Tavaszi zöldségleves az olasz-magyar barátság jegyében

 

Ilyenkor legszívesebben minden nap csak zöldséglevest ennék, de nem ám azt a vízes, túl bő lére eresztett cuccot. Az olaszok levese olyan, amibe alig van lé, na én is így szeretem, már-már főzelékesen sűrűre hagyva.

Ebbe a levesbe mindenféle friss zöldség kerülhet, ami csak a piacon előfordul mostanában.

A főzőhagymát például nagyon szeretem, mert szinte szétolvad főzés közben. 1 fej főzőhagymát nagyon apróra kockáztam.

Mély lábasban felforrósítottam 1 evőkanál libazsírt (lehet olaj is), majd rászórtam a hagymát. Megsóztam. Egy-két percig kevergettem. Rászórtam 1 evőkanál lisztet és 1 kiskanál pirospaprikát. Kicsit összeforgattam, pár másodpercig hagytam pirulni, majd felöntöttem fél deci vízzel. Amikor ez a kevés víz már jól elforr, akkor adom hozzá a többi zöldséget:
2 friss, zsenge répa felkarikázva
1 nagyobb vagy 2 kisebb karalábé felkockázva
2-3 szem nagyobbacska újkrumpli, megvakargatva és felkockázva
1 marék zöldbab vagy borsó
1 maréknyi rózsáira szedett karfiol

Felöntöm fél liter vízzzel. A zöldségeket kb. negyed óráig főzöm. Ha a borsó nagyon zsenge, akkor azt később is hozzá lehet adni, amikor már a többi zöldség párolódott úgy 10 percet.

Amikor kész a levesem, összevágok egy csokor petrezselyem zöldjét és beleszórom. Ezt már nem szeretem főzni, a forró levesben úgyis összeesik.
Reszelek még jó sok parmezánt, beleszórom és minden tányérba kerül még egy-egy kanálnyi bazsalikomos pesztó.

Hmmm. Lehet készíteni a kanalakat!