Nemes halál

Mármint a húsvéti nyulak nemes halála. Történt ugyanis, hogy a gyermekem teljesen csokifüggő szörnyeteggé változott át röpke három nap alatt. A buzgó rokonok által feltöltött, csokinyulaktól és tojásoktól roskadozó fiók pedig állandó konfliktusforrássá vált, hiába mondogattam neki, hogy "nincs".

Na, most aztán tényleg nincs, feldolgoztam ugyanis ezeket a bestiálisan vigyorgó, belül olvadós képződményeket. Bár a jobb minőségűek közül valók voltak, egytől egyig nagyon édesek, így aztán az eredeti Martha Stewart receptet alaposan átköltöttem. Ímre az eredmény, a saját magamnak titokban (=alvásidőben) engedélyezett habos forró csokival:

Csokis tallérok

Mi kell hozzá? 200 g tejcsoki, 4 evőkanál vaj, 150 g liszt, fél csomag sütőpor, 2 tojás, 1 evőkanál cukor.

Hogyan készül? A vajat összeolvasztottam a tejcsokival, alig kell meglangyosítani, máris kenhetővé, keverhetővé válik. Erre a műveletre pedig kétszer 15 másodperces mikrózás igazán megfelelő.

A két tojást alaposan kikevertem a cukorral, beleöntöttem a csokis vajat, végül pedig hozzáforgattam a sütőporos lisztet.

A végeredmény egy nyúlós, ragacs lett, amit igyekeztem valahogy a sütőpapírra adagolni két kanál segítségével. Bő 10 perc alatt meg is sült a 180 fokosra előmelegített sütőben. Így az egész művelet nem tartott tovább bő 20 percnél, de a nyulak egy évre kiirtattak!

Bundás alma

Talán nincs még egy olyan étel, melynek illata és íze jobban felidézné azokat a Nagyi konyhájában töltött napokat. Anyu gyakran panaszkodott, amikor este hazaszállítmányozott minket, hogy már megint olajszagunk van. Mert bizony az ilyen finomságok szaga beleivódik az ember ruhájába. Az édes, fahéjjas íz pedig az ember lányának agyába, örökre.

Ha tehetném, idecipelném azt a hatalmas kerek asztalt, a karcos lapjával együtt. Ez volt a legalkalmasabb hely a világon arra, hogy az ember szeleteljen, kavarjon, gyúrjon, tésztát nyújtson vagy éppen diót törjön végtelen türelemmel. Picinyke konyhapultomon csak halovány utánzatokkal kísérletezhetek. Szerencsére a bundás alma elkészítése nem igényel komolyabb felszerelést, az íze pedig így is olyan igazi lett.

Bundás alma

Mi kell hozzá? 1 kg nagy alma, citromlé. A tésztához: 20 dkg liszt, csipet só, 1 tojás, kevés tej, olaj.

Hogyan készül? A megmosott almákat vékony gerezdekre vágtam, gyorsan megöntöztem citromlével is, így nem barnul meg olyan gyorsan.

A tésztához összekevertem a hozzávalókat, hogy jó sűrű palacsinta tészta legyen az eredmény. Ebbe mártogattam az almaszeleteket, és bő olajban először erős tűzön „rátapasztom” a bundát, majd lejjebb veszem a lángot, hogy az alma is megpuhuljon.

Konyhai papírtörlővel leitatom a felesleges olajat, majd fahéjas porcukorral bőven meghintem. Forrón ráolvad a porcukor, de később, hidegen is finom csemege.

Ilyen és hasonló receptek olvashatók Kern Ágnes: Ételek és életek című rendhagyó szabadkai szakácskönyvében.

Petra kiflije medvehagymával

Érdekes figyelni, hogyan keltik fel bizonyos hozzávalók az emberek érdeklődését. A medvehagymáról úgy két éve olvastam először és persze a kíváncsiság nem hagyott nyugodni. Ma már minden második blog tartalmaz bejegyzést, amelyben ezt a szép zöld, hagymaszagú levelet használják.

Nos, itt a saját változatom. A tészta receptjét Petrától kaptam egy olyan alkalom után, amikor mosolyogva figyeltük ahogy úgy tucatnyi csemete hogyan pusztítja el az eléjük pakolt finomságokat. Ezeknek az apróságoknak néha bámulatos az étvágyuk, tegnap is nagy sikert aratott a kifli az egy méter alattiak körében, bár a saját fiacskám gyanakodva szemlélte a tésztából kilógó "zöld szöszöket".

Medvehagymás kifli

Mi kell hozzá? fél kiló liszt, 1 dl tej, 2,5 dl víz, 1 kiskanál cukor, 1 evőkanál só, 1 tasak szárított élesztő, 5 deka vaj. Töltelékhez: 10 deka juhtúró, 6-8 levél medvehagyma. A tetejére: 1 tojás, csipet só, 1 evőkanál víz.

Hogyan készül? A tejet, vizet és vajat meglangyosítottam, hozzáadtam a cukrot meg az élesztőt. Kicsit hagytam dolgozni, majd a sós lisztbe kevertem. A robotgép dagasztókarját hagytam körbe-körbe forogni, amíg szépen össze nem állt a tészta. Ez után az egész massza egy éjszakát pihent a hűtőben, letakarva. Jó alaposan megkelt.

Reggel két részre osztottam, kicsit átgyúrtam, majd fél centisre nyújtottam. A tésztát 12 cikkre vágtam, a szélére morzsoltam a juhtúrót, rászórtam a felcsíkozott medvehagymát, végül az egészet feltekertem.

A kifliket megkenegettem a vízzel és sóval kikevert tojással, majd 180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem. Körülbelül fél óra elég volt neki. Jó alaposan megdagadt a tészta, itt-ott egymáshoz is simult néhány kifli, de jó puha, harapni való lett a tésztája, a töltelék meg csak kellemesen hagymás lett, semmi tolakodás.

A tavasz pillanatai

Coffos kislányok, húsvét vasárnap a nagy asztal körül. Sonka, friss kalács, egymáshoz koccanó tojások. Zöldsaláta szíve négybe vágva, gondos kezek retekrózsákkal díszítették.

Bárány aszalt szilvával, fokhagymával.

Születésnapok, a tavasz közepén, tulipáncsokrok kint és bent. Nárcisz, jácint, krókusz, hóvirág. A Nagyi narancsos tortája nekem.

Egy születésnap, amikor visszakaptam a szemem. Akkor készültek ezek a képek, könnyben úszó, csikorgó pupillákkal, a tavasz erején ámulva. Azok a napok, amikor fájt a fény örökre belém ivódtak. Mert mindennél fontosabbak lettek akkor az illatok.

Most is várom már azt az egyetlen éjszakát, amely alatt harsogó zöldbe borul minden, kibomlanak a hatalmas, zamatos szirmok és levelek. Addig retket rágcsálok, meg újhagymát. Aztán az első illatos, simogató napon kivonulunk és az ősz végéig vissza se bújok a csigaházba.

Pizza party

Töredelmesen bevallom, hogy fogalmam sincs, milyennek kellene lenni a hivatalos, olasz pizzának. Csak azt tudom, hogy én hogyan szeretem: ropogós vékony tészával, sok izgalmas feltéttel.

Szombaton két barátnőmnek tálaltam fel az alábbiakat, ezek a mennyiségek tehát pont elegendőnek bizonyulnak 4 embernek, akik azért semmiképpen sem rendelkeznek feneketlen bendővel.

Mit használtam? fél kiló liszt, (nálam sima fehérliszt), 1 csomag szárított élesztő, 1 kiskanál cukor, fél kiskanál só, 3 evőkanál olíva olaj és 3 deci víz.

A hozzávalókat egyszerűen egy keverőtálba szórtam, a dagasztóspirált vagy 5 percig hagytam dolgozni. Aztán a tészta álldigált a pulton úgy fél órát, egy törlőronggyal letakarva.

Sütés előtt vékonyra nyújtottam a tészát. Részemről esélytelennek tűnik egyelőre, hogy valami csinos kör alakú képződmények kerüljenek ki a kezem alól. Általában formátlan amőbára, jobb esetben valami ovális alakzatra kerültek az alábbiak.

A pizzák tetejére:

1. Összeturmixolt, oregánóval ízesített, hámozott paradicsom, sonka, olajbogyó és mozarella.

2. Szintén a fenti paradicsomszósz, ezúttal tonhallal, bébispenót levelekkel és reszelt Trappistával.

3. Lilahagymából, lassú forralással főzött lekvár, balzsamecettel ízesítve. Erre pedig kedvenc fehérpenészes, francia kecskesajtomat pakoltam. Vitán felül ez utóbbi kombináció volt az est verhetetlen sztárja.

Frankfurti kaland

Talán hihetetlen, de én a Vágó-féle milliomos műsorban hallottam életemben először erről a bizonyos frankfurti levesről. Csak néztem, hogy "jé, kelkáposzta?". Szóval még engem is érhetnek meglepetések* konyhai témákban. Ráadásul, akiket meginterjúvoltam, mind tudták, hogy miről van szó. És kifejezetten jól sikerült, annak ellenére, hogy a virsli amúgy nem túl gyakori vendég a frizsimben.

Frankfurti leves

Mi kell hozzá? 2 nagyobbacska krumpli, 1 termetes répa, 1 hagyma, 4 fokhagyma, fél fej kelkáposzta, 4 virsli, 10 deka szalonna, só, bors, köménymag, 1 evőkanál liszt, 1 kiskanál pirospaprika.

Hogyan készül? A zöldségeket falatnyi darabokra vagdostam, mindet bepakoltam egy nagyobb lábas vízbe, jól megfűszereztem és addig főztem, amíg minden puha nem lett.

Ehhez a leveshez elméletileg rántást/habarást kellett volna készíteni. Na, ez tényleg nem az én asztalom, de megpróbáltam a szalonna kiolvasztott zsírján megpirítani a lisztet, paprikát és felönteni vízzel. Elég csomós lett, hogy mit ne mondjak. Azt hiszem a továbbiakban maradok anya módszerénél, kevés vízben csomómentesre keverve a lisztet, egyszerűen belezuttyantani a levesbe.

A virslikarikák pedig csak a legvégén kerültek bele, hogy ne főljenek szét. Lehetett volna bele tejfölt is tenni, ha nem felejtem el. De ennyi ügyetlenkedés után is elfogyott az utolsó falásig.

* A másik meglepetés ma ért, amikor az új, halas műsort csak pislogva figyeltem, ahogy a (Who the f*** is) Hargitai Bea nyuszilány milyen profi, háromfogásos vacsorát rittyentett, hozzá illő borokkal... Parmezános, aszalt paradicsomos rukkola-saláta, sült kacsa és mascarpone mousse. Ez a csaj állítólag még soha életében nem főzött.