Nyári céklasaláta kecsegomolyával és dióval

Na, azt hiszem sikerült a címben le is írni az egész receptet. Maradhatunk ennyiben, vagy azért ragozzam?

Megfőztem 5 kisebb, hosszúkás friss céklát nagyon kevés vízben. Előzőleg meghámoztam és felkockáztam olyan 1 centis kockákra.
Amikor már könnyen beleszaladt a villa, hagytam kihűlni és le is szűrtem.
Ráfacsartam 1 citrom levét és megsóztam. Pár csepp dióolajat is locsoltam rá. Illetve egészen kevés szerecsendiót is reszeltem hozzá.

Durvára vágott diót szórtam rá, amit ha nagyon izgalmasat akarok, egy kicsit meg is pirítok előtte.

A kecskegomolya is érdemel pár szót. A Fehérvári úti piacról van, a Fuchs-féle standról. Ennek a tejes pultnak már legalább 10 éve hűséges vásárlója vagyok. Amit minden alkalommal veszek, az a folyékony tejföl, de nagyon jó a juhtúró és a sima krémes, zsíros túrójuk is.
Mint most kiderült, a gomolyájuk is verhetetlen kategóriába tartozik, szóval ebből is került a salátámra úgy 10 deka.

A fenti mennyiség kb. 2 személynek egy nagyon könnyű vacsora. Kiegészülhet még valami diós, magos, sűrű kenyérkével is.

Sárgadinnyés lassi

Jó, jó kicsit nagyképű ez a lassi elnevezés, de az indiai éttermekben egyszerűen imádjuk a mango lassit. Szinte mindenhol kivétel nélkül nagyon jól csinálják.

Ez a változat valószínűleg sehol sem állná meg a helyét Indiában, nagyon saját kombináció lett, de cserébe tökéletes étel-ital minden egyben a melegben.

Került bele úgy fél liternyi mennyiséghez: 1 kisebb sárgadinnye fele, 2 szem őszibarack, 2 dl krémes joghurt. Ha még izgalmasabbat szeretnék, akkor teszek bele mindössze pár csepp rózsavizet és egy csipetnyi fahéjat is.

A megpucolt gyümölcsöket jó alaposan összeturmixolom a joghurttal. Lehetőség szerint már minden eleve jó hideg legyen és érdemes max 1 órán belül meginni, hogy ne váljanak szét az alkotó részek.

Sajtok a Balaton mellől

Egyre nagyobb meglepetéseket tartogat ez a bizonyos CBA, régi néven Fék ABC Balatonakaliban. Talán nem véletlen, hogy folyton tele van vásárlókkal.
Ami igazán nagy örömmel töltött el, az a sajtpult. Alaposan végigkóstoltuk a kínálatot és nagyon örültünk, hogy milyen fok fajtát szereztek be a környékbeli termelőktől.

Két kedvencem az Óbudavári Kecsesajt, ami egy friss, könnyed, nem túl kecskeízű sajt.

A másik, amiből képes voltam 10 dekát egy ültő helyembe bevágni, az a Vászolyi manufaktúra csemegesajtja. Nagyon izgalmas fűszerezést kapott, ha jól értem lóhere van benne. Minden esetre isteni!

Kép nem készült, mert túl gyorsan elfogyott és már nem emlékszem pontosan ki gyártotta, de a durvára őrölt borsba forgatott friss, krémes sajt is tökéletes volt a maga kategóriájában.

Érdemes kóstolgatni!

Szintúgy a házi vajba is érdemes beruházni, viszont a juhtúró valami miatt nem lett a szívem csücske.

Matróz, Balatonfüred

SAJNOS EZ A HELY AZÓTA BEZÁRT.

Balatonfüreden sétálgatva az esi helyet néztük ki magunknak. Egymás mellett sorakoznak már az új meg a felújított helyek, a blogok és a magazinok is a megújuló Balatont zengik és ennek mi nagyon-nagyon örülünk, hiszen úgy 10 éve vadásszuk korgó gyomorral az új kedvenceket.

A Matróz seafood-ot ígért, hát betértünk szombat este. Hely már nem volt túl sok, csak a kicsi lejtős részen elhelyezett sörpados asztaloknál, de sebaj.

Minden tengeri herkentyű és hal is elfogyott szombat estére, de steak még maradt. Végül is, borozgatáshoz az is jó lesz, fel már nem kelünk innen.

Kezdésnek megkóstoltuk a padlizsánkrémet meg sonkát. Mind a kettő erős kezdés, mondhatni mesés. A padlizsánkrém szuper krémes és erősen fokhagymás, de nekem ez nagyon tetszik.

A borlapot sem sikerült még újat nyomtatni a tavalyi helyett, így a pincérre támaszkodunk. Megengedőek vagyunk, mert jókat ajánl.

A többiek egytől egyig a bélszínre szavaznak, ki salátával, ki cukkinis lecsóval, ki grill zöldségekkel. Szép darab húsok, éppen csak megmutatva a hőnek, szóval kellően véresen és kellemes zöldséges kísérőkkel. Azért érződik, hogy ki a főszereplő.

Én kilógok a sorból a marha oldalasos szendvicsemmel, ami egy hatalmas baguette, jó mustáros, potyog ki belőle a saláta és a húst sem sajnálták. Felét sikerül eltüntetnem, mielőtt kipukkadok. Azért a húst kieszegettem belőle, nem lett volna szívem ott hagyni.

És persze azt sem bírjuk ki, hogy ne együnk valami édeset a végére. Az édesből végül savanyú lesz: 21. századi citromtorta. Ez egy elemei bontott citromos édességet takar. Van morzsa meg egy citromos lé, aminek funkciója számomra nem teljesen tisztázott. És a citromkrém, amit önmagában, nagykanállal, minden nap ennék. Tökéletes.

Aztán persze nem árt egy jó nagyon sétálgatni még a füredi sétányon, valahogy nem árt ledolgozni ezt a sok finomságot.

Jó hely ez, még jövünk vissza. Gyerekkel is lehet nyugodtan, semmi flancolást nem véltünk felfedezni. Jó ez a fesztelenség, ha ilyen minőséggel párosul és legközelebb remélem a tintahalról sem késünk le.
 

Napi mosoly

Nincsenek a gyerekek, cincognak a macskák :)

 

Napi mosoly

Nem Horvátország csak a Budaörsi Halpiac, de isteni finom minden. #nyaraljotthon

 

Cukkinis és babos lecsóféleség

Hát, mondjuk nincs pofám ezt így lecsónak kikiáltani, de viszont nagyon jó lett a végeredmény. Talán a kedvenc török gyorséttermem egytálételeihez tudnám leginkább hasonlítani. Ha másban nem, hogy ott is minden, de tényleg minden tetejére rászórnak egy marék petrezselyem levelet.

A lényege talán az, hogy nem főztem, hanem pirítottam a zöldségeket és hát adtam a fűszerezésnek is, rendesen.

Hozzávalók 2 adaghoz: 1 kisebb cukkini, 1 vöröshagyma, 1 fokhagyma, 1 piros és 1 zöld paprika, 1 nagyon nagy paradicsom, 1 babkonzerv, 1 csokor petrezselyem zöldje, 2 csipet oregánó, 1 csipet fahéj, kevéske fetasajt, 1 kanál olaj, só, bors.

Így készítettem:
Fontos, hogy minden előre össze legyen vagdosva, mert menet közben könnyen leég az egyik alapanyag, amíg a másikkal vagyok elfoglalva.
A hagymát, fokhagymát, cukkinit, paprikákat kis kockákra vágtam. A paradicsomot forró vízbe mártottam és a héját lehúztam. Nagyobb cikkekre vágtam.  

Mély serpenyőben felhevítettem az olajat (én finomított szőlőmag olajat használtam) és először a hagymát futtattam át rajta. Megsóztam.
Hozzáadtam a fokhagymát és a paprikát. Kevergettem és pirítottam. Ha nagyon meg akarna égni, akkor mindig löttyintek alá 1-2 evőkanálnyi (tehát nagyon pici) vizet és azt elfőzöm. Kb. 5 perc múlva beleszórtam a cukkinit is és a paradicsomot. A paradicsom szétfől és ad egy pici levet, szószosabbá teszi az ételt, de nem fog úszni, nem lehet tunkolni.
Ekkor adom hozzá a fűszereket és ha kell még sózom is.  
A legvégén az átöblített babot is hozzáadom és összemelegítem.

Tálaláskor rászórom a petrezselyem zöldjét és az elmorzsolt fetát. Nekem ez így pont elég, nem hiányzik hozzá semmi más, de ti természetesen ehettek hozzá akár rizst, bulgurt vagy lepénykenyeret is.

Nos, nevezhetem lecsónak vagy inkább ne?

 

Napi mosoly

Az élet szép: különösen Balatonfüreden egy szelet gesztenyés szelet mellett a Karolina kávéházban. :)

 

Napi mosoly

10 percig főtt csöves kukorica sóval. Ennyi.

Napi mosoly

Bátran kijelenthetem, hogy a sült hús szaftját kenyérrel kitunkolni, úgy nagyjából a legjobb dolog a világon.

Kókusztejes és földimogyorós csirke zöldbabbal



Hú, ez annyira egyszerű volt, hogy őrület. Imádom az ilyen kajákat! Talán már kiderült nektek is. Egy cseppet sem autentikus, semelyik konyhához nem igazodó, mégis nagyon jól összeillő ízek jönnek így össze.

Hozzávalók 2 személyre: 300-400 g zöldbab, 1 nagyobb csirkemell filé, 3 evőkanál szójaszósz, 1 evőkanál kukoricakeményítő, 2 evőkanál földimogyoró, 2 evőkanál olaj, 1 kis doboz (1 dl) kókusztej, pici só. Plusz két adag puhára főzött illatos jázmin rizs.

Elkészítése: A megtisztított, 3-5 centis darabokra vágott zöldbabot külön megpároltam egy kevés sós vízben.

A csirkemellet nagyon vékony szeletekre, majd falatnyi darabokra vágtam. Picit megsóztam és beleforgattam a kukoricakeményítőbe. Összekevertem a szójaszószt, a földimogyoróvajat. Ezt ráöntöttem a húsra és kb. fél órát pácoltam.

Mély serpenyőben olajat forrósítottam, a húst elkezdtem pirítani. Amikor kapott egy kellemesen barnás színt, de nem égett oda, aláöntöttem egy fél deci vizet. Ebben főztem tovább fedő alatt úgy 15 percig. A legtöbb szakácskönyv ezt a lépést nem tartja szükségesnek, de én szeretem, ha a hús tényleg nagyon-nagyon puha és így érem el.
Amikor a villa már úgy futott bele húsba, hogy szinte elolvad, akkor levettem a fedőt, hozzáöntöttem a kókusztejet és még egyszer összerottyogtattam.

A tányérra került egy kevés illatos jázminrizs, a párolt zöldbab és a kókusztejes-földimogyorós csirke. Elég jó kis kombináció.

BBQ kaland Etyeken

Aki csak egyszer is látta a Nyárspolgár blogot vagy FB oldalt, és persze szeret húst enni, az valószínűleg álmatlan óráiban arra vágyik, hogy meg is kóstolja ezeket a szép darabokat. Az az egyik durva tény, hogy Máriuszt a kétezres évek elejéről ismerem, de eddig még soha nem ettem a főztjéből. Amikor megtudtam, hogy most éppen Etyeken lehet kóstolni az általa elkészített húsdarabokat, az egész családot felpakoltam és elrángattam magammal.

A blogot nézve és olvasgatva engem inkább elrémít és bizonytalanná tesz ez a mérhetetlen profizmus, részletekre való hihetetlen mértékű odafigyelés, amivel ő foglalkozik a dolgokkal. Egyszerűen eszembe se jut nekilátni, próbálkozni. Inkább maradok a jól bevált, balkáni stílusú grillezésnél (értsd: csevap). De mivel erősen húsevőnek tartom magam - bár mostanában egyre kevésbé igénylem - muszáj volt végre megkóstolnom, hogy mit tudnak ezek a nagyon sokáig készítgetett, dédelgetett darabkák.
Etyeken, a ChefParade ottani telephelyén kapott helyet a pop-up jelleggel a BBQ és Bor névre keresztelt esemény. Még egyszer lesz júliusban, 4-én. ez az utolsó nyári alkalom, legközelebb szeptemberben lesz BBQ-sütés Etyeken. A várható melegre való tekintettel az esemény rendhagyó módon 16:00-19:30 között kerül megrendezésre.

Na jó, de mégis mit lehet itt enni, ha már kikocsikázik vagy kibuszozik az ember?

 

Főleg húst hússal. De olyat, hogy arra nem nagyon vannak megfelelő kifejezések a magyar nyelvben. Olyan szintre lépnek ezek az ételek, amit otthoni körülmények között szerintem nem lehet előállítani, kivéve ha valaki nekilát és módszeresen beszerezi a hozzá szükséges felszereléseket és persze húsokat.
Szóval ott vannak ezek a szép szeletek, körös-körül a komoly fűszerréteggel. Picit csípős, de inkább csak nagyon-nagyon erősen fűszeres. Imádtam, ahogy többek között a római kömény néha kikandikált. Van kétféle szósz is, egy édeskés mustáros meg egy fűszeresebb, paprikás dolog, amit egyszerűen vétek kihagyni. Ebbe tunkolni a puha falatkákat, tiszta élvezet.
Volt saláta is: coleslaw meg kovászos uborka. Ezek meg a sült zöldségek csak azért kellenek, hogy az ember ne magába tömje csak úgy a húst. De egyébként simán e nélkül is el lehet lenni, szerintem.

