Mielőtt nekikezdenék a toszkán kalandoknak, gondoltam elmesélem, hogy hogyan utazunk, ugyanis a FB-n több ilyen kérdés is felmerült.
Az biztos, hogy ez így nem mindenkinél működik. De nálunk igen. Sőt, nem is nagyon tudunk másképpen utazni. És úgy tűnik, hogy a 18 együtt töltött évünk alatt csak kiderült, hogyan kell úgy pakolni, foglalni, repülni és autózni, hogy nem hiszti legyen a vége.
Ó igen, néha veszekszünk. Általában két oka van: vagy eltévedünk és ő inkább a GPS-re támaszkodik, míg én az embereket kérdezném az irányról. Vagy annyira éhesek vagyunk, hogy egymásnak esünk :) Ez utóbbit egyszerűbb orvosolni.
Két dolgot szoktunk lefixálni:
A repülőjegy, ha kell. Ezt igyekszünk megvenni, amint tudjuk, hogy mikor hova megyünk.
Szállás.
Amióta van ez a Booking.com dolog, külföldre mindig így foglalunk. Korábban soha ennyi infó nem állt rendelkezésre egyetlen szállásról sem. Amikor 10 éve Párizsba meg Barcelonába mentünk, akkor vaskos Neckerman katalógusokban böktünk rá a megfelelőnek hangzó, és árba beleférő szállásokra. Így sem lőttünk mellé, de azért a többszáz vélemény elolvasása sokat segítehet a választásban.
Ami először megvan az a dátum: tól-ig.
A helyszín (körülbelül). Szerintem itt nem szabad nagyon szigorúnak lenni, mert sokkal több izgalmas helyet találhat az ember egy kicsit nagyobb merítésből. Most pl. csak annyit írtunk be, hogy Toszkána.
Az árkategória - max. árakkal, amennyit még adnánk a szállásért.
Persze még így is jön pár tucat találat. Én innentől az érzéseimre hagyatkozom. Nézegetem a képeket és próbálom kitalálni, hogy hogyan fogom érezni magam az adott helyen. Általában még sokkal jobb, mint amire számítok :)
Ezen kívül mi semmi mást nem döntünk el előre. Odamegyünk, autóval, repülővel, ahogy éppen megfelelő. Úgy tapasztalom, hogy az autó csodás szabadságot ad, de én pl. nem merek vezetni idegen országokban. Vagy ugye Londonban nem sok értelme van autót bérelni, mert annyira jó a tömegközelekdés.
Általában van egy lista, hogy mit lenne jó megnézni. Londonban a Sherlock múzeum, Toszkánában Cortona, Bercelonában a híres piac, Isztambulban a bazár, Nápoly környékén Pompei volt a kötelező kör. Ezeket a listákat mi sohasem az utikönyvek alapján állítjuk össze, hanem az olvasmányaink, filmek alapján.
Bevallom, a híres, látványos, turistás múzeumokat és templomokat általában kihagyjuk, mert olyan sorok állnak, hogy őrület. Aztán ha véletlenül mégis be tudunk menni, akkor az jó.
Mi leginkább sétálni szeretünk. Reggel felkelünk és kitaláljuk, hogy aznap hova, merre. Kiszagolunk a levegőbe, hogy mégis milyen idő lesz, kényelmes cipő fel, aztán hajrá. És ha éppen zuhog az eső, akkor uram bocsá maradunk a szállodában végigolvasgatni egy délelőttöt, vagy ha van medence, szauna, akkor ott ejtőzni.
Úgy érzem, azzal, hogy csak úgy csatangolunk, egészen más az élmény, amit hazahozunk, mintha egy idegenvezető után loholva évszámok és nevek tömkelegét próbálnánk feldolgozni. Fontos lenne tudnom, hogy melyik épületet melyik király építette és mikor? Nekem nem feltétlenül.
Meglesni, ahogy a helyiek élik az életüket az évszázados, nem ritkán évezredes épületek árnyékában? Ez már inkább érdekel. Beülni ide-oda fagyira, kávéra, nézelődni, tűnődni, figyelni.
Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel a városok történelme. Most is úgy mentem Firenzébe, hogy korábban minden létező regényt elolvastam, ami a Mediciek korában játszódott. Amikor az Egri csillagok elolvasása után még a szüleimmel elmentünk Isztambulba, végtelenül boldog voltam. Londonról meg egyszerűen annyit olvastam össze az elmúlt években, hogy az az 5 nap százszor is megtölthető lett volna.
Imádom így összekapcsolni a bennem lévő tudást a megélhető élményekkel, de ehhez nem kötelező kellék szerintem az utikönyv meg az idegenvezető.
Egyébként is a legnagyobb kalandokat és a legtöbbször elmesélt élményeket azok az események, helyek és pillanatok jelentik, amit egyáltalán nem terveztünk előre.
Úgy tapasztalom, hogy az ilyeneket nem a túristákkal zsúfolt helyszíneken lehet begyűteni, hanem egy kicsit arréb, pár utcával letérve a fő csapásról.
