VFK! Kocsonya fejhúsból


Hát, ezt is kipróbáltam. Vettem egy fél disznófejet a hentesnél. Nehéz volt a rohadt dög, vagy 3 kiló a fél fej, aztán kemény munkával sikerült belőle előállítanom egy reggelire elegendő kocsonyát. Mondjuk az elég komolyan jó lett, de a DE még így is ott lebeg a levegőben.

Kezdődött azzal, hogy a fél fej egyszerűen nem fért le a legnagyobb lábasomban sem. Kicsi a konyhám, nincs lekvárfőző kondérom se. Akárhogy gyömöszöltem meg taszigáltam, az orra valahogy mindig kilógott. Baltám sincs, hogy hentes-utómunkálatokat végezve szétdaraboljam a jószágot.

Végül egy mély tepsibe került a testrész, mellé egy csomó répa, zöldség, zellergumó, szemes bors, babérlevél, só. Felöntöttem jó sok vízzel és alaposan befóliáztam. A csomag így eltöltött vagy 2 órát a sütőben, 200 fok körül. Amikor kivettem és beleszúrtam a villát, éreztem, hogy omlik lefelé a csontról a hús. De ott álltam este 10-kor az állattal szemközt, és akárhogy néztem, nem fért be a frizsibe, nem is akartam tönkretenni szegény gépet egy forró tepsivel. Aztán kinéztem az éppen minusz 6 fokos teraszra, és ott is töltötte a cucc az éjszakát.

Másnap kicsit visszamelegítettem, a bőrt szépen felfejtettem, a húst pedig minden porcikáról leszedegettem. Az egésznek egy picit olyan helyszínelők-boncolós hangulata is volt, ugyanis ilyen közeli ismeretségbe még sosem kerültem a sertés fejének anatómiájával, szerencsére szemek már elve nem voltak részesei a történetünknek. Szóval nem volt rajta olyan nagyon sok hús, de az mind nagyon porhanyósra főtt.
A húst fel is csíkoztam, tépkedtem, egészen apróra. A bőrös-zsíros részekből csak annyit tettem a kocsonyába, amennyi nekem feltételnül szimpatikus volt. Bevallom, nem teljesen rajongok a porcogós részek szopogatásáért és ez most inkább a hús puhaságáról szólt. De azért egy kis bőr meg ez-az-amaz is jött, végül is erről szól a kocsonya lényege, vagy mi.

A formába pakolt húst kevés főzőlével felöntöttem, majd hagytam az egészet megdermedni. Pár óra múlva már ki is lehetett borítani a szép, remegős dolgot.

Szép, finom és jó tömény kocsonya lett az ismeretlen megboldogult disznó fejének feléből. Egy kis tormáért, mustárért meg citromléért kiabál szerényen remegve, meg azért a nagy karéj foszlós kenyérért.

6 megjegyzés:

Marmalade írta...

Oh nekem nem kell ennyi hús bele, én csak a rezgős-remegős részt szeretem. Úgy ahogy mondtad, citromlé, fehér kenyér!

"saját levében" írta...

És kerestél valami receptet előtte, vagy fejből főztél? :))

Ági, aki főz írta...

Marmalade, akkor legközelebb ülj mellém, amikor kocsonyát eszek.

SL, szerintem kocsonyafőzéshez nem kell recept: sok remegős, porcogós meg bőrös cucc, zöldségek, víz, oszt hajrá!

Kriszta írta...

Tetszett a leírás ahogy megküzdöttél azzal a fél fejjel, szinte már láttalak magam előtt.
A lényeg azonban, hogy egy Ági disznót izé disznófejet győz! :D

Ez a citromlé nekem újdonság.
Mustárral és kenyérrel eszem. :)

alterego írta...

Ismerem ezt az érzést, mármint azt, hogy rengeteg munka után kicsi adag marad. Így jártam a kocsonyával én is, csak nem fejhússal. Az a kicsi viszont utolérhetetlenül finom kocsonya koncentrátum lett :-)))

Emese írta...

en mindig ecettel es piros paprikaval eszem egyik kedvencem