Hogy került egy teszkós akciós újságba egy ilyen hagyományos francia recept? Jó lenne tudni. A többi ugyanis a hagyományos karácsonyi ételekkel foglalkozott, úgyis mint halászlé (kockával) meg rántott hekkfilé meg töltött káposzta. Aztán a következő oldalon jön a nyúl frikasszé. Ízlelgessük ezt a szót. Nekem azonnal összefutott a nyál a számban és tudtam, hogy el kell készítenem. Ha mást nem, akkor majd csirkemellből, de szerencsére belefutottam némi nyúl-apróhúsba valamelyik hiperben.
Érdekes ez a frikasszé dolog. Olyan szép, ropogós francia szó, így írnák eredetileg: Fricasee de lapin. Bár nem emlékszem, hogy gyerekkoromban az asztal körül kergettek volna, ha nem ettem ilyesmit. Nem is tudom, hallottam-e ez korábban. Valami rémlik, de nem találok fogást az emlékeken.
Ha erre az ételnévre gondolok, mindig egy múlt századi jelenet jut eszembe. Valahol egy nagypolgári lakás ebédlőjében kerülhettek az asztalra ilyen étkek, egy enyhén affektáló, korábban az apácáknál franciát tanuló, majd Párizsból hozatott szakácskönyvekkel a szakácsnőt hetente felingerelő ifjú feleség jóvoltából. A férj meg csak hagyta, hadd szórakozzon a neje, és kötelességtudatból szépen megette a feltálalt tejszínes ételeket, a mindenféle omletteket meg felfújtakat, de közben titokban csülkös pacalokról meg kolbászos rakott káposztákról fantáziált.
Én viszont oda meg vissza vagyok a régimódi, nyomokban franciás receptekért. Másrészt viszont imádom a tejszínes dolgokat, főleg ha még egy kis fehérbor meg mustár is belekerül a történetbe, na akkor már előre tudom, hogy zseniális lesz. Az lett. Mármint nekem. Körülbelül ez most a kedvenc ételem, biztos, hogy készül majd még nálam.
Hozzávalók 3-4 adaghoz: 500 g apró nyúlhús csont nélkül, 1 póréhagyma, 100 g borsó, 200 g csiperke gomba, 2 dl tejszín, 2 evőkanál mustár, 1 kanál vaj, 2 kanál olaj, 2 dl fehérbor, 1 kiskanál szárított tárkony, só, bors.
Elkészítése: A nyúlhúst, ha nem eleve darabolva vesszük, akkor leszedjük a csontról és felkockázzuk. Nekem szerencsére ezt a melót megspórolta a gyártó, így már falatnyi darabokra vágott húst tudtam használni.
A pórét és a gombát megpucoltam és felkockáztam előkészítésképpen.
Mély serpenyőben felforrósítottam a vajat és olajat. Először megforgattam rajta a póréhagymát, aztán hozzáadtam a húst és gombát. Megsóztam, borsoztam. Megpirítottam a húst, de azért még nem kapott túl erős színt. Megszórtam a tárkonnyal is.
Ráöntöttem a fehérbort, hagytam felforrni, majd levettem közepesre a lángot és fedő alatt főztem úgy jó fél órát. Amikor már nagyon puha lett a hús, levettem a fedőt, hozzákevertem a tejszínt és mustárt. Már nem nagyon kell forralni, csak felforrósítani és tálalni.
Főztem mellé hosszúszemű rizst is, ami magába szívja a tejszínes mártást. Természetesen szélesmetélt tészta vagy krumplipüré is jó ötlet lenne hozzá.
Érdekes ez a frikasszé dolog. Olyan szép, ropogós francia szó, így írnák eredetileg: Fricasee de lapin. Bár nem emlékszem, hogy gyerekkoromban az asztal körül kergettek volna, ha nem ettem ilyesmit. Nem is tudom, hallottam-e ez korábban. Valami rémlik, de nem találok fogást az emlékeken.
Ha erre az ételnévre gondolok, mindig egy múlt századi jelenet jut eszembe. Valahol egy nagypolgári lakás ebédlőjében kerülhettek az asztalra ilyen étkek, egy enyhén affektáló, korábban az apácáknál franciát tanuló, majd Párizsból hozatott szakácskönyvekkel a szakácsnőt hetente felingerelő ifjú feleség jóvoltából. A férj meg csak hagyta, hadd szórakozzon a neje, és kötelességtudatból szépen megette a feltálalt tejszínes ételeket, a mindenféle omletteket meg felfújtakat, de közben titokban csülkös pacalokról meg kolbászos rakott káposztákról fantáziált.
Én viszont oda meg vissza vagyok a régimódi, nyomokban franciás receptekért. Másrészt viszont imádom a tejszínes dolgokat, főleg ha még egy kis fehérbor meg mustár is belekerül a történetbe, na akkor már előre tudom, hogy zseniális lesz. Az lett. Mármint nekem. Körülbelül ez most a kedvenc ételem, biztos, hogy készül majd még nálam.
Hozzávalók 3-4 adaghoz: 500 g apró nyúlhús csont nélkül, 1 póréhagyma, 100 g borsó, 200 g csiperke gomba, 2 dl tejszín, 2 evőkanál mustár, 1 kanál vaj, 2 kanál olaj, 2 dl fehérbor, 1 kiskanál szárított tárkony, só, bors.
Elkészítése: A nyúlhúst, ha nem eleve darabolva vesszük, akkor leszedjük a csontról és felkockázzuk. Nekem szerencsére ezt a melót megspórolta a gyártó, így már falatnyi darabokra vágott húst tudtam használni.
A pórét és a gombát megpucoltam és felkockáztam előkészítésképpen.
Mély serpenyőben felforrósítottam a vajat és olajat. Először megforgattam rajta a póréhagymát, aztán hozzáadtam a húst és gombát. Megsóztam, borsoztam. Megpirítottam a húst, de azért még nem kapott túl erős színt. Megszórtam a tárkonnyal is.
Ráöntöttem a fehérbort, hagytam felforrni, majd levettem közepesre a lángot és fedő alatt főztem úgy jó fél órát. Amikor már nagyon puha lett a hús, levettem a fedőt, hozzákevertem a tejszínt és mustárt. Már nem nagyon kell forralni, csak felforrósítani és tálalni.
Főztem mellé hosszúszemű rizst is, ami magába szívja a tejszínes mártást. Természetesen szélesmetélt tészta vagy krumplipüré is jó ötlet lenne hozzá.
1 megjegyzés:
miért kell hozzá borsó, ha nem szerepel az elkészítésben?
Megjegyzés küldése