Egyéként borfelhozatal is van, a szomszédos Etyeki Kúria italai kóstolhatók, de mi most csak egy fröccs erejéig neveztünk.

Szerencsére a komolyabb húsok mellé került csirkecomb is. Ez volt az egyetlen, amiért újra sorba kellett állnunk, annyira ízlett a gyerekeknek. Itt ugye a bőr felveszi a pácot, fűszereket és a hús csak finoman, már-már édeskésen lesz zamatos tőle. Mondom, hogy kétszer álltunk miatta sorba és a kiskorú a továbbiakban tőlem is ilyen csirkecombokat követel :)

A csokikrémre, mint desszertre már nem igazán vesztegettünk gondolatot, így is dobozkákat kellett kuncsorognunk, hogy hazahozzuk a maradékot. És milyen jól tettük! Még másnap reggel, hűtő-hidegen is zseniálisan finomak maradtak a húsok és igazi bűnös napkezdésnek bizonyult a konyhában állva falni fel az utolsó morzsáig.

Napi mosoly

Hogy mit meg nem tesz a gyerekéért az ember című fejezetünket olvashatjátok.
Most került elő ez az áprilisi képem, amit a gyereknek készítettem, mert a suliba kellett érdekesen tálalt egészséges ételeket vinni.

Az alap paprika, ebbe szúrkáltam répa és uborka tüskéket. A szeme pedig szegfűszeg.
Aztán következő héten meg az Allée-ba mentünk almás flashmobot csinálni :)

#szuperanyuvagyokvagymiaszösz

 

Két éves a JonoYogo

Ma egy szuper hangulatú kóstoló keretében megkóstolhattam a joghurtos fagyi két éves szülinapjára kreált új ízeket. Engem mindhárom levett a lábamról. A Pina colada, bár alkoholmentes, mégis hozza azt a jellegzetes kókuszos-ananászos ízt. A licsi is elég jellegzetes, kellemes.
A nagy meglepetést az uborka okozta! Bizony. Uborka ízű fagyi. Mivel a JonoYogo eleve elég savanykás, ezért nem tartottam teljesen elvetemült ötletnek. És valóban működik. Nincs nagyon durva íze, de mondjuk az uborka magában is elég szelíd. Limonádéba már eddig is tettem egyszer-kétszer.

Azt is megtudtam ma, hogy ezek a fagyik tényleg joghurtból készülnek és nem porból. Igazán jó tudni, mert így a zsírtartalma is sokkal alacsonyabb, mint a tejszínes változatoké. Mondjuk az ember lánya úgyse bírja ki, hogy ne pakolja tele mindenféle izgalmas cuccal a kelyhét. Szerencsére vannak friss gyümölcsök is a legalább 40 féle-fajta csokiszórás és macaron és trüffelgolyó és csokiöntet és tejberizs és gumicukor mellett. Ne feledjük még az egyik nagy kedvencemet a kandírozott narancshéjat csokiba mártva!

A hétvégén érdemes útba ejteni a négy bevásárlóközpontot, ahol vannak: Allée, WestEnd, Mammut, Árkád. Ezeken a napokon 20% kedvezménnyel kóstolhattok a 12 ízből.

La Delizia változatlanul mesés!

Egyszer már jártam a La Delizia nevű parányi kis paradicsomban. Tényleg mesés egy hely, rózsaszín falakkal, fehér székekkel és ámulatba ejtő édességekkel.

Ezúttal egy citromos különlegességre esett a választásom. Volt a pohárban citromkrém, fehér csoki krém, karamellizált alma, ropogós kekszmorzsa. Ez így mind tökéletes összhangba olvadva, savanykásan, ahogy kell!

Még szerencse, hogy a Jókai utca nincs közel hozzánk. A citromos pohárkrém leírására nem találom a megfelelő jelzőket. Maradjunk annyiban hogy JÓ!

Hazafelé hoztam egy kis ropogós mogyorós linzert, amit csokikrémmel töltöttek meg. Ez is tökéletesre sikeredett.


 

Kitchenbox tesztelés

Nagyon-nagyon szeretek főzni. Enni még jobban. De a bevásárlás nem annyira esik jól minden esetben. Imádok a piacon bóklászni, de két nyűgös kiskorúval súlyosbítva ez nem mindig romantikus útleírásokba illő élmény. Sőt. Ráadásul, amerre mozgok a legritkább esetben jönnek velem szembe mindenféle egzotikus fűszerek, úgyis mint friss korriander teljesen ismeretlen a sarki közértben.
A bevásárlásmentes főzés lehetőségét kínálja a Kitchenbox. A honlapon kiválasztod, hogy mit szeretnél főzni, ők pedig kiporciózva házhoz szállítják neked az összes szükséges hozzávalót.

Miért jó ez?
Egyértelműen a legnagyobb előny, hogy nem kell bevásárolni menni.
Nem kell egzotikus hozzávalókat vadászni.
Mivel én például nem nagyon szeretek méricskélni, csak úgy érzésre adagolom a hozzávalókat, néha elszalad a ló a fűszerezésnél. Itt viszont ki vannak mérve grammra a recepthez illő cuccok.
Ha egy picit is bizonytalan az ember lánya egy-egy új receptnél, izgalmasabb, például távol-keleti ízeknél, nagyon jó ha fogják a kezét és elronthatatlanná teszik a főzést.
Szinte biztos, hogy nem lesz kidobandó étel. Az adagok kifejezetten bőségesek, de nem fogunk kidobni fél cukkínit, hiszen eleve csak felet kapunk.

Miért nem jó ez?
A kiporciózás miatt iszonyatos mennyiségű csomagolóanyaggal dolgoznak. Ezt a cég is tudja és van lehetőség rá, hogy a zacskókat és dobozokat a következő rendeléskor a futár elviszi. Ezeket szelektív hulladékgyűjtésben újrahasznosítják. 
Nem lehet szabadon "alkotni", de néha ez talán nem is akkora baj.
Minimum két adagot kell rendelni mindenből, tehát egyedülállóknak két napra van ebéd vagy vacsora.
Adott napokon van a szállítás, viszont a csomagolás miatt sokáig friss marad a hozzávaló.

Két összeállítást rendeltem meg, kóstolás céljából.

A sajtmártásos, zöldséges, csirkés rétes egy meglepő ötlet, de imádtam! Egy picit sok edényt koszoltam el, mire elkészült, de a végeredmény szuper lett. Nagyon visszafogottan fűszerezett, kényeztetően összesimuló ízek kaptak helyet a tányéron. És persze az sem utolsó szempont, hogy minimális felesleges szénhidráttal egy nagy adag zöldséget toltam be ebédre. A hozzávalókból bőven kijött nekem 3 adag is, nagyobb étkűeknek persze csak 2.

A csirke tikka massala az egyik kedvenc indiai fogásom. Amiért kerülöm itthon a készítését, azok a korianderzöld, a curry levél és a háromféle fűszerkeverék. Illetve ezek hiánya a kamrámban. De így, hogy mindent készen kaptam, nagyon-nagyon egyszerű és gyors volt elkészíteni. A végeredmény pedig abszolút megállta a helyét.

Az elkészítési leírások egyébént szép színes fotókkal illusztrált lapokon érkeznek, így még a kezdők számára sem jelenthet igazán nagy gondot az adott hozzávalókból való alkotás. Jó kis ötlet ez!

Focipálya torta évzáró bulira

Tegnap hajnali fotó a focis évzáróra készült focipálya alakú tortával. Kicsit álmosak voltunk még mindannyian. Egyébként egy baromi egyszerű kókuszos süti, csok...imázzal, zöld és barna szórócukorral (ez egy műfüves pálya ugyanis).

A családnak borzasztóan tetszett, de volt egy másik anyuka, aki ostyára nyomtatta a csapat fotóját és úgy rakta a tortára, úgyhogy nem én voltam a legmenőbb... Nem mintha ez lenne a legfontosabb, a lényeg, hogy fogyott belőle rendesen.

Szárított vargányás tészta

Az utolsó olasz esténken még útba ejtettünk egy szupermarketet. Ha már autóval voltunk, vettünk jó pár "nélkülözhetetlen" hozzávalót. Olyat mint Barilla tészta, ami ugyan itthon is van, csak kint harmadáron lehet hozzájutni. Meg persze ilyen-olyan pesztók, szárított paradicsom, egy kiló Nutella csak a biztonság kedvéért. Ja és természetesen sok-sok parmezán.
Egy csomag szárított vargányát is vettem, ne kérdezzétek, hogy pontosan miért. De hazajőve már jó ötletnek tűnt. Gyorsan be is áztattam egy órára, hogy megszívja magát.
A gyerekeknek túrós tésztát készítettem, amihez ugye kötelező tartozék nálunk a pörc, azaz a pirított szalonnakocka. Ennek a visszamaradt zsírjában pirítottam meg az időközben megduzzadt vargányát. Felöntöttem az áztató vizével és nagy lángon elpárologtattam a levét.
A közben kifőtt tésztára halmoztam a gombát. A teraszton elburjánzó zsályából felcsíkoztam pár levelet, szórtam rá egy kis mandulaforgácsot. Majd végül a fotó elkészülte után még egy kis parmezánt is reszeltem rá.
Tökéletes volt. Egyszerűen tökéletes.  

Ötös a Cafe Five-nak

2015 május 5-én, délután 5 órakor megkóstoltam 5 kávét. A kávék zseniálisak voltak, de ez a számzsonglőrködés sem mentett meg attól, hogy álmatlanul töltsem az éjszakát.

 

A Cafe Five mostantól a high tech kávé otthona. Eddig a szuper hamburgerről ismert helyre beköszöntött a kávés űrkorszak. A Sanremo kávéfőző olyasmiket tud, amiről korábban még nem is hallottam: elő meg utó áztatja a kávét főzés közben. Ezen kívül számítógéppel programozható előre a víz hőfoka, amit a páratartalomnak és külső hőmérsékletnek megfelelően újra és újra állítanak. Őrület. Egy kávéfőző lassan okosabb lesz, mint ... (Ö, izé, senkit sem szeretnék megsérteni.)

Ez mind szép és jó, de azért a lényeg mégiscsak a végeredmény. Kóstolónak egy hidegen, fúziós eljárással, magyarul áztatott és nem főzött kávét kaptunk. Nekem ez ízlett a legjobban, mert valahogy egészen más hangok jöttek így elő a szemekből, mint amit már megszoktam. Ezt a finomságot egyébként csak játéknak szánták a megnyitóra, nem lesz az állandó kínálat része. Én viszont kedvet kaptam az itthoni kísérletezésre. Erről majd mesélek :)

A Cafe Five kétféle kávé vonallal dolgozik. Ha legközelebb megkérdezik tőletek, hogy sötét vagy világos pörkölésű kávét kértek, ne érjen benneteket felkészületlenül az ügy. Most a világos pörkölés a menő egyébként, amit ide a Red Baggies szállít. Naná, hogy ültetvényszelektált és mindenféle egyéb jó elmondható róla.
Ezek a kávék extra gyümölcsösek, citrusosak. Nekem egyébként nem a szívem csücske ez a pörkölés, főleg mert szerintem ehhez a fajtához nem illik a tej, csak önmagában jön ki az íze.

A sötét pörkölésű kávék a Lamborghini cégtől érkeznek, ezek amolyan "olaszos" jellegűek. Szerintem egy picit jobb ezekből a tejeskávét, kapucsínót előállítani, de ez csak a saját ízlésem, nem szakértői vélemény.

A szakértelem, a rendkívüli gondossággal válogatott kávészemek és a csili-vili kávégép ellenére az árak egészen a földön járnak. A ristretto és az espresso 370, a cappuccino 470 forintba kerül. Szóval, ha a mostanában erősen feltúrt Bécsi út - Szépvölgyi út környékén jártok, mindenképpen térjetek be egy szuperszónikus kávéra!

Így utazunk mi: városnézős túrák

Mielőtt nekikezdenék a toszkán kalandoknak, gondoltam elmesélem, hogy hogyan utazunk, ugyanis a FB-n több ilyen kérdés is felmerült.

Az biztos, hogy ez így nem mindenkinél működik. De nálunk igen. Sőt, nem is nagyon tudunk másképpen utazni. És úgy tűnik, hogy a 18 együtt töltött évünk alatt csak kiderült, hogyan kell úgy pakolni, foglalni, repülni és autózni, hogy nem hiszti legyen a vége.
Ó igen, néha veszekszünk. Általában két oka van: vagy eltévedünk és ő inkább a GPS-re támaszkodik, míg én az embereket kérdezném az irányról. Vagy annyira éhesek vagyunk, hogy egymásnak esünk :) Ez utóbbit egyszerűbb orvosolni.

Két dolgot szoktunk lefixálni:

A repülőjegy, ha kell. Ezt igyekszünk megvenni, amint tudjuk, hogy mikor hova megyünk.

Szállás.
Amióta van ez a Booking.com dolog, külföldre mindig így foglalunk. Korábban soha ennyi infó nem állt rendelkezésre egyetlen szállásról sem. Amikor 10 éve Párizsba meg Barcelonába mentünk, akkor vaskos Neckerman katalógusokban böktünk rá a megfelelőnek hangzó, és árba beleférő szállásokra. Így sem lőttünk mellé, de azért a többszáz vélemény elolvasása sokat segítehet a választásban.
Ami először megvan az a dátum: tól-ig.
A helyszín (körülbelül). Szerintem itt nem szabad nagyon szigorúnak lenni, mert sokkal több izgalmas helyet találhat az ember egy kicsit nagyobb merítésből. Most pl. csak annyit írtunk be, hogy Toszkána.
Az árkategória - max. árakkal, amennyit még adnánk a szállásért.

Persze még így is jön pár tucat találat. Én innentől az érzéseimre hagyatkozom. Nézegetem a képeket és próbálom kitalálni, hogy hogyan fogom érezni magam az adott helyen. Általában még sokkal jobb, mint amire számítok :)

Ezen kívül mi semmi mást nem döntünk el előre. Odamegyünk, autóval, repülővel, ahogy éppen megfelelő. Úgy tapasztalom, hogy az autó csodás szabadságot ad, de én pl. nem merek vezetni idegen országokban. Vagy ugye Londonban nem sok értelme van autót bérelni, mert annyira jó a tömegközelekdés.

Általában van egy lista, hogy mit lenne jó megnézni. Londonban a Sherlock múzeum, Toszkánában Cortona, Bercelonában a híres piac, Isztambulban a bazár, Nápoly környékén Pompei volt a kötelező kör. Ezeket a listákat mi sohasem az utikönyvek alapján állítjuk össze, hanem az olvasmányaink, filmek alapján.
Bevallom, a híres, látványos, turistás múzeumokat és templomokat általában kihagyjuk, mert olyan sorok állnak, hogy őrület. Aztán ha véletlenül mégis be tudunk menni, akkor az jó.

Mi leginkább sétálni szeretünk. Reggel felkelünk és kitaláljuk, hogy aznap hova, merre. Kiszagolunk a levegőbe, hogy mégis milyen idő lesz, kényelmes cipő fel, aztán hajrá. És ha éppen zuhog az eső, akkor uram bocsá maradunk a szállodában végigolvasgatni egy délelőttöt, vagy ha van medence, szauna, akkor ott ejtőzni.

Úgy érzem, azzal, hogy csak úgy csatangolunk, egészen más az élmény, amit hazahozunk, mintha egy idegenvezető után loholva évszámok és nevek tömkelegét próbálnánk feldolgozni. Fontos lenne tudnom, hogy melyik épületet melyik király építette és mikor? Nekem nem feltétlenül.

Meglesni, ahogy a helyiek élik az életüket az évszázados, nem ritkán évezredes épületek árnyékában? Ez már inkább érdekel. Beülni ide-oda fagyira, kávéra, nézelődni, tűnődni, figyelni.
Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel a városok történelme. Most is úgy mentem Firenzébe, hogy korábban minden létező regényt elolvastam, ami a Mediciek korában játszódott. Amikor az Egri csillagok elolvasása után még a szüleimmel elmentünk Isztambulba, végtelenül boldog voltam. Londonról meg egyszerűen annyit olvastam össze az elmúlt években, hogy az az 5 nap százszor is megtölthető lett volna.
Imádom így összekapcsolni a bennem lévő tudást a megélhető élményekkel, de ehhez nem kötelező kellék szerintem az utikönyv meg az idegenvezető.

Egyébként is a legnagyobb kalandokat és a legtöbbször elmesélt élményeket azok az események, helyek és pillanatok jelentik, amit egyáltalán nem terveztünk előre.
Úgy tapasztalom, hogy az ilyeneket nem a túristákkal zsúfolt helyszíneken lehet begyűteni, hanem egy kicsit arréb, pár utcával letérve a fő csapásról.

De mondom: ez nekünk így jó, így szabadon mászkálni, csatangolni. El tudom képzelni, hogy másoknak ez nem nyújtana élvezetet.

Napi mosoly

A gyerek reggeli ultimátuma szerint választhattam, hogy vagy sütök mézeskalácsot (májusban) vagy nagy kegyesen még megengedte, hogy lehet kókuszgolyó is.

Szerinted melyiket választottam?

Én egyébként így csinálom, bár most több tej kellett bele, hogy összeálljon: http://agifoz.blogspot.hu/2012/07/nutellas-kokuszgolyo.html

Napi mosoly

A suliban anyák napi meglepetésül ilyen segítős kuponokat kaptunk a gyerekekről. Az enyémek között négyen azt írta, hogy főz nekem kávét.
Ez a gyerek tud rólam valamit. :)

 

Napi mosoly

Vaníliás eper-kompót házi joghurttal

 

Cupcake díszítés Pixie műhelyében

 

 

A Jépatojta van! blogot már jó ideje csodáltam. Mesés alkotások, hihetetlen színű és formavilágú alkotások kerülnek ki az írója Pixie keze alól. Egészen döbbenetes, hogy mi minden hozható létre marcipán vagy fondant, illetve egy kis ételfesték segítségével.

 

 

Persze itthon nem nagyon mertem ezzel kísérletezni, valahogy nem éreztem magamban az önbizalmat. Szülinapra is inkább megvettem a gyerekeknek a kész marcipán figurákat. De majd most!!!

Az történt ugyanis, hogy Pixie meghívott a műhelyébe, ahol meg is mutatta, hogyan lehet marcipán segítségével dekoratív és egyben ehető kis cupcake-eket, azaz csinosan feldíszített muffinokat csinálni.

 

 

Mivel a kettes számú gyermekemmel karöltve műveltük a képen látható dolgokat, le kell szögeznem, ez az egész gyerekjáték! Persze úgy, ha van egy szakértő a háttérben, aki segít és irányít, illetve használhatja az ember lánya a pont megfelelő eszközöket is. (Apropó! Az hiszem el kellene mennem egy cukrász nagykerbe.)

 

 

Hogy honnan jött a tortadíszítés, mint ötlet - kérdezhetnénk Pixie-től. "Egy nap teljesen véletlenül a kezembe akadt egy fondant recept. Gondoltam kipróbálom, ám nem lett valami jó, így elkezdtem böngészni a neten, hátha találok használhatóbbat. Így aztán arra lettem figyelmes, hogy  Amerikában egész iparág épül a tortakészítésre és kiváló oktató videókat is fel lehet lelni a témában. Igyekeztem előbb elméletben kiművelni magam, majd nekiláttam az otthoni kísérletezésnek. " Nos, úgy tűnik, gyakorlat teszi a mestert!

Persze nem ártott az időközben hivatalosan is elismert cukrász végzettség. Így most már gyakorlatilag bármilyen témában rendelhetünk tortát, legyen az esküvő vagy szülinap, vicces évforduló vagy elborult céges parti. Szerintem nincs olyan forma, amit ebben a műhelyben nem tudnak megalkotni.  Nézzétek csakvégig a galériát!

 

 

Ha ti is kedvet kaptatok kipróbálni, milyen alakokat tudtok alkotni tortátokra, illetve akár tortából, akkor nézzetek szét Pixie tanfolyamai között!

 

A fotókat Mirelle készítette.

Napi mosoly

Egészen pontosan 11 éve írtam az első bejegyzést a blogomba :) Azóta született még 1778 másik.

Ha már Föld napja...

Bicajoztunk egy jót.

Aztán elfogyott az idei első lángos a piros buszoknál, alias a Dunaparty Megállóban. :)

 

Napi mosoly

Szuper hamburger meglepő helyen: Buger House a Lurdy házban.

 

Húsvéti mosoly

És akkor így húsvét elmúltával meg is érkezett hozzánk az Apukám által kicsontozott, fűszerezett, tökéletesre sütött báránycomb

 

Húsvéti muffin

Húsvétra újra elkészítettem a Segítsütit, ezúttal zöld mázzal, csokitojással, cukorkavirágokkal - csakis a gyerekek kedvéért. :)

A kókuszos-csokis alaptészta nagyon jól működik, mert még egy nap múlva is finom puha. A krémet viszont nem szabad rákenni sokkal korábban, úgy tapasztalom.

Ezúttal csak fél adag készült, ezek a megfelelő arányok kb. 10-12 kisebb muffinhoz.

Hozzávalók: 100 g csokoládé, 100 g vaj, 100 g kókusz reszelék, 3 tojás, 2 evőkanál cukor, 3 evőkanál liszt, 1 csapott kiskanál sütőpor.

Elkészítése: A vajat és a csokoládét óvatosan összeolvasztom, vízgőz fölött. Hagyom langyosra hűlni.
Az egész tojásokat a cukorral kikeverem, habosra. Belecsorgatom az olvasztott csokis keveréket és jól elkeverem.
A lisztet, sütőport és kókusz reszeléket elvegyítem és a tojásos masszába dolgozom. A nyers tészta teljesen folyékony lesz - nem kell tőle megijedni.
Szilikonos formákba, vagy papírral kibélelt muffinsütőbe adagolom. Minden formát csak félig töltök, mert fel fog emelkedni a tészta.
180 fokos sütőben mindössze 15 percig sütöm, így még puha, szaftos marad és nem szárad ki a tészta.

A tetejére a zöld mázhoz felolvasztottam 100 g fehér csokit és 50 g vajat. Ebbe kevertem 4-5 csepp zöld ételfestéket. Óvatosan összekevertem, majd amikor kenhetővé hűlt, akkor a muffinok tetejére kentem. Színes cukorkavirágokkal és csokitojással is díszítettem.

 

Boldog húsvétot!

Sok-sok szeretettel kívánok nektek nagyon boldog húsvétot nagynéném csodaszép festett-gyöngyözött tojásaival!