Segítsüti 2016

Hihetetlen, hogy ismét itt egy Segítsüti. Bizony, ez a hetedik!

Ezúttal a csontvelő-transzplantáción átesett, de még gyakori orvosi ellenőrzést, nyomon követést igénylő vidéki gyermekek és családjuk elhelyezését lehetővé tevő a Démétér Alapítványt támogatjuk. Jó lenne, ha nem lenne szükség rájuk, de így legalább egy pici morzsával - sütivel - mi is hozzájárulunk, hogy ezeknek a gyerekeknek és szüleiknek könnyebb legyen.

Az idei süti amolyan igazi bűnös élvezet, sok-sok citrusos ízzel és gyömbérrel rögtön háromféle formájában: frissen, kandírozva és por formájában is. Pici csípős ízével összesimul a lime savanykásságával és a rengeteg csokit magába fogadó mascarpone krémes lágyságával.

Ha tehetitek mindenképpen licitáljatok!!!

Gyömbéres-citrusos csokitortácskák

A legalsó rétegben egy kekszmorzsa található. Ehhez gyömbérporral és kakaóval kekszet sütök, majd apróra tördelem.
A középső réteg - a főszereplő - apróra vágott kandírozott narancshéjjal és kandírozott gyömbérrel ízesített keserűcsokit és mascarpone-t tartalmaz. Krémes, de hűtőben mégis visszadermed és tartja a formáját.
Legfelülre szintén egy mascarpone hab kerül, amelyet limeból, vaníliából és friss gyömbérből főzött sziruppal ízesítek.

A nyertes 6 darab kb. 10 cm átmérőjű tortácskát vagy egy nagy tortát kap, választása szerint.

Korábbi segítsütijeim:
2014 Kávés-fehércsokis diótorta
2013 Mandulás narancsos sütemény fehércsokis krémmel
2012 Chai illatú keksz és krém
2011 Mandulás tallér passiógyümölcsös krémmel 
2010 Narancsos-marcipános tartlette
2009 Mandulás ropogós

Egy Bocuse-tányér titkai

Tényleg, túlzás nélkül kb. fél éjszakát töprengtem, hogy mit is írjak erről a tegnapi napról és főleg hogyan. 

Hűvös, professzionális távolságtartással? Tehetnék úgy is, mintha értenék a suvidáláshoz.

Jelzők nélküli tényszerűséggel? Mintha csak a technikai részletek számítanának. 

Szurkolói lelkesedéssel? El kell ismerni a hatalmas, hónapok megfeszített munkáját a teljesítmény mögött. Mindenképpen. 

Ízorgiákat vizionáló eksztázisban? Mert bizony volt ilyen is.  

Vagy egyszerűen csak őszintén? Úgy, ahogy én megéltem és magamon átszűrtem az amúgy meglehetősen sűrű alaplevet? Igen, pont így. 

Egy különleges eseményen vehettem részt. Volenter István a Magyar Bocuse d’Or  verseny döntőjének 3. helyezettje vezetett végig bennünket azon, hogyan készült el a halétele. A helyszín a kényelmes, minden kütyüvel felszerelt Metro áruházak által létrehozott Gasztroakadémia. A Metro Áruházak egyébként az Magyar Bocuse d’Or Akadémia hivatalos alapanyag beszállítója is, ők biztosították a kecsegét és a vadat. Ez valójában egy logisztikai bravúr, hiszen nem istállóban nevelt állatokról van szó. 

A helyszín tehát szuper volt, ahogy az 5 órás program is, hiszen egy rendkívüli ételt hoztunk létre ez idő alatt: Kecsege filé fekete curryvel, korianderrel és wasabival, sáfrányos vajszósszal; vaníliás spárga "Quenelle" fehérszójával marinált zöldségekkel és kaviárral; sós citromos-tárkonyos burgonya Matcha teás tempurában; konfitált fürjtojás fehér "rántotta" espumával, zöldalma géllel. 

Nos, igen. Ez az étel egy versenyre készült. 

Ennek a versenynek pedig - úgy szűrtem le - a látvány az egyik legfontosabb eleme, illetve az, hogy ki, hogyan és milyen mértékben tudja felhasználni a leginnovatívabb technikákat, hogyan tudja tányérján reprodukálni a legújabb trendeket, elvárásokat. 

A hivatalos pontozás szempontjai szerint az ízek 60 százalékban vannak jelen a pontozásban, 20% a megjelenítés, 20% a konyhai munka, higiénia, stb. Érdekes, hogy mégis mennyire eltolódnak a hangsúlyok a híradásokban, beszámolókban. Talán azért, mert nagyon-nagyon keveseknek adatik meg a bírákon kívül, hogy meg is kóstolják ezeket az alkotásokat.

És amit tegnap átéltem szintén nagyobb részben inkább szólt a technikáról, mint az ízekről. Pedig azok is zseniálisak voltak. Sőt! Gyönyörű volt a tányéron a végeredmény, harmonikus fehérek-sárgák-zöldek friss, pasztell egyvelege. De ha csukott szemmel ettem volna, akkor is elájulok. Mert fantasztikus volt! FANTASZTIKUS! 

Rengeteg apró részlet volt a tányéron, gyönyörű elrendezésben, sok-sok óra munkával formálva az alapanyagot már-már művészi, ámbár tünékeny alkotássá. Kicsit szétszedném, apró darabokra, hogy érthetőbb legyen. 

A főszereplő kecsege nem lett Volenter István kedvenc hala, bár kétségkívül talált neki olyan formát, amiben előjönnek a jó tulajdonságai, például, hogy meglehetősen masszív húsú halról van szó. A fekete curry inkább csak látványos vonalakat rajzolt a tekercsbe, mintsem markáns ízével hódított. A "kéreg" is halból, nyesedékből készült, korianderrel és wasabival. Szintén nem túl tolakodóan erős ízekben, pedig e két hozzávaló, akár háttérbe is szoríthatott volna másokat. Itt csak úgy ott voltak, támogatóan. 

Alatta pedig a sáfrányos vajszósz. Huhh. Na ez önmagában is megérne egy hosszabb értekezést. Az alaplé természetesen a halcsontokból készült, de a szokásostól némileg eltérően édesköménnyel, korianderrel, babérlevéllel, lime levéllel és citronáddal. Jól besűrítve, majd vajjal szósszá bársonyosítva. 

Készült még matchás tempurában sütött sós citromos-tárkonyos burgonyapüré. Ez nekem így messze a legkiemelkedőbb ízvilág volt. Tempura nélkül, sütés nélkül - önmagában a citromos-tárkonyos duó által mennyekbe emelt egyszerű krumpli. Ha semmi mást nem is, ezt a világot magammal viszem a hétköznapokba is. 

Ó persze, egy versenyen nem állná meg a helyét csak úgy püré formájában, de azért azt is megtudtuk a séf úrtól, hogy ha nem a székesfehérvári 67 étteremben alkot, akkor otthon akár a rántott húst is szívesen elkészíti. Amúgy hagyományosan. Sőt, állítólag a birkapörköltje is utolérhetetlen. 

A másik nagy kedvencem az volt, hogy végre nagy-nagy szerepet kaptak a zöldségek ezen a tányéron. A spárga sokféle megjelenése, a karalábé beemelése nekem igazán a szívemhez szólt. Ahogy a zöldségek spéci pácolása is. Ezt ugyanis vákuum segítségével oldotta meg a séf, ezáltal pillanatok alatt mintegy beszívódik-bepréselődik a zöldség szövetei közé a pác. Állagra nem is nagyon változnak meg az így kezelt darabok, de ízűk fenomenálisan felerősödik. 

A használt marinád is erősen ázsiai hangulatú - szerintem itthoni felhasználásra, salátaöntetként is működőképes lesz. Volt benne fehér szójaszósz, rizsecet, só, lime leve és héja, barna cukor, koriander zöldje. 

A legkevésbé a spárga quenelle győzött meg létjogosultságáról. Amíg készült és még zselésítés előtti állapotában, vaníliás spárgakrémként isteni volt, de zselés állagában valahogy elvesztette azt a könnyed, habos, lágy jellegét, amit e két alapanyag adhat. 

Valami hasonlót éreztem a konfitált fürjtojás kapcsán is, ami egy szifonban készült, ám előzőleg rántottaként előkészített tojásfehérjéből lett habon ücsörgött. Szuper ötletes, bár picit az öncélú játszadozás kategóriája. 

Nos, ilyen a haute coture, akarom mondani a haute cuisine. Kicsit öncélú, kicsit magamutogató és a szifonos hab sehogy sem akar kimenni a divatból. De hát megengedőek vagyunk vele, sőt néha jól esik elmerülni ebben, de Dior báli ruhát sem hord(hat) minden nap az ember lánya. 

Ami miatt pedig igen-igen boldog vagyok, hogy ott lehettem tegnap, az, hogy az ízek is tökéletesek voltak, nem csak a tálalás, a szépség, a textúrák, a technika. Ez mind rendben volt. De a legjobb mégis az íz! És az tökéletes volt. 

Pina colada zabkása

Nem azért mondom, de zabkásában egyszerűen verhetetlen vagyok! Ezúttal nagyképűen pina colada zabkását készítettem. Ha most beáztatjátok, holnap reggelre pont jó lesz!

Az apró szemű zabpelyhet és egy kanál chia magot éjszakára ananászlé és kókusztej keverékébe áztattam. Reggel hozzákevertem egy felkockázott banánt és a tetejére kókuszchipset szórtam.

M-E-S-É-S!

Tökmagolajos-kukoricás kenyérke

Húsvétra készült, de például tökéletes kirándulós, sőt vendégvárós étel lehet. Sokáig puha és friss marad és nagyon-nagyon gazdag ízei vannak.

A tökmagolaj a Gastrojaltól származó hidegen sajtolt finomság.

Hozzávalók: 2 tojás, 1 csapott kiskanál só, 1 dl tej, 1 dl tökmagolaj, 10 deka liszt, 10 deka kukoricaliszt, 1 kiskanál sütőpor, 15 deka csemege kukorica (konzerv), 20 deka feta, zöldfűszerek: bazsalikom, kakukkfű, oregánó.

Elkészítése: Az egész tojásokat a sóval elkevertem, hozzáadtam a tejet és olajat. A kétféle lisztet a sütőporral vegyítettem. Ezt is belekeverem a tojásos masszába. Végül belemorzsolom a fetát, beleszórom a zöldfűszereket és a kukoricát.

Sütőpapírral kibélelt hosszúkás sütőformába kanalazom és 35-40 percig sütöm 180 fokon.
Muffin formában is készíthető, ez esetben 25-30 perc sütés is elegendő. 

Boldog húsvétot!

Természetesen mi mézeskalácsot sütöttünk húsvétra, szerencsére volt nyuszis formám is. :)

Napi mosoly

Néha a legegyszerűbb dolgok a legjobbak. Vajas kenyér + retek. De milyen kenyér és milyen vaj! Ez a lényeg.

Böjtnapló 2016. - 4 hét

Hát, ezen a héten nem voltam éppen formában. Főzögettem, de elég kevéssé sikerültek a dolgok, túl sok minden egyéb zajlott.

Mondjuk a zabkásámat időközben tökélyre fejlesztettem - de tényleg. A gesztenyelekváros-fahéjast vagy a citromos-málnalekvárosat te is megkóstolnád, ugye?

Az alábbiakban igyekszem legalább az értelmes ebédeket megörökíteni az utókornak. A héten az uralmat egyértelműen átvette a krumpli. Mondjuk nagyon szeretem és rendkívül változatos ételek jönnek ki belőle. Krumplis tészta nem volt, bár azt is imádom!

Hétfő:
Halrudacska meg tejfölös puliszka. Ne kérdezzetek semmit, a gyerekeim ízlését tükrözi a menü.

Kedd:
Saláta, nagyon nagy adag salátalevél, káposzta, répa, zöldcitrom levével meglocsolt almakockák, sajtkockák, pici olaj. És mellé egy kis pirítóst is rágcsáltam.

Szerda:
Spanyol omlett burgonyával, paprikával, sajttal. Részletes recept, amit egy kicsit felturbóztam Duendénél.

Csütörtök:
Török gyorsétteremben ettem zöldséges raguszerűséget, amiben volt krumpli, paprika, paradicsom, padlizsán, hagyma. Hozzá joghurtos tészta.

Péntek:
Sütőben sült zeller és krumpli. Apróra kockázva, tejföllel elkeverve, fél órát sütve. Végül még 10 percre sajttal megszórva visszadugva a sütőbe. 

Böjtnapló 2016. - 3. hét

Úgy döntöttem, innen már csak az ebédeket mutatom, mert a reggelik és vacsorák rém unalmasak. Általában zabkását vagy vajas-sajtos kiflit eszem valami zöldséggel. És közben rengeteg kávét iszom.
Volt itt egy kis torokfájás, aminek köszönhetően rengeteg fűszert, csípőset, fokhagymát meg gyömbért használok. :)

És amire egészen büszke vagyok: szinte minden nap főztem ebédet, meglepően változatosan!

Hétfő: Darabolt paradicsommal és mozarellával összesütött tészta

Ez tényleg csak ennyiről szólt: fogtam a kifőtt tésztát és a sütőtálba pakoltam. Megszórtam egy csomó szárított bazsalikommal, rákanalaztam a darabos paradicsomkonzervet és egy csomag mozarellát tettem még hozzá. Kicsit megsóztam, borsoztam is. Kb. 15 percet töltött a forró sütőben. 

Kedd: Curry-vel fűszerezett csicseriborsó kókusztejjel és paradicsompürével, egy kis répával és bashmati rizzsel

Olajat forrósítottam, amin megfuttattam 1 hagymát, 2 gerezd fokhagymát, 2 felkockázott répát. Megsóztam és rászórtam a curry keveréket. Kevés vízben puhára pároltam a zöldségeket. Végül belekevertem a leöblített csicseriborsó konzervet, 1 kis doboz paradicsompürét, 1 doboz kókusztejet. Összeforraltam és már tálaltam is a rizzsel. 


Szerda: Rakott cukkíni tojással, tejföllel, füstölt sajttal - ezt a pótnagyinknak köszönhettem!

Csütörtök: Pirított tészta répával, fokhagymával, gyömbérrel, szójaszósszal és füstölt tofuval.

Péntek: Spenótos-gombás tészta

Szombat: Rákos-borsós rizottó 

Ilyesmit már korábban is többször csináltam, pl itt: http://agifoz.blogspot.hu/2011/08/nyari-rizotto-tenger-gyumolcseivel.html A lényeg a sok-sok parmezán :)

Vasárnap: Ismét a mamáéknál ebédeltünk, így ez megint húsos nap lett: húsleves, sült csirkecomb krumplipürével, rozmaringos répával. 
Én hozzájárulásként a naphoz sütöttem sütit is: répás-kókuszos kevert szeletet. 

Böjtnapló 2016 - 2. hét

Egy kicsit unalmas, egy kicsit túl sok szénhidrátos, nagyon februári hét...

Hétfő
R: Tejeskávé
E: Tegnapról maradt:
 Hagymaleves sajtos pirítóssal
V: Kakaós csiga + gyümölcssaláta

Kedd
R: Tejeskávé, csokis keksz
E: Lencsefasírt + kurkumás rizs aszalt barackkal és kókusszal
V: Vajas-mézes magos kifli

Szerda
R: Tejeskávé, banán
E: Tegnapi maradék :)
V: A közösségi házba vittem Proját, azaz kukoricás lepényt fetával, túróval
A vendégeknek köszönhetően pedig kóstoltam mákos-almás, illetve diós-gyömbéres sütit.

Csütörtök
R: Tegnapról maradt kukoricalisztes lepény
E: Körözöttes kilfi, saláta
V: Joghurt + banán, alma, körte, narancs

Péntek
R: Tejeskávé, fügelekváros zabkása
E: Gofri túrókrémmel és eperrel a Sweetheart-ban
V: Melegszendvics sajttal, tejföllel, tojással + sok salátával, retekkel


Szombat
R: Tejeskávé
E: Gombás raguleves répával, borsóval, sok-sok petrezselyemmel és tejföllel
Túrós tészta
V: Tengeri herkentyűk a Big Fish-ben meg a végén egy kis banános csokitorta + fehérbor

Vasárnap
R: Lazacos-vajas szendvics, saláta, gyömbértea
E: Húsleves, rántott hús, krumpli, saláta, gesztenyepüré - anyósom kényeztető klasszikus vasárnapi ebédje
V: Tea és keksz már nem voltam éhes :)

Női Sarok Albertfalván

Szeretnélek meghívni egy beszélgetésre - velem. Szó lesz a nők helyéről a konyhában és a konyhán kívül, de főleg az evésről, ételekről és az ízek által hordozott emlékekről.

Időpont: február 17. szerda, 18:30-tól

Helyszín: Albertfalvi Közösségi Ház, 1116 Budapest, Gyékényes u. 45-47.

Várlak szeretettel! :)smile hangulatjel

Böjtnapló 2016 - 1. hét

Újra végigcsinálom a katolikus böjtöt, a korábban megírt szabályok szerint és igyekszem rögzíteni, hogy miket ettem.

Tapasztalatok:
- Itt-ott még becsúszik egy kocka csoki vagy kakaó, egyszerűen nem bírom ki, hogy ne egyek minden nap.
- Kávé is kell - nekem nagyon, ha nem akarok fejfájással küzdeni egész nap.
- Rengeteg halat ettem, és csak szombaton feledkeztem meg a húsmentességről.
- Ettem sok gyümölcsöt is, főleg narancsot, banánt, almát és körtét is délutánonként vagy vacsora után.

Húshagyó kedd:
R: Tejes kávé
E: Zöldséges-rákos pirított rizs
V: Tonhalas melegszendvics

Hamvazó szerda:
R: Tejes kávé, fügelekváros zabkása
E: Spenótos-túrós rakott tészta
V: Lekváros palacsinta - pótnagyink konyhájából

Csütörtök
R: Tejeskávé
E: Zellerkrémleves parmezánnal és pórécsírával
Lekváros palacsinta
V: Sajtos zsemle savanyú uborkával

Péntek
R: Magos kifli tonhalas-túrós krémmel, paprikával, kávé
E: Fish and chips a Nemo's-ban
V: Kukoricás pizza (sonka nélkül)

Szombat
R: Tejeskávé
E: Csirkés quesadilla - akkor jutott csak eszembe, hogy nem kellene, amikor már kifizettem. :( Még bele kell jönnöm ebbe a húsmentes dologba.
V: Sajtos zsemle retekkel, csokitorta

Vasárnap
R: Tejeskávé, vajas kifli, paprika
E: Hagymaleves sajtos pirítóssal
Grillezett lazac gyömbéres-fokhagymás répával
V: Rántott harcsaszelet sült krumplival és salátával

Retro napi mosoly

Mindenki ezekkel a 15 évvel korábbi képekkel jön a Facebookon...

Mondjuk én szeretem nézegetni, kész retro időutazás. Ahogy a mai vacsink is. Jóval több mint 15 éve esszük a tonhalas melegszendvicset. Illetve akkoriban inkább csak szardínia konzervhez lehetett hozzájutni, de úgy is jó volt. És a kölkök is szeretik.

A hozzávalók, igény és éhség függvényében: tonhalkonzerv, reszelhető sajt (mostanában nálunk Cheddar), egész tojás. És a titkos összetevő: tejföl! Ettől lesz igazán krémes-finom-lágy a kutyulmány.

A cuccos kenyérre kenem és kb. 12-15 perc alatt jól átsütöm a sütőben. Mondjuk ez nagyon függ a sütőtől is, hogy mennyi idő kell neki.

Hogy teljes legyen a retro-fíling csemegeuborkát is ettem hozzá :)

Pak choi babbal

Emlegettem már, hogy a Fehérvári úti piac a XI. kerületben igazi kincsesbánya. Sárga cékla, lila répa meg lila krumpli. És most az egyik termelőnél, - akinél a legjobb a körte egyébként - megjelent ez a pak choi, bok choy nevű zöldség. Magyar nevet is ragasztottak már rá: bordás kel szeretne lenni.
Elsősorban kelet-ázsiai receptekben található meg, onnan is származik. De az én példányaimat egy Pest megyei fóliasátorban termelték :)

Fehér szára van és sötétebb zöld, kerek levelei. Az egész növény, úgy ahogy van, ehető. Én ezt készítettem belőle:

2 fős adaghoz 2 kisebb pak choit szétszedtem. A zöld leveleket levágtam. A fehér szárat felcsíkoztam és kevés olajon elkezdtem párolni. Adtam hozzá még 4 gerezd fokhagymát is.
Öntöttem rá kevéske (tényleg csak 1-2 kanálnyi) vizet, és fedő alatt kb. 5-8 percig puhítottam.
Ekkor beleszórtam az edénybe a lecsöpögtetett, átmosott konzerv babot. Végül hozzá adtam a zöld leveleket is. Még kb. 3 percig pároltam.
Meglocsoltam szójaszósszal, kevés almaecettel is.

Ez így önmagában is nagyon jó kis étel, de mi azért adtunk a fúziós konyhának és sült kolbász köreteként ettük.

Még élek :)

Sőt főzni is szoktam. Sőt sütni is. Csak éppen megírni már nem megy...

Ez most éppen az egyik kedvenc gyorskajám: pirított rizstészta, tojás, borsó, kukorica, zöldhagyma, meg sok szójaszósz.

Diós-csokis banánkenyér

Nálunk ez az a fajta sütemény, amiről szinte biztosan tudom, hogy sikert fog aratni, ezért próbálok a liszten és cukron kívül a lehető legtöbb jó hozzávalót is belecsempészni. A dió és a banán rengeteg vitamint és hasznos ásványi elemet tartalmaz, ráadásul nagyon finomak is együtt. 

Hozzávalók egy közepes, hosszúkás formához: 10 deka vaj, 1 nagyobb banán, 3 tojás, 5 deka barna nádcukor, 1 csapott kiskanál mézeskalács fűszer (fahéj, szegfűszeg, gyömbér, vanília), 15 deka liszt, 1 csapott kiskanál sütőpor, 8 deka dió, 12 deka csokoládé.

Elkészítése: A vajat érdemes pár órával korábban kivenni a hűtőből, hogy megpuhuljon. Így könnyen össze lehet keverni a cukorral, majd egyenként hozzáadni az egész tojásokat és kikeverni. Ehhez a masszához adom hozzá a villával szétnyomkodott, egyébként jó esetben elég érett banánokat. 
A lisztet a fűszerekkel és a sütőporral dolgoztam össze. Majd belekevertem a vajas masszába azt is. Viszonylag nedves, ragacsos lesz a végeredmény. 
A diót és a csokit késsel daraboltam fel, nem kell túl apróra, hogy legyen mit harapni amikor esszük ezt a süteményt. A diót és csokit is az alap tésztához kevertem. 
A hosszúkás formát kibéleltem sütőpapírral, mert így biztos lehetek benne, hogy nem fog beleragadni. Egyébként a tészta elég zsíros a vajtól, így valószínűleg egyébként sem fog ragadni, de nem szeretek kockáztatni. 
A tetejét még megszórtam 1 kanál nádcukorral. 

180 fokra előmelegített sütőben kb. 35 percig sütöttem. Jól megnőtt a tészta, ezért nem szabad telerakni a formát. Amikor kihűlt könnyen szeletelhető, illatos piskóta lesz belőle. Akár vajas-lekváros kenyér alapanyagaként is felhasználható, bár önmagában is rengeteg ízt rejt magában. :)

Maradékhasznosítás: báránypiláf

A karácsony napján a nagyszülőknél elköltött gazdag és mesés ebéd folyományaként egy csomó finomságot haza is csempésztünk, így ma sem igazán kellett főznöm. Maradt egy szép darab sült báránycomb is, rozmaringos, szaftos, ahogy kell. Egy kicsit kevésnek tűnt kettőnknek, így adott volt, hogy alaposan felturbózom. Lett belőle egy keleti ihletésű rizses egytálétel: piláf. 

Felkockáztam egy kisebb vöröshagymát, olajon üvegesre pároltam. 3 zsengébb répát is felkockáztam, majd a hagymához adtam. Rászórtam 5 deka hosszúszemű rizst és 5 deka vöröslencsét. Jól átkevertem. Sóval, borssal, csipetnyi fahéjjal és őrölt rozmaringgal fűszereztem. Felöntöttem 2 dl vízzel és lefedve főztem.
Időről időre átkevertem és ha nagyon elfőtte a levét, akkor öntöttem alá, de mindig csak úgy fél decit. 
Mire megfőtt minden, leszedtem a maradék húst a csontról, felkockáztam amolyan falatnyi darabokra és a puhára főtt rizses tálra halmoztam. Lefedve még hagytam pár percig, de már nem főztem, hanem csak a húst melegítettem át, hogy összeérjen a többi hozzávalóval. 

Maradékhasznosítás felsőfokon

A sütőtök krémleves nálunk 3 dolgot tartalmaz: sütőtököt, kókusztejet meg esetleg fűszereket. Ha nem elég édes, akkor kerül bele egy kis méz is. Ebből a krémlevesből maradt egy fél adag, amit még akár hidegen is eleszegetünk, mert desszertszerűen finom, ám most valami még finomabb lett belőle.

A frissen facsart narancslé szintén önmagában is isteni finom. Jó pár éve legjobb konyhai barátaim közé tartozik a narancsfacsaró, amivel elég gyorsan lehet narancsonként kb. 1 deci levet kinyerni.

Így állt tehát össze ez a karácsonynapi, délelőtt a kanapé sarkába kuckózáshoz ideális itóka: 2 dl friss narancslé + 2-3 kanál kókuszos sütőtök püré. Jó elkeverve egészen mesés!

Karácsonyi vacsora 2015

Csak a rend kedvéért megörökítem a nem túl hagyományos, ám jól sikerült karácsonyi vacsoránkat.

Kókuszos sütőtök krémleves mézzel és csipetnyi mézeskalács fűszerrel

Sütőben, citromszeletek alatt egészben sült pisztrángok

Köretként serpenyőben párolt, majd szójaszósszal és vajjal lepirított zöldségek: póréhagyma, répa, kelbimbó, szemes gesztenye (fagyasztott változatból)

Sajtos puffancs, ami most nem igazán sikerült úgy ahogy szokott, de azért ehető volt

Diós-csokis banánkenyér

Boldog karácsonyt kívánunk!

Nyúl frikasszé

Hogy került egy teszkós akciós újságba egy ilyen hagyományos francia recept? Jó lenne tudni. A többi ugyanis a hagyományos karácsonyi ételekkel foglalkozott, úgyis mint halászlé (kockával) meg rántott hekkfilé meg töltött káposzta. Aztán a következő oldalon jön a nyúl frikasszé. Ízlelgessük ezt a szót. Nekem azonnal összefutott a nyál a számban és tudtam, hogy el kell készítenem. Ha mást nem, akkor majd csirkemellből, de szerencsére belefutottam némi nyúl-apróhúsba valamelyik hiperben. 

Érdekes ez a frikasszé dolog. Olyan szép, ropogós francia szó, így írnák eredetileg: Fricasee de lapin. Bár nem emlékszem, hogy gyerekkoromban az asztal körül kergettek volna, ha nem ettem ilyesmit. Nem is tudom, hallottam-e ez korábban. Valami rémlik, de nem találok fogást az emlékeken. 
Ha erre az ételnévre gondolok, mindig egy múlt századi jelenet jut eszembe. Valahol egy nagypolgári lakás ebédlőjében kerülhettek az asztalra ilyen étkek, egy enyhén affektáló, korábban az apácáknál franciát tanuló, majd Párizsból hozatott szakácskönyvekkel a szakácsnőt hetente felingerelő ifjú feleség jóvoltából. A férj meg csak hagyta, hadd szórakozzon a neje, és kötelességtudatból szépen megette a feltálalt tejszínes ételeket, a mindenféle omletteket meg felfújtakat, de közben titokban csülkös pacalokról meg kolbászos rakott káposztákról fantáziált. 

Én viszont oda meg vissza vagyok a régimódi, nyomokban franciás receptekért. Másrészt viszont imádom a tejszínes dolgokat, főleg  ha még egy kis fehérbor meg mustár is belekerül a történetbe, na akkor már előre tudom, hogy zseniális lesz. Az lett. Mármint nekem. Körülbelül ez most a kedvenc ételem, biztos, hogy készül majd még nálam. 

Hozzávalók 3-4 adaghoz: 500 g apró nyúlhús csont nélkül, 1 póréhagyma, 100 g borsó, 200 g csiperke gomba, 2 dl tejszín, 2 evőkanál mustár, 1 kanál vaj, 2 kanál olaj, 2 dl fehérbor, 1 kiskanál szárított tárkony, só, bors. 

Elkészítése: A nyúlhúst, ha nem eleve darabolva vesszük, akkor leszedjük a csontról és felkockázzuk. Nekem szerencsére ezt a melót megspórolta a gyártó, így már falatnyi darabokra vágott húst tudtam használni. 
A pórét és a gombát megpucoltam és felkockáztam előkészítésképpen. 
Mély serpenyőben felforrósítottam a vajat és olajat. Először megforgattam rajta a póréhagymát, aztán hozzáadtam a húst és gombát. Megsóztam, borsoztam. Megpirítottam a húst, de azért még nem kapott túl erős színt. Megszórtam a tárkonnyal is. 
Ráöntöttem a fehérbort, hagytam felforrni, majd levettem közepesre a lángot és fedő alatt főztem úgy jó fél órát. Amikor már nagyon puha lett a hús, levettem a fedőt, hozzákevertem a tejszínt és mustárt. Már nem nagyon kell forralni, csak felforrósítani és tálalni. 

Főztem mellé hosszúszemű rizst is, ami magába szívja a tejszínes mártást. Természetesen szélesmetélt tészta vagy krumplipüré is jó ötlet lenne hozzá. 

Vajas kekszek karácsony előtt

Karácsony előtt rengeteg esemény van a gyerekeknél: sulis, ovis műsor, aztán persze évzáró itt-ott, mondjuk a focin. Mindenhová lehet vinni pár finom falatot, és általában sikerül is összehozni valamit. Alapvetés, hogy gyorsan és egyszerűen készüljön. Az sem baj, ha a gyerekek is részt tudnak venni az elkészítésben és persze könnyen fogyasztható legyen. Ennek leginkább a kekszek felelnek meg - szerintem. 

Ezen a héten ez a két fajta készült. Az alaptészta ugyanaz, egyben gyúrtam össze két adagnyit, majd kétfelé szedtem és belekevertem az ízesítő anyagokat. 

Csokis-kókuszos vajas keksz

Hozzávalók: 100 g vaj, 50 g cukor, 1 tojás, 120 g liszt, 50 g kókuszreszelék, 1 csapott kiskanál sütőpor, 70+30 g durvára tört csoki (a mikulások kiválóan használhatóak erre a célra).

Elkészítése: A puha vajat kikevertem a cukorral. Hozzáadtam a tojást és jól kikevertem ezt is. Végül jól beledolgoztam a szárazanyagokat is.

Puha massza lett belőle. Kis golyókat formáztam, majd ellapítottam. Olyan 3-4 centi átmérőjűek lettek.

Előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt halványra sülnek és jó ropogósak-illatosak lesznek.

Narancsos-mandulás vajas keksz

Hozzávalók: 100 g vaj, 50 g cukor, 1 tojás, 120 g liszt, 50 g szeletelt mandula, 1 csapott kiskanál sütőpor, 50 g kandírozott narancshéj-kocka, 30 g fehér csokoládé.

Elkészítése: A puha vajat kikevertem a cukorral. Hozzáadtam a tojást és jól kikevertem ezt is. Végül jól beledolgoztam a szárazanyagokat is.

Puha massza lett belőle. Kis golyókat formáztam, majd ellapítottam. Olyan 3-4 centi átmérőjűek lettek.

Előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt halványra sülnek.

A kekszeket ki is díszítettem. A kb. 3 dekányi csokit puhára olvasztottam, majd egy kanállal a kihűlt kekszek tetejére csorgattam. Még így puhán rászórtam a mindenféle színes, díszítőcukorkákat. Egy picit bele is nyomon az olvadt csokiba. 

Ha ilyenkor kiteszem mondjuk egy fél órára a teraszra vagy a hűtőbe, akkor a csoki teljesen visszadermed az eredeti állapotába és nem fognak leperegni róla a díszítések. 

Szaloncukor-kóstolás, 2015

Rendkívül érdekes szaloncukor-kóstolást szervezett a Szamos. A számomra elsősorban marcipános édességeiről ismert cukrászda igazán nagyot alkotott szaloncukrokban is és erre ideje volt rácsodálkozni.

10 különböző csokiba mártott finomság sorakozott előttünk, beszámozva, csomagolások nélkül. Mi pedig sorban beleharaptunk a szaloncukrokba, majd elmondtuk mit gondolunk róluk. Trükkös módon más márkák is kerültek a sorba, így nem lehettünk biztosak benne, hogy kinek a csokiját majszoljuk. Ez a titkosság, csomagolás nélküliség biztosította, hogy ne csak a saját termékeket dicsérjük agyba-főbe és húzzuk le a többi gyártó termékeit. Amikor sorban kiderült, hogy melyik sorszám melyik szaloncukrot takarja, valójában elég meglepő volt az eredmény. Igen, voltak olyan gyártók, akiket már illat alapján ezer méterről is fel lehet ismerni (Milka), voltak olyan gyártók, amelyeket egyébként sokat veszek és szeretek is, de most nagy csalódást keltettek bennem (Stühmer), és persze voltak kritikán aluli bevonómasszás borzalmak is (ezek megnevezésétől inkább eltekintenék).

A másik meglepetés nekem az volt, hogy milyen sokrétű lett mostanában a szaloncukor kínálat. Egyszerűen nincs olyan ízlés, amelyikre ne találni mostanában megfelelőt. A gyártók ezer meg egy dologra figyelnek. Kezdve a csomagolás színétől. Van rengeteg hagyományos, gyönyörű papírokba csomagolt szépség, illetve vannak modern színek, pasztelles árnyalatok és rikító pinkek is. Ha tehát csak dekorációs céllal van a fán az édesség, akkor is találsz olyat, amilyet csak szeretnél.

Ha inkább az íz a fontos, akkor meg érdemes inkább egy tálba kitenni a csemegét, nem is feltétlenül a fára. Úgy hallom ezt az utat járják mostanában a legtöbben.

És akkor most vissza a Szamoshoz. Elfogultnak fog hangzani, de egyszerűen imádom az újdonságokat. A régieket is. A marcipánmasszába töltött, néha pici alkohollal is megbolondított gyümölcsös krémes bonbonnak is beillő szaloncukrokat. A meggyes és a szilvás mindent visz ebben a kategóriában.

Az újak közül pedig keressétek a „pralinét”. Ez jelenleg 3 ízben kapható, arról is megismerszik, hogy a csomagolópapírok is gyönyörű pasztallesek: narancsos, zöldes és halvány sárga. Hmmm. Ez már önmagában bontogatásra és kóstolgatásra sarkall. A három ízkombináció: karamell vaníliás fehércsoki köntösben, mézes-narancsos fehércsokoládé-krém étcsokokoládé köntösben és sós mandulás krém tejcsokiban.

Ezek közül a karamella az, ami hozza a szokásost, jó édes, igazi gyerekeknek való íz. A fehércsoki csak rátesz még egy lapáttal.

A sós mandulás nagy meglepetés. Tényleg sós, de csak pont jó mértékben. Amolyan abbahagyhatatlan mértékben. Mert ugye az ember ízlelőbimbói picit összezavarodnak és újra és újra meg kell kóstolni, hogy akkor most tényleg azt éreztem-e, amit az agyam mond.

A narancsos meg egyszerűen tökéletes. Huhh, hát mesés, ha szereted a narancsos ízt és az étcsokoládé enyhe fanyarságát. Ebből még kell majd vennem egy adaggal :)

A tölteléke egyébként mindhárom szaloncukornak rendkívül krémes, lágy, puha. Tejszínes-kényeztető érzetet kelt.

A másik, általam nem várt újdonság, a csak alulról mártott zselés szaloncukor. Kétféle ízben kóstoltuk: málna és narancs. Nos, rendkívül tömény, nagyon édes, de ugyanakkor a málna és a narancs íze is nagyon erős, nem a megszokott gumicukros aromát érezni. Kiderült, hogy a málnásat például valódi málnavelőből készítik, tehát ezért az az utánozhatatlan málnaszörp érzet. A narancsosba is jutott bőven az aromás narancshéjból, itt-ott még a mini darabkák is látszanak. Azt hiszem ez a két fajta főleg édessége és jellege miatt a gyerekek nagy kedvence lehet, jól helyettesíti a szokásos, mindössze aromákból tákolt zselés cuccokat. Mondjuk szerintem finomabb lenne, ha a csoki mindenhol körülvenné a zselét, de mint megtudtam egyelőre ezt a technológia nem teszi lehetővé.

Még egy tanács, ha szaloncukor vásárlásra adnátok a fejeteket. A helyetekben és sürgősen elmennék egy Szamos cukrászdába. Tudjátok, van belőlük egy csomó bevásárlóközpontban. Itt aztán minden ízből ki van téve és egy-egy darabot is tudtok vásárolni, súly után fizetve. Nem kell megvenni egy egész dobozzal, aztán csalódottan üldögélni 24-én, hogy a választott íz senkinek nem csúszik a családban. Így bátran lehet kóstolgatni, kiválasztani az abszolút győztest és abból betárazni, jó alaposan. Na jó, lehet, hogy 24-én meg 25-én még senki sem fog szaloncukrot enni, de pár nap múlva, amikor a sütik már nem csúsznak, de kellene valami édes… És persze készülődés közben is el lehet csenni pár szemet. A fa hátuljára úgysem kell olyan sok dísz, ugye?

Karácsonyi készülődés az Auguszt cukrászdában

Van Budán egy majd 150 éves ékszerdobozka. Úgy hívják, hogy Auguszt cukrászda. Mindig is szerettem itt ücsörögni, elbújni a világ elől, a közeli bevásárlóközpont forgatagából kiszabadulva egy régimódi, kakaózós-kuglófozós világba menekülni.
Tegnap délután egy órára még jobban be tudtam kukucskálni a rejtett, titkos ajtók mögé is. Fantasztikus érzés egy amúgy bezárt cukrászdába besétálni, ahol a tulajdonos meséli családja kalandos és sokszor megrázó történetét, megmutatja, hogyan lehet pillanatok alatt beigli-tésztát nyújtani. Sőt a "góré" feliratú, egyébként senki által nem érinthető eszközt is egészen közelről megcsodálhattuk.

Édes-bús, fura érzés tudni, hogy szinte ugyanezeket a süteményeket készítették már a múlt század fordulóján is. Lehet, hogy akkoriban még kifli alakú volt a beigli, de ugyanúgy mák és dió volt a töltelék. Ahogyan most is pont így tökéletes.
A hófehér habkarika sem sokat változott az évtizedek során, ugyanúgy a "retro" meg a "vintage" hangulat része ma is.
A mandulatüskékkel ékesített, belül pedig narancslekvárral rétegezett csokis sütemény is ismerős valahonnan a gyerekkoromból, és persze a sok mézeskalács, marcipán figura, szaloncukor.
A legnagyobb kedvencem pedig a franciák kedvenc karácsonyi süteménye, a fatörzs, amit Nagymamám majd Apu is évről évre újra alkotott, bár nálunk nem kerültek rá ilyen csinosan megfestett csokilevelek és marcipángombák.

És hogy miért szomorú egy picit a mosolyom, ahogy ezeket a csodákat kóstolgatom? Elkerülhetetlen végiggondolni, hogy voltak olyan korok, amikor egy cukrász - az öröm szállítója is ellensége volt a társadalomnak. A II. világháborúban az egyik cukrászda a földdel vált egyenlővé. A másikat pár évvel később államosították, a családot pedig kitelepítették. Ahogy megtudtam főként a "női makacsságnak" köszönhetően mégis visszatértek és újra indultak a nulláról, pusztán a tudásra alapozva.
Most pedig a leszármazottak már a 150-es évfordulóra készülődnek lassan. Remélem kikerül még egy-két olyan emblematikus darab ebből a pici cukrászdából, mint a megunhatatlan E80 torta...

December, karácsony meg én

Utálhatnám, sőt gyűlölhetném a karácsonyt. Én mégis imádom. Minden novemberben beszerzek pár újabb díszt, az idén például rókás-mókás alátéteket a reggelihez meg mikulásos szalvétát. Ilyenkor már karácsonyi zenéket hallgatok, amíg csak meg nem unom. Imádom az éjféli misén a Mennyből az angyalt és a Csendes éjt. A gyerekek izgatottságát, amivel a sajátom vetekszik. A mézeskalács sütő maratont. Ezt esetleg ismétlésekkel.
És legjobban a nyugis családi napokat szeretem. Ilyenkor tényleg napokig úgy van, hogy semmi dolgunk csak ide-oda menni, enni és pihenni. Saját kis szokásainkat, szertartásainkat, amik az évek alatt épültek fel és jó felidézni, előszedni őket.

Pedig. Volt két karácsony...

A Love Actually filmet néztük és le volt halkítva a telefonom a moziban. Nem is nagyon tudom azóta megnézni ezt a filmet, pedig mindenki gondoskodik róla, hogy minden évben elém kerüljön.

Csak hazafelé vettem észre, hogy hívott. Hogy rákja van és másnap már műtik is. És valószínűleg nem lesz otthon szenteste. Aztán valahogy hazaengedték a kórházból és mi harcra készen vártuk az új évet.
Harcolt, amíg tudott, de két évvel később meghalt. Anya temetése december 5-én volt. Már tíz éve. Dermedt december volt az, dermedt karácsonnyal. Fogalmam sincs honnan volt akkoriban bármihez erő. Például Apu lelkiereje, hogy sötétkék díszeket szerezzen...

Szóval, azt hiszem nyugodtan gyűlölhetném a karácsonyt.

De miért tenném? Annyi csoda fér bele még az életbe. És annyi fantasztikus régi karácsony emléke él most is bennem. Furcsa, de ajándékoké nem nagyon, de a fenyő illata. A mézes pálinka. A zserbó meg a keksztekercs. A halászlé. Az ezer éves mókusdísz, erősen kikopva. Meg a csillagszóró, amit még mindig nem merek meggyújtani!

Mert a karácsony az, amivé mi tesszük. Én szeretek együtt lenni azokkal az emberekkel, akikkel eltölthetem, így nekem jó. Én szeretem a tárgyakba rejtett és az általuk felidézhető emlékeket, így nekem jó. 

Napi mosoly

Tegnap olyan jó kis hagyományos egytál étellel kényeztettem magam a piacnak hála. Először azon döbbentem le, hogy mennyire olcsó a savanyú káposzta a déli gyümölcsökhöz képest és mennyire kevés a hipe körülötte.

Aztán szépen egy tepsi aljába terítettem egy réteget, mármint a savanyú káposztából. A tetejére karikáztam egy hagymát, az egészet megkentem tejföllel. Aláöntöttem egy kis vizet. Felvágtam pár krumplit is, olyan hosszúkás darabokra. Az is ment mellé és a tetejére egy kisebb, megszurkált sütőkolbász.

Ezt az egészet kb. 45 percig sütöttem a forró sütőben. Először fólia alatt, aztán kicsit rápiítottam a végén.

Huhh, olyan jó, téliesen nehéz végeredmény lett. Imádtam. Főleg a kolbászzsírral összekeveredett tejfölös részt, de a többi se volt rossz :)smile hangulatjel

Napi mosoly

Életjel.

Elborít a munka, úgyhogy ilyeneket eszek. Ma spagetti, parmezán, rákocskák és szerecsendió

Napi mosoly

A novemberi tavasz örömére rollereztem, aztán benyomtam egy vega, vagyis grillezett sajtos burgert

Itt: Big Daddy Burger 

Napi mosoly

Ez a leges-leges-legkedvencebb ételem, ilyenkor, novemberben. 

Van benne: vöröslencse, répa, hagyma, currypor. Puhára főzve. Végül kókusztejjel és paradicsompürével krémesítve és sűrítve. 

Napi mosoly

Hogy én ezt mennyire imádtam gyerekkoromban! És még mindig teljesen változatlanul kapható! (Szerbiában)

Napi mosoly

Amikor gyorsan beugrasz a Retro kifőzdébe és pont van még 3 adag halászlé. Pontyszelettel, belsőséggel. Kenyérrel tunkolva...

Tabasco-t kóstoltam

Nagyon izgalmas estén vagyok túl: Tabasco-t kóstoltam. Én, aki egyébként nincs túlzottan oda a csípősért. Sohasem hittem volna, hogy a csípős paprika is lehet ilyen izgalmas. Például a pizzaszószba keverve, rántott csirkemell előzetes pácolásához vagy a jó öreg Bloddy Mary alapanyagaként. Végül még a tiramisuba is került pár csepp, csak az izgalom fokozása érdekében :)

Sült gesztenye

Mindenszentek és halottak napja környékén a szabadkai temetők bejáratánál nagy üstök füstölnek. Bennük rengeteg gesztenye sül. Itt nem 5 darabra megy a játék, hanem fél litert vagy egy egész litert tudsz venni.

Gyerekkorom óta ez a legjobb dolog a novemberben. Egy marék kormos finomság, még forrón a papírtasakból kapkodva, és senki sem bánja, hogy feketék lesznek az ujjaim, mire hazaérünk. 

Piacon jártam

Mi a legbiztosabb jele, hogy élek, sőt piacon is voltam? Hogy ilyenek készülnek a konyhámban. A Fehérvári úti Vásárcsarnokban van egy zöldséges, az emeleti részen, aki csupa ilyen csudaszínű zöldséget termeszt: sárga céklát és lila krumplit meg karfiolt. És van nála édesburgonya meg édeskömény, sőt gyömbér meg még ezer különlegesség. Szóval jól felpakoltam nála :)

Fehértől a sötétig: fokhagyma, póréhagyma, sárga cékla, sárgarépa, cékla, lila répa.

Ezt így ment a sütőbe. Rálocsoltam 2 evőkanál balzsamecetet, sóztam, borsoztam is. Alá került egy fél deci fehérbor, a tetejére pedig egy kisebb darab felkarkikázott sütni való kolbász. Mire a fólia alatt úgy 3/4 óra megsült, már nem volt ilyen szép színe, mert a cékla mindent összefogott, viszont isteni finom lett a végeredmény. Este pedig hidegen a maradékot amolyan salátaként ettem meg.

Sütőtökös zabkása, a tökéletes reggeli

Már meséltem róla, hogy milyen varázslatos világba vezetett el az 5 elemes konyha tanfolyam, ahol a kínai étkezési rendszerről tanultam Farkas Vikitől. Időről-időre újra eszembe jutnak a finomságok, amiket nála kóstoltam és mindig megállapítom, hogy mennyire egyszerű egészséges ételeket enni.

Most végre online is elérhető az 5 elem harmóniájára épülő étkezésről szóló tanfolyam, mindenképpen ajánlom, ha egy kicsit tudatosabban, jobban szeretnétek étkezni.

Ez a sütőtökkel dúsított zabkása maga a tökéletes őszi reggeli, dús, édes, ropogós a diótól. Imádom! Rengeteget befaltunk belőle. :) Kicsit másként csinálom, mint az eredeti, azt is érdemes megnézni itt.

4 személyes adaghoz: 1 nagy bögre zabpehely, vízben puhára főzve, 0,5 dl tej, 2-3 nagyobb sütőtök szelet megsütve, 1 kiskanál mézeskalács-fűszerkeverék (fahéj, szegfűszeg, gyömbér), maréknyi pirított dió, méz.

Így készült: A zabpelyhet annyi vízben puhára főztem, amennyi ellepi. (Ha nagyon lusta vagyok, akkor a mikróban 3 perc alatt). Jó sűrű lesz, egy kis tejjel lazítom.
A sütőtököt kiszedem a héjából, villával összetöröm, rászórom a fűszert, és hozzádolgozom a zabpehelyhez.
A diót száraz szerpenyőben megpirítom. Durávra vagdosom és a zabkása tetejére szórom.
Végül mindenki annyi mézet csorgat a tetejére, hogy pont az ízlésének megfelelően legyen édes.