Amikor kitaláltam ezt a kombinációt, pont erre a savanyú, földes, gazdag ízre vágytam. Lehet azt mondani, hogy van benne minden, mint búcsúba, de valahogy mégis kerek és egész lett.
Póréhagymával és vajjal kezdtem. A hagymát felkarikáztam és vajon megfuttattam. Ez volt az édeskés szekció.
Felöntöttem 2 dl sörrel. És nagy lángon kicsit elpárologtattam. Ez volt a kesernyés felhang. A sört kipótoltam 6 dl vízzel (ha lett volna itthon húsleves, akkor azt is beleöntöttem volna).
Hozzáadtam 20 dkg vargányát (a fagyasztóból), de lehetne akár csiperkéből is készíteni. Ez volt a földes, gazdag íz. A gombáktól már csak azt várjuk, ugyebár.
Amikor a gomba puhára főtt, úgy 15 perc alatt, akkor került bele 2 evőkanál tejföl és 1 kiskanál mustár is. Ettől lett olyan jó savanykás, amire nyáron általában nagyon vágyom. A felét leturmixoltam, másik felét viszont meghagytam darabosnak, hogy legyen mit kanalazni.
Készítettem hozzá egy zöldfűszeres, kecskesajtos pirítóst is. Tudjátok, csak azért, hogy éhen ne haljunk.
Itt pedig van egy hasonló, de azért mégis egészen más vargányás leves. Ez pedig egy szintén nagyon jó gombaleves. Ahhoz képest, hogy pár éve még utáltam a gombát.
3 megjegyzés:
Ez nekem tetszik. Majd ha már nem lesz ilyen forróság, megcsinálom, de jó lesz.
Én is kivárom a hűvösebbet,nagyon izgalmas a sörrel való párosítás ...Dehát a vargányát hogy lehetett utálni?????
Trinity, nem a vargányát utáltam, mivel azt nem is kóstoltam régebben. Hanem úgy általában a gombát, mivel csak a csiperkét ismertem. A sokat ajnározott szarvasgombát még mindig nem tudom kellőképpen imádni.
Rossamela, csak rajta!
Megjegyzés küldése