VKF! Magyar ízek a hétköznapokban

Az aktuális VKF! Maci által megjelölt témája a magyar ízek. Miután megmutattam, milyen csodákra képes egy igazán kreatív ember, aki birtokában van a szükséges technikai tudásnak is, ideje megmutatnom azt is, mit jelent számomra a hétköznapi magyar konyha. Egy derűs szerdai nap menüje lehet ez:

Tavaszi zöldséges leves daragaluskával

A zsenge tavaszi zöldségek pillanatok alatt megpuhulnak, és Apu útmutatásait követve arra is ráébredtem, hogy a grízgaluska készítése sem feltétlenül az ünnepnapok kiváltsága. Az biztos, hogy az elkövetkező hónapokban igyekszem minél többször levest tenni az asztalra.

Mi kell hozzá? Zsenge tavaszi zöldségek, répa, petrezselyemgyökér, karalábé, esetleg zöldbab és borsó. Ezúttal beleaprítottam egy csokor újhagymát is, mert engem nem zavar, ha úszkálnak a darabkák, viszont erősíti a leves édes, zöldséges ízét.

A leves alapízét a csirkeaprólék adja meg, farhát, lábak, szárnyak, máj, zúza, szív - legyen rajta egy kis bőr, egy kis hús meg egy kis csont is. Én egy-egy mellfilét is bele szoktam főzni, hogy legyen mit enni is.

Kell még némi só, bors, kétségbeesettebb napokon esetleg leveskocka is.

Hogyan készül? A zöldségeket meg a csirkemellet falatnyi darabokra vagdostam, majd minden hozzávalót egy lábasba pakoltam. Vízzel felöntve addig főztem, amíg minden puha lett. Ez legfeljebb háromnegyed óra.

A levest leszűrtem. A csirkeaprólékból csak azokat a darabokat tartom meg, amelyeket a család valamelyik tagja farigcsálásra, szopogatásra érdemesnek tart. Magam részéről csak védőfelszereléssel nyúlok a csirkelábhoz, nemhogy a számhoz vegyem!

A galuskához a leszűrt, újra felforralt levesbe szaggattam 1 tojás, 3 evőkanál búzadara és 1 kiskanál olaj keverékét. Gyorsan rájöttem, hogy minél kisebbek a galuskák, annál gyorsabban megfőnek és annál puhábbak lesznek, de azért arra is vigyázni kell, hogy ne főjenek szét.

Végül visszakerülhettek a zöldség és húsdarabok is. Ha van otthon, mindenképpen megszórom még egy kis aprított petrezselyemmel is, csak így lehet teljes ez a lendületes tavaszi leves.

Sóskafőzelék bundás kenyérrel

A főzelék állítólag igazi magyar jellegzetesség, számomra meg inkább a gyerekkor íze. A sóska meg igazi megosztó személyiség: vagy imádják vagy útálják az emberek. A lágy spenót pedig szívesen átveszi a szerepét. Mindkettőbe annyira jó belemártogatni a puha-ropogós bundáskenyeret!

Mi kell hozzá? 20-30 deka sóska, 1 dl tej, 1 evőkanál liszt, 4-6 szelet kenyér, 3 tojás, még egy kevés tej, só, cukor, sok olaj.

Hogyan készül? Ha friss a sóska, érdemes alaposan átmosni, viszonylag kis cafatokra metélni, majd kevés olajon megfonnyasztani. Ha fagyasztott az alapanyag, mindez kihagyandó. Amikor a zöldség megfőtt, adom hozzá a tejben csomómentesre kevert lisztet, összeforralom, ezzel sűrítem. Végül pedig cukorral és sóval fűszerezem.

A bundás kenyér alapanyagául szerintem semmiféle reform cucc nem alkalmas, kizárólag a jó öreg fehérkenyér. Az se baj, ha kicsit megszáradt, csak kevés tejbe kell áztatni. Aztán tojásba forgattam, majd bő olajban kisütöttem. Pillanatok alatt megvan - ebéd helyett akár egy kiadósabb reggelire is jó. De még mennyire jó!

Meggyes rétes

A vékony tésztalapok között rejtőző töltelék - egyben a világ legegyszerűbb édessége. Amióta kész réteslapokat is be lehet szerezni, egyre gyakoribb vendég.

Mi kell hozzá? 1 csomag - 6 lap rétestészta, 30-40 deka meggy, 1 marék durvára vágott dió, 2 evőkanál búzadara, 4 evőkanál cukor, fahéj, olaj vagy olvasztott vaj.

Hogyan készül? A kiterített réteslapokat szétválasztottam, két részre osztottam, olajjal vékonyan megkentem. Az egyik szélesebb végére szórtam először a diót meg a búzadarát, rátettem a fejtett meggyet, megcukroztam, megszórtam fahéjjal. Igyekeztem szakadásmentesen feltekerni és tepsibe fektetni. Ugyanezt a műveletsort eljátszottam a másik adaggal is. A két tekercset megkentem olajjal, majd úgy 20 perc alatt pirosra, ropogósra sütöttem a 180 fokos sütőben.

Nincsenek megjegyzések: