Avagy hogyan főzzünk tökéletes krémlevest.
Itten most egy világmegmentő - de legalábbis ebéd megmentő - csodás kis találmányról lészen szó. A krémlevesekről. Mert ugye krémlevest mindenből lehet készíteni. Vannak a finom, főzés nélküli dolgok, jórészt gyümölcsből. Ezek azonban nálam inkább a trumix kategóriába kívánkoznak, így most maradjunk a sós ízeknél.
A krémlevesben az a jó, hogy az ember csillogtathatja vele tehetségét. Kombinálhatja az ízeket, illatokat, fűszereket. És közben elég nehéz elrontani. Szerencsére.
Kezdetben volt nálunk a répa krémleves. Olyan franciásan, természetesen fehérborral. Imádtam. Aztán bejött az életünkbe és minden második étterem étlapjára a brokkolikrémleves. Naná, hogy szeletelt mandulával megszórva. Lehetőleg jó lisztesen és hígan. Mondjuk otthon nem erről szólt a történet, hanem tejszínről és esetleg lazackockákról.
Mostanában meg az egész kezdődik tavasszal a medvehagymával, aztán jön a spárga és így tovább egészen a sütőtökig. Mondom én, hogy mindenből lehet krémlevest csinálni. Egyetlen dolgot nem lehet: megvenni a bolti tasakos port és azt forró vízzel felönteni. Ez egyszerűen nem ér! És egyáltalán nem éri meg, mivel kb. 10 perccel több munkával már igazi lakomát állíthatunk elő. Oké, a botmixert el kell mosogatni, de nagyjából ennyi a plusz ráfordított energia.
Most egy hatalmas nagy titkot súgok ám meg: én gyakorlagilag minden krémlevest ugyanúgy csinálok. Nagyon egyszerű a recept, de mégis nagyon rafinált. A végeredmény pedig: finom!
Először is kell hagyma. Lehet sima vöröshagyma, főzőhagyma, póréhagyma meg lila is. Nem árt, ha hozzápasszintjuk a főszereplő zöldséghez a színét. A hagymát feldarabolom, de a turmixolás miatt nem kell egészen apróra.
Aztán jön egy kanál olaj és egy kanál vaj. Erre dobom rá a hagymát, amit kicsik megsózok, hogy kicsalogassan a nedveit. 1-2 perc kavargatás, pirítás.
És ekkor jön 1 dl bor! Bizony. Nálam ez az a szükséges plusz zamat, ami egyszerűen kell. Az alkoholtartalmát úgyis nagy lángon elpárologtatom és maradnak az aromák. Általában fehérbor, általában valami Chardonnay vagy ilyesmi. (Ami éppen akad felbontva a hűtőben, mert ezért nem bontok ki egy egész üveggel, kivéve, ha majd az ebédhez úgyis megisszuk.)
A bor elpárologtatása után jön a kiválasztott zöldség, felöntve lehetőség szerint maradék húslevessel. Ha ez nincs, akkor nem fanyalodunk a leveskockára, hanem szépen vizet használunk. Így is lesz elég íze az ételünknek.
A zöldség megpuhul, jöhet a turmixolás. Tejszín vagy tejföl kerül bele. A tejszíntől krémesebb, a tejföltől savanykásabb lesz.
És akkor jön a második Barba-trükk. Szinte minden krémlevesbe reszelek valamilyen sajtot. Parmezánt, Cheddart vagy akár sima Trappistát. Ettől sűrűbb, sósabb és sokkal ízesebb lesz.
Valamilyen fűszer sem maradhat távol a bulitól. A borsóhoz például a menta az alapkövetelmény. Sütőtökhöz valami ázsiai fűszerkeverék passzol, a kukoricához meg a chili. Karfiolhoz a szerecsendió elsőre talán eszembe se jut, de másodszor már automatikusan nyúlok érte. Egy kevéske ízesített olaj a végére - pont egyensúlyba tudja hozni az ízeket.
Maradt még a levesbetét kérdésköre. Ez az, amit én általában hanyagolok. Nekem a krémlevesek úgy jók, ahogy vannak. Krémesen, lágyan, kicsit habosan.
Persze lehet flancolni. Fokhagymás vajban sütött kenyérkockákkal. Levelestésztából kivagdosott formákkal. Palacsinta csíkokkal. Levesgyönggyel. Vagy éppenséggel felkockázott zöldségekkel, hússal is akár. Ad abszurdum kisütött szalonnacsíkokkal, úgynevezett pörccel is. Mondom én, lehet itt flancolni.
Nagy leveses vagyok, ahogy az már kiderült. Íme egy rövidke lista a sikeresebbekről:
Zöldborsó krémleves - az abszolút kedvenc, igazi ízbomba
Cukkíni krémleves - indiai stílusban, curry és joghurt ölelésében
Sütőtök krémleves - kötelező körök és viták minden évben. Van itt hurkás-gesztenyés francia találmány is, akinek ilyesmire lenne szüksége.
Sajtleves - ami szigorúan véve nem is fér a fenti kategóriába, de aaaanyira finom.
Burgonyakrémleves tormával - ami a tél végén még az élvezetek tárházából előcsalogatható
Szilvakrémleves - őszi boldogság
Sörös-mustáros vargányakrémleves - kicsit flancos, de isteni.
Itten most egy világmegmentő - de legalábbis ebéd megmentő - csodás kis találmányról lészen szó. A krémlevesekről. Mert ugye krémlevest mindenből lehet készíteni. Vannak a finom, főzés nélküli dolgok, jórészt gyümölcsből. Ezek azonban nálam inkább a trumix kategóriába kívánkoznak, így most maradjunk a sós ízeknél.
A krémlevesben az a jó, hogy az ember csillogtathatja vele tehetségét. Kombinálhatja az ízeket, illatokat, fűszereket. És közben elég nehéz elrontani. Szerencsére.
Kezdetben volt nálunk a répa krémleves. Olyan franciásan, természetesen fehérborral. Imádtam. Aztán bejött az életünkbe és minden második étterem étlapjára a brokkolikrémleves. Naná, hogy szeletelt mandulával megszórva. Lehetőleg jó lisztesen és hígan. Mondjuk otthon nem erről szólt a történet, hanem tejszínről és esetleg lazackockákról.
Mostanában meg az egész kezdődik tavasszal a medvehagymával, aztán jön a spárga és így tovább egészen a sütőtökig. Mondom én, hogy mindenből lehet krémlevest csinálni. Egyetlen dolgot nem lehet: megvenni a bolti tasakos port és azt forró vízzel felönteni. Ez egyszerűen nem ér! És egyáltalán nem éri meg, mivel kb. 10 perccel több munkával már igazi lakomát állíthatunk elő. Oké, a botmixert el kell mosogatni, de nagyjából ennyi a plusz ráfordított energia.
Most egy hatalmas nagy titkot súgok ám meg: én gyakorlagilag minden krémlevest ugyanúgy csinálok. Nagyon egyszerű a recept, de mégis nagyon rafinált. A végeredmény pedig: finom!
Először is kell hagyma. Lehet sima vöröshagyma, főzőhagyma, póréhagyma meg lila is. Nem árt, ha hozzápasszintjuk a főszereplő zöldséghez a színét. A hagymát feldarabolom, de a turmixolás miatt nem kell egészen apróra.
Aztán jön egy kanál olaj és egy kanál vaj. Erre dobom rá a hagymát, amit kicsik megsózok, hogy kicsalogassan a nedveit. 1-2 perc kavargatás, pirítás.
És ekkor jön 1 dl bor! Bizony. Nálam ez az a szükséges plusz zamat, ami egyszerűen kell. Az alkoholtartalmát úgyis nagy lángon elpárologtatom és maradnak az aromák. Általában fehérbor, általában valami Chardonnay vagy ilyesmi. (Ami éppen akad felbontva a hűtőben, mert ezért nem bontok ki egy egész üveggel, kivéve, ha majd az ebédhez úgyis megisszuk.)
A bor elpárologtatása után jön a kiválasztott zöldség, felöntve lehetőség szerint maradék húslevessel. Ha ez nincs, akkor nem fanyalodunk a leveskockára, hanem szépen vizet használunk. Így is lesz elég íze az ételünknek.
A zöldség megpuhul, jöhet a turmixolás. Tejszín vagy tejföl kerül bele. A tejszíntől krémesebb, a tejföltől savanykásabb lesz.
És akkor jön a második Barba-trükk. Szinte minden krémlevesbe reszelek valamilyen sajtot. Parmezánt, Cheddart vagy akár sima Trappistát. Ettől sűrűbb, sósabb és sokkal ízesebb lesz.
Valamilyen fűszer sem maradhat távol a bulitól. A borsóhoz például a menta az alapkövetelmény. Sütőtökhöz valami ázsiai fűszerkeverék passzol, a kukoricához meg a chili. Karfiolhoz a szerecsendió elsőre talán eszembe se jut, de másodszor már automatikusan nyúlok érte. Egy kevéske ízesített olaj a végére - pont egyensúlyba tudja hozni az ízeket.
Maradt még a levesbetét kérdésköre. Ez az, amit én általában hanyagolok. Nekem a krémlevesek úgy jók, ahogy vannak. Krémesen, lágyan, kicsit habosan.
Persze lehet flancolni. Fokhagymás vajban sütött kenyérkockákkal. Levelestésztából kivagdosott formákkal. Palacsinta csíkokkal. Levesgyönggyel. Vagy éppenséggel felkockázott zöldségekkel, hússal is akár. Ad abszurdum kisütött szalonnacsíkokkal, úgynevezett pörccel is. Mondom én, lehet itt flancolni.
Nagy leveses vagyok, ahogy az már kiderült. Íme egy rövidke lista a sikeresebbekről:
Zöldborsó krémleves - az abszolút kedvenc, igazi ízbomba
Cukkíni krémleves - indiai stílusban, curry és joghurt ölelésében
Sütőtök krémleves - kötelező körök és viták minden évben. Van itt hurkás-gesztenyés francia találmány is, akinek ilyesmire lenne szüksége.
Sajtleves - ami szigorúan véve nem is fér a fenti kategóriába, de aaaanyira finom.
Burgonyakrémleves tormával - ami a tél végén még az élvezetek tárházából előcsalogatható
Szilvakrémleves - őszi boldogság
Sörös-mustáros vargányakrémleves - kicsit flancos, de isteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése