Pastrami étterem, 4 évvel később



A limonádé még mindig teljesen ugyanaz. 



2009-ben írtam ezt az akkori élményeimről. Azóta még voltunk ott egyszer-kétszer, de ritkán visz arra az utunk. Ma újra kedvet kaptunk a Pastramihoz, mert éppen arra jártunk. És ennek nagyon örülök. :-)

Először is, a teraszon nagyon kellemesek a klimatikus viszonyok a dögmeleg ellenére. Valahogy átszellőzik az egész, és árnyék van, tehát nagyon jól lehet ücsörögni.

Az új design is extrán jófejség: egy régi, olyan 60-as évekbeli strand stílusában lett kiplakátolva a hely, korabeli székekkel. Szerencsére a hasonlóságok itt véget érnek, az étlap már a modern, megszokott, amerikai ihletésű vonalat képviseli. Gyorsan le is ültünk a "Naturista családi napozó" felirat alatt és elmélyedtünk az 1 lapos étlapban. Kis betűkkel van ugyan nyomva, de szerencsére így sem fér rá túlzottan sok étel. Vagy a hátlapon ital, úgyis mindenki fröccsöt vagy limonádét kér ebben az időjárásban.



A limonádé még mindig tökéletes: sok-sok citrusfélékkel megpakolva, igazán frissítő.

A forróságra való tekintettel: gazpacho. Egyszerűen nem találtak még fel ennél jobbat a melegben. Egy nagy tányér friss, lédús zöldség - csak éppen folyékony formába rendezve.

A húsleves a gyerekek kedvéért: répaszeletek, csirkemell és lúdgége tészta. A levesbe nyoma sincs a sok helyen fellelhető "kocka-íznek". Érződik a hosszú főzés és a belefőzött húsok zamata, enyhén ragacsos utóíze.



Borjúpofa: Hű meg há! Egyszerűen elolvad, egyszerűen tökéletes! Hatalmas húsdarab, ami mennyeien puha. A zöldségek nem sok vizet kavarnak, van egy kis krumpli meg répa, brokkoli, fehérrépa, de nem ezért szeretjük.



 És akkor marad a végére a Reuben szendvics. Hajaj, itt nehéz szavakat találni. Na jó, ha kekeckedni akarok, akkor túl sós. de egyébként maga a ragadozó-menny ez. Két vékony szelet kenyér közé begrilleznek egy gigantikus adag vékonyra szeletelt füstölt husit. Plusz egy kis káposzta, sajt miegymás. Namost ez így együtt! TÖKÉLETES!

Ja, és ki ne hagyjam! Rendeltünk egy pohárka csokimousse-t is. Nem egy pici adag, de a vége az lett, hogy egymás kezéből kapkodtuk ki vadul a kanalat, hogy én vagyok a következő falat jogosultja, nem éééééén! A nagyobb gyereknek még a pólója háta is csokikrémes lett, de megérte.

(Azt ne kérdezzétek, hogy miért nem rendeltünk több adagot:)

1 megjegyzés:

pinkóci írta...

az édességes sztorit nagyon-nagyon látom magam előtt ^^