Rendkívül érdekes szaloncukor-kóstolást szervezett a Szamos.
A számomra elsősorban marcipános édességeiről ismert cukrászda igazán nagyot
alkotott szaloncukrokban is és erre ideje volt rácsodálkozni.
10 különböző csokiba mártott finomság sorakozott előttünk,
beszámozva, csomagolások nélkül. Mi pedig sorban beleharaptunk a
szaloncukrokba, majd elmondtuk mit gondolunk róluk. Trükkös módon más márkák is
kerültek a sorba, így nem lehettünk biztosak benne, hogy kinek a csokiját
majszoljuk. Ez a titkosság, csomagolás nélküliség biztosította, hogy ne csak a
saját termékeket dicsérjük agyba-főbe és húzzuk le a többi gyártó termékeit.
Amikor sorban kiderült, hogy melyik sorszám melyik szaloncukrot takarja,
valójában elég meglepő volt az eredmény. Igen, voltak olyan gyártók, akiket már
illat alapján ezer méterről is fel lehet ismerni (Milka), voltak olyan gyártók,
amelyeket egyébként sokat veszek és szeretek is, de most nagy csalódást
keltettek bennem (Stühmer), és persze voltak kritikán aluli bevonómasszás borzalmak
is (ezek megnevezésétől inkább eltekintenék).
A másik meglepetés nekem az volt, hogy milyen sokrétű lett
mostanában a szaloncukor kínálat. Egyszerűen nincs olyan ízlés, amelyikre ne
találni mostanában megfelelőt. A gyártók ezer meg egy dologra figyelnek. Kezdve
a csomagolás színétől. Van rengeteg hagyományos, gyönyörű papírokba csomagolt
szépség, illetve vannak modern színek, pasztelles árnyalatok és rikító pinkek
is. Ha tehát csak dekorációs céllal van a fán az édesség, akkor is találsz
olyat, amilyet csak szeretnél.
Ha inkább az íz a fontos, akkor meg érdemes inkább egy tálba
kitenni a csemegét, nem is feltétlenül a fára. Úgy hallom ezt az utat járják
mostanában a legtöbben.
És akkor most vissza a Szamoshoz. Elfogultnak fog hangzani,
de egyszerűen imádom az újdonságokat. A régieket is. A marcipánmasszába
töltött, néha pici alkohollal is megbolondított gyümölcsös krémes bonbonnak is
beillő szaloncukrokat. A meggyes és a szilvás mindent visz ebben a
kategóriában.
Az újak közül pedig keressétek a „pralinét”. Ez jelenleg 3
ízben kapható, arról is megismerszik, hogy a csomagolópapírok is gyönyörű
pasztallesek: narancsos, zöldes és halvány sárga. Hmmm. Ez már önmagában
bontogatásra és kóstolgatásra sarkall. A három ízkombináció: karamell vaníliás fehércsoki
köntösben, mézes-narancsos fehércsokoládé-krém étcsokokoládé köntösben és sós
mandulás krém tejcsokiban.
Ezek közül a karamella az, ami hozza a szokásost, jó édes,
igazi gyerekeknek való íz. A fehércsoki csak rátesz még egy lapáttal.
A sós mandulás nagy meglepetés. Tényleg sós, de csak pont jó
mértékben. Amolyan abbahagyhatatlan mértékben. Mert ugye az ember ízlelőbimbói
picit összezavarodnak és újra és újra meg kell kóstolni, hogy akkor most
tényleg azt éreztem-e, amit az agyam mond.
A narancsos meg egyszerűen tökéletes. Huhh, hát mesés, ha
szereted a narancsos ízt és az étcsokoládé enyhe fanyarságát. Ebből még kell
majd vennem egy adaggal :)
A tölteléke egyébként mindhárom szaloncukornak rendkívül
krémes, lágy, puha. Tejszínes-kényeztető érzetet kelt.
A másik, általam nem várt újdonság, a csak alulról mártott
zselés szaloncukor. Kétféle ízben kóstoltuk: málna és narancs. Nos, rendkívül
tömény, nagyon édes, de ugyanakkor a málna és a narancs íze is nagyon erős, nem
a megszokott gumicukros aromát érezni. Kiderült, hogy a málnásat például valódi
málnavelőből készítik, tehát ezért az az utánozhatatlan málnaszörp érzet. A
narancsosba is jutott bőven az aromás narancshéjból, itt-ott még a mini
darabkák is látszanak. Azt hiszem ez a két fajta főleg édessége és jellege
miatt a gyerekek nagy kedvence lehet, jól helyettesíti a szokásos, mindössze
aromákból tákolt zselés cuccokat. Mondjuk szerintem finomabb lenne, ha a csoki
mindenhol körülvenné a zselét, de mint megtudtam egyelőre ezt a technológia nem
teszi lehetővé.
Még egy tanács, ha szaloncukor vásárlásra adnátok a
fejeteket. A helyetekben és sürgősen elmennék egy Szamos cukrászdába. Tudjátok,
van belőlük egy csomó bevásárlóközpontban. Itt aztán minden ízből ki van téve
és egy-egy darabot is tudtok vásárolni, súly után fizetve. Nem kell megvenni
egy egész dobozzal, aztán csalódottan üldögélni 24-én, hogy a választott íz
senkinek nem csúszik a családban. Így bátran lehet kóstolgatni, kiválasztani az
abszolút győztest és abból betárazni, jó alaposan. Na jó, lehet, hogy 24-én meg
25-én még senki sem fog szaloncukrot enni, de pár nap múlva, amikor a sütik már
nem csúsznak, de kellene valami édes… És persze készülődés közben is el lehet
csenni pár szemet. A fa hátuljára úgysem kell olyan sok dísz, ugye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése