Nem hiszem, hogy akad olyan újságíró vagy akár blog író, aki nem álmodozna arról, hogy saját magazint készít. Stahl abban különbözik tőlem, hogy ő nem álmodozik, hanem meg is csinálja, amit kitalál. Ezért, illetve azért, ahogy megmozgatta a magyar háziasszonyok képzeletét, nagyonb becsülöm.
A személyével is valahogy így vagyok. Csuda, amit csinál, de ahogy, az már nem feltétlenül tetszik. Nem tudok elvonatkoztatni a kemény, üzleasszonyos, híradós egyéniségétől és számomra abban a pillanatban hiteltelenné válik, hogy kedves, aranyos, "nyalakodós" szeretne lenni.
Ez az új magazin is egy kicsit ilyen. Wanabe, ahogy a tanult angol mondaná. Ahogy lapozgatom, végig az az érzésem, hogy túl sokat akar. Nem egyszerű feladat, ha három-négy ember akar megtölteni 130 oldalt. Márpedig itt ez történik, Judit összetrombitálja kedvenc barátait, és velük íratja, fotóztatja meg a magazint. (Bocs, Chili és Vanília!) Ez bizony egy csöppet unalmassá teszi a lapot, illetve a képeket, a tördelést. Valami általános szürkeség lengi be a képeket, illetve a kissé fapados tördelést. Kivéve talán a vasárnapi ebédes összeállítást, attól igazán csorgott a nyálam.
Persze találok benne egy csomó jó ötletet, akad pár igazán jópofa cikk meg recept is. Itt van példul, a kétszáz húszadszor elsütött "Hajni makarónija", ami már akkor, 5 évvel ez előtt is nagyon tetszett, sokszor megcsináltam, aztán jól elfelejtettem. Most újra felidéződött és azt hiszem hamarosan terítékre is kerül.
A "közért turbó", 3 hozzávaló, 3 fogás kifejezetten inspiráló és ötletes, ahogy a hozzávalókat fotózták.
Vonzóak az utazási, étterem és vásárlási ajánlók. Kedvem kerekedett elmenni az ajánlott helyekre, legyen az akár a pákozdi Halászcsárda, vagy a törökországi fehér hotel. Vagy éppen végigkóstolni a spanyol konyhát a cikk mintájára.
Ahogy látom, Stahl ezek után sem tétlenkedik, a reklám alapján jön a gyerekeknek szóló gyümölcsös meg zöldséges matricás foglalkoztató füzet is. Első ránézésre szuper grafikákkal, azt hiszem az 1-es számú kőc imádni fogja.
25 megjegyzés:
Egy nagyon-nagyon gyenge Martha Stewart Living koppintás. Tegnap néztem az újságosnál.De legalább nem Nigella Lawson.
Én szeretem Stahl Juditot, de többször leírtam már, hogy ahogy főz, azt nem. Nem bírom, hogy majdnem a kézfejéig ér minden felsője, majdnem bele az ételbe. Nem bírom, hogy mindenhez több edényt használ, néha érthetetlenül. (miért reszelek le valamit, ami aztán megy a turmixba???) Stb, stb, stb. Az viszont tény, hogy megnyitott egy alagutat a tévében, éppen jókor, és jól. Majd csak később jöttünk rá, hogy van valahol egy Nigella nevű nő, aki mintha hasonlítana a stílusra, illetve a stílus hasonlít az ővére. Ez a kép az újság elején is tiszta Nigella. Szinte össze lehet keverni őket. Megismétlem, szeretem Stahl Juditot, nézem a műsorait, van tőle könyvem, és szeretem a receptjeit is. Csak nem vagyunk egyformák, és van nála "olyan", amitől égnek áll a hajam...
Most azt kívánom, bárcsak szeretném Stahl intézményét, receptestől, mindenestől.
A kommenteket olvasgatva néha az az érzésem támad, hogy csak nekem nem ízlik/tetszik, amit/ahogy ő főz.
Mindegy, az újság hiánypótló a magyar piacon, ahogy az ikonikus házitündér birodalmának egyéb részei szintén, akkor is, ha olyan, amilyen. Olyan Stahlos...
a koppintással egyetértek. Idegen nyelvű szakácskönyveimet lapozgatva mindig az az érzésem, hogy Stahl ezeket átfésülte és az egyszerű-nagyszerű darabokat sajátjaként piacra dobta. Eredetiség: nulla. Üzleti érzék: nyilván sokkal jobb :-/
H.
Nem baj, ez az újság azoknak szól, akik nem beszélnek nyelveket, így biztosan nem veszik a kezükbe a Living magazint :)
Egyébként ez a fotós srác, akivel dolgozik, szerintem rettenetesen gyenge! Egy csomó magyar gasztroblogos akkor is szebb fotókat csinál, ha a fél kezét a fenekébe dugja... (bocsánat)
És a Stahl is úgy néz ki a fotókon, mint egy telebotoxozott műbaba.
Ági, osztom a véleményed!
Amíg Nigellát nem láttam, nem tudtam, miért is vádolják erős koppintással ezt a Stahl Juditot. Azóta tudom, de ettől függetlenül is kedvelem, bár vannak allűrök,és felesleges dolgok, amelyeket nem. Hát igen, ez az üzletasszonyos stílusa idegen, de nekem csak azért, mert fene irigy vagyok, hogy van valaki, aki csinálja, vállalja és meri. :o((
Ja, és az nem én vagyok, talán ez a legrosszabb az egészben.
Azt most nem boncolgatnám tovább, hogy koppintás-e vagy sem... Azt fenntartom, hogy volt egy igény és ő rámozdult, ehhez van érzéke.
De ez a "telebotoxozott" kifejezés valahogy nagyon találó.
Ez egy egyszeri kiadvány, vagy valamilyen havi magazin lesz?
(szepykevel egyetértek abban, hogy Stahl sajnos tényleg feleslegesen koszol össze mindig egy halom edényt. Én sem értem...különösen akkor nem, amikor épp a háziasszonyok dolgát igyekszik megkönnyíteni a szupergyors fogásokkal.)
Szia Ági!
Gyere légyszi egy kis látogatásra!
http://lettudatoskonyha.blogspot.com/2009/05/szakacssapka.html
Napmátka, ha minden igaz negyed éves lesz, de szerintem ez most csak amolyan teszt szám.
Renata, nagyon köszönöm!
Én sosem szerettem amikor valaki plagizál. Stahl ennek igen eklatáns példája. Próbáld ki egyszer, hogy leveszed a hangot és egyszerre nézel egy Nigella Lawson-t és egy Stahlt. Tudom, két tévé kell hozzá.. de megéri ha nevetni akarsz kínodban az azonosságoktól...
Bocsánat, de muszáj vagyok leírni, mert böködi az oldalam... Ha valaki otthon a saját konyhájában vigyázz a tisztaságra, akkor nem viszi rá a lélek, hogy ragacsos, tojásos, húsos kézzel bármihez is hozzáérjen kézmosás nélkül. Az ember lánya általában tisztában van vele, (ha csak nincs bejárónője...), hogy amit összekoszol, azt bizony ő fogja elmosni. Ezért furcsa nekem, amikor meghallgathatom a tisztaságról szóló fejezetet az adásban, majd rögtön utána nem marad semmi tisztán, mindent összetaperál... Az, hogy egy főzéshez elhasználnak egy tekercs kéztörlőt a gyerekekkel ahelyett, hogy rongyba törölnék a kezüket, azt már nem is említem. A Tv Paprikán is van egy sorozat, valami angol nő. Úgy reklámozzák, hogy szuperül egészséges ételeket főz, meg környezettudatos, meg blablabla... Amikor először láttam, megy a műsor, majd elmondja, hogy nah, akkor most elmegy vesz egy kis barackot a közeli piacon. Majd beül a kocsiba a közeli piacra hajt, ott vesz kb három szem barackot, majd megtapogat mindent, meg is jegyzi, hogy majd később visszajön a káposztáért, vagy valamiért, ez mindegy. Majd beül az autóba és elhajt... ??????? Ha olyan bazi környezettudatos, nem kell kocsival menni a két sarokra lévő piacra, pláne nem kell mindenért egyenként elhajtani kocsival, benzint használva, és a többit nem is sorolnám. Vagy a fordítás a rossz, vagy maga a műsor rossz. Bocsánat, hosszú voltam, de nem bírtam nem elmondani...
Egyik műsor se lehet tőkéletes, de megnézethetnék pár mezei emberrel, mielőtt adásba küldik és máris kibuknának ezek a hibák.
Én ma hallottam a rádióban, hogy megjelent a lapja....
Nagyon örülök neki, imádom őt! Ahogy ő főz, és beszél az ételekről, alapanyagokról, főzésről, az utánozhatatlan! Szerintem igazi egyéniség!!! Remélem a lapja is ezt tükrözi!
Ami a könyveit illeti. A Tatinos sorozat valahogy nem került a kezembe. Két könyvet olvastam az általa kiadottak közül. Az utolsó falat nagyon tetszett, mókás, jópofa. Az Ételkóstoló viszont szönyrű, iszonyú, a feléig se jutottam el.
Amúgy nagy igény van a gasztro regényekre, én örülök, hogy kiad egy csomót, szerintem nagyon jó ötlet!
Kedves Frenszi, ahogy látod sokféle hozzászólás volt itt. Ami a külalakot illeti, nem tudom, hogy a nyomda hibája-e vagy sem, nekem egy kicsit szürke, fáradt a lap megjelenése. Azért akik gasztro blogot írnak és olvasnak, azt hiszem láttak pár delicioust, Good Food-ot meg hasonlót, tehát elég edzett a szemünk. Nézz csak meg pár jól fotózó bloggert és meg fogsz lepődni.
Én megértem Frenszit, hogy védi a mundérját főleg akkor, ha szeretné a következő lapszámot is tervezni, nade...
Nem szép dolog minősíteni az olvasókat, még akkor is lehet, hogy igaza van az átlagolvasó megítélésénél, de azért azokat "lehülyézni" aki a lapot megveszi elég szar dolog.
A komment elolvasása után lementem a benzinkútra és vettem egy újságot, mert kiváncsi voltam arra a lapra, amely fényt hoz a háziasszonyok egyhangúságába:)))
meg kíváncsi lettem az önfényezésre is:)
Osztom abban a véleményét, hogy a koncepció kivan találva és azzal sincs semmi gond, hogy ötleteket "lopunk" a külföldi testvérektől, mert a jót még jobbá tenni nem szégyen, sőt szerintem okos emberre vall, mint az is, hogy...
A Mi Nigéllánk egy nagyon okos, törtető és szívós asszony, aki valóban a semmibe hozott színt és utáltatta meg velem és még néhány férfitársammal a muffint, sőt a most trendi főzős műsorok is rajta kapaszkodtak fel.
De!
Miért nem lehetett azt mondani. Igen a megbízónak volt egy elképzelése és az nem az újság külalakja és a "szellemi terméke" hanem egy eladható és bevételt hozó kiadvány, melyet el kell adni és ahhoz uram bocsát, be kell vetni olyan csontokat is, amelyeket már külföldön jól lerágtak.
Mert nekem a komment úgy tűnt, hogy "jött a mi Juditunk, aki megmutatja a nagy magyar és sötét háziasszonyoknak, hogy mit tud a muffin sütő egy fejlett nyugati háztartásban.
Amit viszont nem hagyhatok ki, hogy a megjelenő írások színvonala viszont klasszisokkal jobbak, mint a trendi külföldi magazinokban megjelent firkálásokénál.
A fotós meg mondjon le, mert a címlapfotó miatt letörném a kezét úgy tőből. Mert a címlap adja el a lapot és ez külföldön is szempont, főleg akkor, ha egy "sztárt" tesznek ki, ráadásul a névadót. Igaz Juditon sokat dob a photoshop, de szerintem egy jó fotós a nélkül is ezerszer jobb képet csinálhatott volna, mert szerint Ő az egyik azoknak akiről eszelősen jó képeket lehet csinálni, ha tudnak fotózni.
Na kidühöngtem magam és most kiolvasom a konkurenciát, mert azt is megvettem.
Nah, én mostanig bírtam, hogy ne szóljak bele (megint).
Az indexen én indítottam anno egy topicot, http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9102901 Nyitotta: szepyke, 2003.11.07 15:35
tehát, elmondhatom, azt hiszem, hogy már a kezdetektől figyelem a tevékenységét. Már milliószor leírtam, hogy szeretem a műsorát, tetszenek a receptjei is, de kész vagyok sok-sok dologtól, amin szerintem lehetne javítani. Főleg, mert anno az nlc-n (Nők lapja café) Judit is kommentelt, tehát remélhetőleg olvasta a sok-sok átlag magyar háziasszony hozzászólását, ami pozitív volt, de voltak negatív dolgokra rávilágító kommentek is. Az enyémek között is voltak ilyenek, amit a mai napig tartok, mert nekem az visszás, hogy valaki csak azért mert a domestos szponzorálja, elmondja, hogy milyen fontos a higiénia, közben meg látom, hogy ez bizony nem zsigerből jön. És ez bizony zavaró. És amennyire nem zavar például Nigellánál, annyira zavar Juditnál. Mert nála nem úgy jön a "hmmm, ez milyen mennyei, meg atyaúristen, de finom", mint ahogy Nigella előadja. De visszatérek a kiadványra. Nekem a kiadvány tetszik, de leírtam már, hogy a fényképek igencsak bénácskára sikeredtek... A cikkekkel sem minden esetben vagyok kibékülve. Megint átnéztem az újságot, a művészeti vezető kartársnő hozzászólása után, és már értem, hogy mi, miért íródott..
Mert én félig sötétségben élő magyar háziasszony, tudatlanságomban nem tudom, hogy hogy kell takarítani, hogy bár, bérből és fizetésből külföldre már szinte soha nem jutok el, de ha megyek, legalább lesz ocsó szállásom, és hálás lehetek, hogy ebben segítenek. Eddig ezt nem vettem észre, de ha "bántanak", bizony én is bántok és visszaszúrok... Mert bocsánat, de nem vagyok Magyar Nők Lapja olvasó, gondolom, ezzel minősítve lettem,(csak itt az a baj, hogy a rengeteg förtelem női magazin között még mindig leginkább a Nők lapját olvasnám, mint a sznobtalálkozós női magazinokat, mint a Cosmo és társai..., hogy a nálam 0 pontot kapott Story szintű újságokról ne is beszéljek) nem másolom senkinek a haját, főleg nem egy önértékelési gondokkal küszködő "celebnek" nevezettét, mert koromnál fogva már rég nem másolom senkinek a frizuráját, sőt soha nem is tettem. Megértettem, hogy ez az újság ezek szerint annak született, akit irányitani kell. Aha! Akkor én nem vagyok a célközönsége... Lecsúsztam erről. Ezek szerint ez már nem az én korosztályomnak készült, hanem a fiataloknak, akiket még meg kell tanítani takarítani, még nem látták egyik műsorban sem az epermisut, ami nekem a könyökömön jön ki. Megértettem, köszönöm. Ettől függetlenenül, vagy pont ezért lehet, hogy meg fogom venni a következő számot is, és jól elolvasom, hogy mit csinálok rosszul. szepy
Szepy! Az 1 hétnél régebbi bejegyzések kommentjeit engedélyezem, hogy megjelenjenek. Amit feleslegesnek gondolsz, azt töröld.
Sok kritikával egyetértek, csak a tisztaság részéhez szeretnék hozzászólni, annak is csak egy részéhez, nem a hosszú ujjú polókhoz és ahhoz a stilushoz, hogy sok mindent kézzel csinál, hanem ahhoz, hogy közben nem rak rendet, nem mos kezet....
Nem tartozom a stábjába, de teljesen kivülállóként egy megbízott cégen keresztűl évekig vágtam Stahl műsorát amikor még nem a stúdióban hanem a saját lakásában készült lehetetlen kamera állásokkal, oldalról, félig hátulról két kamerával, és annyiban szeretném megvédeni, hogy sajnos egy ilyen műsort szinte lehetetlen úgy felvenni, hogy az vágható legyen úgy, ha közben kezet mos, takarít, törölget...
Egy-egy recept elkészítését, ami eredetiben is sokszor kb. félóra és napi 6-7 főzést vesznek fel, 5-6 percre vágni úgy, hogy normális kapcsolódási pontokat lehessen találni (magyarán pl. ne "dobja el" a fakanalat a vágásban ;-), még így is sok ilyennel izzadtunk néha) szinte lehetetlen, ha úgy főz ahogy kamerák nélkül tenné ahol nincsenek ilyen szempontok.
Teljesen más kamera előtt főzni, mint otthon, ahol az ember közben kezet moshat, törölgethet, két keverés közt mosogat egy kicsit stb. és nem kell visszaállni azután egy kapcsolódási pontként használható pozíturába...
Persze nem tudom Ő hogy főz amikor egyedül van, csak annyit szeretnék mondani, hogy ez is egy szempont.
Amúgy nekem is sok mindennel vannak fenttartásim a Stahl jelenséggel kapcsolatban, de receptjeit javarészt alapvetően szeretem.
Az újságot én is megvettem.
Van benne sok olyan ami valóban szakállas (ilyen pl a görög citromos sütije is) és sok semmitmondó információ (pl. a takarítós cikk vagy a párkeresős), de sok jó dolog is ami tetszik és (legalábbis számomra) új, izgalmasnak látszó recept is.
Biztos, hogy a következőt is megveszem.
Ami számora kérdés, hogy lehet-e ennyi mindent magas színvonalon csinálni önismétlés nélkül.
Csak a műsorába előállni félévente kb. 100 új recepttel, évente 3, kb 50 új receptet tartalmazó könyvvel, félévente egy ilyen újsággal.......
Egy késői hozzászólás...Sthallal kapcsolatban már nagyon megoszlanak a vélemények. Én azt gondolom, a műsora régen, nagyon régen, jó volt, szerettem. Mára inkább a minőség rovására ment a mennyiség, kapkodós, hadarós, nem olyan jó. Nem szeretem, amikor 5 perces recepreket mutat be, miközben már minden oda van készítve, legyen az kifőtt tészta (ami ugye önmagában is 10 perc mire kifő), vagy kimért liszt/cukor/stb.
De. A magazin igazán színvonalas. Rengeteg dolog van benne, ami hasznos, ami guszta, ami eredeti, ami jó. És ezen a ponton, kit érdekel, ha hasonlít valami külföldi laphoz? Hiszen magyar lap nincs ilyen. Miért baj az, ha hasonlít egy magyar újság egy külföldihez? Miért nem örülünk, hogy van magyar nyelven ilyen színvonalas újság? Hiszen az összes női magazin (Cosmo, Joy, Elle, In Stlye), az összes pletykaújság (Story, Best, Hot, stb) egytől egyig külföldi mintán alapul, sőt, a fele cikk a külföldi verziók fordítása, adaptációja. Azokat miért nem szidjuk? Azokért havonta kérnek el majdnem egy ezrest, és köztudottan csak a fele az, ami itthoni munka.
De nem értem, mi a gond akár azzal, hogyha Living magazin koppintás? Ha a Living magazin jó és színvonalas, akkor mi a gond azzal, ha van egy hasonló itthon is? Legalább többen értik, és végre nem csak a nyálunkat csorgatjuk az exkluzív újságosoknál, hogy "tudnak ezek az angolok/németek/amerikaiak".
Ha valakinek nem tetszik, hogy milyen ajánlók vannak benne (mert drága), akkor azt ne olvassa el. Én sem tudom megfizetni, de tudom, hogy így legalább több célcsoportnak szól a lap, hiszen mindenki talál benne valami hasznosat.
Nem értem azt sem, mi a gond azzal, ha pl Nigellát utánozza? Mi a baj azzal, ha behozza ezzel itthonra is a gasztronómia ezen ágát? Angliában van kb 50 főzős műsor, itt mi van? Lázár? Meg Laci bácsi? Miért baj, ha kicsit kikacsintunk nyugatra, és hasznosítjuk itthon? Van, aki nem néz Nigellát, mert nincs olyan csatornája, van, aki nem olvas Good Foodot, meg Livinget, mert nem tud angolul. Van aki csak azért nem, mert lusta, és vár egy hasonló színvonalú, magyar nyelvű újságra. Itt van.
Aki megteheti, hogy külföldi újságot vesz és olvas, hát tegye. De én örülök neki, hogy van itthon valaki, aki próbálkozik, tesz, és jó dolgokat csinál. Örülök neki, mert ezzel bejönnek az országba a jó dolgok. És nem csak irigykedünk a külföldi országokra, hogy de jó nekik. Nekünk is lehet jó.
Amikor itt van valami előttünk, akkor nem kell, mert hasonlít egy külföldi dologhoz. De akkor ne menjünk be olyan üzletbe, ami külföldön is van?
Én annak is örülnék, ha megjelenne magyarul a Living magazin, mert jó. Miért gond, ha van valami magyarul, ami "hasonló"? Miért kell rögtön rosszindulatúan bírálni?
Nekünk ez van, ezt kell szeretni, ha meg nem jó, akkor lehet jobbat, eredetibbet csinálni.
Rita
Megjegyzés küldése