Talán nincs még egy olyan étel, melynek illata és íze jobban felidézné azokat a Nagyi konyhájában töltött napokat. Anyu gyakran panaszkodott, amikor este hazaszállítmányozott minket, hogy már megint olajszagunk van. Mert bizony az ilyen finomságok szaga beleivódik az ember ruhájába. Az édes, fahéjjas íz pedig az ember lányának agyába, örökre.
Ha tehetném, idecipelném azt a hatalmas kerek asztalt, a karcos lapjával együtt. Ez volt a legalkalmasabb hely a világon arra, hogy az ember szeleteljen, kavarjon, gyúrjon, tésztát nyújtson vagy éppen diót törjön végtelen türelemmel. Picinyke konyhapultomon csak halovány utánzatokkal kísérletezhetek. Szerencsére a bundás alma elkészítése nem igényel komolyabb felszerelést, az íze pedig így is olyan igazi lett.
Bundás alma
Mi kell hozzá? 1 kg nagy alma, citromlé. A tésztához: 20 dkg liszt, csipet só, 1 tojás, kevés tej, olaj.
Hogyan készül? A megmosott almákat vékony gerezdekre vágtam, gyorsan megöntöztem citromlével is, így nem barnul meg olyan gyorsan.
A tésztához összekevertem a hozzávalókat, hogy jó sűrű palacsinta tészta legyen az eredmény. Ebbe mártogattam az almaszeleteket, és bő olajban először erős tűzön „rátapasztom” a bundát, majd lejjebb veszem a lángot, hogy az alma is megpuhuljon.
Konyhai papírtörlővel leitatom a felesleges olajat, majd fahéjas porcukorral bőven meghintem. Forrón ráolvad a porcukor, de később, hidegen is finom csemege.
Ilyen és hasonló receptek olvashatók Kern Ágnes: Ételek és életek című rendhagyó szabadkai szakácskönyvében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése