Napi mosoly

Az utóbbi hetekben kis családomnak egy kicsit nyakába szakadtak a betegségek, de semmi olyan, amit egy kis antibiotikummal meg hasonlókkal ki ne lehetne kúrálni.



Amikor már tényleg semmit nem tudtam kitalálni, hogyan lehetne ezt a napot elviselhetővé tenni, na akkor elmentünk lángost enni. Kedd délben mi voltunk az egyetlen vendégek a Dunaparty megállóban. Nagyon szurkoltam nekik, mert ez az egyik kedvenc nyári helyem. Mivel a Duna parton vannak, jó néhány napot egy szinttel feljebb töltöttek, sőt egy ideig be se lehetett menni hozzájuk.

A lángos még mindig az egyik legjobb a városban, de ha nem is a legjobb, az biztos, hogy a leghangulatosabb elfogyasztási mód ez. A két kiselejtezett piros angol busz meg ugye a víz. Most már egy régi, pirosra mázolt taxi is áll a Hunyadi János út sarkán, útbaigazításként.

Lehet ám itt hekket is enni, az se rossz, meg aztán van palacsinta is. A lángosok közül az alap sajtos-tejfölös talán a legjobb. A juhtúróson pl. inkább csak nyomokban érezni azt a jellegzetes ízt, viszont van rajta cserébe sok hagyma.
A káposztával töltött lángos pedig felér egy kisebb atombombával, ami az emésztésre gyakorolt hatását illeti. Utána órákig csak pihegni tudok, még akkor is, ha bicajjal megyek oda-vissza.

Ja, és még málnaszörp is akadt, a kis "betegem" felvidítására.

Egyébként napi menü is van itt, minden hétköznap rendes kajákkal, levessel és másodikkal. Csak valahogy arra még nem akadt mód, hogy ebbe is belekóstoljak. Hiszen mégiscsak a lángosért zarándokolunk el oda újra meg újra.

Nincsenek megjegyzések: