Fonyódról a Szántódi révhez tartván éppen ebédidő lett.
Barátaink gyorsan útba is igazítottak a „legjobb déli parti kilátás” címmel
illetett vendéglőhöz. Balatonlellénk kell felkanyarodni a hegy felé, aztán még úgy 3,5 kilóméter az egyre keskenyedő úton. Itt egymást érik a hírneves pincészetek,úgy tűnik errefelé készülnek az igazán jó borok. Tény, ami tény: nem semmi érzés a Balaton felé kinyitott
teraszon ebédelni.
Vasárnap délben majdnem teltház volt, de még éppen akadt egy
asztal nekünk. Kockás abrosszal, szódavízzel, minden ahogy dukál. Végre igazán
jól érezhettük magunkat, mert szinte minden egyes társaság gyerekzsivajtól volt
hangos. Az étteremhez egy kis játszótér is tartozik, illetve lehet nagyot
rohangálni a környező kaszálókon. Úgy tűnt még az se nagy bűn, ha valaki a
szőlősorok között futkározik.
Az étlap mindössze két oldal, de nem is kell ezt
túlkomplikálni. Rántott csirkemell a gyerekeknek – kifejezetten finom, omlós és
nagyon friss.
Maradok én is a rántott vonalon, csak éppen libamájjal
töltött szűzérmét választok. Ezt úgy érzem egy kicsit túlgondolták. A disznó
húsa csodásan omlós, tökéletes rántott húsnak való alapanyag. De a libamáj
teljesen elveszik benne, a lilahagyma meg túl nyers maradt a sütés ellenére is.
A káposzta saláta igen frissítő, és saját napoztatású
kovászos uborka is akad.
Ilyen helyeken alapfogás a marhapörkölt, ami lehetett volna
egy kicsit fiatalabb állatból is, de azért még így is hozta a nokedlivel együtt
az elvárt szintet.
A Gundel palacsintát meg a mákos gubát már csak a szemünk
kívánta, bár nagyon jól sikerült fogás volt mind a kettő. Úgy belakmároztunk
hát, hogy a sofőrön kívül mindenki halk hortyogásba fogott, mire a kompkikötőbe
értünk.
3 főételért és 2 desszertért, plusz vízért és üdítőkért
összesen 12 ezer 500 forintot fizettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése