Ha már elhatározás napja, akkor itt az ideje, hogy megtegyem saját kis elhatározásomat. Elhatároztam, hogy ezentúl havonta 1-1 hétre locavore leszek. Hétfőtől egy hétig csak hazait eszem!
Amerikai mintára cselekszem, de az ötlet lesz az egyetlen külhoni dolog a konyhámban egész héten. Néhány szabályt felállítottam magamnak, a lényeg, hogy minél kevesebbet utazzon az étel az asztalunkig.
Amiben nincs apelláta:
- Hús, húskészítmények (Pá-pá olasz sonkák, szalámik!)
- Halak (Egy hétig nincs tonhal konzerv meg lazacfilé, valahogy csak kibírom.)
- Tejtermékek (Csak azt az osztrák biotejet feledhetném... de éljen a magyar kecskesajt!)
- Zöldségek és gyümölcsök (Na, itt lesz a legegyszerűbb dolgom, elvégre virul a természet.)
Egy kis lazítás azért belefér:
- Kávé, tea, csokoládé (Igyekszem olyanokat választani, amit itthon dolgoztak fel, minél nagyobb mértékben.)
- Fűszerek (A só, a bors meg a fahéj már évezredek óta vándorol a kontinensek között, de igyekszem a zöldfűszerekre ráharapni.
Ami a legjobb az egészben: lehet csatlakozni. Magam részéről azt vállalom, hogy a hét tapasztalatairól minden nap beszámolok, az igazán jól sikerült ételek mellett teljes, minden étkezést átfogó menüsort írok majd.
Ha valakinek van kedve egy hétre, egy napra vagy egy étkezés erejéig társulni, az szóljon bátran. Csak egy kis címke böngészésre meg némi piacozásra van szükség!
9 megjegyzés:
Csatlakozom, bár én eddig is igyekeztem magyar termékeket venni. Tejből már régen csak magyar tehénből "jött" tejet veszek meg, hogy a magyar termelőket segítsem ezzel. Tehát, CSATLAKOZOM!
A képet másolhatom?
Persze!
Közben teljesen ráindultam a dologra, és már gyártom a "saját" képemet a témához! Remek ötlet, főleg, hogy sok-sok emberhez eljut így! Köszönöm!!!
milyen vicces. éppen most olvasgattam a egy bioportál oldalát és arra gondoltam, hogy én mostantól (értsd mától) kipróbálom, hogy csak hazai alapanyagokból fözzek. és lám a következö oldal, amelyre rákattintottam a tiéd. ugye csatlakozhatom (bár külföldön élek)?
Szia!
Kíváncsian várom a tapasztalatokat!
(Csatlakoznom nem volna értelme, mert egyébként sem használok külfüldi hozzávalókat - leszámítva a citromot, néha csokoládét, kakaót,teát,kevés kókuszt, egy-két fűszert.)
Még jól emlékszem a régi cikkedre erről a témáról, nagyon klassz volt, engem is irányba állítottál akkor, igyekszem azóta alapvetően ebben gondolkodni. Bár maradt nekem is néhány dolog, amiről nem tudok lemondani, mert egyszerűen meg sem közelíti a minőségét a hazai. Meg aztán nem is vagyok az a fajta, aki szigorú elvek szerint él és nagy elhatározásokat tesz. Viszont ezek egyszerű alapelvek, amit legtöbbször nem is olyan nehéz követni. :)
Nálunk a férjem az anyagbeszerző és háromszor annyi ideig tart bevásárolnia, mert árucímke böngésző. Az egyik oka, hogy lehetőleg magyar árut vegyen.
Mi kétlakiak vagyunk -téli városi, nyári falusi- Szentendre és Kisszékely között ingázunk. Például éppen a tegnapi terasz beszélgetésünk témája is hasonló volt. Vajon milyen irányba vigyük el a családi életünket? Tegnap került a házba Hetesi Zsolt könyve: Utolsó kísérlet címmel.
Lehet, hogy Amerikában ez egy új őrület, de nálunk még 20 évvel ezelőtt is a mindennapok része volt, szinte csak hazait lehetett venni (leszámítva a pult alóli banánt). Ma már nem olyan egyszerű ezt megvalósítani, hiszen a hazai üzemek is sokszor külföldi alapanyagból állítják elő a termékeiket (tej, hús)és ezt nem tüntetik fel a címkén, csak az előállítás helyét. A piac sem tuti hely, ismerek olyan őstermelő nénikét, akiről tudom, hogy a nagybaniról származik a portékája (egy hozzátartozója szerzi be neki). Már csak ezért is kíváncsian várom a tapasztalataidat.
Megjegyzés küldése