forintba kerül. Szóval, ha a mostanában erősen feltúrt Bécsi út - Szépvölgyi út környékén jártok, mindenképpen térjetek be egy szuperszónikus kávéra!
Így utazunk mi: városnézős túrák
Mielőtt nekikezdenék a toszkán kalandoknak, gondoltam elmesélem, hogy hogyan utazunk, ugyanis a FB-n több ilyen kérdés is felmerült.
Az biztos, hogy ez így nem mindenkinél működik. De nálunk igen. Sőt, nem is nagyon tudunk másképpen utazni. És úgy tűnik, hogy a 18 együtt töltött évünk alatt csak kiderült, hogyan kell úgy pakolni, foglalni, repülni és autózni, hogy nem hiszti legyen a vége.
Ó igen, néha veszekszünk. Általában két oka van: vagy eltévedünk és ő inkább a GPS-re támaszkodik, míg én az embereket kérdezném az irányról. Vagy annyira éhesek vagyunk, hogy egymásnak esünk :) Ez utóbbit egyszerűbb orvosolni.
Két dolgot szoktunk lefixálni:
A repülőjegy, ha kell. Ezt igyekszünk megvenni, amint tudjuk, hogy mikor hova megyünk.
Szállás.
Amióta van ez a Booking.com dolog, külföldre mindig így foglalunk. Korábban soha ennyi infó nem állt rendelkezésre egyetlen szállásról sem. Amikor 10 éve Párizsba meg Barcelonába mentünk, akkor vaskos Neckerman katalógusokban böktünk rá a megfelelőnek hangzó, és árba beleférő szállásokra. Így sem lőttünk mellé, de azért a többszáz vélemény elolvasása sokat segítehet a választásban.
Ami először megvan az a dátum: tól-ig.
A helyszín (körülbelül). Szerintem itt nem szabad nagyon szigorúnak lenni, mert sokkal több izgalmas helyet találhat az ember egy kicsit nagyobb merítésből. Most pl. csak annyit írtunk be, hogy Toszkána.
Az árkategória - max. árakkal, amennyit még adnánk a szállásért.
Persze még így is jön pár tucat találat. Én innentől az érzéseimre hagyatkozom. Nézegetem a képeket és próbálom kitalálni, hogy hogyan fogom érezni magam az adott helyen. Általában még sokkal jobb, mint amire számítok :)
Ezen kívül mi semmi mást nem döntünk el előre. Odamegyünk, autóval, repülővel, ahogy éppen megfelelő. Úgy tapasztalom, hogy az autó csodás szabadságot ad, de én pl. nem merek vezetni idegen országokban. Vagy ugye Londonban nem sok értelme van autót bérelni, mert annyira jó a tömegközelekdés.
Általában van egy lista, hogy mit lenne jó megnézni. Londonban a Sherlock múzeum, Toszkánában Cortona, Bercelonában a híres piac, Isztambulban a bazár, Nápoly környékén Pompei volt a kötelező kör. Ezeket a listákat mi sohasem az utikönyvek alapján állítjuk össze, hanem az olvasmányaink, filmek alapján.
Bevallom, a híres, látványos, turistás múzeumokat és templomokat általában kihagyjuk, mert olyan sorok állnak, hogy őrület. Aztán ha véletlenül mégis be tudunk menni, akkor az jó.
Mi leginkább sétálni szeretünk. Reggel felkelünk és kitaláljuk, hogy aznap hova, merre. Kiszagolunk a levegőbe, hogy mégis milyen idő lesz, kényelmes cipő fel, aztán hajrá. És ha éppen zuhog az eső, akkor uram bocsá maradunk a szállodában végigolvasgatni egy délelőttöt, vagy ha van medence, szauna, akkor ott ejtőzni.
Úgy érzem, azzal, hogy csak úgy csatangolunk, egészen más az élmény, amit hazahozunk, mintha egy idegenvezető után loholva évszámok és nevek tömkelegét próbálnánk feldolgozni. Fontos lenne tudnom, hogy melyik épületet melyik király építette és mikor? Nekem nem feltétlenül.
Meglesni, ahogy a helyiek élik az életüket az évszázados, nem ritkán évezredes épületek árnyékában? Ez már inkább érdekel. Beülni ide-oda fagyira, kávéra, nézelődni, tűnődni, figyelni.
Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel a városok történelme. Most is úgy mentem Firenzébe, hogy korábban minden létező regényt elolvastam, ami a Mediciek korában játszódott. Amikor az Egri csillagok elolvasása után még a szüleimmel elmentünk Isztambulba, végtelenül boldog voltam. Londonról meg egyszerűen annyit olvastam össze az elmúlt években, hogy az az 5 nap százszor is megtölthető lett volna.
Imádom így összekapcsolni a bennem lévő tudást a megélhető élményekkel, de ehhez nem kötelező kellék szerintem az utikönyv meg az idegenvezető.
Egyébként is a legnagyobb kalandokat és a legtöbbször elmesélt élményeket azok az események, helyek és pillanatok jelentik, amit egyáltalán nem terveztünk előre.
Úgy tapasztalom, hogy az ilyeneket nem a túristákkal zsúfolt helyszíneken lehet begyűteni, hanem egy kicsit arréb, pár utcával letérve a fő csapásról.
De mondom: ez nekünk így jó, így szabadon mászkálni, csatangolni. El tudom képzelni, hogy másoknak ez nem nyújtana élvezetet.
Az biztos, hogy ez így nem mindenkinél működik. De nálunk igen. Sőt, nem is nagyon tudunk másképpen utazni. És úgy tűnik, hogy a 18 együtt töltött évünk alatt csak kiderült, hogyan kell úgy pakolni, foglalni, repülni és autózni, hogy nem hiszti legyen a vége.
Ó igen, néha veszekszünk. Általában két oka van: vagy eltévedünk és ő inkább a GPS-re támaszkodik, míg én az embereket kérdezném az irányról. Vagy annyira éhesek vagyunk, hogy egymásnak esünk :) Ez utóbbit egyszerűbb orvosolni.
Két dolgot szoktunk lefixálni:
A repülőjegy, ha kell. Ezt igyekszünk megvenni, amint tudjuk, hogy mikor hova megyünk.
Szállás.
Amióta van ez a Booking.com dolog, külföldre mindig így foglalunk. Korábban soha ennyi infó nem állt rendelkezésre egyetlen szállásról sem. Amikor 10 éve Párizsba meg Barcelonába mentünk, akkor vaskos Neckerman katalógusokban böktünk rá a megfelelőnek hangzó, és árba beleférő szállásokra. Így sem lőttünk mellé, de azért a többszáz vélemény elolvasása sokat segítehet a választásban.
Ami először megvan az a dátum: tól-ig.
A helyszín (körülbelül). Szerintem itt nem szabad nagyon szigorúnak lenni, mert sokkal több izgalmas helyet találhat az ember egy kicsit nagyobb merítésből. Most pl. csak annyit írtunk be, hogy Toszkána.
Az árkategória - max. árakkal, amennyit még adnánk a szállásért.
Persze még így is jön pár tucat találat. Én innentől az érzéseimre hagyatkozom. Nézegetem a képeket és próbálom kitalálni, hogy hogyan fogom érezni magam az adott helyen. Általában még sokkal jobb, mint amire számítok :)
Ezen kívül mi semmi mást nem döntünk el előre. Odamegyünk, autóval, repülővel, ahogy éppen megfelelő. Úgy tapasztalom, hogy az autó csodás szabadságot ad, de én pl. nem merek vezetni idegen országokban. Vagy ugye Londonban nem sok értelme van autót bérelni, mert annyira jó a tömegközelekdés.
Általában van egy lista, hogy mit lenne jó megnézni. Londonban a Sherlock múzeum, Toszkánában Cortona, Bercelonában a híres piac, Isztambulban a bazár, Nápoly környékén Pompei volt a kötelező kör. Ezeket a listákat mi sohasem az utikönyvek alapján állítjuk össze, hanem az olvasmányaink, filmek alapján.
Bevallom, a híres, látványos, turistás múzeumokat és templomokat általában kihagyjuk, mert olyan sorok állnak, hogy őrület. Aztán ha véletlenül mégis be tudunk menni, akkor az jó.
Mi leginkább sétálni szeretünk. Reggel felkelünk és kitaláljuk, hogy aznap hova, merre. Kiszagolunk a levegőbe, hogy mégis milyen idő lesz, kényelmes cipő fel, aztán hajrá. És ha éppen zuhog az eső, akkor uram bocsá maradunk a szállodában végigolvasgatni egy délelőttöt, vagy ha van medence, szauna, akkor ott ejtőzni.
Úgy érzem, azzal, hogy csak úgy csatangolunk, egészen más az élmény, amit hazahozunk, mintha egy idegenvezető után loholva évszámok és nevek tömkelegét próbálnánk feldolgozni. Fontos lenne tudnom, hogy melyik épületet melyik király építette és mikor? Nekem nem feltétlenül.
Meglesni, ahogy a helyiek élik az életüket az évszázados, nem ritkán évezredes épületek árnyékában? Ez már inkább érdekel. Beülni ide-oda fagyira, kávéra, nézelődni, tűnődni, figyelni.
Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel a városok történelme. Most is úgy mentem Firenzébe, hogy korábban minden létező regényt elolvastam, ami a Mediciek korában játszódott. Amikor az Egri csillagok elolvasása után még a szüleimmel elmentünk Isztambulba, végtelenül boldog voltam. Londonról meg egyszerűen annyit olvastam össze az elmúlt években, hogy az az 5 nap százszor is megtölthető lett volna.
Imádom így összekapcsolni a bennem lévő tudást a megélhető élményekkel, de ehhez nem kötelező kellék szerintem az utikönyv meg az idegenvezető.
Egyébként is a legnagyobb kalandokat és a legtöbbször elmesélt élményeket azok az események, helyek és pillanatok jelentik, amit egyáltalán nem terveztünk előre.
Úgy tapasztalom, hogy az ilyeneket nem a túristákkal zsúfolt helyszíneken lehet begyűteni, hanem egy kicsit arréb, pár utcával letérve a fő csapásról.
De mondom: ez nekünk így jó, így szabadon mászkálni, csatangolni. El tudom képzelni, hogy másoknak ez nem nyújtana élvezetet.
Napi mosoly
A gyerek reggeli ultimátuma szerint választhattam, hogy vagy sütök mézeskalácsot (májusban) vagy nagy kegyesen még megengedte, hogy lehet kókuszgolyó is.
Szerinted melyiket választottam?
Én egyébként így csinálom, bár most több tej kellett bele, hogy összeálljon: http://agifoz.blogspot.hu/2012/07/nutellas-kokuszgolyo.html
Szerinted melyiket választottam?
Én egyébként így csinálom, bár most több tej kellett bele, hogy összeálljon: http://agifoz.blogspot.hu/2012/07/nutellas-kokuszgolyo.html
Napi mosoly
A suliban anyák napi meglepetésül ilyen segítős kuponokat kaptunk a gyerekekről. Az enyémek között négyen azt írta, hogy főz nekem kávét.
Ez a gyerek tud rólam valamit. :)
Ez a gyerek tud rólam valamit. :)
Cupcake díszítés Pixie műhelyében
A Jépatojta van! blogot már
jó ideje csodáltam. Mesés alkotások, hihetetlen színű és formavilágú alkotások
kerülnek ki az írója Pixie keze alól. Egészen döbbenetes, hogy mi minden
hozható létre marcipán vagy fondant, illetve egy kis ételfesték segítségével.
Persze itthon nem nagyon mertem ezzel kísérletezni,
valahogy nem éreztem magamban az önbizalmat. Szülinapra is inkább megvettem a
gyerekeknek a kész marcipán figurákat. De majd most!!!
Az történt ugyanis, hogy Pixie
meghívott a műhelyébe, ahol meg is mutatta, hogyan lehet marcipán
segítségével dekoratív és egyben ehető kis cupcake-eket, azaz csinosan
feldíszített muffinokat csinálni.
Mivel a kettes számú gyermekemmel karöltve műveltük
a képen látható dolgokat, le kell szögeznem, ez az egész gyerekjáték! Persze
úgy, ha van egy szakértő a háttérben, aki segít és irányít, illetve
használhatja az ember lánya a pont megfelelő eszközöket is. (Apropó! Az hiszem
el kellene mennem egy cukrász nagykerbe.)
Hogy honnan jött a tortadíszítés, mint ötlet -
kérdezhetnénk Pixie-től.
"Egy nap teljesen véletlenül a kezembe akadt egy fondant recept. Gondoltam
kipróbálom, ám nem lett valami jó, így elkezdtem böngészni a neten, hátha
találok használhatóbbat. Így aztán arra lettem figyelmes, hogy Amerikában egész iparág épül a
tortakészítésre és kiváló oktató videókat is fel lehet lelni a témában.
Igyekeztem előbb elméletben kiművelni magam, majd nekiláttam az otthoni
kísérletezésnek. " Nos, úgy tűnik, gyakorlat teszi a mestert!
Persze nem ártott az időközben hivatalosan is
elismert cukrász végzettség. Így most már gyakorlatilag bármilyen témában
rendelhetünk tortát, legyen az esküvő vagy szülinap, vicces évforduló vagy
elborult céges parti. Szerintem nincs olyan forma, amit ebben a műhelyben nem
tudnak megalkotni. Nézzétek csakvégig a galériát!
Ha ti is
kedvet kaptatok kipróbálni, milyen alakokat tudtok alkotni tortátokra, illetve
akár tortából, akkor nézzetek szét Pixie tanfolyamai között!
Napi mosoly
Egészen pontosan 11 éve írtam az első bejegyzést a blogomba :) Azóta született még 1778 másik.
Ha már Föld napja...
Bicajoztunk egy jót.
Aztán elfogyott az idei első lángos a piros buszoknál, alias a Dunaparty Megállóban. :)
Aztán elfogyott az idei első lángos a piros buszoknál, alias a Dunaparty Megállóban. :)
Húsvéti mosoly
És akkor így húsvét elmúltával meg is érkezett hozzánk az Apukám által kicsontozott, fűszerezett, tökéletesre sütött báránycomb
Húsvéti muffin
Húsvétra újra elkészítettem a Segítsütit, ezúttal zöld mázzal, csokitojással, cukorkavirágokkal - csakis a gyerekek kedvéért. :)
A kókuszos-csokis alaptészta nagyon jól működik, mert még egy nap múlva is finom puha. A krémet viszont nem szabad rákenni sokkal korábban, úgy tapasztalom.
Ezúttal csak fél adag készült, ezek a megfelelő arányok kb. 10-12 kisebb muffinhoz.
Hozzávalók: 100 g csokoládé, 100 g vaj, 100 g kókusz reszelék, 3 tojás, 2 evőkanál cukor, 3 evőkanál liszt, 1 csapott kiskanál sütőpor.
Elkészítése: A vajat és a csokoládét óvatosan összeolvasztom, vízgőz fölött. Hagyom langyosra hűlni.
Az egész tojásokat a cukorral kikeverem, habosra. Belecsorgatom az olvasztott csokis keveréket és jól elkeverem.
A lisztet, sütőport és kókusz reszeléket elvegyítem és a tojásos masszába dolgozom. A nyers tészta teljesen folyékony lesz - nem kell tőle megijedni.
Szilikonos formákba, vagy papírral kibélelt muffinsütőbe adagolom. Minden formát csak félig töltök, mert fel fog emelkedni a tészta.
180 fokos sütőben mindössze 15 percig sütöm, így még puha, szaftos marad és nem szárad ki a tészta.
A tetejére a zöld mázhoz felolvasztottam 100 g fehér csokit és 50 g vajat. Ebbe kevertem 4-5 csepp zöld ételfestéket. Óvatosan összekevertem, majd amikor kenhetővé hűlt, akkor a muffinok tetejére kentem. Színes cukorkavirágokkal és csokitojással is díszítettem.
A kókuszos-csokis alaptészta nagyon jól működik, mert még egy nap múlva is finom puha. A krémet viszont nem szabad rákenni sokkal korábban, úgy tapasztalom.
Ezúttal csak fél adag készült, ezek a megfelelő arányok kb. 10-12 kisebb muffinhoz.
Hozzávalók: 100 g csokoládé, 100 g vaj, 100 g kókusz reszelék, 3 tojás, 2 evőkanál cukor, 3 evőkanál liszt, 1 csapott kiskanál sütőpor.
Elkészítése: A vajat és a csokoládét óvatosan összeolvasztom, vízgőz fölött. Hagyom langyosra hűlni.
Az egész tojásokat a cukorral kikeverem, habosra. Belecsorgatom az olvasztott csokis keveréket és jól elkeverem.
A lisztet, sütőport és kókusz reszeléket elvegyítem és a tojásos masszába dolgozom. A nyers tészta teljesen folyékony lesz - nem kell tőle megijedni.
Szilikonos formákba, vagy papírral kibélelt muffinsütőbe adagolom. Minden formát csak félig töltök, mert fel fog emelkedni a tészta.
180 fokos sütőben mindössze 15 percig sütöm, így még puha, szaftos marad és nem szárad ki a tészta.
A tetejére a zöld mázhoz felolvasztottam 100 g fehér csokit és 50 g vajat. Ebbe kevertem 4-5 csepp zöld ételfestéket. Óvatosan összekevertem, majd amikor kenhetővé hűlt, akkor a muffinok tetejére kentem. Színes cukorkavirágokkal és csokitojással is díszítettem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)