De mondom: ez nekünk így jó, így szabadon mászkálni, csatangolni. El tudom képzelni, hogy másoknak ez nem nyújtana élvezetet.
Az biztos, hogy ez így nem mindenkinél működik. De nálunk igen. Sőt, nem is nagyon tudunk másképpen utazni. És úgy tűnik, hogy a 18 együtt töltött évünk alatt csak kiderült, hogyan kell úgy pakolni, foglalni, repülni és autózni, hogy nem hiszti legyen a vége.
Ó igen, néha veszekszünk. Általában két oka van: vagy eltévedünk és ő inkább a GPS-re támaszkodik, míg én az embereket kérdezném az irányról. Vagy annyira éhesek vagyunk, hogy egymásnak esünk :) Ez utóbbit egyszerűbb orvosolni.
Két dolgot szoktunk lefixálni:
A repülőjegy, ha kell. Ezt igyekszünk megvenni, amint tudjuk, hogy mikor hova megyünk.
Szállás.
Amióta van ez a Booking.com dolog, külföldre mindig így foglalunk. Korábban soha ennyi infó nem állt rendelkezésre egyetlen szállásról sem. Amikor 10 éve Párizsba meg Barcelonába mentünk, akkor vaskos Neckerman katalógusokban böktünk rá a megfelelőnek hangzó, és árba beleférő szállásokra. Így sem lőttünk mellé, de azért a többszáz vélemény elolvasása sokat segítehet a választásban.
Ami először megvan az a dátum: tól-ig.
A helyszín (körülbelül). Szerintem itt nem szabad nagyon szigorúnak lenni, mert sokkal több izgalmas helyet találhat az ember egy kicsit nagyobb merítésből. Most pl. csak annyit írtunk be, hogy Toszkána.
Az árkategória - max. árakkal, amennyit még adnánk a szállásért.
Persze még így is jön pár tucat találat. Én innentől az érzéseimre hagyatkozom. Nézegetem a képeket és próbálom kitalálni, hogy hogyan fogom érezni magam az adott helyen. Általában még sokkal jobb, mint amire számítok :)
Ezen kívül mi semmi mást nem döntünk el előre. Odamegyünk, autóval, repülővel, ahogy éppen megfelelő. Úgy tapasztalom, hogy az autó csodás szabadságot ad, de én pl. nem merek vezetni idegen országokban. Vagy ugye Londonban nem sok értelme van autót bérelni, mert annyira jó a tömegközelekdés.
Általában van egy lista, hogy mit lenne jó megnézni. Londonban a Sherlock múzeum, Toszkánában Cortona, Bercelonában a híres piac, Isztambulban a bazár, Nápoly környékén Pompei volt a kötelező kör. Ezeket a listákat mi sohasem az utikönyvek alapján állítjuk össze, hanem az olvasmányaink, filmek alapján.
Bevallom, a híres, látványos, turistás múzeumokat és templomokat általában kihagyjuk, mert olyan sorok állnak, hogy őrület. Aztán ha véletlenül mégis be tudunk menni, akkor az jó.
Mi leginkább sétálni szeretünk. Reggel felkelünk és kitaláljuk, hogy aznap hova, merre. Kiszagolunk a levegőbe, hogy mégis milyen idő lesz, kényelmes cipő fel, aztán hajrá. És ha éppen zuhog az eső, akkor uram bocsá maradunk a szállodában végigolvasgatni egy délelőttöt, vagy ha van medence, szauna, akkor ott ejtőzni.
Úgy érzem, azzal, hogy csak úgy csatangolunk, egészen más az élmény, amit hazahozunk, mintha egy idegenvezető után loholva évszámok és nevek tömkelegét próbálnánk feldolgozni. Fontos lenne tudnom, hogy melyik épületet melyik király építette és mikor? Nekem nem feltétlenül.
Meglesni, ahogy a helyiek élik az életüket az évszázados, nem ritkán évezredes épületek árnyékában? Ez már inkább érdekel. Beülni ide-oda fagyira, kávéra, nézelődni, tűnődni, figyelni.
Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel a városok történelme. Most is úgy mentem Firenzébe, hogy korábban minden létező regényt elolvastam, ami a Mediciek korában játszódott. Amikor az Egri csillagok elolvasása után még a szüleimmel elmentünk Isztambulba, végtelenül boldog voltam. Londonról meg egyszerűen annyit olvastam össze az elmúlt években, hogy az az 5 nap százszor is megtölthető lett volna.
Imádom így összekapcsolni a bennem lévő tudást a megélhető élményekkel, de ehhez nem kötelező kellék szerintem az utikönyv meg az idegenvezető.
Egyébként is a legnagyobb kalandokat és a legtöbbször elmesélt élményeket azok az események, helyek és pillanatok jelentik, amit egyáltalán nem terveztünk előre.
Úgy tapasztalom, hogy az ilyeneket nem a túristákkal zsúfolt helyszíneken lehet begyűteni, hanem egy kicsit arréb, pár utcával letérve a fő csapásról.
De mondom: ez nekünk így jó, így szabadon mászkálni, csatangolni. El tudom képzelni, hogy másoknak ez nem nyújtana élvezetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése