Egy régi kedvenc

Ez egy olyan étel, amit már jó tíz éve nagyon szeretek. Újra és újra eszembe jut és akkor mindig megcsinálom. Egyszerű és nagyszerű.

Az alapja maradék főtt rizs. Nem is kezdődhetne jobban, nálunk például mindig marad 1-2 adagnyi, amíg ilyen keveset esznek a fiúk.

Veszek hozzá májat. Fejenként úgy 10-15 dekát. Lehetne csirke is, de én a pulykamájat jobban csípem, mivel nagyobb és így gyorabb felvagdosni. Kockákra.

1 póréhagyma is kell, hosszában felhasítva, majd karikázva. Kvázi kockázva. Lehetne vörös is, de én a pórét százszor jobban szeretem. Nyáron nincs szezonja, hiányzik is rendesen.

Meg kell még egy kukoricakonzerv, kinyitva, lecsepegtetve. Vagy fagyasztott kukorica, még jobb. Abból úgy 20 deka összesen.

Olajat (vagy ha akad itthon, egy kanál zsírt) melegítek. Megfuttatom a felkockázott hagymát meg a májat. Amikor jól megpirult, minden oldalról lefedem egy kicsit, hogy saját gőzében párolódjon. Mindezt nem túl magas hőfokon, hogy ne égjen oda.

Hozzákeverem a rizst, és a kukoricát még a lefedés előtt, ha fagyasztott. A rizzsel már csak jól át kell melegíteni. Aztán jön egy óriási löket szójaszósz. Nos, a drágám szerint ettől lesz egyáltalán ehető ez az étel. Minden esetre jó egyen-barna színt vesz fel, viszont igencsak kellemes kis füstös-édeskés íze is lesz.

Még fokozható a dolog, ha akad egy csokor petrezselyem zöldje. Az valahogy nagyon kell bele.