Nyuszifészek

Az anya nélkül már-már létezni sem tudó 7 hónapos és a száz feletti üres oldal, amelyet meg kell töltenem lehetőség szerint értelmes mondatokkal, együttesen arra predesztináltak, hogy a harmadik fordulóról is lecsússzak.
De! A holnapi szülinapi bulira való készülődés ürügény az írnivalót tudatom hátsó kamrapolcára száműztem, a gyermeket pedig a játszószőnyegére fektettem a konyhában. Bár a gyermek folyton elkúszott, úgy tűnt élénk érdeklődéssel követi az eseményeket. Anyja először sütött képviselő fánkot, igaz a töltelék cseppet sem hasonlított a hagyományos változatra.
Nyuszifészek, avagy a répával töltött fánk
Mi kell hozzá?
A tésztához: 1 dl víz, 10 deka liszt, 10 deka margarin, 3 tojás, kiskanálnyi sütőpor, só. A töltelékhez: 3 csinos répa, 10 deka füstölt sajt, evőkanálnyi majonéz.
Hogyan készül?
A vizet felforraljuk, beleolvasztjuk a margarint, majd kevergetve beleszórjuk a lisztet. A massza gyorsan elválik az edény falától, ekkor levesszük a tűzről. Ha kihűlt, egyenként beledolgozzuk a tojásokat, sózzuk és végül a sütőport is belekeverjük.
Egy sütőpapírral bélelt tepsibe apró halmocskákat varázsolunk két kiskanál segítségével, majd az egészet forró, úgy 230 fokos sütőbe toljuk 20 percre. Sütés közben a sütőt nem szabad kinyitni, mert a fánkocskák összerogynak. Viszont ha megsültek, megőrzik hatalmasra duzzadt alakjukat.
Ha kihűltek a fánkocskák, lereszeljük a töltelék hozzávalóit, alaposan összekeverjük és a fánkokba töltjük. Jöhetnek a nyuszik és a vendégek!

Diós tésztamártás

A drágám rákattant a friss tésztára és egyre hordja haza az újabb zsákmányokat. A legújabb szerzemény egy gyönyörű, papardelle névre hallgató szélesmetélt volt. Hozzá pedig egy különleges mártás dukált.
Diós tésztamártás
Mi kell hozzá? 0,5 kiló friss szélesmetélt, egy csirkemell filé, 2 evőkanál olaj, 2 dl tejszín, 15 deka kékpenészes sajt, 3 evőkanálnyi darált dió, frissen őrölt bors.
Hogyan készül? Amíg a tészta fő a bugyogó vízben, a serpenyőben felforrósított olajon megpirítom a csirkemell kockákat, rászórom a diót és összeforgatom. Felöntöm a tejszínnel, belemorzsolom a sajtot és összerotyogtatom. A tányérokra szedett tésztára öntöm a mártást, majd alaposan megszórom borssal.

Ezek nem normálisak!

Ez volt a summázott véleményem, miután kezembe fogtam a legújabb csoki szerzeményt. Az volt ugyanis ráírva, hogy vaddisznó töpörtyűvel ízesítve. Húha, ennél bizarrabb ötletet tényleg nem tudok elképzelni.
Nem is bírtam sokáig, megkóstoltam, de a töpörtyű íz nem igazán érződött. Volt néhány sós roppancs, de nem dominált. Sokkal inkább érződött a fahéj, a mogyoró és persze a mennyei keserű csoki.
És persze ez is Zotter volt.

Szeretlek Bergmann!

Egy fülledt júliusi estén kezdődött a kapcsolatunk. Az ismerőseim már regéltek a balatonfüredi Bergmann csodás képességeiről, aztán egy hatalmas fagyikehely mellett magam is meggyőződhettem a dícséretek igazságtartalmáról.
Tíz hosszú éven keresztül jártam vissza újra és újra és faltam az újabb és újabb fagyikelyheket, sütiket és egyéb csodákat. Most, hogy egyre gyakrabban járunk arrafelé, még többször merülhetek el ezekben az édes csodákban.
Ha eddig nem derült volna ki, a Bergmann egy cukrászda, vagyis az utóbbi években már kettő. Az újabb műintézményben található különben Magyarhon egyik legflancosabb vécéje, zöldre hangolva, a tükörre gravírozott Dávidokkal. De az édességek értékéből mit sem von le ez a némileg hivalkodó belső tér, mert azok egyszerűen tökéletesek. Mindenki figyelmébe ajánlanám a világ egyik legfantasztikusabb krémesét, amelynél jobbat már csak a budai Ruszwurmban készítenek.
Híres különlegesség itt még a Morgan Kapitány rumos tortája, az epres Mimóza és a gesztenyés rolád. És persze a fagyikelyhek, amelyek szerencsére ugyanolyanok, amióta csak először megkóstoltam. Legutóbb a tojáslikőrös, mandulás puszedlivel gazdagított Adonisz költeménnyel volt dolgom és annak ellenére sem bántam meg, hogy a gyorsan múló márciusi meleg eltűntével igencsak dideregtem 4 gombóc elfogyasztása után.
Ha csomót kerenék azon a bizonyos kákán, akkor csupán az árak színvonalát emlegethetném, az ugyanis legalább olyan magas, mint a KFT ominózus dalában.

Currys zöldségek

Úgy egy hónapnyi gyűjtögető életmód után, tegnap döntöttem úgy, hogy végre sikerült mindent összegyűjtenem, ami egy jó curry-hez szükséges. Nekiláttam a recept keresésnek, végignyálaztam az Everyday Asiant, a két indiai szakácskönyvemet, jó néhány internetes oldalt, de valahogy nem sikerült felkutatnom a tuti receptet. Inkább improvizáltam.
Egy csokor újhagymát, négy fokhagymát felaprítottam. 6 répát és 3 krumplit nagyobb darabokra vágtam, miután megpucoltam őket. Ezen kívül még kibontottam egy csicseriborsó konzervet.
Egy lábasba szórtam a fekete mustármagot, amiről azt olvastam, hogy meg kell "pattogtatni" az elején. Nos, ez annyira pattogott, hogy az egész tűzhelyet beterítette. Ekkor gyorsan löttyintettem rá olíva olajat, rászórtam a hagymát, fokhagymát, megsóztam. Kicsit pirítottam a hagymát, majd hozzáadtam a krumplit és répát is. Amikor már átforrósodtak a zöldségek, felöntöttem egy kevés vízzel és beleszórtam 2 kiskanál curry port.
Amikor a zöldségek megpuhultak, akkor adtam hozzá a leöblítetett csicseri borsót, mert az már eleve puha volt. Összeforraltam az egészet és már ehettük is. Ennyi hozzávalóból két jó nagy adag lett, de mivel csak zöldségek és némi csípős szósz került a tányérra, el is fogyott.
A curry porok közül csípős madrasit sikerült vennem, de érdekes módon viszonylag gyorsan elveszítette a csípősségét, ahogy egy kicsit tovább főztem. Az íz és a lakást beterítő szag viszont egészen "olyan" lett. Ha lehunytam a szemem, még az a párás meleg is megcsapott, amit akkor éreztem, amikor Madrasban kiléptem a repülőből. Aztán meg a vasútállomáson, a földre terített Financial Times lapokon aludtam vagy két órát, miközben állítólag néhány patkány futkározott tisztes távolban tőlünk. De ez már egy másik történet...
Utóirat: A curry láz hirtelen végigsöpört a magyar gasztroblog szférán, mint valami titokzatos szekta mormogó sugallata, úgy kerültek fel egymástól függetlenül egyre-másra ezek az illatos, fűszeres kaják a virtuális térbe. Hogy kikre bukkantam hirtelen? Marmalade halat ízesített curryvel, Kicsi Vú bioköles mellé tálalta, Lila Füge oldaláról most éppen eltűnt az indiai ebéd, de reméljük még visszateszi. Bizonyára még többen is vagyunk, ez csak egy röpke látlelet.

Tökéletes

Annak ellenére, hogy nyolcadikán reggel a drágám kijelentette, hogy ő az ilyen komenista maradványokat nem ünnepli, mint amilyen a nőnap, este mégis egy zacskó finomsággal állított haza. Lelőhelyként ezúttal is a Culinarist kell megjelölnöm.
Ebben a csomagban lapult meg egy doboz tintahal tintájával feketére festett, friss tészta! Szemem azonnal felcsillant, hiszen Horvátországban minden másnap fekete rizottót ettem volna, ha minden étterem tartott volna. De ez egy másik történet. Fantáziám gőzerővel dolgozott és végül előkészítéssel együtt bő 10 perc alatt elkészülő csodát alkottam.
A friss tésztát rotyogó, sós vízbe dobtam és én lepődtem meg legjobban, amikor 3 perc eltelte után már puhább volt, mint amire az olaszok azt mondják al dente. Gyorsan le is szűrtem, de hideg vízzel nem öblítettem le. Szerintem ugyanis ez a gasztro istenek és a tészta ellen való vétek.
Szóval a túl gyorsan megpuhuló tészta már ott ácsorgott és csorgott a szűrőben, amikor a felforrósodott olíva olajba reszeltem négy gerezd fokhagymát, pillanatok alatt átpirítottam és beleszórtam egy dobozka már amúgy is megfőtt rákocskát. Két paradicsomot kimagoztam és húsát felkockáztam. Már repült is a fokhagymás rákocskák mellé. Éppen csak átforrósítottam az egészet, lehelletnyi (úgy egy deci) tejszínnel meglocsoltam. Só, frissen őrölt bors és friss híjján szárított bazsalikom került még rá.
A tejszínes mártást rámertem a két tányérra kiosztott tésztára és (parmezán hiányában) egy alaposabb adag pecorino sajtot reszeltem rá, majd a szépség kedvéért még néhány forgácsot is gyártottam a sajtból. Talán még jobb is ez a fajta, mint a parmezán, mert kevésbé tolakodó az íze.
Nos ez az összeállítás - komolyan mondom - egyszerűen tökéletes. Réges régen ettem ilyen mélységes élvezettel ételt. Már önmagában a tészta is olyan tüzijátékot rendez az ember nyelvén, hogy csak halk nyögdécselésekre futja. Huhhh, de jó volt.

Második esély: Tuk-Tuk

Szeretem a kínait. A jó kínait nagyon, a sarki büféset pedig mérsékelten, de éppen eléggé ahhoz, hogy rendszeresen felkeressem valamelyik ilyen intézményt. A kínai kaja iránti rajongás tulajdonképpen családi örökségnek tekinthető. Néhány éve azért autóztunk ki Szentendrére a december eleji meglepetés-hóesésben, hogy együnk egy jót. Akkor megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a kedvencünk lehúzta a rollót. Arra felé lakó informátorunk szerint ismét üvegtésztát mérnek a főút melletti hodályban.

Egy éles fordulattal most pedig kanyarodjunk vissza Tuk-Tuk-ékhoz. Először a Velveten olvastam, hogy milyen jó, aztán meg azt, hogy milyen rossz. Chew is lehúzta a motoros riksák teljesítményét. De mindez nem volt elegendő ahhoz, hogy eltántorítson a kipróbálásától. Kétszer.
Először egy szombati családi kupaktanács szolgáltatott alkalmat a távol-keleti ízvilág iránti rajongásunk kiélésére. Hatan voltunk, öt féle húsételt rendeltem és (minő szemétség), úgy gondoltam, hogy a rizst majd mi főzzük meg magunknak. Kupaktanácsunk summázott véleménye az lett, hogy a kiküldött kaja igazán kitűnő minőségűre sikeredett. A csirkefalatok kellően omlósak, a tintahal ínycsiklandóan gyömbéres, a kacsa meg éppen megfelelően csípős lett. Akad azonban egy nagy-nagy problémánk is: nem laktunk jól. Egyszerűen döbbenetesen kicsik a dobozkák, ráadásul még csak nem is pakolják őket csurig. Ennyi pénzért azért mélyebben is meríthetnék a merőkanalat.
A második alkalom akkor jött el, amikor a gyermek apja a Mannában üzleti vacsorázott (bélszínt az ördögfajzat) és pedig a fürdetésbe, altatásba és vissza altatásba belefáradva valami kényeztető elemózsiára vágyakoztam. Tanulva a múltkori esetből rendeltem elő, fő és utó ételt is. Biztos ami biztos. És ugye könnyebben ad ki az ember egy személyre egy csinosabb összeget, mint ugyanezt hatszor megszorozva.
A tavaszi tekercs egész jól sikerült ezúttal, bár nem teljesen sikerült kibogoznom, hogy vajon mivel töltötték meg egészen pontosan. Az édes-savanyú, amúgy pirosas narancssárga mártásról csak feltételeztem, hogy a tekercshez jár, így abba mártogattam szorgalmasan. Ez utóbbi állaga és íze elég nagyüzeminek, mondhatni bóti minőségűnek tűnt.
A Mee Goreng tészta végre tényleg megtöltötte a design dobozkát. Én pedig boldogan faltam, büszkén magamra, hogy milyen ügyesen tudom használni az evőpálcikát. Ez a fajta tojásos tészta kellemesen puha, remélem tényleg ilyennek kell lennie. A hús és zöldség hozzáadott értéke elenyészőnek bizonyult ugyan és a csípős ízt képviselő csili darabkák is csak hellyel-közzel jelentek meg, de összességében ízlett a dolog.
A végére maradt még a mennyeiként emlegetett földimogyorós palacsinta, amelynek tölteléke igencsak finom, viszont nagy-nagy bánatomra a tésztát enyhén szólva sikerült elégetni. Így aztán a szenes zamat némileg elnyomta az édes tölteléket.
Összességében? Lehet, hogy majd még rendelek, de egy ideig pihentetem a dolgot. Hosszú ideig.

Házitündér sütije

Az volt a haditerv, hogy megkóstoltatom a gyermekkel a meggyet, lévén az első gyümölcsök között ajálnják a szakkönyvek. Vettem is egy zacskónyi fagyasztottat, hagytam kiolvadni. Egy kicsit túl sokáig hagytam, másnap már nem mertem a gyerekkel megetetni, így mindenképpen kezdenem kellett valamit a tálnyi magozott meggyel.
A magát házitündérként emlegető Rábaközi Andrea készített valami hasonlót december környékén a képernyőn. Azóta motoszkált bennem a gondolat, hogy a csoki-meggy párosítást ideje meghonosítani saját konyhámban is.
Készítettem hát egy végtelenül egyszerű, joghurtos kevert tésztát, ám néhány hozzávalóval sikerült úgy megbolondítani, hogy a végeredmény amolyan kényeztetően dús csoda lett.
Mi kell hozzá? 2 dl natúr joghurt, 3 tojás, 4 evőkanál cukor, 1 zacskó vaníliás cukor, 1 dl mogyoróolaj, 8 evőkanál liszt, 1 kiskanál sütőpor, 4 deka nagyon keserű csokoládé (mondjuk 72 %-os), 30 deka magozott meggy.
Hogyan készül? A csokoládét apróra tördeljük, elvegyítjük a liszttel és a sütőporral. A joghurtot, tojást, cukrot és olajat habosra keverjük, majd hozzáadjuk a lisztet is. A tésztát egy sütőpapírral kibélelet kisebb tespibe simítjuk, a tetejére szórjuk a meggyet.
180 fokra előmelegített sütőben 35-40 perc alatt készre sütjük. A végén nem árt meg a sütinek, ha megszórjuk egy kevés porcukorral.

Körkérdés és körválasz

Marmalade keresett meg az ügyben, hogy osszam meg konyhai titkaimat a Kicsi Vú által elindított körkérdés görgeteg alapján. Ám legyen.
Hány szakácskönyved van? A nappaliban a könyvespolcon 31 darab sorakozik, szépek, színesek, szagosak és jó nehezek. Az íróasztal felett, alatt és körülötte meg rengeteg újság, kitépett papír, amelynek dobozolását már megkezdtem. Plusz egy nagy zacskónyi réges-régi, megsárgult saláta, amit a drága Nagyitól örököltem és lassan három éve vár arra, hogy átnézzem, rendszerezzem. És a plusz 1, a sajátom.
Melyik a 3 legkedvesebb? Nagyon önzőnek tűnök, ha azt írom, hogy a saját könyvem a legkedvesebb? A legtöbbet az Ízvarázst lapozgatom és egy süteményes könyvet a messzi nyolcvanas évekből.
Melyikek várnak beszerzésre? Nos, kinyomtatásra vár a második számú könyvem, éppen a pénzügyi háttér megteremtésén fáradozok. Talán ezért is lassult le mostanában a beszerzés üteme.
Milyen konyhai kütyük után vágyakozol? Mióta tavaly szülinapomra megkaptam a majdnem mindent tudó robotgépemet, sőt januárban sikerült hozzá fagyigép kiegészítést is vennem, azóta csak arra vágyom, hogy végre legyen időm használni is.
Kedvenc fűszereid? Fokhagyma, tárkony, vanília és a cukor (!)
Mit rendelsz leggyakrabban étteremben? Kicsit snassz, de rántott sajtot. Illetve flancosabb helyeken rákot. Na jó, néha egy-egy bélszín is a tányéromra kerül valahogyan. Az édes fejezetekből ha lehet a profiterolt részesítem előnyben.

Titkos töltelék

Sajnos nem sikerült semmiféle emészthető recepttel előrukkolnom a Vigyázz, kész, főzz! második rendezvényére. Megsúgom azonban, hogy hétfőn útnak indul egy valóban titkos tartalommal kibélelt boríték a TV Paprika címére. Kérlek benneteket, hogy szurkoljatok nekem.