Citromos csirke




Valahol az agyam mélyén motoszkált, hogy már láttam valahol a citrommal ízesített sült csirkét. Azt hiszem görög citromos csirke néven fut az interneten. Most meg a hűtőm bugyraiból éppen pár csirkecomb meg egy fáradt citrom bukkant elő. Adódik a megoldás, hogy az ember a sütőbe pakolja be a cuccost, aztán ott felejtse vagy másfél órára.

De nekem most nem volt másfél órám, így a kedvenc mély serpenyőmet vettem elő. Először a megsózott, borsozott csirkecombokat körbepirítottam egy kis olajon. Aztán aláöntöttem 2 dl fehérbort, mellédobáltam 1 felkarikázott citromot meg vagy 6-8 gerezd megpucolt fokhagymát. Lefedtem és hagytam, hogy párolódjon.

Körülbelül 40 perc múlva a hús gyakorlatilag lefeslett a csontokról. Ekkor akár már ehető is a végeredmény, de nekem valahogy még nem állt készen a dolog. Így aztán kiszedtem a combokat, a bőrét, csontját eltávolítottam, a húst meg cafatokra szedtem. Visszadobtam a boros-fokhagymás lébe, felöntöttem még egy deci tejszínnel és összeforraltam. A citromkarikákat is ki kell ám szedni, mert elég keserűek, de a savanyú zamatuk már úgyis átment a mártásba.

Tésztát, - most éppen spagettit - főztem a tejszínes-savanykás csirkefalatok mellé, sőt még egy pici darab parmezánt is reszeltem a tetejére.

Elég messzire kanyarodtam az eredeti elképzelésemtől, de azt kell mondanom, ez így lett kerek.

VKF! Mese a búzáról

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember meg annak három lánya. Azt mondja a szegény ember, van nékem ez a szép, hímzett keszkenőm. A királyné ejtette el, amikor én még fiatal legény voltam és az udvarban ácsoltam a koronázási trónszéket. Lehajoltam érte és a világszép királyné felé nyújtottam, de ő nem vette el tőlem. Inkább azt mondta nekem, hogy tartsam meg és adjam oda annak a lánynak, aki a legtöbbet éri nekem. Oda is adtam anyátoknak, ő pedig cserébe három rózsaszálat adott nekem. Ezek a rózsaszálak vagytok ti, lányaim. Most pedig az fogja megkapni ezt a keszkenőt, aki a legtöbbre jut ezzel a marék búzával.
Azzal a szegény ember mindhárom leánya kezébe beleszórt egy-egy marék búzát. A legidősebb lány elment a malomba, megőröltette a búzát és kenyeret sütött belőle. Odavitte édesapjának és mosolyogva figyelte, ahogy megszegi a búzakenyeret.
A középső lány jó zsíros földbe vettette a búzát, öntözgette, gyomlálgatta és következő nyárra tízszer annyit aratott le belőle, mint amennyit elvetett. Ő ekkor sütött belőle finom kalácsot, eladta a vásárban és apjának adta a három pengőt.
A legkisebb lány szétosztotta a búzát. Egy részét ő is elvetette, gondozgatta. Másik részét ledarálta, dióval, mézzel ízesítette, édes csemegét készített belőle. Megint másik részét kicsíráztatta, a csíráját vajas kenyérre, salátára szórta, egy keveset a csírából pedig a friss kenyérbe is belesütött. Apjának csíramálét tálalt, hogy kedvében járjon. Aztán, ahogy csírázott tovább a mag, a ropogósan zöld búzafüvet kipréselte és gyógyitalt készített belőle. A magok másik részét tovább dolgozta, kezelte, így lett belőle szejtán, a búzahús. Amikor pedig következő évben learatta az új búzát, a szalmát sem dobta ám el. Fekhelyet készített belőle az állatoknak, néhány szálból pedig szépséges díszeket font-szőtt.
Látta ezt a szegény ember és nevetett az egyik szeme, hogy ilyen dolgos és szorgos lányai vannak. De sírt bizony a másik szeme, mert egyik lányának sem jutott eszébe, hogy a természet ajándékait ne csak neki, hanem Istennek is megköszönje. Így aztán a világszép hímzett keszkenőt oltárterítőnek ajánlotta fel, hogy minden vasárnap rákerüljön a búzaostya, az élet kenyere.

VKF! Búza - slavsko žito


A szerbek egyik fontos ünnepe a család védőszentjének napja, a slava (ejtsd: szlava) ilyenkor nagy a jövés-menés, különösen a népszerűbb szentek napján. A fiatal családok első szlavájuk alkalmával mindenkit meghívnak, aki számít, aztán a következő években már nincs külön meghívás, akit egyszer vendégül láttak, már mindig jöhet. Az asztalok megpakolva, kezdődhet a vendégjárás.

Sok érdekes kedvencem van ezekről az asztalokról, általában az édes szekcióból. Például a cukorszirupban eltett gyümölcs, a slatko. A legjobb a szeder vagy a szőlő, néha diószemeket is találunk közte. Csak egy kiskanállal illik venni belőle, jár hozzá egy pohárka víz is, leöblítendő a szájösszeragasztó édes ízt.

A másik kedvenc csemegém, amiről most mesélek voltaképpen egy "böjtös" étel, hiszen nincs benne állati eredetű hozzávaló. Elkészíteni sem ördöngösség. Búzaszemek, dió és cukor. Esetleg egy pici fahéj, vanília színesítésképpen. Mégis, számomra igazi különlegesség, amikor eszem, mindig úgy érzem valami ősi rítus részese vagyok, pusztán az által, ahogy a kanalat belemerítem ebbe a sűrű masszába.

Régen mindig kaptam egy dobozkával a pótmamámtól, amikor nála volt a vendégjárás. Gondosan betettem a hűtőbe, aztán rájártam a kiskanállal. Soha nem tudtam megunni, de arra se rájönni, hogy mi itt a titok, amitől olyan vonzó ez a csegeme. A búza itt önmaga pőre teljességében áll elénk, úgy, ahogy az ősök találkoztak vele, nem finomítva, nem lisztté kínozva-őrölve, nem habos süteménnyé varázsolva, lényegítve, még csak nem is éltető kenyérként. Csak úgy a búzaszemek. Varázslat.

Búza-csemege

Mi kell hozzá?
50 dkg búza, 25 dkg dió, 10 dkg mazsola, 25 dkg porcukor.
Hogyan készül?
A búzát, annyi vízzel amennyi lefedi, fél órán keresztül forraljuk, majd még melegen bebugyoláljuk. Amikor néhány óra múltán teljesen kihűlnek a megpuhult búzaszemek, leszűrjük a vizet és háromnegyedét ledaráljuk húsdarálón.
A masszához egész szemeket is hozzákeverjük, csakúgy mint a darált diót és a többi hozzávalót. Jó alaposan keverjük össze, majd kis halmocskák formájában igazgassuk el a tányéron. Díszíthetjük diószemekkel, kandírozott narancshéjjal, fűszerekkel.

A bejegyzés a Limara által rendezett VKF! alkalmából került fel a blogra, hasonló receptjeim pedig szép számmal találhatóak a Balkán ízei szakácskönyvemben.

Spenótos bárány, szerb egytálétel


A kapama jellegzetes szerb egytál étel, amelyben a zöldségek és a hús harmonikusan megférnek, az étel sűrűségét pedig a liszt adja. A számos változat közül a bárányt és spenótot összhangba hozó receptet választottam.

Bárány kapama
Mi kell hozzá? 1 kg bárányhús, 1 kg spenót, 2 csomag újhagyma, 1 fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál liszt, 4 evőkanál olaj, só, bors.
Hogyan készül? A húst nagyobb darabokra vágjuk és a felforrósított olajon minden oldaláról megpirítjuk. A spenótot, a hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk. A hagymát felkockázzuk, az újhagymát felkarikázzuk, a fokhagymát pedig lereszeljük. A megpirított húst kiszedjük az olajból, beletesszük a zöldségeket és azokat is átforrósítjuk. Amikor a spenót kezd megfonnyadni, rászórjuk a lisztet és alaposan elkeverjük.
A húst visszatesszük a serpenyőbe és sóval, borssal fűszerezzük. A húsos, zöldséges keveréket 1-2 dl vízzel felöntjük, az edényt lefedjük és addig rotyogtatjuk, amíg a hús megpuhul.

A régi szokás szerint aludttejjel együtt kínálják, amit ki-ki a forró kapamához kever hozzá. Jól illik hozzá a párolt rizs, de egyszerű lepénykenyérrel is kínálhatjuk.

Tegnap a fenti receptet még megbolondítottam némi fűszerrel is, ettől még izgalmasabb lett. A liszttel együtt került bele 1 kiskanál őrölt pirospaprika, 1 csapott kiskanál fahéj és jó csipetnyi római kömény. Hú, micsoda illatok, ez így már inkább a török világ felé csábít, de lényeg, hogy így is, úgy is jó.

Sok hasonló finomság receptje található még Kern Ágnes: A Balkán ízei című szakácskönyvében.

Vacsora türkíz hangulatban




Főztem egy vacsorát, csupa csodás fogással, türkíz terítékkel, kedvenc tulipánjaimmal kidekorálva és mint végül kiderült, csupa fotózhatatlanul rusnya étellel. Mivel azonban annyira, de annyira finom volt minden, mégis mesélnem kell róluk.

Volt egy egészben hagyott, vajban sült, rózsaborsba forgatott bélszín, porhanyósan, puhán.

Készítettem salátát, amit édesköménnyel és naranccsal bolondítottam meg.

A fénypont azonban a szabadkáról elszármazott bárányka nyesedékéből készített spenótos ragu lett. Ezt az ételt ajánlott a múltkor a Marsbéli boltosok figyelmébe, ők is gyorsan feltették a menüjükre. Ekkor eszméltem rá, hogy itt a blogon viszont nem is szerepel. Itt az ideje, hogy méltó módon megemlékezzünk erről a finom étekről, de hogy könnyebb legyen majd megkeresni, külön bejegyzésben adom a receptjét.

Körete rizs volt, amit vöröslencsével dúsítottam, együtt főztem ezeket és nagyon jót tettek ám egymásnak!

Végül pedig a habos, giga-csokis torta. Hát, szegénykém inkább egy düledező tákolmányra hasonlít, mint cukrászati remekre. Az ízei, az állaga, azonban fenséges lett. Nagyon jól sikerült összehangolni egy finom, 3 tojásból készült kakaós piskóta alapot, a vörösborban puhára párolt aszalt meggyet meg a zselatin fixszel megtámogatott 4 dl tejszínből és 200 g csokoládéból álló habot. A tetejére is került még egy 100 grammnyi olvasztott csoki, csak a móka kedvéért.

Konyhasónapló

Mondtam már, hogy mi páran Konyhasónaplót vezetünk? Könyvekről írunk általában, most éppen versekről, ha már költészet napja holnap.

33

Valahogy ezek a páros-párban álló számok fontosak nekem. Kezdődött a 77-tel. Ez a 33 pedig most sokkal jobban érdekel, megráz és változtatásra késztet, mint a szép kerek 30. Meg aztán a 4 meg a 8 olyan szép hatványai a kettőnek. Mondom, a páros számok írják le az életem, annak ellenére, hogy semmiféle egyéb jelentést nem tulajdonítok nekik.
Most azt érzem, hogy kezdődik az életem második fele, eddig sodródtam, mostantól már cselekednem kell. Le kell számolnom azzal az érzéssel, hogy nem tudok felnőni, itt az ideje.

A medvehagyma meg én


Van ez a medvehagyma-ügy, erős kihívás szagú a dolog az én esetemben. Már megint méregetjük egymást kissé gyanakodva. Ő nem érti, hogy mi ez a nagy bizalmatlanság és tanácstalanság. Én meg nézegetem, szagolgatom, forgatom a csomagot. Már az Auchanban is árulják, tehát igény az van rá. Elég csak körülnézni a heti blogbejegyzések között. Pakolom én is buzgón mindenféle ételekbe is, és mindig reménykedek, hogy talán majd az idén! Fűszereztem vele a káposztás lepényemet, töltöttem vele kifliket.

Most krémlevest készítettem belőle, meg is ettem becsülettel, de valahogy nem aratott nálam átütő sikert. Jó volt, de azt érzem, hogy nem ez lesz az az étel, amitől éjjel felriadok és az öklömet rágcsálva vágyakozok utána. (Ez a szerep különben is a csokitortának van fenntartva.)

Közben gondolkodom ám erősen, hogy mi is a problémám. Mert ugye a fokhagymát egyenesen imádom. Óda a bárányhússal együtt sült fokhagymához - megírta már valaki? A pórét is tudnám minden nap enni. Hagymaleves, hogy megálljon benne a kanál. Hagymalekvár szép lilahagymából, egy kis kecskesajttal.

Most már tényleg csak ez a szerencsétlen kis medvehagyma marad a túlparton.

Túl zöld lenne? Igen, talán az a bajom vele, hogy van benne valami fűszerű, amit nehezen bocsátok meg neki. De hát ott van a snidling is, milyen jól beleillik a körözöttbe, töltött tojásba és még egy csomó helyre!

Lehet, hogy egyszerűen csak genetikailag nem vagyok rá fogékony? Ez lesz az, én a kenyeres bácskai gyomrommal, a sűrű erdőktől (hegyektől meg pláne) idegenkedő természetemmel valahogy nem vagyok medvehagyma-kopatibilis. Pedig még azt se mondhatnám, hogy nem vagyok egy kalandvágyó haspók, már a sushit is szeretem. A csicseriborsós curry-ről nem is beszélve, pedig annak hozzávalói sem lelhetők fel a szabadkai piacon.

Mindegy, most egy évet megint várok, hátha addig megtörténik a csoda. Ráadásul még a rebarbarát se tudtam eddig megszeretni. Az eperre meg allergiás vagyok, vagy 15 éve nem mertem enni. Most komolyan, minek az ilyennek a tavasz?

Medvehagyma krémleves


Hogy a rajongók se maradjanak éhen. Főztem tavaszi zöldséglevest, aztán 1 krumplit meg a levét kivettem belőle, 1 dl tejföllel leturmixoltam. A medvehagymát nem főztem bele, hanem csak a forró levesbe tettem bele, és turmixoltam durvára. Nem volt rossz, részletesebben külön.

Avokádós saláta



Azt írja a Good Food, hogy ez "Bistro salad". Nem igazán tudom, hogy mit akarnak ezzel mondani, de ez a saláta így ahogy van nagyon jó! Eredetileg a galambbegy saláta helyett spenótleveleket kellett volna használni, de az éppen nem volt kéznél.

2 személy részére: Fogtam 1 avokádót és lehúztam a héját, kivettem a magját, felcsíkoztam. Száraz serpenyőben megpirítottam 4 szelet sonkát, kiszedtem és a helyére dobtam pár szem feldarabolt gombát. Azt is megpirítottam. Kiszedtem és végül a felkockázott kenyér is a serpenyőbe került egy pirulás erejéig. Hagytam mindent langyosra hűlni.
Tányérra halmoztam a salátaleveleket, rápakoltam a többi hozzávalót, majd meglocsoltam 1 kanál olaj, 2 kanál citromlé és 1 kiskanál mustár keverékével. Kicsit sóztam is, de a sonka eleve elég sós volt, így ezzel vigyázni kell.

Nyuszifészek



Csak ezt a kekszet sütöttem húsvétra, semmi mást. Jó, volt báránycomb is, de az annyira egyszerű, hogy szóra sem érdemes. Fokhagymával meg rozmaringgal tűzdeltem, sok répát raktam mellé. 3 óra alatt jó puhára sült.

Node, vissza a kekszhez, ami igazából egy jó öreg amerikai cookie, sok csokival és egyéb finomságokkal. A húsvéti aktualitását az adta, hogy a közepét egy kicsit bemélyesztettem, aztán színes marcipántojásokat ültettem bele.
A Tastespottingon egyébként garmadával voltak pár napja bird's nest cookie-k, sőt Millie is megalkotta a maga madárfészkét. Lehet menni gyönyörködni.
Chocolate chip cookie mogyoróval és mazsolával húsvéti hangulatban
Hozzávalók: 20 dkg liszt, 1 kiskanál sütőpor, 10 dkg puha vaj, 10 dkg cukor, 2 tojás és 15 dkg csoki, mazsola, mogyoró.

Elkészítése: A csokit, mazsolát, mogyorót durvára vagdostam. A vajat kikevertem a cukorral, beleütöttem a tojásokat, azt is jól összedolgoztam, végül a sütőporos liszt és a finomságok is belekerültek. Kanálnyi adagokat lapos, középen mélyebb körökké görgettem, 15 perc alatt meg is sütöttem. Ha kihűlt ropogós lesz, hosszú napokig is eláll és az utazást is jól tűri, ha nem kerülnek bele a marcipán tojások.

Húsvétok és autók

Ezzel a hosszú novellával szeretnék mindenkinek boldog húsvétot kívánni.

1934 nagypéntekének hajnalán születtem, amikor Krisztus meghalt a keresztfán. Amíg anyám vajúdott velem, apám az oltáron ült a nagycsütörtöki misén. A pap a lábát mosta, mint az utolsó vacsorán a tanítványoknak. Mire feltámadt a megváltó, anyámnak elment a teje és engem vizes kecsketejjel meg grízzel etettek a továbbiakban. De legalább éltem, anyám engem otthon szült meg. Előző két gyermekét, gondolom apám nyomására, a szabadkai kórház modern szülészetén akarta megszülni. Mindkettő holtan jött a világra, anyám pedig harmadszor már csak az öreg bábában bízott meg eléggé ahhoz, hogy újra kezébe adja az életét meg a gyerekéjét. Apám hiába győzködte, ő kitartott. Úgy sejtem titokban, összeszorított fogakkal vajúdott, hogy apám meg ne sejtse és valahogy akarata ellenére be ne vigye a kórházba.
Apám lélekgyógyásznak mondta magát, és ahhoz képest, hogy milyen látványosan vallásos életet élt, számára Freud volt az isten. Kackiás bajszot hordott meg keményített ingnyakat, kézelőt, amitől menthetetlenül múlt századi lett a kinézete. Egyszer én is megpróbáltam úgy megnöveszteni a bajszomat, de anyám éktelen haragra gerjedt. Ő aki világ életében inkább csendben szenvedett meg sóhajtozott, akkor őrült tombolásba kezdett és addig nem hagyta abba, amíg le nem borotváltam az éppen csak növekedésnek induló bajszomat.
Apám 45 virágvasárnapján tűnt el, amikor a partizánok már fél éve uralták a város. Előző nap volt a születésnapom, ajándékra nem futotta, de valami csoda folytán mindhárman kaptunk egy-egy szelet diós tortát a sebtiben Beográdra átkeresztelt Budapest cukrászdában. Aztán másnap egyszerűen nyoma veszett. Senki sem látta hova mehetett, reggel elindult otthonról az autóján, a 1929-ben gyártott Fordján, amely érdekes módon mindvégig megmaradhatott apám játékszerének, egyik jövő-menő hadsereg sem tartott rá igényt. A kórházba már nem érkezett meg.
Anyám megsiratta és tökéletesen biztos volt benne, hogy azok a vadállatok lőtték bele valami tömegsírba. A sok gonddal szerelgetett, fényesítgetett autója is eltűnt, soha nem került elő a következő 13 évben. De ezekről a dolgokról nem volt szabad beszélni, gyorsan megtanultam, mint ahogy húsvétot sem emlegethettük a továbbiakban. Megmaradt hát a születésnapom, amire anyám mindig hagymahéjjal festett tojásokkal készült. Kedves kis szokásunk lett ez, ő elrejtette a kertben valahol a kosárnyi tojást, én meg bár, ahogy haladtam befelé a kamaszkorba, egyre nagyobb szégyenkezéssel, de azért mindig felkutattam és örömet mutattam.
A házunkba gyorsan beköltöztettek egy bunyevác családot, akik az új urak szerint mocskos usztasák voltak, mi meg egyszerűen fasiszták. Anyám három év múlva házasodott újra, egy örökké dohányzó sebészhez ment hozzá, aki apám távoli ismerőse volt. Ő valahogy elérte, hogy kirakják a házunkból azt a családot. A nevükre már nem is emlékszem, csak arra, hogy a két nagylány nem tudta, mire való a zuhany, inkább a lavórban mosdottak.
Mire megjött az a bizonyos levél, már a vagongyárban tologattam az iratokat. Akkor már évek óta Tihomirnak hívtak, a Tivadar név nagyon nem felelt meg a korszellemnek. A Tivadar nevet biztos valami régi, híres pszichiáter után kaptam, még jó, hogy nem lettem Sigmund. 58-at írtunk akkor. Szerettem azt képzelni magamról, hogy az engem körüllengő titokzatos, szomorú légkör vonzza a lányokat és bús szerelmi költeményeket írtam hozzájuk titokban. Az igazság az volt, hogy egyáltalán nem érdekeltem őket, a vagongyárban különben sem fordult meg túl sok nő. Még mindig anyámmal éltem, amikor az első levelet megkaptuk Argentínából, Sergio Salvatore-tól. Magyarul írt, egy kalandos történetet mesélt el és volt egy fénykép is. Nem ember, hanem egy autó szerepelt rajta, apám Fordja a Capitolium előtt leparkolva. A levél azt mesélte, hogy apám aznap reggel, 45-ben egyszerűen beült az autójába és nekiindult. A front már észak felé tolódott, már Budapestet is elhagyta, ő pedig nyugatnak vette az irányt. Senki sem állította meg az elegáns úriembert, szép régi autóján. Mindenhol azt gondolták valami fontos ügyben jár el. Ő pedig csak ment és ment. Egészen Rómáig jutott, ahol eladta az autóját, besétált az amerikai követségre és megkérte, hadd mehessen New Yorkba. Elvitték, de nem volt ott maradása, végül Buenos Airesben kötött ki, gyorsan megtanult spanyolul, amit az olasz, angol és német nyelvtudása után nem volt olyan nehéz megszereznie. Régi autókkal kezdett üzletelni és ma már – így a levél – nagy hírű luxusautó szalonja van. Az argentinok bolondulnak mindenért, ami európai, kiváltképp a szép angol autócsodákért.
Anyám meg volt róla győződve, hogy valaki ócska tréfát űz velünk, de én tudtam, hogy apám az. A levélen éreztem azt a halvány szivarszagot, ami annyira jellemző volt apám öltönyeire és aminek emlékét még anyám új férjének örökös, ócska cigarettázása sem tudott elnyomni. Anyám nem is válaszolt, elégette a levelet, de addigra én már betűről betűre megjegyeztem a feladó címét. Írtam is neki azonnal, havonta jöttek mentek a levelek titokban. Megírtam, hogy ezentúl a vagongyárba küldje a leveleket, hogy anyám ne is tudjon róla. Egy csodavilágról beszélt nekem Sergio Salvatore, vagyis apám. Autócsodákról, bundában és estélyi ruhában parádézó nőkről mesélt nekem, egy szót se ejtett arról, hogy milyen forrongó világban él Peron meg az utána következők uralma alatt. Mi itt nem sokat tudtunk ezekről a dolgokról.
Az igazán nagy meglepetés következő év telén ért: egy, a nevemre szóló hajójegyet kaptam. Dubrovnikból indult a hajó és egyenesen Argentínába szállított volna engem, ha felszállok rá. Pont húsvét vasárnap érkeztem volna a világ túloldalára. Biztos voltam benne, hogy csak apám küldhette ezt a meghívást, hiszen ebben az évben húsvét vasárnapjára esett a születésnapom.
Hetekig szívtam megállás nélkül a cigarettát és nem tudtam, hogyan mondjam el anyámnak. Végül nem volt merszem felszállni a hajóra, visszaküldtem a jegyet. Attól fogva nem jöttek a levelek csak egy-két fénykép, mindegyiken egy régi autó szerepelt, sohasem egy arc vagy táj. De legalább anyám ott volt nekem, ő még mindig, túl a hetvenen is megfesti nekem hagymahéjjal a piros tojásokat és elrejti a kertünkben.

Sárgasüti, alias pozsonyi lepény




Ezt a süteményt a férjemmel együtt kaptam, az ő esztergomi örökségéhez tartozik. Igazi, régimódi, nagyi-illatú sütemény és mindeni imádja. Isteni a rengeteg diótól, meg a tetején az a sárga krém, nos az az egésznek a lényege!

Itt az eredeti recept, ne hagyjatok ki belőle semmit és ne féljetek a nyers tojástól (már lehet venni szalmonella ellen kezeltet is, szerencsére).

21 dkg porcukrot habosra keverünk 21 dkg vajjal. Hozzáadunk 21 dkg őrölt diót, 10 dkg grízes lisztet és 5 tojás fehérje keményre vert habját.
Sütőpapirral kibélelt vagy bezsírozott liszttel megszórt tepsiben megsütjük. Figyeljünk oda, hogy a teteje egyenes , vízszintes legyen.
Közben az 5 tojássárgáját 23 dkg cukorral, meg vaníliás cukorral habosra keverünk.
A megsült tésztát 5 percig hűlni hagyjuk és a tojássárgás krémet ráöntjük. Ha nem vízszintes a teteje, a mélyebb helyre elfolyik a krém. Ha túl forró a tészta megolvad a krém.
Kihűlni hagyjuk. Ezalatt összeáll a sárgateteje.

Sárga ételek



Még adós vagyok a hétvégi gasztroblog találkozó ételeivel is. A téma a sárga szín volt, így sütöttem egy sáfrányos kenyeret, nagyon egyszerűen a vízben, amit a tésztába kevertem feloldottam és állni hagytam a sáfrányt, hogy kiadja a színét. Aztán a szokásos módon fél kiló lisztből, 3-3,5 dl vízből, 1 csomag száraz élesztőből, 1 kanál cukorból, 1 kiskanál sóból meg 3 kanál olajból gyúrtam kenyeret, kétszer megkelesztettem, aztán megsütöttem.

Készítettem hozzá egy tojásos salátát is, ami csak részben volt sárga, de jól mutatott a zöld levelekkel együtt. Hozzá a kedvenc öntetem készült: citromlé meg joghurt. Ja és a salátába került még egy doboz kukoricakonzerv is, mivel az is sárga és szerintem szinte minden salátában jól működik.

Zöld csütörtök

Ma nagy rohanásban voltam, de így is sikerült spenótos-rikottás szendvicset ennem, hiszen zöld csütörtökön egyszerűen kötelező a spenót. Most, amikor végre van a piacon megint friss spenót, már készíthetem is a kedvenceimet, a tésztafeltétként funkcionáló zöld leveleket. Villámgyorsan elkészülnek, ahogy tavaly nyáron vagy három éve böjt idején is megírtam már.

8/2 perc hírnév

Ma 10 előtt 10 perccel az ATV-n beszélünk a Segítsütiről Dolce Vitával karöltve. Tegnap este újra lesütöttem a sütimet, még mindig fincsi.

