Most az egyszer nem a kekszek voltak azok, amik igazán elbűvöltek. Azok is nagyon jók, finomak és nem győz az ember köztük válogatni. De ez a tér! Ez a picike kis álomsziget! Imádom, hogy vannak emberek, akik nem nyavalyognak, hanem egyszerűen megcsinálják. Megcsinálják azt, amit mások a pinteresten álmodozva csak nézegetnek, meg sóhajtoznak, hogy de jó lenne.
A La Delizia megcsinálta ezt, amit eddig csak külföldi blogokon nézegethettünk. Rózsaszín !!!! bejárattal, kopott és fehérre festett bútorokkal! Ezek után már nem is érdekel, hogy mit adnak. Itt akarok ücsörögni egész nap, csak úgy elkávézgatni valami magazint lapozgatva, barátnőkkel trécselgetve. Sőt, az is megfordult a fejemben, hogy legközelebb a kötésemet is magammal viszem és bekucorodok az ablak melletti asztalhoz. Egyszerűen csak ott akarok lenni.
Az már csak hab a tortán - például a ribizlis szeleten a tojáshab - hogy isteni finomságokat lehet ám itt enni. Kezdjük a kávéval, ami kitűnő. És persze a kekszek. Van ám nyírfacukros meg teljes kiőrlésű is. Ezen kívül ezer meg ezer féle sós és édes ízben, fűszerekkel, vajjal. Kókuszos-áfonyás. Meg narancsos-marcipános. Meg aszalt szilvás.
Meg van macaron, hatalmas és nem az a papír-ízű fajta. És a friss, mindig változó sütikínálat. A répatorta maga a tökély.
És most látom csak, hogy már fagyi is van náluk. Kész, elvesztem, teljesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése