Napi mosoly

Kicsit szomorkás. Elcsomagoltuk az etetőszéket meg a babakocsit. Azt gondoljuk, hogy nekünk már nem lesz rá többet szükségünk.

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

ez tényleg érdekes érzés lehet...

én is úgy érzem kettőre vagyunk kalibrálva....

trinity írta...

Tényleg kissé depresszív ez az érzés, emlékszem, nekem is az volt:( Valami végetér ezzel-de a gyerekek nőnek és jönnek a szülőknek az új kihívások. Egyet garantálok-nem fogtok unatkozni:)

Névtelen írta...

ó, hát a babakocsi helyére illik majd a futóbicikli, meg a háromkerekű, meg a labda, a kréta!
és az etetőszék már úgyis foglalta az aranyos kisasztal elől a helyet...

Én már háromszor pakoltam el ezeket, és nagyon élveztem az életet az etetőszék után is, vagyis inkább még jobban! :)

Eva írta...

Ember tervez, Isten végez:)Lehet, hogy előkerül az még!Ha pedig nem,akkor élvezd, hogy tágasabb a lakás!:)))(Nálunk legalábbis nagyon sok helyet foglal az etetőszék)Puszi!

Kriszta írta...

Pár év múlva még előkerülhetnek. :)

Macus írta...

Én is így éreztem sokáig.
Aztán egyszer mégis lett egy harmadik, 10 évvel a második után. Maga a csoda.
És most, amikor a legnagyobb egyetemre megy ősztől, van itt még egy 13 és egy 3 éves. A ráadás: a két fiú után kislány a harmadik.

Én rájöttem a kislány születése után, hogy valahol belül mindig is vágytam rá, de nem mertem még magamnak se bevallani.

kojudi írta...

Én is sírtam mikor szétszereltük a rácsos ágyat,hogy ugyan alszik-e még benne kisbaba?Hét év után pedig megint össze kellett szerelni!!!!!Lassan megint el lehet rakni.....nekem is összeszorul ilyenkor a szívem!

Judit

Mackómama írta...

Ha elcsomagoltad és nem kidobtad, akkor az jelent valamit. Nálunk a két pasimaci után "égből pottyant" Mackólányka. Nem is tudom, kinek nagyobb ajándék, vén szüleinek, vagy a bátyjainak.
Majd ha kamaszok lesznek, gondolj vissza erre. Akkor fogod igazán visszasírni ezt az időszakot.