Megsütöttem egy panyizsuzsi medált




De ez most nem egy szokásos konyhai baleset volt és nem konkrétan a medált csempészte valamelyik gyerek a sütőmbe, hanem kipróbáltam, hogy néznének ki Panyi Zsuzsi által egymás mellé álmodott színek süti formájában.

Narancsos és marcipános segítsüti


Rég gondolkodtam ennyit egy süteményen, mint mostanában. Először egy mentás-csokis kombináció járt a fejemben, de attól féltem, hogy az túlságosan is megosztó lenne. Végül egy másik kedvencemnél kötöttem ki, ez pedig a marcipán, amit naranccsal fűszereztem.

És, hogy miért izgultam ennyire egy átlagos keddi napon megírt sütemény miatt? Mert ez bizony a Segítsüti akcióra készült! Mától három napig 27 fantasztikus süteményre lehet licitálni a honlapon (regisztráció után). A befolyt összeget pedig két kórházban, a Péterfy utcaiban és a Miskolciban lévő koraszülött osztályok kapják. Mindenféle hasznos tárgyat fogunk venni, amiket ezek a babamentő helyek jól fel tudnak használni. Bár jómagam és előbújni meglehetősen lusta magzataim sohasem jártunk ilyen helyeken, úgy érzem, minden segítséget meg kell adni az életükért küzdő csöppségeknek és szüleiknek. Szívből sütöttem a süteményemet Nemisbéka felhívására és remélem nektek is tetszeni fog!




Tartelette naranccsal és marcipános frangipane-krémmel

A süteményem három rétegből áll, egy omlós tésztából készült kosárkára simul a narancslekvár, felül pedig egy mandulás-marcipános krém, a frangipane fedi be.

Hozzávalók az omlós tészta alaphoz: 170 g liszt, 100 g vaj, 50 g porcukor, csipet só, 1 narancs reszelt héja, 1-2 evőkanál narancslé.
A töltelék: 6 kanál narancslekvár.
A sült krém: 80 g finomra őrölt mandula, 80 g marcipán, 2 tojás, 1 csapott kanál étkezési keményítő (Gustin), 20 g porcukor, 2 dl tejszín,1 kanál narancslikőr.
Elkészítése: A tészta hozzávalóit hidegen összegyúrtam, gombócot formáztam belőle, folpackba csomagoltam és 1 órán keresztül a hűtőben pihentettem. A gombócot 6 részre vágtam, kis köröket nyújtottam belőle, amivel kibéleltem a formákat. Természetesen 1 nagy tortaformába is tehetjük a tésztát a 6 kicsi helyett. A formákat még fél órára visszatettem a hűtőbe.
Közben 180 fokra előmelegítettem a sütőt. A tésztára sütőpapírt terítettem, arra babot vagy lencsét szórok és így sütöm 15 percig, hogy ne púposodjon fel.

Az elősütött tésztára kentem a narancslekvárt. A mandulás krémhez szintén összedolgoztam a hozzávalókat és a lekvárral kibélelt tésztakosárkákba kanalaztam. Ekkor még teljesen folyékony volt ez a réteg, sütés közben viszont szépen megszilárdult. Még 20 percig sütöttem, 180 fokon.

Egy ideig hagytam a formákban kihűlni a süteményt, aztán óvatosan kiszedtem. Mivel nagyon vajas a tésztája, nekem még sohasem ragadt bele a formába, ezért is nem kentem ki előzőleg.

Az ízei nagyon érdekesek, inkább a kesernyés-narancsos zamat és a mandulás-marcipános puhaság dominál, mint az édes cukoríz.

Ökörpofa helyett borjúpofa


Jó, talán nem ezzel kellene kezdeni a nagyhetet, de muszáj elmesélnem ezt a fennséges étket! Nem vagyok egy kispályás, kezdő húsevő, de ez nálam is elég komoly katarzist jelentett. Úgy kezdődött, hogy a drágám egy ökörpofát emlegetett, amit étteremben evett és nagyon ízlett neki. Ettől nekem felcsillant a szemem, és eszembe jutott, hogy a múlkori Rozmáros dorbézolásom során egy ökörpofa is becsúszott a hazahozott zsákmányállatok közé. Aztán ahogy megnéztem, borjúpofa volt ráírva, de gondoltam, talán nem olyan nagy baj.

A kiolvasztott húsdarabokat egyszerűen bepakoltam egy tepsibe. Só, bors meg 2 dl fehérbor alá. A tenyérnyi húsdarabok meglehetősen zsírosnak tűntek, jó vastag rétegben állt rajta a cucc, de nem szedtem le. Egyrészt nem volt kedvem vele babrálni, másrészt gondoltam, hogy ez is hozzájárul az ízhez. A tepsit fóliával lefedtem és 2 órára bedugtam a 200 fokos sütőbe. Két óra múlva levettem a fóliát, a hús mellé pakoltam répát, hagymát, fokhagymát, gombát és még egy órára visszatoltam 160-170 fokra.

Hogy milyen lett a hús? Elolvadt! Egyszerűen elolvadt, na jó nem maga a hús, hanem a benne lévő mindenféle kötőszövetek meg a zsíros részek. De magam a hús is olyan végtelenül puha lett, hogy még életemben nem ettem ilyen istentelenül jót! Nem tudtam betelni vele, olyan volt.

Főztem hozzá egy adag zöldbabot is csak úgy sós vízben, meg a velesült zöldségekkel ettük, valójában tiszta Atkins-diéta. A lényeg úgyis ez a zseniális húsdarab volt.


És akkor most elkezdtem a böjtölést húsvétig.

Marsbéli menü

Csupa fantasztikus dolog történik mostanában (ha nem számítom ide a gyerekek egyik betegségből a másikba tántorgását, amit lassan már fel se veszek). Szóval most például a Marsbéli boltosok megfőzték a receptjeimet és a jövő héten bárki megkóstolhatja! Eszméletlen jó érzés! Lesz tavaszi zöldségleves, rozsos cipó, spenótos bárány leves helyett egytálként tálalva és persze gyuvecs, ami legalább annyira emblematikus balkáni étel, mint a csevap. Ráadásul a rendelők között egy szakácskönyvet is kisorsolnak. Naná, hogy az enyémet.

Anyavállalat szavazás

vállalkozás



Emberek! Jelentkeztem egy pályázatra és szükségem lenne a szavazatotokra. Nem gasztro téma, viszont nagyon egyszerűen lehet szavazni, mindenféle regisztráció nélkül Az Év Anyavállalata oldalán. A kettes sorszámot tessenek keresni!
Miről van szó? Vida Ági, a Kismamablog és a Gazdagmami oldalak létrehozója rengeteg embernek segít elindítani vagy éppen fejleszteni online és offline vállalkozását. Ő találta ki és hirdette meg ezt a versenyt, amelyen olyan kisgyerekes anyák indulhatnak, akik büszkék saját vállalkozásukra. Én büszke vagyok a sajátomra és jól esne, ha rám szavaznátok. Elég erős a mezőny, mindenkire szükségem van ám, hogy előre kerülhessek. Olyanok közé kerültem, mint a Panyizsuzsi ékszerek meg a B.boom kismama ruházat.
Előre is elnézést kérek tőletek, ha zavar benneteket ez a felkérés, hamarosan jövök a receptjeimmel meg a történeteimmel is. És előre is köszönöm mindenkinek a figyelmet, támogatást!

Mit készíthetünk el rövid idő alatt?


Nézegetem a Nagyi háború előtti szakácskönyveit és igazi csodákra lelek. Nagyokat nevettünk a drágámmal azon az okfejtésen, amely a férfi és női szerepeket taglalja, illetve, hogyan válasszunk függönyt a bútorkárpithoz. Ezek igazi háztartási mindentudó könyvek, a nyúl nyúzása és a libamájpástétom is bennük van. Rengeteg fogyókúrás és diétás étrend, nyerskoszt és hasonló izgalmak. Hosszú-hosszú órákig tudom olvasgatni.

Amit most kiírok, az bizony a mai háziasszonyoknak éppolyan aktuális, mint 60 éve. Nevezetesen, hogy mit lehet gyorsan és könnyen elkészíteni. Stahl szakácskönyvsorozata, rengeteg fórumtéma és a blogok is rendre előveszik ezt a témát, mert nem veszít aktualitásából. A Nagyi Bukarestben kiadott 1006 ételrecept egészségeseknek és betegeknek című könyve (vajon hogy került ez hozzá?) például komplett menüsorokat ajánl az idővel örök küzdelemben álló háziasszonyoknak.
25-30 perc alatt elkészíthető ebédjavaslatok:
Sóskaleves, pirított máj burgonyával, savanyúsággal

Köménymagleves zsemlyekockákkal, velő tojással

Paradicsomleves (konzervből) galuskával, kirántott parizer zöldborsófőzelékkel

Tojásleves, citromos borjúszelet, vékony laska körettel

Tarhonyaleves, sertés- vagy borjúszelet mustáros burgonyasalátával (a saláta előre elkészítve)

Zöldborsó vajban, petrezselymes újburgonya, tükörtojás

Meggyleves, lecsó virslivel

Káposztaleves, tojásos galuska

Tojásomlett sajttal vagy sonkával, savanyúság (10 perc alatt)

Tejfölös marhahússzeletek burgonyapürével

Lecsós rizs kolbásszal

Gombás burgonyapaprikás, tejfölös uborkasaláta, vagy Gombapaprikás galuskával

Gomba tojással

És tényleg egyszerű receptek, beszerezhető hozzávalókkal, mégis változatosan lehet belőlük főzni. Oké, kicsit talán sok a tojásos étel, de cserébe a zöldségből sincs kevés. Ezek után ne mondja nekem senki, hogy a "hagyományos" magyaros konyha idejétmúlt lenne, hiszen gyorsan és egyszerűen, a mai szemnek is viszonylag egészséges ételeket lehet kreálni így is.
Ha van kedvetek, írjatok még nekem olyan fél órás ebédeket, amelyek alapanyagai és ételei a nagyik konyhájából kerülhettek ki, valamennyire hagyományosnak tekinthetők.

Kókuszbundás hal, mángold


Hoztam Szabadkáról egy csokor mángoldot. Soknak tűnt, ehhez képest egyedül felfaltam az egészet, miután a gyermekek nem mutattak különös érdeklődést irányában. Nagyon egyszerűen bántam el vele, amolyan klasszikus dalmát módon. Úgy is hívják Horvátországban, hogy a "dalmát köret".
Egy serpenyőben vajat vagy olajat forrósít az ember lánya, rádobja a mángoldot és átforgatja. Közben összevágtam 3-4 gerezd fokhagymát, azt hozzádobáltam, lefedtem és vagy 5 percig pároltam.
A dalmát éttermekben ezt főtt krumplival szokták dúsítani és a kesernyés ízei, a fokhagyma így együtt tökéletesen illik a halhoz. Bármilyen tengeri halhoz.

Hozzá kókuszbundás hal lett. Láttam reggel Flat cat fűszeres, morzsás halát és gondoltam, hogy én is megcsinálom. Aztán valahogy oda fajult a dolog, hogy összekevertem 1 kanál zsemlemorzsát meg 1 kanál kókuszreszeléket 1 tojással. Ezzel kentem meg a tepsibe fektetett hemifilé szeleteket és 20 perc alatt ropogósra sütöttem a bundát. Közben a hal is megpuhult.

Sült káposzta


Ismeritek a Taste Spotting oldalt? Naponta csak egyszer engedem meg magamnak, hogy megnézzem, mert utána mindig törölgetnem kell a nyálat a billentyűzetről. Ott láttam meg ezt a sült káposztát, nagyon csábító a maga egyszerű módján.

Az ember lánya fogja a káposztát, hat-nyolc cikkre vágja és sütőlapra teszi. Olívaolajjal, citromlével meg sóval, borssal kenegettem, aztán megsütöttem. Már-már édes lesz, nagyon-nagyon izgalmas és új ízeit hozza elő a káposztának. Igazi télvégi finomság, olyan pillanatokra, amikor már tényleg semmi érdemleges nem akad a kamrában, sem a zöldségesnél.

Könyvbemutató Szabadkán


A Photonino honlapján megnézhetők a tegnapi, szabadkai Az almárium, a vánkos meg a baracklekvár novellás kötet bemutatóján készült fényképek. Szuper este volt! Nagyon köszönöm mindenkinek, aki eljött!

Vajalja


A kislány péntekenként lógott az oviból, mert a nagyapjával piacra mentek. Fogták a nagy meg a kicsi kosarat, aztán mentek. A nagyapa zöld százegyesében mindig volt mentolos gumicukor meg Kavabon a kesztyűtartóban. A piacon pedig mindig volt habroló, ami iszonyú édes volt, meg furcsán ropogós, ráadásul alig lehetett átharapni. A lehulló porcukor meg a tésztadarabok pedig beborították a kabátot, pulcsit.

A piacra járásnak számos szertartása volt, nagyapa, aki a némileg rendmániás és megszokások rabja volt, saját magának alakította ki a királyi udvarok protokolljával vetekedő tervezetet. Először a zöldpiac került sorra. A kosár aljára kerültek az olyan teherbíró zöldségek, mint a krumpli meg répa, amelyeknek nem ártott, ha rápakoltak másokat. Sorban végig kellett járni mind a három sort, megnézni a kínálatot, megszemlézni az árakat és hümmögni egy sort. Aztán újra elővenni a nagymama által írt beszerzendők listáját. Végül mindig visszatérni a Szekeresékhez, akiktől már vagy 25 éve hűségesen vásárolt a nagyapa. A listán ekkor kipipálódtak a zöldségek, lehetett továbbmenni a tejpiacra. Közben esetleg beszerezni a csirke-dolgokat, mert ugye disznót mindig vágtak, vadhúst kaptak az ismerősöktől.

A kislány ezt a részt szerette legjobban: mindig kapott kóstolót a friss, különböző sósságú szerb túrókból. Ilyesmit azonban csak akkor vettek, ha a nagymama gibanicát akart sütni. Máskor csak tejfölt meg túrót vettek, azt is mindig a Hajni nénitől. Méghozzá azért, mert a nagyapa tudta, hogy a Hajni néni nem fölözi le a tejet, mielőtt túrót csinálna belőle, ezért finom, lágy és krémes lesz a végeredmény.

A kislány azonban leges-legjobban a vajalját szerette. Ez nem mindig volt a piacon, de ha meglátta, addig rángatta a nagyapa kabátujját, amíg fel nem figyelt az igényre. Ilyenkor mindig két szelettel vettek, és amint hazaértek, azonnal elővették a friss kenyeret, tejfölt meg a retket és jó alaposan belakmároztak vajaljából.

Egyszer a nagymama is megpróbált ilyesmit csinálni, de neki valahogy nem sikerült. Egy kicsit elégett a vajba kerülő liszt. Pedig igazándiból egy végtelenül egyszerű ételről volt szó, amit akkor csináltak a vajból, mielőtt megromlott volna. Így még pár napra tartósítani lehetett. Egyszerűen fogták a vajat, nagy serpenyőbe tették néhány kanál liszttel meg egy kis sóval és addig sütötték, főzték, amíg be nem sűrűsödött, be nem barnult. Ekkor kiöntötték, a zsíros rész szépen kiült a tetejére és amikor megdermedt, gyakorlatilag vésővel kellett kirobbantani a tálból. Mégis ez volt a világ egyik legjobb csemegéje.

Sugar! Shop 2.


Amikor a Sugar megnyitott Újpesten, rohantam megnézni. Ámultam és bámultam, aztán jó nagyot csalódtam a kínálat láttán. Második kóstolásra egy kicsit jobban ízlettek már a sütik, mondjuk akkor egy nagyon csokisat kóstoltam, az eléggé bejött. Illetve akkor be is szabadultam a cukrászatba, beszélgettem Horváth Eszterrel is. Ő nagyon jó fej, igazi úttörője a design-süteményeknek. Csodálom, hogy ennyire merészen újít, megmutatja, hogy van más út is, a műanyagdobozos somlói mellett.

Most megint elcaplattam az új, belvárosi Sugar-ba. A belső tér, ha lehet még fenomenálisabb, mint az első volt. Ez egy álomvilág, egy őrül édességzabáló legszebb lázálma. A cukorkával feltöltött csövek színkavalkádja, a mókás, meglepő cukorka és habcsók alkotások, kiegészítők garmadája mind vásárlásra csábít. Most először vettem a számba ezeket a Jelly Belly nevű puha és minden létező ízben kapható cukorkákat. Imádtam és már bánom is, hogy csak 20 dekát hoztam haza. A színek és ízek végtelen kavalkádja mellett a kellemesen puha, de mégis harapható állag egyenesen lenyűgözött.

Aztán továbbmentem a sütirészleghez. Hú, itt is micsoda kombinációk! Levendulás, rózsás, mindenféle durván csokis sütemények. Tökéletesen követik a nemzetközi trendeket - éljen! Aztán a neon színű, dekorált muffinok, mignonok. Külön részlegen a nagymama-féle sütik: csokis, meggyes, túrós, igazi hagyományos ízkombinációk pite formában. Van továbbá tejberizs mindenféle feltéttel - micsoda ötlet!

Nincs időm leülni - és kiderül, hogy jól teszem. Az elviteles süteményeim is két pincércsajon mennek keresztül, így kétszer kell elmondanom, hogy mit kérek, illetve végül háromszor, mert képtelenek megjegyezni 3 fajtát. Először kirakják egy tányérra, aztán onnan be egy dobozba. Közben ide-oda rohangálnak, a fent ücsörgő vendégek rendelése jó negyed órát ül a pulton. Totális a káosz. Az 1 deci forró csokim helyett 2-t számláznak, de már nincs erőm reklamálni, mert látom, hogy azzal újabb negyed órát vennék magamra. Tényleg nem lehetne ezt valahogy átgondolni és megszervezni?

És hogy milyenek a sütik? Ezek a modern, divatos kombinációk, mint a virágos ízesítéseknek gyakorlatilag nincs íze. Valami tejszínes, édes ízt érzek és ennyi. Gyönyörű, de nem meggyőző.

Káposztás buci



Annyira megtetszett Lajos Mari káposztás csigája a Nők Lapjában, hogy neki kellett látnom. Kicsit bonyolultnak tűnt, meg rengeteg hozzávaló kellett volna, úgyhogy nem tartottam be a receptet. Az én csigáim inkább oldalukra állított bucik lettek, kissé kifolyt töltelékkel, csálé, dülöngélő alakzatokban. Mégis befaltuk mind egy szálig, még úgy félig melegen, ahogy kiszedtem a sütőből. Sziszegve, kapkodva kóstolgattuk a kisült sajtot és alig vártuk, hogy kicsit meghűljön a tésztája. Tudom, tudom, hogy sokaknak hasfájást okoz a meleg kelt tészta, de mi nem ez a család vagyunk.

Káposztás buci

Hozzávalók a tésztához: 400 g kenyérliszt, 1 dl tejföl, 1-1,5 dl langyos víz, 1 csomag száraz élesztő, 1 kiskanál só, 1 kiskanál cukor, 1 tojás, 2 evőkanál olaj. A töltelékhez: fél fej káposzta, 1 póréhagyma, 1 kanál olaj, 150 g gouda sajt, só, bors, szerecsendió, római kömény, köménymag.

Elkészítése: A tészta hozzávalóit összegyúrtam, jó alaposan átdolgoztam. Először kelt kb. 1 órát.

Addig megcsináltam a tölteléket. A hagymát meg a káposztát vékonyra csíkoztam, olajjal kikent serpenyőben párolni kezdtem, amikor üvegesedett, aláöntöttem fél deci vizet, lefedtem és puhára főztem. Lehúztam a tűzről, fűszereztem. Amikor kihűlt, belereszeltem a sajtot.

A megkelt tésztát átdögönyöztem és egy nagy téglalapot nyújtottam belőle. Rászórtam a tölteléket és feltekertem. A tekercset felkarikáztam és sütőlapra helyeztem. Még fél órát hagytam kelni, aztán 35 percig sütöttem az első 10 percben 200, majd 180 fokos sütőben.

Sütőtök krémleves


Na, még egy utolsó sütőtökös krémleves, aztán jöhet a tavasz. A legjobban bevált és egyben legegyszerűbb, sós kombinációhoz kanyarodtam vissza. Hagymát pároltam kevés olajon, rádobtam a sütőtököt és puhára főztem. Húslevessel szoktam felönteni, de persze lehet sima vízzel is. A végén tejszínnel turmixoltam, sóval, borssal fűszereztem és egy kis tökmag-olajjal ízesítettem.

Már csak a színe miatt is érdemes vele pepecselni. Aztán néha grátisz fejecskét rajzol az olaj.

Sült fokhagymás krumplipüré


Ez is egy olyan kis semmiség, aprócska ötlet, amitől finomabb lehet az ebéd. Elég gyakran dobálok be a sütőbe csirkecombokat, mellé pedig mindenféle zöldségeket. Néha egy-két fej fokhagyma is odakerül valahogy, pucolatlanul, hogy aztán édesre és krémesre süljön a belseje. Már csak ki kell nyomkodni a fokhagyma fejek tartalmát és egy csomó dolgot lehet vele ízesíteni. Majonézbe keverve salátaöntetnek, túróba keverve mártogatósnak és a krumplipürébe keverve finom köretnek ad utánozhatatlan zamatot. De ugyanígy, a megsütött fokhagymát felhasználva is készíthető krémleves, egészen lágy és különleges, sőt ha joghurthoz és lereszelt uborkához keverem, akkor az amúgy eléggé szagos cacikinek is új életet adok.
Nem kell megijedni, egyáltalán nem lesz átható fokhagyma íze, hiszen a hosszú sütés során az illóolajok nagy része elpárolog, elveszik. Marad egy édeskés, mégis jellegzetes hangsúly, amit én nagyon szeretek. Próbáljátok ki ti is!

Kókuszos, lime-os tartlette



Néha rámjön a süthetnék, ilyenkor sütnöm kell és kész. A fejemben már napok óta zsongott ez a kókusztól édes, zöldcitromtól savanykás kombináció. Téli hozzávalók, de az íze, a finomsága és könnyedsége nekem már a tavaszt idézi.

Hozzávalók az omlós tésztához: 100 g vaj, 50 g porcukor, 150 g liszt, 1 tojás sárgája, 1-2 kanál hideg víz. A kókuszos töltelékhez: 250 g ricotta, 50 g kókuszreszelék, 2 evőkanál kókuszlikőr, 1 lime reszelt héja, 30 g porcukor. A zseléhez: 1 lime leve, 1 zacskó tortazselé, 2 dl víz, 1 evőkanál cukor.

Elkészítése:
Először az omlós tészta készül el, a hideg hozzávalókat összemorzsolom, majd gyorsan összegyúrom és gombóc formátumban meg a hűtőbe. Egy óra múlva kinyújtom és egy nagy vagy 6-7 kicsi lapos tortaformába igazítom. Körülbeül 20 perc alatt szép pirosra sülnek a sütőben, 180 fokon. Amikor kihűlnek, meg lehet tölteni. Ropogósak lesznek, de nem túlzottan törékenyek. Ha megtöltve állnak 1 napot, akkor kissé meg is puhulnak.

A töltelékhez alaposan elkevertem a hozzávalókat és a tortaformákba kanalaztam. Lime-mal ízesített tortazselét főztem és amikor egy picit kihűlt, de még nem dermedt meg, akkor a tortácskák tetejére kanalaztam azt is. Jót tesz neki, ha egy kis időt a hűtőben még eltölt fogyasztás előtt.

Szezámos tofu


Bizony, néha én is képes vagyok arra, hogy tökéletesen vega ételeket produkáljak. Nagyon jól esett.

Hozzávalók 1 személyes adaghoz: 10 deka tofu, 1 répa, 1 kaliforniai paprika, 1 csokor újhagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 kiskanál földimogyoróvaj, 1 kanál szójaszósz, 1 kanál szezámolaj, 1 kanál szezámmag, 10 deka üvegtészta.

Elkészítése: A tofut felkockáztam, a fokhagymát apróra vagdaltam, a többi zöldséget pedig felcsíkoztam. A szójaszószból és a többi folyékony hozzávalóból pácot készítettem és ebbe forgattam bele a tofut. 1 kanál olajat forrósítottam egy mély serpenyőben, először a zöldségeket pirítottam meg, aztán a tofut is hozzáadtam, de már csak átforgattam. A szezámmagot csak a legvégén adtam hozzá.

Időközben forró vízbe áztattam az üvegtésztát és miután leszűrtem, ráhalmoztam a frissen sült tofut.

Rákleves, alias chowder


Magyarul tényleg illik rá a sűrű leves kifejezés, míg angolul külön kifejezéssel, a chowder-rel illetik az ilyen tejszínes, megáll-a-kanál-benne leveseket. A szó egyébként francia eredetű, a breton halászfalvakból származik. Az eredeti elkészítési mód lényege az volt, hogy mindenféle halat, nyesedéket, tengeri herkentyűt főztek össze tejjel. Manapság azonban sokkal inkább az amerikai szakácskönyvek, főzős újságok keltik jóhírét és hozták meg a kedvemet a kipróbálásához.

Nos, ehhez képest én a zöldségekre helyeztem a fő hangsúlyt, tejföllel sűrítettem és boldogan kanalaztam. Tényleg jó sűrű lett és nagyon gazdag, bársonyos, tulajdonképpen édeskés ízű.

Kukoricás rákleves

Hozzávalók 2 személy részére: 20 deka krumpli, 15 deka mirelit kukorica, 1 póréhagyma, 1/2 liter húsleves (vagy akár víz), 10 deka apró rák, 2 evőkanál tejföl, 1 kanál apróra vágott petrezselyem, só, bors.

Elkészítése: A krumplit meghámoztam és egészen apróra kockáztam. A póréhagymát felkarikáztam. A hagymát és a krumplit puhára főztem a húslevesben. Ha túl sűrű lenne, akkor lehet bele önteni még egy kis vizet. Az utolsó 5 percre beleszórtam a kukoricát és a rákot is. Ezeket már nem főztem túl sokáig, amúgy is puhák voltak.

A tejfölt és a petrezselymet csak akkor kevertem bele, amikor már lehúztam a tűzhelyről. Megkóstoltam és egy picit még fűszereztem.

Nem hagyom magam



Vagy legalább is megpróbálkozom azzal, hogy ne vonyítsak a paplan alatt összegömbölyödve az önsajnálattól. Minusz egy férjjel egy hétig, egy oltás után enyhének várt, de annyira mégsem enyhe bárányhimlővel. Miközben a másik oltás a hűtőben vár arra, hogy a 2-es számú gyerek megkapja, és rettegve figyelem a rajta kitörni készülő pöttyáradatot. Valahogy kibírom, hogy csak ésszerű mértékben zabáljak csokoládét.

Aztán jön a mindent elborító latyak az égből, de valahogy elmanőverezem magam a moziba. Igen, szar anya vagyok, otthon hagyom három teljes órára a vinnyogó gyermekeimet és agyamat átmosom egy édes Viktória királynős filmmel meg a gyönyörűséges díszletekkel, kosztümökkel.

És képtelen vagyok böjtölni, miközben nyuszis ajtódíszre vadászok, hogy végre lecseréljem a rénszarvasosat. Inkább sütöttem egy elő-húsvéti kalácsot, mennyeit, sonkásat, tormásat. Az illata egészen betöltötte a lakást és ez jó volt. Meg az is jó volt, hogy a 42-ben kiadott háztartási útmutató tapintása, szaga mennyire emlékeztet még mindig a nagymamámra.

Sonkás-tormás húsvéti kalács

Hozzávalók: 50 deka (lehetőleg kenyérnek való) liszt, 3 dl tej, 1 tojás sárgája, 5 deka vaj, csapott kiskanál só, 1 kanál cukor, 1 csomag száraz élesztő. A töltelék 10-15 deka puhára főzött sonka, 3-4 evőkanál reszelt, akár tejszínes torma. A kenegetéshez 1 tojás.

Elkészítése: A tejet meglangyosítottam és belekevertem a cukrot, élesztőt. A liszttel összedolgoztam az összes hozzávalót, jól meggyúrtam, gyömöszöltem. Letakarva 1 órát kelesztettem. Újra átgyúrtam. 2 felé osztottam és mindkét tésztaadagot még 3 felé vágtam. A így kapott bucikat téglalap alakúra nyújtottam, megkentem apróra vágott sonkával és tormakrémmel. A sonka főzőlevéből pedig isteni bablevest kreáltam.

A tésztát adagonként kinyújtottam, megkentem és feltekertem. A hosszúkás, töltött rudakat hármasával megfontam, összegömbölyítettem és így helyeztem a sütőpapírra.

A sütőt jól előmelegítettem, 220 fokra, amíg még egy fél órát kelt a kalács. A tojással csak akkor kentem le a tetejét, mielőtt betettem a sütőbe. Körülbelül 35 percig sültek.

Csokoládiában jártam


Eddig meg voltam győződve róla, hogy a XI. kerület valamiféle gasztronómiai fehér folt a térképen, hiszen a kedvenc szír hentes és csemegeboltomon kívül nem igen van említésre érdemes hely. Aztán a múlt héten felfedeztem a Kockacukor nevű kávézó-csokizót, most meg a Csokoládia nevű csodaországot! Ez is egy csokoládébolt, a Fehérvári út legelején.

Itt is sok-sok híres márka, izgalmas ízeítésű táblái, bonbonjai közül válogathatunk, van itt Dolfin, Amadei meg egy új olasz márka is. De a legizgalmasabbak a bolt feletti kis üzemben készülő táblás csokik, amelyeket izgalmas öntőformákba tesznek, hogy aztán LOVE feliratú, kakaóbabbal mintázott, sőt kakaóbabbal meghintett finomságot vihessünk haza. Pár napon belül pedig talán a bonbonhűtőt is sikerül beüzemelni, így már tényleg ki kell valamit találnom az elhízás fenyegető réme ellen.

Természetesen van itt forró csoki, kávé, sütemény is meg két asztal, ahol nagyon kellemesen eltölthetünk egy fél órácskát a cukrász-könyvelő tulajdonossal beszélgetve.

Parmezános keksz


A férj siel és én nem engedhettem el üres csomagtartóval. Bár szerintem a kolbásszal töltött kenyérbuci elég rosszul sikerült, állítólag ez volt az első, amit befalt a csapat. Felették a csokis kekszet meg a datolyás-almás gyümölcskenyeret is. Érdekes módon ami nekem a legjobban ízlett, nekik az fogyott el utoljára a 14 órás úton.


Parmezános-citromos-kukoricás keksz

Hozzávalók kb. 25 kekszhez: 100 g vaj, 100 g búzaliszt, 2+1 evőkanál kukoricadara (legközelebb inkább kukoricalisztet használnék), 1 citrom héja, 50 g reszelt parmezán, csipet só.

Elkészítése: A hideg vajat a liszttel összemorzsoltam, belereszeltem a citrom héját és a sajtot is. Sóztam, hogy kellemes íze legyen. Végül beledolgoztam a darát is.

3 centi átmérőjű hengert formáztam belőle, folpackba csavarva. Ment a hűtőszekrénybe vagy fél órára. Amikor megdermedt, felszeleteltem és 12-15 perc alatt, 180 fokon megsütöttem.

Csicseriborsó-rukkola saláta


Anyóspajti mindig is a reform életmód szellemében éldegélt, úgyis mint teljes kiőrlésű liszt, cukorszegény ételek, stb. De az utóbbi időben egyre bevállalósabban válogat az újszerű hozzávalók között is. Így kezdtünk el arról beszélni, hogy csicseriborsó, hajdina meg köles. Rájöttem, hogy a hajdinát nem szeretem, a köles még nem is kóstoltam, viszont a csicseriborsót imádom. Gyorsan ki is kerestem neki egy halom receptet a kedvenc blogjaimról, például curry-ket, ragukat, salátákat, kuszkuszos köreteket és levesket.

És ha már így kedvet kaptam, elő is vettem gyorsan egy csicseriborsó konzervet és összedobtam ezt a salátát. Már megint egy mi-van-itthon típusú recept, de egyikünk se bánta meg. Került bele tehát egy doboz leszűrt csicseriborsó konzerv, 1 csomag rukkola saláta, 1 lilahagyma, 8 deka elmorzsolt juhtejes sajt (amolyan feta-jellegű, de magyar gyártmány) meg valamennyi aszalt paradicsom. A hagymát nagyon vékonyan felkarikáztam és óvatosan megsóztam, mivel az aszalt paradicsom is sósan savanykás, illetve a feta-jellegű sajt is. Az öntet elég egyszerűre sikeredett: fél citrom levét és 1 kanálnyi jó minőségű olívaolajat csorgattam rá.

Nekem elfért mellé egy szelet baguette is, de nélküle is jól lehet vele lakni.

Húsgombócok paradicsomszószban sütve


Ez a recept úgy keletkezett, hogy valahogy kitaláltam, hogy jó lesz. Az lett. Voltak valami régi emlékképeim, de akárhogy kutattam, nem találtam hasonlót. Így aztán összeraktam magamnak. Azt kell mondanom, a gyereksereg csak úgy falta.

Hozzávalók 3 felnőttnek meg 4 darab 100 centi körüli gyereknek: 70 deka darált marhahús, 1 tojás, 1 zsemle, 1 konzerv darabolt paradicsom, 1 hagyma, 4-5 darab aszalt paradicsom, 2 dl vörösbor, só, bors, bazsalikom, oregano.

Elkészítése: Egy nagy tepsibe öntöttem a paradicsomkonzervet, a vörösbort és beleszórtam a felkockázott hagymát, aszalt paradicsomot. A zsemlét összetépkedtem, vízbe áztattam és kinyomkodtam. A darált hússal összemorzsoltam, hozzákevertem a tojást és fűszereztem. Apró golyókat formáztam belőle és a paradicsomszószba ültettem.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra, 35 percig sütöttem a húsgombócokat. A teteje megpirult, de alapvetően jól átpárolódtak a szószban. Mielőtt kivettem volna, úgy 5 percre rászórtam egy csomag mini mozarellát, ami beleolvadt a szószba.

Főztem hozzá vagy fél kiló tésztát is, szuper kis vacsora kerekedett belőle. Összenyomkodva, esetleg turmixolva már akár 9-10 hónapos kortól adható étel. Nem kell megijedni a vörösbortól, mert az alkohol teljesen elpárolog belőle és csak egy finom, gazdag íz marad. Persze ki is hagyható.

Diós-almás pite


Az egyszerű kevert sütemények mostanában egyáltalán nem sikerülnek nekem, és egyszerűen nem értem, miért lesz mindegyikből sületlen, buboréktalan gumi. A témát pihentetem és inkább a sokkal sikeresebb omlós tésztákat veszem elő. Lehet, hogy nagyobb macera, de az biztos, hogy sokkal jobb az eredmény.

Rengeteg almát pakoltam rá és egy nagy halom diót. Ez a kettő volt a főszereplő és igazán szép kis előadást tartottak nekem. Olyannyira, hogy például cukrot a töltelékből gyakorlatilag kispóroltam.

Hozzávalók az omlós tésztához: 80 g vaj, 50 g porcukor, csipet só, 150 g liszt, 1-2 kanál hideg víz.

A töltelékhez: 600 g alma (tisztítva mérve), 1 tojás, 2 evőkanál tejszín, csipet fahéj, 50 g dió, 1 evőkanál barna cukor.

Elkészítése: Az omlós tészta hideg hozzávalóit gyorsan összemorzsoltam, gyúrtam. A vizet csak akkor kell hozzáadni, ha nem áll össze a tészta. Gombóccá formázva a hűtőbe teszem, legalább fél órára.

Az almát meghámoztam, felkockáztam, mély serpenyőben puhára pároltam. Ha szükséges pici vizet lehet alá önteni, de általában elég nedves az alma önmagában is.

A tésztát kinyújtottam, piteformába simítottam és 180 fokon 15 percig elősütöttem. A langyosra hűlt almához kevertem a tojást, tejszínt és fahéjjal fűszereztem. A halványra sült tésztára simítottam a tölteléket, a tetejére szórtam a durvára vágott diót és a nádcukrot. Tovább 15-20 perc alatt a tészta teljesen átsül, a dió és cukor pedig megpörkölődik.

Spenóttal, datolyával töltött csirke


Ismeritek azt az érzést, amikor hosszú hónapok múlva bukkan elő újra egy kép, egy recept. Már először is tudtam, hogy ez egy fantasztikus étel, de elfelejtettem. Most megint elém került és azonnal el kellett készítenem. A hozzávalók cseppet sem szokványosak, az biztos. Döbbenetes kombináció, nagyon is a kedvemre való!

Hozzávalók 4 személy részére: 4-6 csirkemell filé, 200 g friss, leveles spenót, 10-15 szem datolya, 1 lilahagyma, 2 evőkanál étolaj, 1 evőkanál méz, 1 evőkanál arab gránátalma-szirup (pomegranate molasses), só, római kömény, fahéj.

Elkészítése: A lilahagymát vékonyan felkarikáztam. A spenótot megmostam, a datolyát kimagoztam. Serpenyőben olajat forrósítottam, a lilahagymát üvegesre pároltam, rádobtam a spenótot és megfonnyasztottam. Sóval, római köménnyel és fahéjjal fűszereztem, de csak gyengéden. Végül belekevertem a datolyadarabkákat is.

A csirkemell filéket hosszában bevagdostam, kicsit megsóztam, és belegyömöszöltem a spenótos tölteléket. A húst ráhajtottam és a tetejét megkentem méz és gránátalma-szirup keverékével. 180 fokos sütőben 30-35 perc alatt készre sütöttem.

Készítettem hozzá egy salátát sült padlizsánból, gránátalmával és sok fokhagymával. Mivel ez nem aratott akkora sikert, mint a szintén köretként főzött natúr kuszkusz, ezért ezt tovább nem is részletezném.

Ötlet: Good Food honlapja

Húsos rolád - nagyi receptje


Ez a mind felett álló, generációk óta hagyományozódó családi kedvenc, az ünnepi előételek messze világító fáklyája, ami egy hétköznapi vacsorát is fenséges lakomává varázsol. Még Zsiga nagyapáról, az én sohasem ismert dédapámról mesélték, hogy ő egy egész rúddal be tudott falni, amikor fagyos téli estéken, a sok kilométeres hazafelé gyaloglástól megfáradt és megéhezett. Én maximum 2-3 szeletre vagyok hitelesítve, de annak minden pillanatát mélyen kiélvezem. Persze nem árt hozzá valami saláta vagy savanyúság sem, az ellensúly megteremtése érdekében.

Nem árt továbbá, ha van kéznél némi maradék sült hús is, annak ez az egyik létező legjobb felhasználási módja.

Hozzávalók 6 személyre: A tésztához: 5 dl tej, 5 evőkanál liszt, 7 tojás, a töltelékhez: 30 dkg sült hús, 1 kisebb hagyma, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, 2 dl tejföl, 3 tojás.

Elkészítése: A fél liter tejből kiveszünk 2 decit és a liszttel csomómentesre keverjük. A tejet felforraljuk és belekeverjük a lisztes tejet is. Sűrű masszát főzünk belőle. Amikor kezd egy kicsit kihűlni, belekeverjük a tojás sárgájákat és a kemény habbá vert fehérjét is lazán beleforgatjuk. Egy tepsit sütőpapírral befedünk, erre simítjuk a tészta alapanyagot. 200 fokon 20-25 percig sütjük. A megsült tésztát kivesszük és azonmód összetekerjük egy konyharuha segítségével.
A töltelékhez ledaráljuk a sült húst, a hagymát pedig apróra vágjuk. Kanálnyi olajon megdinszteljük a hagymát, hozzákeverjük a darált húst és belereszelünk egy gerezd fokhagymát is. Kevés borssal, sóval ízesítjük, majd belekeverjük a tojást és a tejfölt. Ezzel a keverékkel töltjük meg a feltekert tésztát. Tálalás előtt a roládot visszadugjuk a sütőbe, vajdarabkákkal a tetején, hogy ki nem száradjon. Sajtot reszelünk és a felszeletelt roládot ezzel is megszórjuk.

Ilyen és hasonló receptek olvashatók Kern Ágnes: Ételek és életek című rendhagyó szabadkai szakácskönyvében.

Kockacukornyi meglepetés


Egyik reggel óvatlanul fórumoztam az NLC-én és egy csokis topikra akadtam. Naná, hogy meg kellett néznem, és éppen egy, a közelünkben lévő, Kockacukor nevű csokibarlangot ajánlottak, amiről még nem is hallottam. Pedig tényleg két saroknyira lakunk tőle. Nosza, elvonszoltam a babakocsiban csücsülő 2-es számút.

Meg is lepődtem rendesen, elég komoly csokiválasztékra bukkantam ugyanis, főleg a táblás fajtából. De vannak bonbonok is, amiket én tiszta szívből imádok. Például a kávés-marcipánosat, az aszalt sárgabarackos-chiliset meg a málnásat.
A kávék se rosszak, megtudtam például, hogy az igazi jó kávét úgy teszik koffein mentessé, hogy egyfajta gyomnövényt ületetnek mellé, ami elszívja a koffeint adó tápanyagokat a cserjétől. Nem pedig kémiai eljárással lúgozzák ki, mint a porkávékból.
A sütikre meg a szendvicsekre már rápillantani sem mertem...

Attól tartok törzsvendég leszek nálunk.

Ismét könyvbemutató


Ezúttal Szabadkán lesz Az almárium, a vánkos meg a baracklekvár című novellás kötetem bemutatója, március 19-én 18 órakor, a Könyvtár dísztermében. Mindenkit szeretettel várok!

Villa-interjú a Marsbéli boltosokkal



Ezúttal Révai Júliával, a Marsbéli Bolt étel házhoz szállító cég egyik létrehozójával beszélgettem. Miután jó alaposan megkóstoltam az ételeiket, úgy gondoltam, lenne hozzájuk pár érdekes kérdésem is. Ezúttal is lesz nyereményjáték, a kérdésért az interjú végére kell lapozni.
Júlia a villáiról ezt mesélte: "Nekem sajnos, vagy nem sajnos, nincsen külön a szívemhez nőtt villám, viszont van szépérzékem, és a saját fotóimat nem tartom szépeknek, ezért a látszatát is elkerülném annak, hogy ez egy szép fotó akar lenni. Azért az látszik belőle, hogy vannak gyerekek, azoknak meg gyakran jönnek barátai hozzánk játszani, szerencsére."


Miért Marsbéli?

Ez még a tavalyi hasonló jellegű kezdeményezésemből öröklött név, amit nem szívesen magyarázok, mert mondhatnám, hogy mert nincs még egy ilyen, vagy mert ott még miden tiszta, nincs E betű, de a lényege valójában, hogy akár tetszik, akár nem, megjegyzed. Nem kezded kapisgálni az emlékezetedben, hogy hogyishívják, bio-gasztro-zöld-food-mediterrán vagy akármi, hanem Marsbéli.


Megéri? Nem elsősorban pénzügyi szempontból kérdezem, hanem, hogy megéri-e a sok belefektetett energia, kreativitás, idő…

Amiért megéri, hogy az a kevés vevőnk, aki megmarad/van tényleg imád minket, mindenkit névről ismerek, napi kapcsolatban vagyok velük, ha elrontok valamit, azt is megbeszélhetjük. Ez egy jó munkakörnyezet, egyébként még az elején vagyunk, sok munka kell… de az ilyen kezdeményezések, mint például a tiéd, sokat lendít rajtunk.


Miért blogokról származik a legtöbb receptetek? Biztos vagyok benne, hogy rengeteg saját jó receptetek is van.

Nemcsak blogokról vesszük a recepteket, ezek amolyan kölcsönhetek, mindenki szereti őket, legalább a főzni szerető olvasóink/vevőink megismerhetnek jó kis receptlelőhelyeket. Egyébként nem vagyunk szakácsok, sem vendéglátósok, talán ez az egyik legnagyobb előnyünk, hanem ugyanolyan hobbifőzök, mint sokatok, csak gondoltunk egy nagyot, és megpróbáljuk ezeket a tuti jó kis recepteket meg a saját kedvenceinket (amik többsége szintén kedvenc és egyre bővülő szakácskönyvgyűjteményeink termése) megfőzve kínálni. Röviden: a rést ott láttuk, hogy jó étterembe menni már sok helyre lehet, de ezen kívül csak az otthonfőzés marad elfogadható minőségben, ha valaki olcsóbban szeretne jót enni a munkahelyén vagy otthon, azt a Marsbéli Boltban teheti meg.


A nyeremény pedig egy üveg házi narancslekvár, amit azonban egyelőre csak budapestiek számára tudnak eljuttatni. Ezért cserébe pedig írjátok meg, kinek a szavajárását idézzük: „Mert az élet értelme nem feltétlenül a munka, hanem például a méz.” A válaszok csütörtök reggelig jöhetnek, aztán sorsolunk.

Sorsoltunk. A nyertes Nilla Borbála! Kérlek vedd fel velem vagy a Marsbéliekkel a kapcsolatot cím egyeztetés céljából!